Hirdetés

Forza Motorsport 4 teszt - autózni jó!

|

Nagyon nehezen tudtunk elszakadni a játéktól, de a bemutatót meg kellett írni. Most, hogy készen van, mehetünk vissza, mert a lóerők nem várnak.

Hirdetés

 

Az autós játékok kedvelői nem panaszkodhatnak a mostani időszak autós csemegéinek termésére, hiszen stílusbéli eltéréssel ugyan, de vitathatatlanul nagy címek jelentek meg mostanság. A demó utáni fanyalgás ellenére a Driver: San Francisco hozta azt, amit elvártunk tőle, bár még mindig vannak vele apróbb gondok, de ettől függetlenül jól sikerült.

A szimulátorosabb, valamint a pályaversenyeket jobban kedvelő embereknek itt a Codemasters bábáskodása nyomán kiadott F1 2011, mely sokkal többet nyújt, mint elődje. Most pedig itt a Forza Motorsport 4, a Microsoft négy keréken guruló zászlóshajója (de gyönyörű képzavar!), melyből nem ad sem a Playstation 3, sem a PC tulajdonosoknak.

Ismerős gének a véráramban

Igazi benzinvérű emberként jómagam azonnal a garázsba rohantam, hogy megközelítőleg 10 percig csak trágár szavak jöjjenek ki a számon, melyekkel elragadtatásomat próbáltam kifejezni. Ennek leginkább az volt az oka, hogy egyik legenda a másik után bukkant fel a képernyőn, többek között olyan személyes kedvencek, mint a 87’-es Ford Sierra RS500 Cosworth, vagy az őt 5 évvel később követő Escort RS Cosworth. Persze ilyen felhozatal mellett legalább 50, hasonlóan önfeledt felkiáltásra serkentő modellt tudnék még felsorolni, ami nem is csoda, hiszen a 80 gyártótól több mint 500 járművet modellezett le a Turn 10 csapata, nem kezdő kinézettel.

Csak egészen zárójeles információ, hogy a Porsche kimaradt, de a hiánya csak azoknak fog feltűnni, akik függenek a márkától. Az autók besorolása a sorozat ismerőinek nem lesz újdonság, F-kategóriában indulnak a legkisebb teljesítményű masinák, ezek a való életben is gyakran előforduló verdákat jelentik, mint amilyen a Ford Ka (2011), Hyundai ix 20, Spark, Micra, és társaik, de ugyanitt találjuk meg a régebbi autók erősebb kiviteleit, mint amilyen a VW Rabbit GTi, és a Golf GTi 16v Mk2, vagy a Saab 99 Turbo. Az E kategória sem különbözik sokban, Mazda 2, Suzuki SX4, de itt kapott helyet a Skyline 2000GT-R (1971-ből, nyami!), és a Pontiac Firebird Trans Am (1977). A D-kategória már harciasabb négykerekűeknek ad otthont, Renault Twingo Sport, Citroen DS3, Ford XB Falcon GT (1973), Volvo 242 Turbo Evolution (1983), a C-ben Peugeot 206 RC, Range Rover Supercharged, BMW M3 (1991), Corvette ZR-1 (1970)húzzák meg magukat. A B-kategória igazi fenevadakat rejt, mint amilyen a VW Golf R32, Audi RS2 Avant (1995 és kombi!), Dodge Charger SRT8, és egy újabb szerelem, a Mitsubishi Lancer Evo VI (1999), de ugyanitt indul harcba az Impreza WRX STi is. Az A-kategória indulói mind gyilkos vadállatok, köztük a japán autógyártás brutális csodájával, a 2002-es Nissan Skyline GT-R V-Spec II-vel, de itt csücsül a BMW 2009-es M5-öse is, a Lamborghini Countach PL5000 QV (1988) és a Ferrari F355 Challenge (1995) társaságában. Az S elnevezésű csoport valódi sportautókat takar, Lamborghini Gallardo, Audi R8 5.2 FSI quattro, Nissan GT-R SpecV, Lamborghini Diablo GTR. Az R3, R2 és R1 a pályaversenyek autóit jelöli, ezek már nem olyanok, melyek ha még csak elvétve is, de megtalálhatóak az utcán. Audi R15 TDI, BMW V12 LMR, Cadillac Northstar LMP-02, és sokan mások.

A hétköznapi ember számára egytől-egyig megülhetetlen, bivalyerős szörnyetegek. A sort természetesen még sokáig lehetne folytatni, de ahol ennyi autó van, ott nagyon nehéz igazságot tenni. Hiszen van itt Lexus, Holden, Infiniti, Maserati, egy raklap Merci, és a szokásos Pagani, Saleen, TVR is az elmebetegeknek. A felhozatal tehát olyan, hogy mindenki megkapja azt, amit szeret, méghozzá egytől-egyik létező, licenc mellett szereplő járgányokkal, így az is jól jár, aki a régit szereti, de az is, aki az újat. Örülnek a japán rizsrakéták szerelmesei és az amerikai izomszag rajongói. Hát mi ez, ha nem esélyegyenlőség?

Szimulátor-e vagy?

Amennyiben eleget csodálkoztunk, és sikerült kiválasztani a szimpatikus járművet, mehetünk a pályára. Itt érdemes arról beszélni, hogy szimulátor, vagy arcade játékkal van dolgunk? A helyes válasz az, hogy a Forza Motorsport 4 kicsit olyan, mint álmaink nője, ha akarjuk szőke, ha akarjuk karcsú, ha akarjuk dúskeblű, kerek fenekű, gazdag, van fantáziája és amikor az ostorával…őőő…vagyis a játék széles fokon skálázható, mindenkinek a tudásszintjéhez mérten. Részemről induláskor mentem egy fél kört úgy, hogy az összes lehetséges segítség be volt kapcsolva, így szerintem akkor sem törtem volna össze magam, ha kipeckelem a gázt és elszaladok a mosdóba, majd dolgom végeztével újra visszaveszem az irányítást.

De ezzel csak magunkat csapjuk be, mert ha mindent kikapcsolunk, egészen más – hozzáteszem, hatványozottan élvezetesebb – világba csöppenünk, ahol úgy tudjuk a jobbos kanyart bevenni, hogy végig balra tekerjük a kormányt és szépen adagoljuk a gázt, de jaj nekünk, ha elmérjük a féktávot, mert a blokkoló kerekekkel olyan gyorsan csúszunk le az aszfaltról, mint ahogyan a nyugdíjas néni ugrik fel a félig üres buszra a megállóban. A magyar fordításban „szakértő”-nek nevezett beállítások mellett semmi nem véd meg minket a saját hülyeségünktől, ugyanakkor kellő tapasztalatot összeszedve, egy idő után annyira élvezni fogjuk a játékot, hogy még akkor sem hagynánk abba, ha az utcán a nudista klub legszebb hölgyei tartanának békés demonstrálást.

De nem, ez a játék sem szimulátor, mégis sokkal több, mint egy arcade hasmenés, mert ha a segítségeknek búcsút intünk,  ésszel kell bánni a gázzal, nem lengethetjük be csak úgy az autót és nem taposhatjuk az utolsó pillanatig a gázt, hogy majd a menetstabilizátor és az ABS megvéd. Aki pedig igazán profi figurának érzi magát, az elmélyedhet a részletesebb beállítási lehetőségekben, mint amilyen a guminyomás, lengéscsillapítók, kerékösszetartás, gátlók, és a váltóáttétel értékei.

Az áldott autógyártók

A játék lényege a győzelem, ami egy autós játékban nem fog senkit sokkolni, de ez a Forza 4-ben még annyira sincs túlbonyolítva, mint egyébként. A versenyek döntő többségében sokadmagunkkal állunk rajthoz, a start után pedig nincs más dolgunk, mint mindenkit lehagyva, elvinni az elismeréssel járó erkölcsi és anyagi jutalmakat. Ez szó szerint így van, ugyanis minden egyes győzelemmel tapasztalati pontokat szerzünk, időről időre szinten lépve, aminek nagyon örülünk, hiszen ilyenkor ingyen autó üti a markunkat, a zsozsó mellett. Ez utóbbiról el kell mondjam, hogy a magyar fordítás (már megint) az „FE” megjelölést használja a pénzre, ami talán a „fizető eszköz” rövidítése lehet, mert az még autós játékban sem tűnik túl életszerűnek, hogy a vas vegyjele lenne. 

A lényeg azonban, hogy a sikeres futamok után a versenyben használt autó gyártója a nagy öröm okán elfogyasztott pezsgő hatására egyrészt anyagilag honorál, másrészt annyiszor 25 % kedvezményt ad a tuningalkatrészeire, mint ahányszor győzedelmeskedünk. Így viszonylag könnyen kiszámolható, hogy négy elsőség után adott autóra ingyen fogjuk beszerezni az összes létező cuccost, ami csak kapható. Márpedig a kínálat bőséges, az egyszerű levegőszűrőtől kezdve a motorvezérlésen és turbón át a hajtókarok, lendkerekek, váltók, és differenciálzárak cseréjéig. Érdemes azonban tudni, hogy minden egyes módosítás növeli az osztályon belüli besorolás értékét (tudjátok, F, E, D, C, stb.), így felsőbb kategóriába tuningolhatjuk járművünket, méghozzá nem is akárhogyan. Például C-kategóriás kocsinkat A-osztályos versenygéppé upgrade-elhetjük, így Ferrarit gyalázhatunk a 20 éves Ford volánja mögött.

Mi történik verseny közben?

A Forza Motorsport 4 huszonkét pályát bocsájt rendelkezésünkre, melyek több nyomvonallal is rendelkeznek, így egyiket sem fogjuk gyorsan megunni. A karrierben folyamatosan a világ legkülönbözőbb helyein kapunk alkalmat a bizonyításra, legyen az japán szerpentin, svájci hegyvidék, spanyol versenypálya, vagy amerikai tesztfutam. Külön kiemelném a Top Gear tesztpályáját, melyen mindig egy kis extra vár ránk, és egyébként is nagy élmény azon az aszfalton (még ha csak virtuálisan is) füstöltetni a gumikat, ahol a BBC sofőrgéniusza, Stig is főzi a motort. De ha már így a pályán vagyunk, beszéljünk a verseny közbeni tapasztalatokról. Egyrészt furcsának tartottam, hogy a gépi ellenfeleket alig tudom kiforgatni, míg osztott képernyőn a PCWorld-ös kollégákat simán kipenderítettem az útból.

De ez csak egy kis mini duzzogás volt, mert amikor a közel két tonnás amerikai vassal oldalba vágtam egy szemtelen Peugeot 308-ast, akkor az addigi – haladási irányával megegyező irányú – mozgási energiája szemvillanás alatt alakult oldalirányúvá. Az AI egyébként ügyes, és alapvetően a játékos képességeihez kalibrálja be magát, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne tőle elhúzni, viszont nem is fog fénysebességgel utolérni. Ami pedig még jobb, hogy időről-időre hibáznak ők is, elnéznek néha egy kanyart, kivágódnak a fűre, összekoccannak, kicsit lökdösődnek, szóval jól élik az életüket. A mi munkánkat is megnehezítik, mert egyfolytában győzni akarnak, így hátulról bökdösnek, keresik a helyet az előzésre, és csak extrém esetben száguldanak ökörállat módjára belénk. Ez főleg azért jó, mert a legnehezebb nehézségi fokozaton a sérülések kellemetlenek lehetnek, ami az egyik oldalra való húzásban, dadogó, füstölő motorban, ezáltal elbukott versenyben nyilvánul meg. Jótanácsként mondom, hogy aki vérbeli autós játékosnak tartja magát, az vegye le a verseny közbeni zenét, mert csak így teljes az élvezet. Mi lehetne jobb, mint amikor a Skyline visszapillantójában azt látjuk, hogy kollégánk szerencsétlenül támadó Ferrarija nem bír a japán technika hétezres fordulaton üvöltő motorjával, ami a főtengelyen át a méretes versenygumikra adja le erejét, a visító differenciálzáron keresztül. És csak azért, hogy bosszantsuk, a kanyarban picivel több gázt adunk, hogy elegánsan, kilinccsel előre tudjunk kijönni, ezzel lopva még több bájt a versenybe. A sérülésekről még annyit, hogy iszonyatos fémdarálóra ne számítson senki, nem lehet ripityára törni az autókat, de a szoknyák, szárnyak leesnek, a lámpák is töredeznek, ennél többet ne is akarjunk, mert így is a nyereményünkből kell fizetni a javítást.

Ítélj első látásra

Megátalkodott PC-s vagyok, soha nem is tagadtam, mindemellett nem fújok a konzolokra, így számomra ez a játék egyfajta megtérés, mert bátran ki lehet jelenteni, hogy a Forza 4 nagyon szép. A hegyi szerpentinek hófödte csúcsai, és a völgyek látképe pont olyan, mintha éppen az ismert síparadicsomok valamelyikének környékén autóznánk, de ugyanígy gyönyörűek az olasz hegyi szakaszok is, a maguk szűk utcáival, macskaköves burkolataival. A színek élénkek, az autók csillognak-villognak a napfényben a maguk milliós poligonjaival, és az összes részlet nagyon a helyén van.

Mindezt ráadásul úgy, hogy egy pillanatra sem röccen meg semmi, folyamatos a framerate, nincs olyan pillanat, vagy jelenet, amikor zavart éreznénk az erőben. Nem kétlem, hogy a műanyag alatt vért izzad a hardver, de jelenleg úgy néz ki, hogy a Turn 10 Studios mindent kihozott a rendelkezésre álló feltételekből, és egy pillanatot sem kell szégyenkeznie az Xboxnak. A helyzet az, hogy írhatnék még hosszú sorokat a külcsínről, de ezt sokkal inkább látni kell, mint olvasni. A látvány, és mellé az üvöltő motorok hangja, az egymáshoz feszülő fémtestek forgácsolódása, és a gumi csikorgása olyan élményt ad, ami miatt nagyon nehéz felállni a gép elől.

Jeremy Clarckson sem maradt ki

Az Autovista nevű menüpontot megtámadva egyfajta virtuális bemutatón vehetünk részt, ahol az autókat körbejárva, akár be is ülhetünk, felnyithatjuk a motorházat, a csomagtartót, és még a Top Gear házigazdája, Jeremy Clarckson is elmondja a véleményét az éppen képernyőn lévő autóról. Természetesen nála ez nem áll meg annyiban, hogy lóerők és nyomatékok, hanem a maga sajátos, egyeseket sértő, de az értő embereket megnevettető stílusában teszi mindezt. Ám ezeket a lehetőségeket bizonyos kihívások elérésével tudjuk csak megszerezni, de ezek sem bonyolultabbak, mint előrehaladni a karrierben.

Hol a hiba?

Nos, nagyon nehéz hibát találni abban, amiben az ember nem akar, de azért próbáljuk meg. Egyrészt többen is hiányoltuk a változó időjárási körülményeket, mivel a játékban semmiféle csapadék nem fordul elő. Se hó, se eső, se köd. Nem lesz részünk éjszakai futamokban sem, csupán napfelkeltés/lementés köröket futhatunk majd. Oszt ennyi…nincs más.

 

A karrier mód szépen felépített, fokozatosan nehezedik, a versenyek élvezetesek, a nehézség olyan széles skálán állítható, hogy mindenki megtalálja a maga fokozatát. A rengeteg autó egyrészt jól van összeállítva, másrészt lenyűgözően néz ki, a hangokról nem is beszélve. A tuning lehetősége és a finomhangolás is ott van a szeren, a többjátékos módban az osztott képernyővel nagyon jókat bohóckodtunk, így ez a játék egy telitalálat. Soha nem mondtam még ilyet, és nem csak PC-s dacból, de most örülnék, ha PC-n is lenne ilyenem. Most pedig elnézést, de megyek vissza játszani!

Ami tetszett
Ami nem tetszett
Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)