Minden, amit tudnod kell az élvezhető játékhoz! PC vs. Xbox összehasonlítás, részletes multiplayer és videótesztek minden mennyiségben.
Mire visszatértek az utcára, már mindketten totálisan részegek vagytok. Fél füllel hallod, amint a barátnőd az életének aktuálisan legnagyobb problémáit igyekszik elkeseredetten emberi szavakká formálni, de a figyelmedet közben leköti az autóforgalom, amely úgy tűnik, hamarosan mindkettőtöket a halálba ránt. Tántorogva próbálsz egy taxit fogni, ám erőfeszítésedet nem koronázza siker: a fejed ellenállhatatlan súllyal húz egyszerre három irányba, aminek eredményeként hatalmasat taknyolsz a kövesút közepén. Társadat nemigen foglalkoztatja a dolog, már maffiózó testvérénél tart a mesélésben, majd hangja megcsuklik, és egy ittas lány őszinteségével, sírva folytatja történetét. Alkoholszagú keserv ez, melyből kiderül róla, hogy mennyire boldogtalan is ő, mennyivel többet várt az élettől, és mennyire szeretne egy igazi férfit maga mellé, de ehelyett csak nyavalyás gazemberek veszik körül.
Mindeközben végre sikerül leintened egy autót, minden erődet összeszedve odaszédelegsz az ajtóhoz, kinyitod, és kábultan lehuppansz a hátsó ülésre. A csaj még most, az autóban ülve sem hagyja abba a magyarázást, de te már nem is hallod őt, csak szelíden, álmosan nézed a város elmosódó fényeit, csendesen várod a fuvar végét, majd röviden, de határozottan annyit mondasz a sofőrnek: „Tekerd át légy szíves a Vladivostokra"! Niko Bellic vagy. Szerb bevándorló.
Nincs mese
Szerintem a GTA IV minden idők egyik legszórakoztatóbb játéka, és ezen véleményemet erősen alátámasztani látszik mind a kritikusok, mind a játékosok túlnyomó többségének véleménye. Néhány indokolatlanul, érvek nélkül alulpontozó, „wannabe világsztár" játékkritikus ugyan az elmúlt hónapokban kissé lehúzta a játék Gamerankings értékelését, de a tény tény marad: Niko Bellic története rendkívül összetett, színes, szabad, szellemes és kreatív. Annál kiábrándítóbb, hogy ennyit kellett várnunk a PC-s megjelenésre, de annál nagyobb megtiszteltetés, hogy személyesen ott járhattam a Rockstar londoni stúdiójában, és letesztelhettem az alkotást két rokonszenves és informatív munkatárs társaságában.
Természetesen nem indulhatunk ki abból, hogy a közönség már régen végigtolta a játékot konzolon hétszer, így azoknak, akiknek kimaradt volna korábbi tesztünk, röviden vázolnám a GTA IV mibenlétét. Niko Bellicet alakítjuk, aki a balkáni háborúk pokla után unokatestvérénél, Romannál talál menedéket Liberty Cityben. Érkezésünkkor azonban kiderül, hogy kuzinunk életkörülményei nem testesítik meg tökéletesen az amerikai álmot, egy lyukban lakunk, pénz, csajok nuku, nem beszélve az autókról. Szépen lassan aztán belekeveredünk a helyi alvilág ügyeibe, egyre magasabb szinteken ontjuk a vért, miközben szépen megismerjük a város összes utcáját, éjszakai klubját, kajáldáját és bandafőnökét.
A játék maga kvázi mindenben szebb, jobb, nagyobb, mint elődje volt, és a San Andreashoz képest megfejelték még egy rakás olyan extra adalékkal is, amelyek elképesztő hatékonysággal dobják fel az amúgy sem unalmas játékmenetet. A külsőnézetes lövöldözések immár egy látszólag teljesen logikusan működő, szinte élő világban zajlanak, ahol az emberek, rendőrök, mentők, tűzoltók reakciója néha már zavarba ejtően életszerű. Ha csak úgy odamegyünk egy beszélgető társasághoz, ránk szólnak, hogy mégis mi a rákot akarunk, ha követünk valakit, szól, hogy inkább ne tegyük, ha vaktában hívunk segélykérőszámot, a hatóság kijön, anyázik egyet, majd a járműbe visszaszállva elhajt, és a többi. Mindezeket pedig olyan játéktechnikai elemekkel tarkították, mint az ismerőseinkkel történő folyamatos kontaktus, a szociális kapcsolatok követése, a szórakozás, az internetezés vagy a helikopterezés.
Hatalmas játéktér, hosszú alapsztori, jó humor, érdekes dialógusok, rendkívül jó fizikai motor, törésmodell, városrajz - egyszóval a játékban hibát találni igazi művészet. Éppen ezért a Rockstarosoknak már azzal is nehéz dolguk volt, hogy megleljék azokat a foltokat, amelyeket a PC-s megjelenés előtt össze kell toldozni. Indokoltnak tűnik mostani tesztünk taglalásakor tehát azokra a részletekre koncentrálni, melyeket a szorgalmas fejlesztők kijavítani vagy legalábbis módosítani láttak fontosnak a számítógépes verzióban, már csak azért is, mert szerencsére az egyébként is kiváló mechanizmuson és sztorin az égvilágon semmit sem változtattak. A Rockstar bázisán a srácok ezt nem is rejtették véka alá, a beszélgetést konkrétan azzal kezdték: a játékmenet, a történet, tehát a lényeg teljesen ugyanaz, mint az eredeti verzióban volt.
Még szerencsétek! - tettem hozzá magamban.
Torontó beszáll
Bár sokan haragszanak a Rockstarra és a Take 2-ra amiatt, hogy nem maradtak hűek a gyökerekhez, és játékdobozokra előbb dobták ki a cuccot, mint PC-re, de tudnunk kell, hogy ők már azelőtt dolgoztak az átiraton, mielőtt a játék egyáltalán a boltok polcaira került. Ahogy a Rockstarnál mondták: a sorozat PC-n született, és ezt ők soha nem fogják elfelejteni, ezért is készítették el kellő körültekintéssel a mostani verziót.
|
"Belegondolni is félelmetes, hogy milyen szórakoztató és ötletes anyagok készülnek majd így…"
|
A számítógépre írt változat portolásának oroszlánrészét egyébként a torontói stúdióban végezték, ami már első pillantásra egyértelműen látszik: a játék felbontása nagyobb, mint Xboxon és PS3-on volt. Ott ugye elméletileg 1920x1080 volt a maximum (ez a HD szabványnak megfelelő), de jól tudjuk, hogy az ábra kicsit csalóka volt: a játék sokak szerint csak kamuzta a nagy felbontást, és bár a Full HD televíziók tényleg 1080 sort jelenítettek meg, ám valójában a kép nem tartalmazott plusz információt a 720p-hez képest. Vagyis nem nézett ki jobban, de ez itt már másként lesz. A játék gyönyörű, a kontúrok tűélesek, és nemcsak a házak szélein, de az autókon, lámpaoszlopokon, kerítéseken is jól látható a különbség, amit a valóban nagy, akár 2560x1600 képkockás felbontás jelent. Szintén fontos különbség a megjelenítésben, hogy nagyobb felbontású textúrákat kapunk egyes karaktereken, valamint a látótávolság is nő, ami tapasztalatom szerint komolyan növeli a játékélményt. Nemcsak azt jelenti mindez, hogy messzebbről meglátjuk a kiérkező rendőröket, hanem azt is, hogy a városban autókázva sokkal életszerűbbnek tűnik a forgalom, hitelesebbnek a környezet. A kanadai stáb egyébként olyan apróságokra is külön figyelmet fordított, mint a fák kidolgozottsága, ahol immár nem azokat az egyszerűcske, sprite-okból összerakott lombkoronákat élvezheti a nagyközönség, mint korábban, hanem sokkal valószerűbb levélzetet, melyen átszűrődik a napfény. Többször használták a fotorealisztikus grafika kifejezést a beszélgetésben, ami természetesen költői túlzás, ám tagadhatatlanul szebb az Xbox 360-on és PS3-on látottaknál.
Fuss, Niko, fuss!
Ezzel együtt rögtön adott az első kérdés, vagyis hogy milyen konfiguráció képes mindezt megmozgatni, ha tudjuk azt, hogy már a konzolokon is adódtak komolyabb framerate gondok. Az ezzel kapcsolatos félelmemet gyorsan eloszlatta, hogy a legnagyobb lövöldözés közepette is teljesen folyamatos volt a kép, és a konzolos irányítópadokhoz képest sokszor jóval gyorsabb egérmozgás sem jelentett megoldhatatlan feladatot a hardvernek. Igaz, a hivatalos gépigény adatokat illetően, a megjelenést követő jogos lázongások okán kijelenthetjük, hogy a dobozon is szereplő minimum 1,8 GHz-es Core2 Duo processzor, vagy az ajánlott 8600-as videokártya nem biztos, hogy képes lesz megfelelő framerate-el futtatni a játékot. A 18 gigabájtnyi tárkapacitásra is elkerekedhet a szemünk, de akinek ez 2009-hez közeledve még problémát jelent, annak alighanem egyébként is le kellene cserélnie lassan a HDD-jét. Vagy venni mellé egy másikat.
Egér a joy ellen
A GTA IV esetében az irányítás kérdése talán nem tűnik életbevágóan fontosnak, mint azoknál az FPS-eknél, ahol a célzás jelenti a játék élvezetének csimborasszóját. Ám ezt csak addig gondoljuk így, amíg nem osztottuk ki az első homloklövést a jó öreg egérrel, mely természetesen sokkal érzékenyebb és könnyebb irányítást tesz lehetővé, mint konzolos kollégája. Amikor előzetesen rákérdeztem arra, hogy szerintük mennyivel könnyebb így irányítani, mint kontrollerrel, akkor azt a választ kaptam, hogy ez a játékos ízlésétől függ, és ezt egy különleges megoldással nyomatékosították is. A játék ugyanis képes egyszerre kezelni a billentyűzetet, az egeret, és a gépünkre USB-n keresztül csatlakoztatott konzolos vezérlőt. Ez az ötlet nyilván nem azokat célozza, akik a klaviatúra csapkodása és a klikkelés mellett az orruk hegyével még a joystickot is szeretnék mozgatni, hanem azokat, akik az autó irányítását például könnyebbnek találják a mini botkormánnyal. Az ötlet jó, és a gyakorlati tapasztalatom szerint a kivitelezés is tökéletes. Mielőtt a PC-s port talán legfontosabb újdonságát, a video editort kiveséznénk, érdemes még beszélnünk a multiplayerről is, amely szintén tartogat fontos újdonságokat. Miután a virtuális mobiltelefonunkon keresztül (csakúgy, ahogy a konzolon is tettük) beléptünk a játékban a multiplayer módba, a konzolos verzióhoz képest immár lehetőségünk van egy rakás szempont alapján megválogatni, hogy kikkel és milyen körülmények között szeretnénk együtt játszani. Ez az úgynevezett Custom Game így módot ad a kedvenc versenytípusunk, játékmódunk, vagy akár fegyvernemünk megválasztására, tehát ha úgy kívánjuk, hogy mindenki baseballütőkkel legyen felfegyverkezve, akkor mindenki azzal lesz.
A lényeg?
Van azonban a játéknak egy olyan aspektusa is, amelyhez hasonlóból korábban még ízelítőt sem kaptunk. Egy egészen új tartalom ez, melyre szemmel láthatóan komoly energiát fordítottak, és amely sokkal többet tartogat, mint bármelyik korábbi PC-s játékátirat.
|
"Röviden, de határozottan annyit mondasz a sofőrnek: „Tekerd át légy szíves a Vladivostokra”!"
|
Ez a videofelvevő és vágó alkalmazás, amelyet én sokkal inkább neveznék eseményrögzítőnek, és amely egyáltalán nem az a marketing vakítás, mint aminek elsőre hangzik. De menjünk szépen sorjában: miről is szól ez a pompás, kreatív kis újdonság? Amikor játszunk a
GTA IV egyébként is igen mozgalmas, és rendkívül érdekes világában, a játék folyamatosan rögzít egy körülbelül 30 másodperces időtartamot, amelyet akár akció közben, egyetlen gombnyomásra [F2] elmenthetünk. Tehát nem azt, ami történni fog, hanem azt, ami történt. Logikus és ésszerű. Példa: megyünk az utcán, és azt látjuk, hogy valaki elüt egy gyalogost, megáll, majd a gyalogos feláll, jól pofán vágja, mire érkezik egy harmadik ember, beszáll a bunyóba, és végül egy rendőr agyonlövi mindegyiket. Megnyomjuk a gombot, a jelenet elmentve. Ugyanezt nyilván egy helikopter szétlövése, egy brutális utcai lövöldözés vagy egy látványos karambol esetén is megtehetjük. A felvett jeleneteket ilyenkor a játék elraktározza magának, de nem videoállományként, hanem eseménysorként, melyben - a játékon belül megnyitva - mozgathatjuk a kamerát, lassíthatjuk az időt, és a többi.
Ha a rögzítés megtörtént, csak előkapjuk a telefonunkat a játékban, kiválasztjuk a Video Editort a menüben, és már kezdődhet is a móka. Az itt található videókat elkezdhetjük vagdosni, egymás után pakolgatni, és gyakorlatilag teljesen szabad kamerabeállításokkal megspékelni. Létezik fixen elhelyezett operatőri nézet Nikora, de az éppen a jelenetben szereplő többi karakter szemszögéből is mutathatjuk az eseményeket (legfeljebb 12 közeli járókelő, rendőr vagy egyéb statiszta mögé dobhatunk kamerát). Ha ez nem elég, mozoghatunk teljesen szabadon is egy Niko körüli körben úgy, hogy a kamera eltérő pozícióit egy-egy képkockához rendelve mozgathatjuk azt. Ez a jelenetszerkesztő gyakorlatilag leveri a The Movies című játék dramaturgiai opcióit, pedig az a program eleve erről szólt. Ha pedig összeraktuk a legjobb jeleneteinket egy csokorba, mindegyiket frankó kameramozgással tettük hatásosabbá, akkor még rátolhatunk egy valag képi effektet a szépiától a festett hatáson keresztül a fekete-fehér színekig. Nem számoltam, de ilyenből legalább 20-25 van a kínálatban. Szintén hatásfokozónak használható a fentiek mellett a képsor lejátszási sebességének módosítása, amely egy robbanásnál vagy lövöldözésnél megfelelő kameramozgással kombinálva elképesztően hatásos jelenetet eredményezhet. A gyorsítás és lassítás több fokozatú skálán lehetséges, ahol a leglassabb, mínusz 4-es sebesség egy bullet time-szerű hatást eredményez, amikor a lövedékek mozgása ténylegesen szemmel követhető.
Próba, szerencse
Játék közben magam is próbálgattam ezt a funkciót, és egészen megdöbbentő, hogy egy „hétköznapi" kórházi lövöldözésből, amihez hasonló a játékban számtalan adódik, milyen látványos, filmszerű videót lehet összerakni, de a srácok mutattak még keményebb, általuk megszerkesztett videókat is. Nem akármilyen volt látni, ahogy megjelenik a házak mögül egy rendőrségi helikopter, közelről látjuk a benne ülő mesterlövészt, majd sokkszerűen Nikora zoomol a kamera, aki egy rakétavetővel veszi éppen célba a madárkát. Miután hősünk elsütötte a páncélöklöt, a kép lelassul, látjuk a rotor komótos lengését, majd a becsapódáskor az irtózatos erejű, látványos robbanást, a szanaszét repülő darabokat, és a rongybabaként aláhulló rendőröket. A vágási pontokat egyébként képkockáról képkockára kiszemezgethetjük a tökéletes pillanat megragadása érdekében. Ha pedig a kép már rendben van, jöhet a hang: a játék rádiócsatornáin hallott muzsikák bármelyikét betolhatjuk a kis klipünkhöz aláfestésnek, illetve az egyes történésekhez szöveges kommentárokat fűzhetünk, amelyeket bárhová bepakolhatunk a videóban.
Archiváljuk a sztorit!
További impresszív adalék, hogy az elkészült videókat, és a harminc másodperces alapanyagokat egy megadott könyvtárba akár hónapokra visszamenőleg is archiválja a gép, tehát elméletileg a játék legeslegelejétől kezdve az összes kimentett jópofa jelenetet elraktározhatjuk ilyen módon. Ezeket aztán napokra, hetekre bontva tárolhatjuk, kedvenceinket külön könyvtárba pakolhatjuk, sőt még ikonképet is készíthetünk nekik. Végül pedig, hogy teljes legyen a kép, mindezt több népszerű videokiterjesztésben is exportálhatjuk, akár teljes HD felbontásban is, hogy aztán vagy a Rockstar Social Clubban, vagy a világ bármelyik videomegosztó oldalán tegyük a produkciót közkinccsé.
A Rockstaros srácok elismerték, hogy ez a mellékelt szolgáltatás részben éppen azért került bele a PC-s verzióba, mert szerették volna, ha a játékosok még az eddigieknél is színvonalasabb, különleges videókkal bombáznák a Youtube-hoz hasonló oldalakat.
|
"A lényeg teljesen ugyanaz, mint az eredeti verzióban volt.” „Még szerencsétek”! – tettem hozzá magamban"
|
Belegondolni is félelmetes, hogy milyen szórakoztató és ötletes anyagok készülnek majd így. Egy torontói fejlesztő például egy rakás ideig követett a játékban egy teljesen hétköznapi járókelőt, és az ő egy napjából szerkesztett egy érdekes kisfilmet, utcai bunyóval, fütyörészéssel, beszélgetéssel, kajálással. Egy másik alkalommal pedig Sprunk reklámot készítettek (ez a játék egyik ismert üdítőital márkája), amelyben Niko odamegy az automatához, bedobja a pénzt, majd emberekkel bunyózik, lövöldözik, robbant, a következő képkockában pedig már lehúzza az üdítőt, összeroppantja és elhajítja a dobozt, majd ballag tovább, természetesen menő zenei aláfestéssel. A lehetőségek majdhogynem határtalanok.
Végtére is
A GTA IV PC-n egyértelműen sokkal jobb, mint a konzolon. A grafika pengébb (igaz ennek ára van), a jó dolgokból semmit nem vettek el (sőt, semmiből nem vettek el), az irányítás tökéletes, az online szűrő opció tartósabbá teszi a játékot, a Video Editor pedig új dimenziót nyit meg Liberty City világának átélésében. Aki esetleg már játszotta konzolon, az is próbálja ki PC-re, aki pedig kivárt, annak a GTA IV maga lesz a paradicsom.
Technikai cucc
A fórumokon ízzanak a hozzászólások azzal kapcsolatban, hogy miként kell feljebb húzni a grafikát és a játék belső erőforrásellenőrző rutinját átverni. Annyi igaz, hogy a mai átlagnak mondható 512MB-os kártyákon jóval szebb látványt és látótávolságot várnának a júzerek, az viszont a Rockstar javára kell legyen írva, hogy nem véletlenül szerették volna, hogy 512-es kártyán ne lehessen HIGH felbontásba rakni a textúrákat. Ha a gta4launcher.exe mögé berakjátok a -norestrictions -nomemrestrict kapcsolókat, akkor minden csuszkát maxra tolhattok, a kérdés, van-e értelme.
Abból a szempontból jó, hogy látjátok, milyenek a valóban XBOX feletti minőségű textúrák. A látótávolság is megnő, plussz több árnyék is lesz. Elérhetővé válnak az 1920-as fullhd felbontások is, de gonodlkodjunk picit. Nem véletlenül jelzi a játék pirossal, hogy 1920 esetén, ha minden fullon van, 1500MB felett szeretne rendelkezni az 512-es videómemóriából. Mi lesz a végeredmény? Eltűnő aszfalt, levegőben száguldó kocsik, folyamatosan épülő táj és nagy mértékben romlott játékélmény. Úgy vélem az 50es látótávolság és a high textúrafelbontás csak azok számára szabadna elérhető legyen, akiknek legalább 768MB-os kártyájuk van. Fontos tudnotok, hogy a tesztjeink alapján a város építés mennyisége, ha magasról nézitek (jó példa rá a legeleje a játéknak, az autóból kiszállva Roman mellől, szemben másszatok fel a daru második szintjére és nézzetek körbe) botrányos az építés 512 megával, 768-al már jóval kevesebb, ugyanazon felhúzott beállítások mellett. A lényeg hát, hogy 1GB kártyák előnyben. Négy magos processzor is javasolt, meglepve tapasztaltam, hogy a statisztikák alapján a játék 68-88% között használja ki a négy magot összesen, azaz legalább három mag állandóan aktív. Ez impresszív és látszik is a teljesítményen, mert az erőforrások közül elsősorban processzor, másodsorban videókártya MEMÓRIA (nem számítási sebesség feltétlen...) és végül gépmemória méret szükséges a GTA4-nek.
Multiplayer
A multi ugyan olyan szuperistenséges zsírbüféfrencsájz (vagy inkább hotdog stand, ha már GTA...), mint a korábbi epizódokban. A kismillió játékmód közül továbbra is a Deathmatch, Team Deathmatch és cops and crooks viszik a pálmát, de jócskán találni játékost a többi módban is. A Games for Windows LIVE rendszere jó alapokon nyugszik, az Xbox Live után a PC-sek is egy ideje már kánaánkodhatnak a LIVE-on keresztül. Nagyon megkönnyíti a játékosok megtalálását és az adott játéktípus keresését.
Vannak azonban árnyoldalai is a dolognak, valami még nem az igazi, ugyanis rengeteg külföldi panaszkodik a lobbikban mindig, hogy nem sikerül játékba jutniuk, hiába indul el a pályatöltés. Magam is tapasztaltam egyszer-kétszer, hogy pont a legzsírosabbnak tűnő, 28 fő körüli szerverek a lobbiba még beengednek, mindenki le is okézza, hogy mehet a játék, majd a játékosok fele végtelen ciklusba kerül a töltés közben és sohasem érkezik meg a pálya. Egyetlen megoldás az alt+f4, ami sokadik alkalommal már valóban dühítő, mert legalább 25 másodperc, míg a GTA4 elindul, ráadásul utána még be is kell lépni a játékba, előkapni a telefont, hogy újra lehessen próbálkozni a multival, stb. A pályákon is sok grafikai bug van, akkor főleg, ha az adott játékos hackel, a fenti módszerekkel. Ha multizni szeretnétek, mindenképpen maradjatok a medium beállításoknál, vagy az automatán ajánlottnál, sokkal kevesebb gonddal találkozhattok. Plussz jobban látni is a kicsit mosottabb textúrák miatt az ellenfeleket ;) Lag nem sok van, de szerencsétlen esetben kicsit távolabbi játékos hostol Magyarországhoz képest és meg tudom érteni, ha 150ms csúszás már sok egy hardcore játékosnak. Még nincs rá mód sajnos, hogy látni lehessen, mennyire lesz gyors a host a lobbiban.
Amint megérkezik az első patch, ami nem csak falból, kozmetikai javításokra készül, komolyan el fogok gonodlkodni rajta, hogy újra végig kell játszani a GTA4-et PC-n, plussz többször ugrani be multizni a szerverekre a többiekkel, mint eddig bármelyik GTA epizódban tettük korábban.
UPDATE! Flatline kolléga jelenleg a videóvágó programunkkal csatázik, melynek sikeres kimenetele esetén egy teljes értékű GTA IV videóteszt landol a tv.gamestar.hu oldalon, és itt a cikkben is. Ne kapcsoljanak másik csatornára!
Pro:- Az „élő-lélegző város” kifejezés elcsépelt amellett, amit itt láthatunk
- A sztori igazi mestermunka.
- Döbbenetes realizmus
- A szokásos Rockstar humor most is mesterfokon
Kontra:- A lövöldözés, fedezékbe vonulás most sem 100%-osan precíz
- Apró grafikus bugok
9.8
)
Grand Theft Auto 4
Péntektől kapható a januári GameStar
Offroaders
