Először is mindenkitől elnézést kell kérnem, hogy a rovat történetében immár másodszor sikerült kicsúszni az adott hónapból, de bokros teendőim hetekre elszólítottak az országból, és bizony a célállomáson híján voltam az értékelhető sebességű netnek. Ám ez senkit ne befolyásoljon abban, hogy a mai írásnak nekiessen, hiszen március után a tavasz második hónapjára is egészen csinos kis triót sikerült összekaparni.
1985 - szörnyek és boszorkányok
Nem is lehetne aktuálisabb szereplője a harminc évvel ezelőtti szekciónak, hiszen aki volt a PlayIT-en, és ellátogatott a GameStar standhoz, a retro részlegben többek között a Wizard of Wor című klasszikussal nyomhatott néhány kört, mint ahogy mi is tettük ezt EndreMannal (hangosan énekelve az egyszerű zenét, illetve utánozva a hangokat). Ja, egyébként már megint pofátlanul csalunk, hiszen valójában egy 1980-as játékról beszélünk, de legyünk nagyvonalúak, és tekintsünk most el ettől, hiszen Commodore-ra például 1983-ban érkezett meg.
Aki ismeri a játékot, az tudja, hogy kétszereplős címről beszélünk, ahol a kék és a sárga játékos azon fáradozott, hogy egy labirintusszerű barlangban mindenféle szörnyeket iktasson ki, mígnem végül megjelenik maga a varázsló, aki kapucnis cuccában teleportálgat és lövöldözget mindenfelé.
Összesen ötféle ellenféllel találkozhattunk, úgymint a Burwor nevet viselő kék farkas, az időnként láthatatlanná váló, sárga Garwor, a skorpióféle vörös Thorwor, egy idegbeteg pillangóra hajazó Worluk, illetve maga a kék varázsló, vagyis Wizard of Wor.
A megboldogult C-64-es időszakban hosszú órákra képes volt lekötni az embert ez a játék, és bizony szentségelés is előfordult elég sűrűn, amikor valamelyik játékos sikeresen lőtte ki a társát (persze sohasem szándékosan, ááá nem). Érdekességként említhető egyébként, hogy egyszerre hat szörnyetegnél több soha nem volt a képernyőn, ám minél tovább tökölődtünk, ellenfeleink annál gyorsabban mozogtak, mígnem valami őrült dervistáncba fordult az egész.
1995 - Fatality
Szinte már-már kísérteties, hogy pont húsz évvel ezelőtt jelent meg a PC-s körökben is legismertebbnek számító Mortal Kombat 3, hiszen pontosan most áprilisban jött a Mortal Kombat X, ami ráadásul egészen jóra sikeredett, és nem csak azért, mert törnek a csontok, meg fröccsen a vér.
Az 1995. áprilisában landoló harmadik részben újdonságként jelentkezett a korábban megismert kivégzési módok mellett az Animality, ami pontosan az, mint amit a neve is sugall...amolyan állatias dolog. Ahogy lenni szokott, az ismert karakterek mellett újabbak is felbukkantak, így például Kabal, az egykori Fekete Sárkány Harcos, vagy Nightwolf, aki nem azonos a mi hőn szeretett kollégánkkal, hanem sokkal inkább egy őshonos amerikai (már ha van ilyen) indián sámán. Ebben a részben találkozhattunk még Sheevával, aki...hát...szóval...hogy is mondjam, akkortájt elég sokat néztünk ki belőle a maga négy kezével, és erős tüdejével.
Érdekessége volt ennek a résznek, hogy elődeivel szemben már nem keleti helyszíneken verhettük pépesre egymást, sokkal inkább modern, a nyugati világ rendszerét tükröző keretek között ment az adok-kapok. Szintén megjegyzendő, hogy a harmadik részre egyes ismert karakterek kissé megváltoztak, tekintve, hogy valós megfelelőik leléptek a Midway-től, jogdíjviták miatt.
A PC-s Mortal Kombat 3-ból két verzió készült, ami a mai tizenéveseknek talán már nem is mond semmit, de akkoriban az egyik DOS alá érkezett, míg a másik a Windows-t célozta meg, és tulajdonképpen direkt portja volt a PlayStation verziónak.
2005 - kocka Star Wars, nem csak kockáknak
Most, hogy mindenki rá van kattanva az érkező Star Wars mozira, igen stílusos, ha mi is ebből a témakörből szemezgetünk, és nem is kell sokat kutakodni, hogy rábukkanjunk a Lego Star Wars: The Video Game című játékra, ami az első három résznek számító epizódokból állt össze, bár az 1977-es New Hope is kapott egy bónusz szegmenst.
Ha már legó, akkor sejthető, hogy nem a bitang módon nehéz játékmenet, és a hektószámra fröcskölő vér volt a jellemző, ami olyannyira igaz, hogy még csak el sem tudtuk bukni az életünket, hiszen a családira tervezett móka nem a kudarc miatt bömbölő gyermekeket akart adni a szülőknek.
Aki vette magának a fáradságot, hogy teljes egészében megismerje a Lego Star Wars-t, az összesen 59 karakter bőrébe bújhatott, így például lehetett Darth Maul (ami én is voltam egy főiskolás farsangon, de hajnal háromra eléggé elmosódott a sminkem, és valahol eltűnt a fél cipőm is), Jar Jar Binks, klónhadsereg, vagy akár Amidala is.
Amennyiben ez jónak számít, úgy elmondható a játékról, hogy 2005-ben a tizenharmadik legkelendőbb cím volt, és elég komoly löketet adott a LEGO-brandnek, de ha jobban belegondolunk, a filmekből készült legófigurák eleve olyanok, hogy legszívesebben az összeset a keblünkre ölelnénk, és nem engednénk, hogy a gyerekek játsszanak velük.
Mára ennyi jutott, köszönöm a figyelmet, és fogadom, hogy HP-nak tett ígéretemhez megpróbálok hű maradni, miszerint a jövőben nem a hónap utolsó napját tekintem a visszatekintő rovat határidejének (szóval a szándék megvan). Nincs más hátra, mint átadni a terepet Jessica kisasszonynak, aki azóta sem lett csúnyább, hogy utoljára láttuk.
