IDÉZET(Ante @ 2011. Feb. 02. - 18:49)

Épp te mondod ki a lényeget. Ez egy konzervatív kosztümös dráma, a zsánere bajnoka, hogy így mondjam, de ez a zsáner már évtizedek óta ugyanazt nyújtja. Miért jutalmazzunk díjjal egy olyan művet Oscarral, ami mindent pontosan úgy csinál, ahogy a nagy könyvben meg van írva és ami ráadásul a te szavaiddal olyan, mintha a 90-es években született volna? Egy művet, ami arra született, hogy a jó brit honpolgár könnyes szemekkel nosztalgiázhasson arról a korról, amiben olyan nagyszerű királyok uralkodtak, mint VI. György?
Itt az írói teljesítmény egyedül és kizárólagosan a könyv íróját illeti, aki észrevette a lehetőségét egy szívhez szóló történelmi drámának, és tényleg leborulok előtte, mert zseniális. De a film mennyi kreatív plusszt tett hozzá? Ha Uwe Boll leszerződteti Colin Firth-t, Geoffrey Rusht-, néhány jó kosztümöst és egy közepes írót, aki sorról sorra adaptálja a könyvet, akkor se lett volna sokkal gyengébb az eredmény.
Igen, Finchernek vizuálisan talán ez a legszerényebb filmje, de még így is egy olyan forgatókönyvet változtatott látványorgiává, amelyben a cselekvény 90%-a beszélgetésből és kódolásból áll (a Facemash írásának jelenetével továbbra sem tudok betelni). És ehhez kellett neki egy Sorkin, akinek az alapanyaga (most olvasom) finoman szólva is harmatgyenge, mint dráma, mint történet egyaránt. Sorkin nem csak igazi drámává változtatta mindezt, de generációs jelképet faragott egy antiszociális multimilliárdosból, remek jellemvezetéssel és nem szokványos drámai ívvel, ami talán nem annyira tolakodó, de potenciálisan ugyanolyan hatásos, mint egy felelősséggel küzdő király nagyívű története.
Szóval igen, az az Akadémia, ami tendenciózusan a hagyományos drámai eszközökkel operáló, biztonsági játékot játszó filmeket preferálja, valszeg az előbbit jutalmazná, de ez nem jelenti azt, hogy az is érdemli meg. Főleg nem ilyen felhozatalban.
A Social Network kétségkívül előremutatóbb, aktuálisabb, ízig-vérig 21. századi film, egy percig nem vitás, de ez önmagában nem érték nálam. Hogy konkrétan mit tett hozzá Fincher, mit a forgatókönyv író azt rettentő nehéz eldönteni, sose voltam akkora filmőrült, hogy ezeknek aprólékosan utánajárjak, elolvassam az eredeti alapanyagot, szal ezzel én nem tudok vitába bocsátkozni. Biztosan úgy van, ahogy írod, én külső szemlélőként sokkal inkább a forgatókönyvírói bravúrt láttam a filmben, kevésbé a rendezőit. Nehéz ezt eldönteni.
A King's Speech valóban hagyományos dramaturgiát követő, ódivatú filmnek is nevezhetnénk, én csöppet sem tartom emiatt értéktelenebbnek, az hogy a rendező nem tett hozzá semmit óriási sarkítás, ott van rögtön a nyitójelenet, baromi jól teremt feszültséget, a főhőssel együtt dobog a torkodban a szíved, ebből a filmből, ha egy Ron Howard vagy hasonló rendezi, egy akkora nyálmaszlag lett volna a végeredmény, hogy belefulladsz. Hooper eltalálta az aranyközéputat, semmi rendkívüli, szép, igényes rendezés, végig kényelmes, de cseppet sem unalmas tempóban bontakoztatva ki a cselekményt. Az egyszerűségében rejlik az erő, bármily elcsépelten is hangzik. De nem is a rendezői zsenialitás miatt tetszett jobban (írtam, nálam Aronofsky viszi a pálmát), hanem ánblokk fényképezéssel, színészekkel együtt az én értékrendszeremben jobb film, tőlem lehet a Social Network újítóbb, nem érdekel, na.