Sajnos egy epizodikus játékról írván a legjobb szándék ellenére is belefut az ember spoilerekbe. Szóval most inkább ne olvass tovább, ha még nem játszod a Telltale Batman játékát, mert olyan mélyen benne vagyunk a lecsóban, hogy már nem lehet írni róla anélkül, hogy kicsit ne boncolgatnánk a történetet is. Merthogy egyébként csak bemásolhatnám a korábbi részek esetében felhozott problémázgatásomat a technikai és játékelemekkel kapcsolatos hiányosságok miatt, és készen is lennék. Tudjuk, mit tud a Telltale, ezért az egyetlen igazán fogas kérdés az marad, hogy vajon az általa megálmodott, merész csavarokkal és érdekes karakterábrázolásokkal teli történet mennyire tud felnőni a rajongói elvárásokhoz. Eléggé igyekszik ugyanis.
Arkham és John Doe
A harmadik rész végén azt hiszem, kiabáltam egy kicsit a tévével, hogy ezt most így nem lehet abbahagyni. Ugyebár a Children of Arkham olyan drogot pumpál az emberekbe, amitől azok megvadulnak, és képesek megölni egymást; a szerből Bruce is kapott egy tekintélyes adagot, majd hirtelen megindult a "civil" Pingvin, vagyis Cobblepot felé, hogy agyonverje egy nyilvános sajtótájékoztató közepén. Most az okokat nem boncolgatnám, ha nyomod a szériát, érted a szituációt, ha nem, akkor már rég be kellett volna zárnod ezt a cikket. Nagyon erős befejezés volt, és ezek után még erősebb kezdés a negyedik epizód eleje, ahol Bruce Wayne az Arkham Asylum falai között ébred. Nem tudja, hogyan került ide, kinek a vére van az ágyán (csak reméli, hogy az övé), közben kínozzák a drog mellékhatásai. Persze az idősebb Wayne brutális tettei miatt sokan vadásznak is rá, és amikor a helyzet egyre kilátástalanabbá válik, nem várt segítség érkezik egy John Doe, vagyis egy névtelen beteg személyében. Fehér bőr, zöldes haj, ijesztő vigyor.
Hidegrázós érzés Joker feltűnése, és személyiségének bontakozása; jól látszik már az irány, amerre az egész végkifejlet tart, de még csak finoman építgetik a Batman életében is először feltűnő főgonoszt. Nem mondom, hogy ez a legjobb karakterábrázolás, de illik a Telltale-féle hangulatba, és nagyon jó lökést ad a szériának. Kár, hogy negyed óra után elvágják ezt a szálat, és Bruce elhagyja az elmegyógyintézetet. Sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből a helyzetből, de szerencsére a cselekmény ezután sem lesz unalmasabb, láthatóan nagyon gyúrnak már az alkotók a katarzisra. Batman elkezd rendet tenni, ellenfelei pedig egyre keményebb kihívást jelentenek, és az utolsó pár perc megint elég erős ahhoz, hogy ne akarjuk abbahagyni a játékot.
Valaki a fejlesztőknél is dolgozik néha
Egy sokkal izgalmasabb és változatosabb részt kapunk, és szerencsére a működése is érezhetően jobb. Kevesebb az akadozás, hangproblémát sem tapasztaltam, de igazából a Telltale-nek ez a saját zsákbamacskajátéka, minden epizód más platformon rossz, több helyen is olvastam negatív tapasztalatokról a negyedik rész kapcsán is (főleg a konzolosokat sújtja a technika ördöge). Legközelebb érdemi minőségjavulásban reménykedni akkor lehet, ha teljesen lecserélik a grafikai motort, vagy valami új stílusú játékba vágnak bele, de gondolom, erre kevés az esély, ha jó nevű franchise-ok talicskázzák be a kasszába a pénzünket. Ám akármennyit is nyivákolok azon, hogy ez az egyik leglustább fejlesztőcsapat, íróik mindig gondoskodnak arról, hogy akarjam a folytatást, örömmel üljek le játszani. Nem állítom, hogy ez egy jó helyzet, de arra elég, hogy továbbra is ajánlani tudjam az élményt. Hiába, Batman még akkor is magával ragadó, ha néha darabosan mozog, és elmegy a hangja.
