Talán már nem készül annyi valós idejű és körökre osztott, vagy a két megoldást ötvöző stratégiai játék, mint az ezredforduló környékén, de szerencsére nem tűnt el a műfaj, továbbra is vannak képviselői. Az utóbbi években többek között olyan patinás szériák gazdagodtak új epizóddal, mint az Age of Empires, a Company of Heroes, a Sudden Strike vagy a Blitzkrieg, ezek nagy része pedig kifejezetten a világháborús vonalat erősítette. Ebbe a halmazba tartozik a Best Way régóta futó második világháborús sorozatának, a Men of Warnak a teljes értékű folytatása is, amelyet 2021-ben jelentettek be, a fejlesztését viszont többek között az orosz-ukrán háború is hátráltatta, így éveket kellett várnunk rá, hogy kiderüljön, mit tud a riválisokkal szemben felmutatni a Men of War 2.
A jó hír az, hogy vannak olyan játékelemek, amikben a második rész ki tud emelkedni, és a tartalmak mennyiségére sem panaszkodhatunk, viszont - hogy háborús hasonlattal éljünk - ezt a tankot még azelőtt küldték ki a harcmezőre, hogy kikalapálták volna. Lőni tud, de ki van lyuggatva.
Szervereség
A Men of War 2 látszólag ugyanakkora fókuszt fektet a single és multiplayer szegmensekre is, ugyanakkor a világ egyik legfurcsább dolga azt megtapasztalni, hogy mindenhol, még a tutorial esetében is a szerver válaszára várunk, sőt a jel elmenésével akár újra is kell tölteni, amit éppen csinálunk. Bár ez az egyes töltési időkre sincs kellemes hatással, legalább a választék mindkét oldalon széles: aki egyedül szeretne elmerülni a második világháborús hadviselésben, ahol az AI és a kitűzött célok az egyedüli ellenfelek, azok a Story módban 18 misszión keresztül tehetik ezt meg, a Historicalban pedig olyan kampányokat élhetnek át, mint a Bagratyion és az Overlord hadműveletek.
Ezzel pedig még nincs vége: a Conquestben stratégiai térképeken, a nyugati és keleti frontokon vethetjük meg a lábunkat és nyomulhatunk előre (itt fordulók vannak), míg a Raidek esetében a dinamikusságon van a hangsúly. Mindegyiket érdemes megtapasztalni, hogy el lehessen dönteni, melyik fekszik a legjobban, de az általánosságban kijelenthető, hogy egyikben sem könnyíti meg a dolgunkat a mesterséges intelligencia, a könnyebb fokozatokon is többnyire okosan viselkedik.
Ez egyrészt üdvözítő, másrészt abban a pillanatban, ahogy átvesszük az irányítást egy térképen, szembeötlik az, hogy a taktikai szünet meglehetősen fapados, pedig életbevágóan fontos lenne az ellenkezője (ezt maga a tutorial is hangsúlyozza azáltal, hogy felhívja a figyelmet az egységeink megóvására, a taktikázás fontosságára és a precíz műveletekre). Mint minden hasonló játékban, itt is fontos a mikromenedzselés, hogy figyeljünk a térkép minden szegletére és folyamatosan intézkedjünk, de hiába a pause lehetősége, amikor megfagy a képernyő, nem láthatjuk a kiadott parancsokat, az egységek útvonalait és számos másik - más stratégiákban jól működő - elemet sem.
Az még kellemetlenebb volt, hogy ezt alapból a megszokott kéztartástól messze eső Pause Break gombra lőtte be a rendszer, és hiába kínálta fel a gombkiosztás átszabásának lehetőségét a beállításokban, egyszerűen nem volt hajlandó változtatni. Mindez azért hátrányos a játékmenet szempontjából, mert még mi a pálya egyik felén próbálunk a Men of War 2 egyik új funkciójával ráközelíteni tanknézetből az ellenséges páncélkocsira, és meglőni a legsebezhetőbb pontját, addig néhány lövészárokkal arrébb éppen bedarálják néhány egységünket, akik akár túl is élhették volna a közbenjárásunkkal. Persze a katonák lehívása erőforrásokból történik, és folyamatosan igényelhetjük az erősítést (már amíg el nem érjük a limitet), azonban nem mindegy, hogy a frontvonal hogyan alakul, milyen életbevágóan fontos stratégiai pontokat sikerül megszerezni és megtartani.
War. War never changes.
A multiplayer esetében ennek nyilván nincs jelentősége, hiszen akkor nem állítható meg a csata, konstans alkalmazkodni kell a helyzethez és gyors döntéseket hozni, de a kampányok esetében legalább meg lehetett volna oldani, hogy jól működjön ez a funkció. De akár a gép, akár egy másik játékos ellen megyünk, a Men of War 2 küzdelmei kifejezetten izgalmasak: egy jó hangrendszerrel hatalmas élmény lehet, ahogy halljuk a fegyverropogást, a robbanásokat, a tankok tüzelését, a páncélon gellert kapott golyókat és emellett szól a vérpezsdítő muzsika is.
A Best Way igyekezett megmutatni, hogy milyen rohadék a háborúzás, így a különféle bakák, és a lánctalpas, kerekes, valamint támogató egységeink is pillanatok alatt elhullhatnak. A játék tényleg érezteti, hogy az emberi élet itt fogyóeszköz, ennek ellenére nem küldhetjük be őket ész nélkül a darálóba, nagy hangsúly van a taktikázáson, az ellenfél erőinek apránkénti felőrlésén, a védekezésen. Rengeteg opció van arra, hogy az előnyünkre fordítsuk a háborút: árkokat áshatunk, homokzsákokat pakolhatunk le, aláaknázhatjuk az utakat és mezőket, lőállásokat alakíthatunk ki, bebiztosíthatjuk a tankjainkat, légvédelmi ágyúinkat, aknavetőinket, géppuska-fészkeinket és hasonlókat, vagy felderíthetünk, hogy előre tudjuk, honnan várhatjuk a támadást. Noha az egységek útkeresése nem mindig a legoptimálisabb (előfordult, hogy beakadtak vagy feleslegesen nagy kerülőt tettek), a játék igyekszik elősegíteni a manőverezéseinket a felhasználói felület kialakításával, amely számos cselekvési opciót kínál és többek között tolatni is könnyedén lehet vele a tankokkal, hogy azok megerősített frontális páncélját mutassák az ellenfélnek, és ne legyenek sebezhetőek hátulról.
Amikor befészkeljük magunkat egy stratégiai ponthoz, és várjuk a hullámokban érkező ellent, amikor változatos arzenált (például felderítő-repülőt, gépfegyveres egységeket és könnyű tankokat) bevetve megrohamozunk egy bázist, vagy amikor ádáz küzdelmet vívunk egymással szemtől-szemben és a torkolattüzek festik meg a képernyőt, akkor érezhetjük igazán, hogy mit akartak elérni a Men of War 2-vel a fejlesztők, legyen szó akár a kampányokról, akár az 1v1-től 5v5-ig terjedő többjátékos módokról. Előbbit ráadásul azoknak is érdemes végigpörgetni, akiket csak a multi érdekel, mivel feloldható és továbbfejlesztő egységeket, erőforrásokat nyit meg a közös csörtékhez. A PvP vonalat az ezekből táplálkozó, specializált Battalions, a Men of War: Assault Squad 2 élményét idéző Classic és a csapattársakkal való megfelelő szinergiát igénylő Combined Arms erősíti, míg a PvE-t csak a Battalions. A tesztelés során nem volt sok próbalehetőség, de azon kevés alkalmakkor nem volt probléma a meccsekkel (a lassú matchmaking nem az, mivel a megjelenés előtt voltunk).
Ellenség a kapuknál
Összességében viszont nem volt ilyen rózsás a helyzet az optimalizáltság, a teljesítmény terén. Kétszer teljesen összeomlott a játék, többször lefagyott és számos alkalommal meg-megakadt (többek között az átvezetőknél is), pedig nincs olyan komoly grafikája, nem mozog olyan sok egység a pályákon, hogy ez indokolt lenne - pláne egy RTX 3060-nal tesztelve. A korábban említett szervergondok is bezavartak néhányszor, de ami ennél is dühítőbb volt, az nem technikai, inkább tartalombeli gond: az átvezetőkben, és küldetések során tapasztalt szinkron minősége. Többnyire középszerű alakításokat kapunk, amik belesimulnak a háborús témába, de egyes szinkronszínészek olyan unottan és amatőr módon adták elő a mondandójukat, hogy valószínűleg az Asylum Zs-kategóriás filmjeinek színészei megirigyelték volna. Ezekhez képest az már tényleg csak apróság (és lehet, hogy egyedül minket zavar), amikor a töltőképernyő nem ad lehetőséget arra, hogy elolvassuk az eligazítás szövegét, nincs egy gomb, ami a továbblépésre szolgálna, hanem egyből elugrik a kép.
A leírtakból talán az jöhet le, hogy a Men of War 2 egy rossz játék, de ez nem igaz. Ha az elsőnapos patch, és a rá következők megoldják, hogy a negatívumok utólag javítható része eltűnjön a játékból, akkor vegyétek úgy, hogy nincs ott az értékelés végén az a plecsni (a teszt egy korábbi build alapján készült). Ugyanakkor vannak olyan hiányosságok és kellemetlenségek, amiket nem lehet javítani, csak csiszolni, ezek pedig meghiúsíthatják azt, hogy a Best Way folytatása legyen a következő nagy durranás a (multis) stratégiák frontján. Kár érte, mert sokáig vártak rá a rajongók és volt benne fantázia - de majd az idő eldönti, hogy eltűnik-e a süllyesztőben, vagy diadalt arat.
