Színes fényáradat, üvöltő zene, tömött táncparkett, alkohol, kokain, összesimuló testek és szex a mellékhelységben. Mindegyik pontot egytől-egyig kipipálhatjuk most, hogy megérkezett a Rockstar Games legújabb élettartam-növelője a Grand Theft Auto negyedik részéhez. Liberty City éjszakai élete reszkess! Luis és Tony színre lép!
Szúró-vágó eszközöket a bejáratnál hagyni!
Igen, ezt is láthatjuk újra GTA-ban, a Vice City kokain mámoros diszkó hangulata visszatér! Igaz eltelt 20 év, és a pálmafákkal tűzdelt homokos tengerpart is délen maradt, de megint fejest ugorhatunk egy nagyváros lüktető éjszakai életébe, ráadásul nem is a legalján kezdjük. A sztori valahol az alapjáték közepén veszi kezdetét, hősünk ezúttal is egy bevándorló, Luis Lopez, a latin-amerikai kemény legény. A játékban Tony Prince barátját és jobb kezét alakítjuk (na nem úgy... rossz aki rosszra gondol), már a sztori elején kapunk egy szórakozóhelyet amit társ tulajdonosként menedzselhetünk, ami többnyire kimerül a mini-játékok által nyújtott alkalmi szórakozással.
De szerencsére ezek a mini-játékok nagyon élvezetesek, különös tekintettel a táncra, amiben zenei ritmusérzékünket tehetjük próbára. A kiválasztott hölgy (vagy fickó) egyre közelebb simul hozzánk feltéve, ha jól teljesítünk. A táncparkett ördögének járó díj pedig nem más, mint egy menet a mosdóban. Úgy néz ki, hogy a Rockstar az ominózus Hot Coffe botrány óta kevésbé törődik a játék besorolásával és mivel a 18-as karika úgy is rajta van a dobozon, így ilyen bujaságokban is nyugodtan részt vehetünk. De mint tudjuk, az éjszakai élet nem csak ebben merül ki, nem csak lábainkat és hímtagunkat tornáztathatjuk meg, hanem a májunkat is. A VIP szobában kihívhatunk egy pancsert versenyezni, melyben kiderül, hogy ki bír egy húzóra több pezsgőt leküldeni apucinak. Csak a sikeres verseny után ne lepődjünk meg azon, hogy képtelenek vagyunk egyenesen menni és a lépcsőn is csak bukfencezve jutunk le.

Azonban nem eszik olyan forrón a kását! A klubok fenntartásáért keményen meg kell dolgoznunk, így Tony, mint társat mindig magával visz az üzletkötéseire, nekünk pedig az lesz a feladatunk, hogy az igazunkat ököllel vagy fegyverrel jutassuk érvényre. Tony egyébként egy igazi személyiség, amellett, hogy állandóan más pasi mellett ébred (igen-igen a játék címe már árulkodó lehet), folyton humoros megjegyzéseket tesz, de az izgalmasabb autós üldözések alatt is úgy sikítozik, mint egy kislány. A másik igazán érdekes szereplő egy Yusuf Amir névre hallgató arab üzletember, aki rendszerint alsógatyában rohangál a luxus apartmanjában, mindenhol prostikat hagy maga után és nem mellesleg egy 10 éves kisgyerek értelmi színvonalát üti meg. Sokszor kellett törölgetnem a szememet, mert könnyesre röhögtem magamat miatta. A korábbi részek blőd humora megint jelen van, így a GTA IV búskomor sztorijával szemben ismét egy könnyed, vicces és teljesen elborult mesét kapunk.
Az új szereplők mellett számos ismerős arcot is látni fogunk, bár az alapjáték és a The Lost and Damned főhőseivel túl sok személyes kapcsolatunk nem lesz, mégis nagyon ügyesen megalkották a sztorit, mert ennek ellenére is sok ponton kapcsolódik a három epizód története. Egyszerűen zseniális!

Koccanjunk munka után!
Persze mit sem ér a szórakoztató történet, ha nincs mivel eljutnunk A-ból B-be. Persze mint tudjuk két pont között a legrövidebb út az egyenes, így kézenfekvő, hogy kipróbáljuk az új repülő alkalmatosságokat, melyek között ismét csak helikopterek kaptak helyet, de az egyikük egy igazi repülő halálosztó. A korábbi Black Hawk helikopter elbújhat mellette! Kicsi, fürge, iszonyatosan köpködi az ólmot és a rakétákat, pont mint egy repülő tank. Apropó tank: végre kapunk egy harckocsira emlékeztető guruló erődöt is, meglehetősen élvezetes mikor kitörő gyermeki örömmel bontjuk fel a rendőrök konzervdobozait, amik ezen fizikai behatások eredményeképpen ezer darabra hullnak. A város lebontásához egy halom új kézifegyvert is kapunk, kezdve a P90-el az M249-en át a gránátvetőig sok minden megfordul a kezeink között. Természetesen nem csak a pusztítás jegyében kapunk új járműveket, hanem a fényűzéshez is, hiszen a játék elsősorban erről szól! Sportautók, luxusautók, vagy éppen egy szín-arany Royce-Rolls amit Yusuftól csórhatunk el. Az autókból viszont zenének is kell szólnia, még a végén a csajok nem akarnak majd beszállni, ezt pedig igazán nem vennénk jó néven, ugye? A zenei felhozatal első rangú, nem csak új rádióállomásokat kapunk, mint a Vice City FM, hanem a meglévőeken is csupa új anyag pörög, néhány kivételtől eltekintve többnyire az elektronikus zene legjobbjaiból válogatva. Ugyan ezek a zenék szólnak a tucatnyi diszkóban is ahova betérhetünk, a játék végén már egytől-egyig tulajdonosként, így már azt is elnézik a biztonságiak, ha megversz valakit, mert szemet vetett a barátnődre. A soundtrack tehát pompás és az egyik legerősebb amit GTA-ban hallhatunk, főleg a viszonylag friss slágereknek köszönhetően.

Minek is nevezzelek?
Nem csak csupa jót tudok mondani a játékról, van negatív élményem is vele kapcsolatban, még ha nem is túl sok. Például a legszembetűnőbb, hogy a fejlesztők képtelenek voltak javítani az alapjáték hibáin, egyedül a motorbiciklik vezetési modelljén finomhangoltak, de az is csak a The Lost and Damned-nek köszönhető. A „popup" továbbra is jellemző sajnos, ezt az okozza, hogy menet közben nem tölti be időben a textúrákat a grafikus engine, így sokszor vakarjuk majd a fejünket, hogy 160-al repesztve miért kenődünk fel a nagy semmire a motorkerékpárunkkal együtt, majd pár másodperccel később meg is jelenik az épület textúrája. Bosszantó... nagyon bosszantó. Továbbá a fedezék rendszeren sem javítottak, néha igazi kínszenvedés fedezékről-fedezékre haladni.
Összességében nagyon jó lett, és nyugodtan nevezhető önálló játéknak is, nem csak azért mert önmagában is játszható, hanem mert annyi tartalmat sikerült belepréselni, amit nagyon sok más DLC megirigyelne, a két expanzió együtt már majdnem annyi játékidőt kitesz mint az alapjáték! Nagyon dicséretes! Ráadásul a sztori végeztével is sok dolgunk marad még, például a számtalan drogháború, a bázisugrások vagy a triatlonok legyűrése. Az ejtőernyő újbóli játékba kerülése pedig tovább erősíti az amúgy is erős sandbox jelleget. A Rockstar Games a The Ballad of Gay Tony DLC-vel búcsúzik Liberty Citytől, ami meg kell hagyni nagyon jól sikerült, így a háromepizódos negyedik rész méltó befejezést kapott.
Pro:- Zseniális sztori
- Soundtrack
- Bázisugrás!
Kontra:- Az alapjáték hibái
- Popup hegyek
- Fedezékrendszer
9.2