Ismét törik, roppan, horpad az autók karosszériája a sorozat következő részében, az igazi újdonság azonban a hatalmas „paradicsomi” város, amelyben tényleg azt csináljuk, amit akarunk!
Az autók törésénél nincs is szebb látvány egy igazi autóversenyes játék rajongója számára. Talán ennek perverz örömét is érezték át a Karambol (Crash), illetve Halálbiztos (Death Proof) című filmek főszereplői. Mi perszer nem megyünk olyan messzire, mint James Spider, illetve Kurt Russell: nekünk épp elég az autók roppanásának képe. Ezt pedig nincs olyan sorozat, amelyik tökéletesebben tudná megvalósítani, mint a Burnout. Legutóbbi részére, a Burnout Paradise-ra tökéletesen illik a paradicsomi jelző...
„Take me down to the Paradise City...
...where the grass is green and the girls are pretty" - hallhatjuk a Guns N'Roses egyik legjobb számát már rögtön a nyitómenüben. A jó kis nóta azonnal megadja a megfelelő hangulatot, az 1920*1080-as teljes HD felbontású Paradise City (amelyben a már a menüben gyönyörködhetünk) pedig az igazi ráadás.
|
"Versenytársainkat Kurt Russel-féle kegyetlenséggel kell az útszél korlátjához préselnünk."
|
De miben is különbözik ez a játék sok más riválisától? A válasz tulajdonképpen nagyon egyszerű: ennek a játéknak sikerült tökéletesen megvalósítania azt, amelyik a másik híres autószimulátor sorozatnak, a Need for Speed-részeknek sohasem jött össze igazán: a szabad száguldozás és tökéletes törésmodell nagyszerű párosítását.
Száguldás, Paradise szerelem
Csakúgy, mint bizonyos NFS epizódokban, a címszereplő városban nem megadott pályákon, utakon kell haladnunk, hanem bármerre hasíthatunk, illetve a különböző versenyekről, menekülős és kaszkadőrmutatványokról, időmérő futamokról, és egyéb attrakciókról szóló küldetéseket bárhol felvehetjük.
A karriermódban eleinte csak ócska roncsokat kapunk, amelyeket a helyi autószerelő műhelyekben pofozhatunk helyre, azonban ahogy egyre több missziót hajtunk végre, egyre jobb járgányok lockolódnak ki, illetve más, mellettünk randalírozó riválisoktól is elszedhetjük verdáikat, ha sikerül leszorítanunk őket az útról.
Fairplay? Azt felejtsd el!
Természetesen ez a játék is ízig-vérig Burnout: versenytársainkat nem a Forma 1-es fairplay szabályai alapján kell lehagynunk, hanem gyakran a Halálbiztosban látható Kurt Russel-féle kegyetlenséggel kell az útszél korlátjához préselnünk, vagy más szembejövő járművek (például: kamionok) elé sodornunk. Sokat gyönyörködhetünk majd a riválisok verdáinak szétroncsolódásában, azonban naivitás lenne azt képzelni, hogy mi magunk megússzuk a gyűrődést: elég egy rosszul kicentizett nagyobb akadály, vagy egy velünk szembekerülő kocsi és mi meseautónk is leamortizálódik. Mivel árkád játékban járunk, ezért a karambol szerencsére nem jár túl szigorú következményekkel: továbbhaladhatunk, viszont az autónk fokozatosan tropára megy, és ha túl sokat ütközünk frontálisan, akkor elveszítjük azt a versenyt, vagy eventet, amelyben éppen benne vagyunk.
A „kötelező" itt ismeretlen szó
Persze nem muszáj ezekben a kötött versenyekben részt venned: ha akarsz, szabadon fel-alá száguldozhatsz a városban, hiszen pusztán azzal is eredményeket érsz el a játékban, ha megtalálod a mellékutakat, vagy a különböző zárókorlátokat, kerítéseket, hirdetőtáblákat széttöröd, hajmeresztő kaszkadőrattrakciókat hajtasz végre.
A grafika egész egyszerűen fantasztikus, a játékmenet, a hangulat úgyszintén: a Guns N'Roses együttes tagjai szerintem biztosan kitombolták magukat az Electronic Arts által biztosított tiszteletpéldányukkal.
Pro:- kiváló grafika
- parttalan zúzás
- online lehetőségek
Kontra:- néhol kidolgozatlan környezet
- nem támogat minden kontrollert
9