Ha Kelet és Nyugat találkozik, elkerülhetetlenül egymásnak feszülnek a kultúrák, vagy megtanulunk egymás mellett élni, békében?
Amikor a Ubisoft a tavalyi Games Convention alkalmából fellebbentette a fátylat az Anno sorozat negyedik felvonásáról, mindenki ámuldozva bámulta az első mozgóképeket, hiszen az addigi leglátványosabb víz animációval találkozhatott a stratégiai játékok egyre bővülő palettáján. Mindez máig nem változott, ám lassan végleges formát öltő alkotás jóval több, mint egy látványos kacsaúsztató. Az anno sorozat 99 évenként markol egyet a világtörténelemből - főként Európára koncentrálva -, s az akkori környezetet illetve társadalmi és gazdasági viszonyokat egy nemzetek nélküli alternatív világba helyezi. A cél mi más is lehetne, mint egy virágzó birodalom felépítése? Nyolc fokozatosan nehezedő kampány során a Nyugati kultúrkör képviselőjeként előbb-utóbb találkozunk a mesés Kelettel. Eme randi nem feltétlenül kell, hogy vérontással végződjék. Éppen ellenkezőleg, sokat tanulhatunk egymástól, az átvett technológiák (pl. vízimalom) segítségével élettel tölthetjük meg a sivatagot, kényelmesebbé tehetjük polgáraink életét. A tudás megszerzése nem automatikus és nem eleve elrendeltetett, meg kell érte dolgoznunk. Habár a játékos nyugatról indul, a három frakció bármelyikével kiépíthet kereskedelmi kapcsolatot (Napnyugat, Napkelet és a kalózok). A valuta, amiben az ismereteket mérik a hírnév, hírnévre pedig békés (a város kiépítése, kereskedelem, feladatok megoldása, tornák rendezése), vagy katonai úton is szert tehetünk. Fontos megjegyezni, hogy a megszerezhető technológiák nem zárják ki egymást, szabad játékban - amihez a kampány előjátékként és oktatómódként szolgál - kellő türelemmel minden ismeretet eltanulhatunk és alkalmazhatunk.
Egyet ide, kettőt odaHa valamivel rengeteg időt töltünk majd el, akkor az a várostervezés lesz. Egyrészt az Anno szériára jellemző módon behatárolt az építkezésre használható, vagy művelésbe vehető terület, tekintve, hogy szigeteken fogunk ténykedni. Másrészt az ilyen-olyan funkciókkal bíró épületek meghatározott rádiuszon belül fejtik ki hatásukat. Ennek következtében egyetlen piactér, egyetlen faluközpont, vagy egyetlen bordély (oké, ilyenről nem tudok, csak a vicc kedvéért írtam) garantáltan nem lesz elég növekvő városunk számára.
|
"a megszerezhető technológiák nem zárják ki egymást"
|
A helyzetet tovább komplikálja, hogy a befolyással rendelkező épületek hatókörén belül csak meghatározott dolgokat emelhetünk (piactér - termelőegységek, faluközpont - lakóházak... fordítva nem működik). A végjáték felé építhető monumentális emlékművek felhúzása előtt egész városrészeket kell átterveznünk és átrendeznünk, ha helyet akarunk csinálni.
Az infrastruktúra kiépítése mellett a gazdaság menedzselése igényel sok figyelmet. A gazdaság motorja a városlakók vágyaiban és szükségleteiben rejlik. Társadalmi ranglétrán való elhelyezkedésük és anyagi helyzetük függvényében válogatnak a négy termékcsoport (étel,ital,ruházat,tulajdon) és a négy társadalmi szükséglet (közösségi élet, hitélet, szórakozás, biztonság) produktumai és szolgáltatásai között. Példával illusztrálva: A szegényebb rétegnek elegendő egy aprócska kápolna, ha imádkozni szeretnének, a nemesek viszont már nem adják alább egy katedrálisnál. Ugyanez a helyzet az élelemmel: A dolgozó réteg elél kenyéren és halon, a módosabbak viszont marcipánt és datolyát is igényelnek.
Az igényeket kielégítő termelőegységek felhúzásánál arra is kell figyelni, hogy egyes épületeket csak folyam mellé telepíthetünk. Ahogy haladunk előre, úgy válik a termelési lánc egyre komplexebbé.
A nép, az istenadta népA hasonló jellegű játékok jellemzője, hogy a város, az infrastruktúra és a gazdasági háttér fel- és kiépítése, továbbá folyamatos bővítése mellett állandóan figyelemmel kell kísérnünk a lakók igényeit. Aprócska falvainkból csak úgy lesznek virágzó városok, majd nyüzsgő metropoliszok, ha gondoskodunk a polgárok jólétéről. Apropó polgárok, nem minden lakó rendelkezik polgárjoggal. A társadalom osztályokra bomlik, alul a földeken dolgozó parasztsággal, legfelül pedig a nemességgel. A játékos kezében van, hogy kinek ad polgárjogot, és kinek nem, melyik gazdag patríciust látja el nemesi címmel, és melyiket nem. Ez a lehetőség egyébként korlátozott, hiszen elég mulatságos lenne egy csak gazdag és elhízott nemesekből álló város.
Minél nagyobb egy település, annál komolyabb igényekkel állnak elő a lakosok, s annál jobban csökken az adófizetési morál, amennyiben elégedetlenek az ellátás minőségével. Értem ezalatt, az olyan luxuscikkek hiányát, mint a selyembrokát, az illatszerek. Elősegíthetjük városunk fejlődését monumentális építmények felhúzásával, ami attól függően, hogy a nyugati, vagy a keleti stílust részesítjük előnyben, felkelti a császár, vagy a szultán érdeklődését, akik egy időre kitüntetnek személyes jelenlétükkel, s ha már így a nyakunkra jöttek, akkor máris ellátnak néhány különösen nehéz feladattal. Egyes pletykák szerint mindkét uralkodót lekenyerezhetjük, aminek lehet valóságalapja, ugyanis a különböző kultúrák vívmányait szabadon kombinálhatjuk, és annak sincs akadálya, hogy egy keresztény templom mellett minaret épüljön.
Alamizsnát a szegénynekÉrdekes - társadalmon kívüli - kasztot képeznek a koldusok. Minél nagyobb és gazdagabb egy város, annál több koldus érkezik a kapukhoz, vagy hajón a kikötőbe, hogy bebocsátást nyerjenek a biztonságot nyújtó falakon belülre. Ha a játékos úgy dönt, hogy beengedi őket városába és megadja a kolduláshoz való jogot, akkor a továbbiakban le is veheti róluk a kezét. Ebben az esetben a szerencsétlenek kénytelenek lesznek a köztereken és az utcákon éjszakázni. Hogy ne rontsák a városképet, minimális pluszköltség árán szükségszállást biztosíthatunk számukra. Felmerül a kérdés, hogy miért éri meg befogadni az ingyenélő csürhét. Egyrészt a koldusok nagy száma növeli elismertségünket, másrészt több embernek adhatunk polgárjogot, harmadrészt pedig a koldusok elzavarása esetén számolnunk kell a bosszújukkal. Előfordulhat, hogy nagyobb tömegbe verődve, mintegy megostromolják a várost, vagy blokád alá veszik a kikötőt. Ilyenkor megoldás lehet a gyorsan kiutalt pénz, a korábban megtagadott jogok engedélyezése, de ha nem látunk más megoldást, katonai eszközökhöz folyamodva vethetünk véget a rablóbandává züllött nincstelenek randalírozásának.
Hét tenger ördögeA kereskedelem - úgy a szárazföldi, mint a tengeri - a profit lehetősége mellett magában hordozza annak a veszélyét, hogy az áru tisztességtelen szándékú emberek miatt nem éri el célját. Ez főként a tengeri kereskedelmi útvonalakat fosztogató kalózokra igaz. A különálló frakcióként ténykedő tengeri rablók rengeteg borsot törhetnek a játékos orra alá, ám nem feltétlenül szükséges hadiflottánkat állandóan arra használni, hogy védtelen szállítóhajóinkat kísérgessük.
|
"A kalózokkal ápolt jó kapcsolatot azonban a többi frakció nem nézi jó szemmel"
|
Ha úgy gondoljuk, hosszabb-rövidebb időre szóló szerződést köthetünk velük, így némi pénzmagért cserébe nem háborgatnak. A kontraktus lejártával újrakezdődnek a támadások, hacsak nem döntünk az immáron emelt áron történő hosszabbítás mellett. A biztonságosabb hajózás mellett ilyenkor kereskedhetünk is a fosztogatókkal. Egyebek mellett ágyúk, hajók és átszállóegységek szerepelnek a kínálatban. Több mint féltucatnyi - raktér, méret, sebesség, fegyverzet tekintetében eltérő - hajótípusból válogathatunk. A kalózokkal ápolt jó kapcsolatot azonban a többi frakció nem nézi jó szemmel.
Akár többszöri szerződéshosszabbítás, akár a martalócok flottájának megritkítása révén, de előbb-utóbb eljutunk arra a szintre, hogy élethosszig szóló szövetséget ajánl fel vezérük, aki egyébként számos, erkölcsileg megkérdőjelezhető küldetéssel is ellát.
TúlzsúfoltságNo ez az, ami egyelőre nem fenyegeti a multiplayer szervereket, lévén ilyenek egy darabig még nem lesznek. Krokodilkönnyek hullajtása azonban még korai lenne, ugyanis a derék fejlesztők komolyan gondolkodnak az online többszereplős játékmód beépítésén. Első lépésként egy internetes portált hoznak létre, ahol a játék elkötelezett rajongói egymással találkozhatnak. Mindenki létrehoz egy profilt, amin keresztül elért eredményeinket, játékból lopott képeinket, továbbá mentett állásainkat oszthatjuk meg másokkal. A következő lépcsőfok egy szerkesztőprogram közzététele - nem sokkal a játék megjelenését követően - amivel saját küldetéseket, térképeket és egyéb extra tartalmakat készíthetünk. Ezeket aztán az új ANNO-portálon keresztül megoszthatjuk játékostársainkkal, akik kipróbálhatják és tetszés szerint értékelhetik munkánk gyümölcsét.
Amennyiben pedig sor kerül a későbbiekben egy expanzió piacra dobására, akkor annak elsődleges célja a valódi - az egyszerű tartalommegosztáson túllépő - online multiplayer játékmódok megvalósítása lenne. Úgy tűnik, mostanában minden hasonló témájú alkotásnál felmerül ennek a gondolata. Jó példa erre a környezetében és hangulatában eltérő, ám alapjaiban roppant hasonló
Tropico 3.
GameStar
Pro:- ebben a műfajban nincs nála szebb
- fülbemászó dallamok
- meglepően izgalmas történet
- hosszú játékidő
Kontra:- a multiplayer hiánya
- rosszul megvalósított és felesleges harc
9.2
Lego Star Wars Complete Saga
Diablo III előrendelési akció ajándék GameStar előfizetéssel
counter strike revenge
