Halo Wars - Teszt

Akkoriban még igencsak kérdéses volt, hogy egyáltalán lehetséges-e egy jól működő FPS-t konzolra megírni. A Halo még az akkori körülmények között sem volt komplexnek nevezhető, és igazándiból a szori sem volt túl bonyolult. Mégis, a Halo egy FPS volt, amit kifejezetten konzolra készítettek, és parádésan működött. A játék sikerén felbuzdulva azóta persze már számtalan FPS készült, de az egész mizériát a Halo indította el. A Halo Wars hasonló cipőben jár, csak a műfaj más.

Sokáig úgy tűnt, hogy az RTS lesz az a műfaj, amely megmarad PC exkluzívnak, de ha a Halo Wars-ot vesszük alapul, akkor azt kell mondanunk, hogy erre nem sok esély. A Halo Wars és a Halo közötti párhuzam pedig teljesen világosan kirajzolódik. A Halo Wars nem a legbonyolultabb, legkifinomultabb RTS a piacon, viszont egy olyan játék, amely kifejezetten konzolra készült, és tökéletesen működik, azaz pompás játékélményt, és hosszú távú szórakozást biztosít a játékosok számára.

Foxtrot Zero
A Halo Wars-ot két olyan, jó tulajdonsága van, amelyek magasan kiemeleik a jelenleg konzolon található RTS-ek tömegéből. Az első a kifejezetten elegáns, és nagyon könnyen elsajátítható irányítás. Ezt olyan szintű profizmussal oldották meg az Ensemble Studio programozói, hogy szinte szavakat sem találok.

Nincs semmiféle görcsölés, anyázás, mintegy fél óra után a Halo Wars volt az elsÅ‘ olyan RTS, melynek során nem a kontrollerrel küzdöttem, hanem az ellenséggel. A bal kar segítségével mozgathatjuk a kamerát, az „A" gombbal kijelöljük egységeinket, míg az „X" gomb mozgásra bírja Å‘ket. Az „Y" a speciális képességeket csalja elÅ‘, a bal és a jobb nemtommi segítségével pedig a képernyÅ‘n, illetve a térképen található összes egységünket kijelölhetjük. A kiválasztott egységek között a jobb ravasz rángatásával tudunk váltogatni, így lehetÅ‘ségünk nyílik a taktikázásra, anélkül, hogy agysérvet kapnánk, mire egyesével kijelölgetünk mindenkit. Természetesen a rendszer nem tökéletes, mert ezzel a módszerrel kissé nehéz vegyes csapatokat létrehozni, de hála istennek a Halo Wars esetében erre nem lesz szükség.

A második tuti jellemzÅ‘je a játéknak ugyanis nem olyasvalami, amit a készítÅ‘k beépítettek, hanem olyan dolgok, amiket nagy merészen kihagytak. Ahelyett, hogy egy agyonbonyolított, konzolon inkább frusztrálóan nehéz játékmenettel álltak volna elÅ‘, az Ensemble egy zseniális húzással teljesen újszerű mechanizmussal operáltak.  Mivel a mikro menedzsment, és az egységek egyesével való kiválasztása elképzelhetetlen, ezért egy alapvetÅ‘en „brute force" alapú stratégiát hoztak nekünk a srácok. A bázisok csak fix helyen lehetnek, az építkezési pontok jó nagyok, ezáltal könnyen kiválaszthatóak, a pályák viszonylag kicsik, és egyszerűek, a tempó pedig nem túl gyors, ezáltal a játékosoknak bÅ‘ven van idejük az egységekkel szöszölni, amikor éppen erre van szükség.

Az átkaroló hadművelet
A fentiek ellenére senki ne higgye, hogy a Halo Wars akciójáték lenne. Igaz. hogy erősen akció orientált stratégiáról beszélünk, ennek ellenére a stratégia nagyon is jelen van, csak éppen nem a manapság divatos kisebb dolgokkal kell törődnünk, hanem a nagyobb célok kell, hogy szemeink előtt lebegjenek. A célok elérése érdekében mindig nagyban gondolkodjunk, ez főleg a multiplayer részben igaz.

A multis partyk rettentő hangulatosak, még akkor is, ha fix bázisoknak köszönhetően viszonylag egyszerűnek tűnhet a feladat. Ez nem így van, mert ugyebár az ellenfél sem totál lüke - szerencsés esetben - és mivel a bázisokat megvédeni vagy elfoglalni nem is olyan egyszerű, a sima egységek viszonylagos olcsósága miatt igazán pompás kis csatákat lehet vívni. A résztvevők természetesen küzdenek a fix pontokért, ahol új bázisokat lehet építeni, hiszen akinek több supply pad áll rendelkezésére, annak előbb lesz pénze a fejlesztésekre, vagy a mindkét oldalon megtalálható szuper egység létrehozására, viszont a főbázisunkat nem szabad védtelenül hagyni, hátha a piszok ellenfél oda is küld egy különítményt. Ezáltal a multis csatákat általában egyfajta hullámzás jellemzi, melynek során mindkét oldal seregei hol itt, hol ott csapnak össze, és a totális győzelem kivívása korántsem olyan könnyű, mint azt elsőre hinnénk. A játék ezen része is nagyszerű szórakozást nyújt, és az emberi ellenfelek végtelen változatosságának köszönhetően megunhatatlan.

Drive, Chief, drive!
A játék legnagyobb vonzereje mégis az, hogy a Halo univerzumában játszódik. A rajongók akik eddig csak FPS szemszögből vehettek részt a Covenant és az UNSC harcaiban, most madártávlatból szemlélhetik az eseményeket. A játék sztorija nem túl bonyolult. Egy UNSC katona történetét követhetjük nyomon, aki Forge névre hallgat, és egy titkos Covenant relikvia körül bonyolódik az események láncolata.

Amennyiben sikeres lenne a Covenant terv, a háborút is megnyernék seperc alatt, de nincs nagy baj, hiszen Forge - és mi - jól megakadályozzuk ezt. A sztori, ha nem is bonyolult, és a kliséktől sem teljesen mentes, arra mindenképpen jó, hogy néhány csodálatos átvezetővel, és egy élvezetes egyjátékos kampánnyal ajándékozzanak meg minket.  A pályákon nem csak a fő feladatokat teljesíthetjük, hanem mindig lesz egy két mellékküldetés, amiket már csak azért is érdemes lesz megcsinálnunk, mert az Ensemble nagyon profin integrálta a konzolokra jellemző pontszerző mentalitást. A mellékküldetések segítségével szerezhetünk extra pontokat, felülmúlhatjuk saját egyéni csúcsunkat, és az achievmentek is legtöbbször ezekhez kötődnek.

A Halo univerzum másik nagy vonzereje ugyebár az egységekben realizálódik, és az Ensembele itt is profi munkát végzett. Minden egység olyan, amilyennek lennie kell, ahogyan azokat az FPS részekben megismertük. A legendás Warthog még mozgásában is az Halo játékokat idézi, de a többi egység is példásan van megalkotva. Egyedül talán a szuperképességek terén tapasztalhatunk némi sivárságot, mert bár a Warthog és a Spartan képesség eszméletlen jó - a dzsippel legázolhatjuk a gyalogokat, a Spartan pedig elfoglalja az ellenséges egységeket - a többi egységnél ez általában kimerül egy erősebb lövéssel, vagy hasonlóval.

A Halo Wars tehát pompásan vette az akadályt, és tökéletesen betölti azt a szerepet, amit az Ensembele és a Microsoft neki szánt. Egy akció orientált RTS, melyet kifejezetten konzolokra szántak, nem törődve a PC-n megszokott klisékkel, és azzal, hogy ott hogyan is működne egy hasonló játék.

Ennek így is kell lennie, mert az alapvető különbségek ellenére, a műfajnak van létjogosultsága konzolokon is, főleg ha a többi fejlesztő is meghozza a fenti döntéseket. A Halo Wars nem az a játék, ami miatt a hardcore PC-s stratégák Xboxot vesznek majd, de azért nekik is érdemes kipróbálni, talán meglepődnének, mennyire jól szórakoznának. Mindenesetre a Halo Wars arra mindenképpen jó, hogy a Halo rajongóknak bemutasson egy stílust, amit ők eddig valószínűleg erősen hanyagoltak, és nem mellékesen a konzolos RTS-ek létjogosultságát is nagyszerűen példázza. Nagyszerű játékot tett le az asztalra még utoljára az Ensembele Studios.