Hirdetés

A testünkben zajló horror, vagyis hova vezet a mozgásszegény életmód?

|

Sokat játszol? Ülőmunkát végzel? Átgondoltad már, hogy egy nap mennyit ülsz? Szakértőnk ennek veszélyeit mutatja most be.

Hirdetés

A Homo sapiens (a ma élő ember) a történelemórákon ismertetett okok miatt felegyenesedett, két lábra állt. A sok, ezzel járó haszon mellett azonban már nem tanulunk arról, milyen negatív következményei vannak mindennek. Nem csodálom, mert horrorfilmbe illik. Tudtad, hogy a fájó derék (az ötödik ágyéktáji csigolyánkról lesz még szó), a vérkeringési problémák, de még a szuvas (gyorsan romló) fogak is két lábra állásunk következményei?

Kezdjük is ez utóbbival, mivel a fogszuvasodás könnyen megjegyezhető, szemléletes példái a kiegyenesedett testtartásunkból származó különböző negatív következményeknek. Egymillió évvel ezelőtti elődeink máshogy tartották még fejüket, mint mi manapság. Állkapcsunknak és kobakunknak viszont nem volt elég ennyi idő ahhoz, hogy kellő mértékben átalakuljanak. Mivel körülbelül vízszintes (a talajjal párhuzamos) helyzetű a fogsorunk vonala, a nyál megáll gumós zápfogaink mélyedéseiben, remek táptalajul szolgálva a baciknak, és hozzájárulva a lepedékképződéshez, majd fogszuvasodáshoz. Bár bízom benne, hogy nem vagy az a "köpködős típus", illetve hogy az orrodat (és így a fejedet) sem lógatod sűrűn, de evolúciós szempontból ezeknek lehetne haszna. 

Négykézláb közlekedő elődeink talaj felé mutató állkapcsa esetén jobban tudott érvényesülni a nyál öblítő hatása (igen, jól érted, nyáladzottak), amihez, gondolom, az is hozzájárult, hogy egymillió évvel ezelőtt még kevésbé szofisztikált illemkönyvek álltak rokonaink rendelkezésére, így alapból nem fogták vissza magukat annyira. És ha nem lenne elég a kínzás szegény fogainknak, ennek tetejébe rengeteg, magas cukortartalmú ételt és italt fogyasztunk. A meghosszabbodott élettartam sem kedvez nekik (egy idő után koronákkal, fogpótlásokkal, protézisekkel igyekszünk javítani fogsorunk állapotán).

Gyakorlatilag tehát azért szükséges fogat mosnunk (naponta többször), mert evolúciósan nagyot fejlődtünk (két lábra álltunk), de a testünk bizonyos részei még nem érték utol ezt a nagy lépést. Így viszont talán már nem is kell ecsetelni a fogmosás fontosságát… Az alternatív megoldás (például a köpködés) egyrészt kevésbé vonzó, másrészt kutatók bebizonyították, hogy az ápolt fogsor a mai napig szerepet játszik a párválasztásban - még ha nem is teljesen tudatosan. Vagyis akinek szépek a fogai, az könnyebben talál magának partnert. Kell ennél jobb motiváció?

Felegyenesedett testtartásunkból fakadóan szívünknek és izomzatunknak magasabbra kell pumpálnia a vért. Ugye nekünk sem ugyanannyira jó, mikor a nyolcadik emeletre kell felsétálnunk, mint mikor csak a harmadikra? Az a rossz hír, hogy sajnos még ehhez a többletterheléshez sem sikerült eléggé alkalmazkodnunk (evolúciósan). Ráadásul a nemsokára bemutatott, ülésből származó nehezítő tényezőkkel együtt kész csoda, hogy vérkeringésünk bírja a strapát.

A legnagyobb árat gerincünk fizette a két lábon járásért. A gyakran megsérülő ötödik ágyékcsigolyánkra volt legközvetlenebbül hatással az, hogy felegyenesedtünk. A gerinc szerkezetéből fakadóan ugyanis itt a legnagyobb a fellépő nyíróerő. (Az ollóhasználatból eredően nevezik "nyírásnak".) Az orvostudomány fejlődésének és így a természetes szelekció csökkenéséből fakadó meghosszabbodott élettartamnak is "köszönhetően" előbb-utóbb mindenkit utolér a derékfájás. Nos, igazán köszi. A derékfájás időpontjának bekövetkezését azonban kitolhatjuk, ha egészségesen élünk és ergonómiailag megfelelő bútorokat használunk.

Az ülés negatív következményei

Azt gondolhatnánk, hogy ha ennyire nem bírja a szervezetünk az állást, két lábon járást, sokkal jobb neki, ha inkább leülünk, mert az ülés talán jobban hasonlít a négykézláb közlekedéshez, mint a járás. Ez azonban sajnos megtévesztő, mert belső szerveink, gerincoszlopunk és úgy en bloc mindenünk teljesen más helyzetben van, mint a négy végtagjukon járó elődeinknek. A természet tudta, mi a jó nekünk. Ha belegondolunk abba, hogy a felegyenesedéshez adaptálódásra néhány millió év sem volt elég, akkor a pár ezer év, amióta az ember ül - belátható módon - édes kevés. Az ásatásokból kiderült, hogy elődeink napi öt-tíz percnél nem ültek többet.

Ezzel szemben a mai ember átlagosan napi 12 órát ücsörög (ebbe beleszámolva a nem ülőmunkát végzőket is). Reggel ébredés után felülünk az ágyban, majd odaülünk az asztalhoz reggelizni. Ezután kissé fáradtan mosunk fogat, le is csücsülünk a kád szélére kicsit megpihenni. Majd a buszon ülve megyünk a suliba/munkahelyre, ahol aztán órákon keresztül ülünk. Este fáradtan hazaérünk, leülünk a számítógép elé/tévézni/vacsorázni stb. Rémisztő. Gondold végig a tegnapi napodat, és gyűjtsd össze, mennyit ültél. Hány óra jött ki?

Kezdjük egy kevéssé közismert, ám annál banálisabb következménnyel a sok ülés kapcsán: az ülésből fakadó testhelyzetünk miatt hasi szerveink összenyomódnak (szemben a nyugalmi, fekvő vagy álló helyzettel). Ez - azon kívül, hogy esetleg kevésbé komfortos - hosszabb távon belgyógyászati elváltozások kialakulásához is vezethet. Kívánom, hogy sose kelljen megtudnod/tapasztalnod, mit is jelent pontosan az epeelfolyás, illetve hogy az emésztési és székrekedési problémák is elkerüljenek!

A megtört testhelyzet miatt szerveink mellett sok ér is más helyzetbe kerül, egész pontosan úgy/annyira nyomjuk őket, hogy csökken a keresztmetszetük. Viszont szervezetünk minden részének fix mennyiségű oxigénre, tápanyagra van szüksége, amit csak egyféleképpen tud megoldani a testünk ülő helyzetben: magasabb vérnyomás által igyekszik a vérkeringést fenntartani. És hogy megint ki melózik ebben a legtöbbet? Remélem, mostanra már tudod a választ: a szívünk.

Vegyünk egy szorosan idekapcsolódó számítógépes példát is. Ha valaki összegörnyedve ül a gépe előtt, és billentyűzete távolabb van tőle a kelleténél, azaz a felkarja nem függőlegesen áll, akaratlanul is zsugorított helyzetbe kényszeríti mellizmát. Ezen még az sem segít, ha a karjai alá vannak támasztva. Ez a folyamatos izomfeszülés mellizom-merevséghez, ami pedig gyulladáshoz vezethet. Ezt írd fel az epeelfolyás mellé, mint elkerülendő problémát.

Lokális nyomási tünetek

Az ülő testhelyzet nyomási tüneteket eredményezhet, amelyek galibát okozhatnak egy-egy konkrét helyen a vérkeringésben. A sok ülőmunka és egy tespedtségre "csábító" szék az ágyhoz kötött betegek esetén tapasztalt felfekvéses tünetekhez hasonlókat okozhatnak. 

Az egyik legproblematikusabb rész az ülőlap pereménél van: itt keletkezik a legnagyobb nyomási tünet. Éppen ezért kimondhatatlanul fontos a lábfej megfelelő alátámasztása. És hogy az milyen? A lábfejnek kényelmesen le kell érnie a földig, és teljes felületével a földön kell lennie. Azonban segítségünkre lehet egy jól beállított lábtámasz is. A helyes lábtartás segít elkerülni a combkörnyéki erek elnyomódását. Ha ugyanis erre nem figyelünk oda, kezdetben csak zsibbadást érzünk, de hosszú távon visszérgyulladás is kialakulhat. A szóban forgó nyomási tünetek enyhítésében/megelőzésében nagy szerephez jut még az ülőlap megfelelő formája (a végén lekerekített, íves) és anyaga (puha) is.

A nyomási tünetek sorát a karfánál fellépő problémák zárják. Ez olyan, "válogatott ínyencségekhez" vezethet, mint zsibbadás, az alkar, a kéz és a csukló elfehéredése, és hozzájárulhat az ínhüvelygyulladás (listára vele!) kialakulásához is. Ami mindenképp kerülendő: kemény, túl magasra állított, vékony karfa. Amennyiben szóban forgó testrészeinket nem megfelelően támasztjuk alá (például vonal- vagy pontszerű az alátámasztás), és pihentetés nélkül túl sokáig nehezedünk rá, vagy a karfa hibájából rossz helyen van az alátámasztás, akkor kezdetben a "hírvivő" tünet, a zsibbadás jelentkezik. Ha nem szüntetjük meg az ingert, akkor pedig ideggyulladás is kialakulhat. Testünk jelez nekünk, hogy valami nem oké, figyeljünk rá oda. Az olcsóbb székek kategóriájában egy karfa nélküli változat ergonómiailag sokszor jobb megoldásnak, döntésnek tűnik, mint egy olyan, amely rossz minőségű karfával rendelkezik.

A cikkben leírtak alapján elemezd ülőkörnyezetedet, és ha úgy találod, van mit fejleszteni rajta, vesd bele magad! Testünkre vigyázni kell, ha szeretnénk, hogy életünk végéig jó szolgálatot tegyen.

A cikket Tóvölgyi Sarolta írta, aki mentálhigiénés szakember, műszaki menedzser és játéktervező. A BME Ergonómia és Pszichológia Tanszékének munkatársaként egyaránt foglalkozik felhasználó-központú terméktervezéssel és pszichológiai tanácsadással, vagyis testtel és lélekkel.

Az Extra Life a GameStar társadalmi felelősségvállalásként indított rovata, célja az, hogy a fiataloknak és a szülőknek szakemberekkel közösen segítsünk, beszéljünk olyan kérdésekről, amik éppen téged is érinthetnek.

Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)