Öt rész még Rockyból is sok, a Codemasters azonban, megújulva, immár hatodjára is elénk tálalja legendás ralis játékát.
Nem szégyen, ha az ember nem tudja követni a Colin McRae Rally sorozat epizódjait, elvégre a készítők minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy a széria eddigi részeit teljesen összefüggéstelenül címkézzék meg. Ezt az apróságoz már akkor említettük, mikor még a játék béta-tesztjével foglalkoztunk a GameStar hasábjain, s ennek oka nagyon egyszerű. A DIRT esetében ugyanis a cím végre valami érdemlegeset is kifejez a játék tartalmából.
Dirty Racing
Van egy régi közmondás: nincs az a táltos paripa, amelynek a csikója ne lenne konzolos. A skót pilóta (egykori világbajnok) nevével fémjelzett szimulátorra ez csak félig-meddig igaz, hiszen a konzolosodás tendenciája még mindig nehezebben tetten érhető itt, mint néhány pályatársánál a játékiparban. Az első rész érkezésekor ugyan még nagyokat sziszegtünk a valósághűnek tűnő irányítás, az összetörő karosszéria vagy a szokatlanul életszerű megjelenést eredményező, dinamikusan pattogó belső nézet láttán, de a McRae-ralik ereje folyamatosan csökkent. Az ok pedig nemcsak az idő közben egyre színvonalasabb produkciókat felmutató riválisoknak köszönhető (vagy a semmiből előbukkant, roppant jól sikerült Richard Burns Rallynak), hanem annak is, hogy a fejlesztők már nem ragaszkodtak oly szigorral a realizmus látszatához. Ilyen esetekben persze az emberben mindig felmerül a kérdés, hogy ebből a szempontból mennyire és milyen irányban fognak eltérni az új játékban az előzőtől. Jelentem: van elmozdulás.
Számok tükrében
Az elénk táruló, némileg puritán, de kellemes stílusú, ízléses menürendszerből mindez csak akkor derül ki, ha a játékmódokat és a választható játékkategóriákat firtatjuk, ezúttal ugyanis elrugaszkodunk a hivatalos rali-világbajnokság unalomig ismert szereplőitől és gépkocsiparkjától. A hagyományos versenysorozat immáron csak mint opció szerepel. Leírva még számomra is meglehetősen durvának tűnik a kijelentés, tehát élének tompítása végett mondjuk inkább úgy: a raliautók mellett kapunk végre mást is. A kínálat ráadásul cseppet sem szegényes, ennek bizonyságául tekintsünk végig rajta, szigorúan a tényekre hagyatkozva! Először is hat különböző versenysorozatban szállhatunk a volán mögé. A Championship Off Road Racing (röviden CORR) egy körpályás versenyt takar, melyben 10 autó vesz részt, és eredeti, lemodellezett amerikai versenypályákon kell végighajtanunk velük. A Rally Raid egészen más, itt már csak homokos etapok vannak, s minden versenyen 6 autó szerepel. Nem mellesleg három nagyon hosszú, kiválóan modellezett kaliforniai pályán nyomhatjuk a gázt. A Crossover már inkább hajaz az eredeti McRae-hangulatra. Ezek páros versenyek, amelyeket elválasztott pályán játszhatunk hat különböző országban, és az autótípusok is a hagyományos ralis verdákra korlátozódnak. Érdekes újdonságot jelent a „hegymászó" jellegű megmérettetés, melyet időre nyomhatunk, hatalmas hegyek között, 12 eltérő szakaszon. A küzdelmek negyedik típusát képezi a Rallycross, egyszerű körpályáival, amely azonban egyszerre nyolc autó küzdelmét jelenti, és igen verejtékes küzdelmeket vetít előre. Jóformán valamennyi választható kategóriát vezethetjük ennek során, az Unlimitedet és a Big Riget kivéve. Utoljára pedig tárgyaljuk a klasszikus raliversenyeket (a szimplán csak „Rally" néven futó opciót), melyekben már mindent ugyanúgy találunk, ahogy azt a korábbi részekből megszokhattuk. Értelemszerűen itt időre megy a küzdelem, mitfahrerünk hangja szól a fülünkben, 36 pályán taposhatunk hat különböző országban, s mindezt a hagyományos ralimodellekkel. A fentiek alapján tehát elmondható, hogy a játék leglényegesebb pontja azért továbbra is a régimódi rali, ennek megfelelően pedig úgy is tekinthetjük, hogy a többi játékmód amolyan igényes kivitelű extraként szerepel benne.
Nem mind arany, ami fénylik
Évek óta (sőt, talán a játékok hajnala óta) tartó jelenség, hogy az egyre-másra megjelenő, rivális fejlesztők és kiadók számára a grafikai megjelenés jelenti az igazán nagy presztízst. Először a játékos úgyis a játékképeket nézi meg, vagy az előzetes videókat, s többnyire ezek alapján dönt arról, kell-e neki a cucc, vagy sem. A probléma abban leledzik, hogy a hihetetlen tempóban felfelé kúszó gépigény miatt a játékosok pénztárcája rútul alulmarad a gyönyörű megjelenésért vívott elkeseredett harcban (főleg kis hazánkban, persze). Ebbe a csapdába esett bele a Colin McRae: DIRT is. Grafikai téren ugyanis szinte nem lehet neki nem ötöst adni: az autók csillognak-villognak, a napfény valószerűen törik meg a karosszéria horpadt burkolatán, a táj is nagyon szép (az ég különösen gyönyörű). A HDR-effektusért külön dicséretet érdemelnek, ellenére annak, hogy néha egy kicsit életszerűtlenül túl van hangsúlyozva a játékban. Az autók koszolódása is kifejezetten igényesen meg van oldva, nem beszélve a horpadásokról, törésekről, amiknek a tökéletes modellezéséhez alighanem emberek százait küldték a halálba. Hiányoltam viszont a szépen kidolgozott időjárási viszonyokat, mert lehet bármilyen nagyszerű is egy vizes aszfalt (mert az), de egy látványos zuhé mégiscsak hatásosabb lenne. Ezzel szemben a gépigény drasztikusan el lett túlozva. Shader 3.0-t nem támogató videokártyák tulajdonosai jóformán már az elindítására is szinte esélytelenül pályáznak, de az ütős gépeken is óvatosan húzgáljuk a grafikus opciókat a maximum felé. Mindent a csúcsra téve aligha akad olyan masina, amely nevetve fogadná be áramköreibe a DIRT-öt. Mégis azt mondom, hogy az igényeket kicsit alább adva, egy közepes konfigurációval is élvezetesen játszható a játék, mégpedig a részletesség és főleg a felbontás alapos lejjebb olvasztásával. Nehéz persze megvédeni a fejlesztőket, ha a csúcskategóriás masinák sem viszik a játékot magas részletességen, a közepes gépeket pedig ilyen beállítások mellett nemritkán sikerül egy képkocka/másodperces sebesség alá alázni. Mégis, tapasztalatom szerint a Colin McRae DIRT még jócskán butított grafikával is jobban néz ki az eddigieknél. Ez nyilván sovány vigasz, de bizonyos esetekben valóban érdemes az igényeket markánsan is alább adnunk, és úgy belekóstolni egy programba, márpedig a Colin McRae-vel mindenkinek érdemes egy ilyen próbát megtennie. Hátha.
McCrash
Ami a játék fizikai motorját illeti, igényesen megalkották. A Neon engine-nek köszönhetően meglehetősen interaktívan befolyásolhatjuk a pálya szélén elhelyezett táblák, oszlopok, bokrok, fák és tulajdonképpen a teljes ökoszisztéma élettartamát. Más tészta viszont az irányítás, amelyet a billentyűzetről szinte lehetetlen megszokni. Aki nem rendelkezik valamilyen célirányos beviteli eszközzel (példának okáért egy force feedback kormánnyal), és nincs hallatlan tapasztalata az autóversenyes játékok nyilacskás irányításával, az készüljön a legrosszabbakra. Az irányítás klaviatúrára konvertálása ugyanis meglehetősen gyenge, valószínűleg a konzolos játékpadok és a kormányok élveztek kiemelt figyelmet a készítőknél. A nehézségben viszont a játék kellemesen ötvözi a játéktermi könnyedséget az elvárható realizmus minimumával, minek folytán - használható irányítóegység birtokában - kimondottan szórakoztató játékmenetet kapunk. Itt érdemes megjegyeznünk, hogy bár a kidolgozatlannak tűnő PC-s irányítással kapcsolatban elég sok (jogos) negatív kritikával szembesülünk, a helyzet kissé ellentmondásos. Végtére is nem várható el, hogy a csapat realizmusra törekedjen akkor, ha valaki olyan gombokkal akarja irányítani a több száz lóerős raliautóját, amely erre nyilvánvalóan alkalmatlan. Másrészt viszont kutya kötelességük lenne gondolni azon felhasználókra, akiknek nincs semmiféle szimulációs kiegészítőjük. Legalábbis addig, amíg nem adnak kormányt is a játék mellé, ugye. Egészében véve tehát a DIRT sok mindennel vádolható, de a szolgáltatások mennyisége, úgy gondolom, minden igényt kielégít. 46 autó szerepel benne, köztük a Suzuki Swifttől a tuningolt Audi TT-n keresztül a 600 lóerős T2000-es Truckig megannyi masinával száguldozhatunk. Van mintegy 58 nagyszerűen összerakott, gyönyörű pálya, melyek közül sokat valódi versenypályákról modelleztek. 178 megszerezhető autófestés, 18-féle izgalmas tuningopció és még sok minden más. A sorozat szám szerint hatodik epizódja számokban nagyon komolyan odateszi magát, de sajnos a sebességbeli problémák okán elmegy egyfajta „elitjáték" irányba, ami egy hazai átlagfelhasználó kasszája számára már korántsem érhető el.
Végtére is...
A multiplayertől túl sokat nem várhatunk. A játékot ugyan 100-an is játszhatják egyidejűleg, de ellenfeleink pusztán virtuálisan vannak jelen, hiszen nem fizikailag ellenük, hanem csak a futott idejük ellen küzdünk. Így aztán nem mondhatjuk, hogy a Codemasters hatalmasat lépett volna előre ezen a téren, vagy legalábbis ötletes megoldással hozta volna közelebb a játékosokhoz ezt az opciót. Azt, hogy ki hányadik helyen áll az idejével, csak a helyezések kiírásából tudhatjuk meg, az oldalsó pozíciójelző az egyetlen, amely a többiek elhelyezkedéséről bármiféle tájékoztatást ad.
Ha a fentiekből esetleg nem derült volna ki elég egyértelműen, akkor direkte is kimondom: a játék mindent egybevetve nem lépett közelebb a szimulátor üzemmódhoz, hanem előzékenyen a realizmus hívei elé engedte a konzolos játékmenet szerelmeseinek igencsak népes táborát. Alaposabban megvizsgálva viszont a helyzet egy kissé árnyaltabb. Egyrészt az egészen más játékstílust igénylő új versenyfajták bekerülése önmagában még nem csökkenti a normális raliepizódok színvonalát, másrészt pedig a játék grafikája, a törésmodell, a tereptárgyak fizikája és a nagyszerű belső nézetek nem állnak távol az „autentikus" minősítéstől. A Colin McRae DIRT tehát szinte kizárólag a bivaly gépek tulajdonosainak szerezhet felhőtlen perceket, de nekik valóban. A többieknek pedig marad a keserű szájíz és a hiú remény, hogy a játékipar tendenciái hamarosan megváltoznak majd.
GameStar
Pro:- Szép grafika
- Új játékmódok
- Sok újdonság
Kontra:- Brutális gépigény
- Kellemetlen billentyűzetes irányítás
8.5
Street Fighter 4 (Gamemania)
Perverz kelet? - A hentai és a játékok világa
Sucker Punch Annihilation
