Szeptemberben mindig magyarázom a bizonyítványom. Mert hát az nem is úgy volt, hogy minden évben ugyanolyan a FIFA, és balek aki megveszi, meg az sem úgy van ám, hogy mindig felidegel és kontrollert török, mert nem! Már egy hete, hogy nem! Na de viccet félretéve mindig megkapjuk (nem túl) kedves kis gamer közösségünkben, hogy bizony mekkora buta a FIFÁ-s, aki egy vacak újraskinezett játékért képes minden évben lecsengetni a forintjait, majd bemagyarázni önmagának is, hogy megérte.
Ez természetesen nincs így, hiszen aki mélyebben játszik a FIFÁ-val (értsd: több száz meccs minimum szezononként) tudja, hogy mindig változik valami. Más taktikák válnak be, bizonyos dolgok már nem jönnek be mindig (átkozott légy FIFA 13-as fejesgól, Te sátán gyermeke TE) javul jó esetben a fizika, és hát persze a csapatfelállások is. Hiszen nyártól nem kapja meg az előző évi FIFA az egyébként mindig naprakész korrekt rostert. Idén azonban nem kell egy pillanatig sem a kezünket tördelve gondolkodnunk milyen újdonságokat sorakoztassunk fel, hiszen alapvető változások történtek.
Na nem, a labda még mindig kerek és nem kocka alakú, viszont új grafikai motort kapott a sorozat. Pontosabban a FIFA szempontjából új, hiszen a Frostbite-ot már senkinek sem kell bemutatni. Az EA politikája szerint minden játékukat ugyanaz a motor kell, hogy hajtsa, mondotta Ő ("és ő tudja, mit mond!" - Terence Hill)! És ezen kívül - indulhat a fanfár - sztorimódot kapott a sorozat! Természetesen nem 2016-ot írnánk, ha rögtön nem mondta volna egy réteg azt minden előismeret nélkül, hogy na ekkora baromságot minek kellett, holott az NBA2K-ban már sikerrel alkalmazták ezt a játékmódot. De lássuk hogyan működik egy ilyen történet, ha a futball világába helyezzük...
Alex Hunter útja
Igyekszem a későbbi történeti részeket spoilermentesen leírni, (azt sem hittem volna, hogy ezt a mondatot egy FIFA esetén valaha is le fogom írni) azonban hogy ismertessem, miként is képzelték a kanadai srácok egy fiatal, angol színesbőrű focista életútját, óhatatlanul ismertetnem kell bizonyos részleteket. A sztori első pár percében még igencsak fiatalok vagyunk, és egy ifi meccs közepébe csöppenünk bele, valamint megtudunk főhősünkről pár érdekes dolgot. Hunter apai ágon fehér, anyai ágon fekete származású srác, bár ez kevéssé látszik rajta. Apja valamiért nincs jelen, így nagyapja és édesanyja nevelik. Apai ágon bizony ott csörgedezik a futball az ereiben, ugyanis nagyapja híres focista volt, természetesen több mint 50 évvel ezelőtt.
Fontos adalék, hogy a játék elején meghatározhatjuk kedvenc gyerekkori klubunkat (persze Premier League csapatok közül), de ezen kívül más fajta karakter testreszabásra nincs lehetőségünk, ez bizony fixen Alex Hunter kalandja lesz! Aztán máris ugrunk az időben és egy focisuli vagy akadémia nyílt napján találjuk magunkat 17 évesen, ahol játékos megfigyelők és ügynökök, menedzserek szeme láttára kell bekerülnünk a legjobb 10 játékos közé, a további karrierünk reményében. Itt először a már ismert és pár újabb tréning feladatot kell végrehajtani, melyek során nőnek különböző értékeink, majd egymás közötti edzőmeccsen bizonyíthatunk. Nekem sikerült a második helyet elcsípnem, és végig velünk volt legjobb barátunk, Walker is, aki nálam a nyolcadik helyre ért be.
Ezután egy menedzser is előbukkant, ahogy ez történni szokott, és rövidesen zsíros szerződéseket dobott elénk. És el is érkeztünk az első számomra illúzióromboló dologhoz: egy névtelen senki fiatal srácként, akivel mondjuk rúgtunk 2 gólt egy egymás közötti edzőmeccsen, bármely csapatot választhatjuk a Premier League-ből. Talán azok számára is érthető, akik nincsenek otthon a foci világában, mekkora sci-fi az, hogy ilyen gyorsan bekerülhetünk például a Manchester Unitedbe. Apropó United... a játék trailereiben Alex a "Vörös Ördögöknél" játszott, de szerencsére kiderült, ezt mi szabhatjuk meg, tehát nem egy United szimulátorral van dolgunk, Hunter bárhol karriert építhet. Én jelen esetben a Liverpoolt választottam, ahol is a B csapat kerettagja lettem. Maga a menet innentől eléggé ismétli magát, edzésnapok, meccs, edzésnapok, meccs, és küzdhetünk a fejlődésért, kerettagságért. Itt ismét belefutottam egy kicsit megkérdőjelezhető dologba.
A játék egy mérő csíkon jelzi, hogy a főedző, nálam Jürgen Klopp, mennyire elégedett Alexszel, és bekerül-e a kezdő 11-be. Szépen haladtam csereként felfelé, minden feladatot 100%-osan végrehajtottam, mikor is észrevettem, hogy 3-4 meccs óta az utolsó 1 milliméter a kis csíkon nem növekszik, és így nem kerülök be a kezdőbe. Már bugra is gyanakodtam, nem értettem mit rontok el, és így érthető módon frusztrált lettem, mert a játék semmivel sem utalt arra mi történik. Majd pár meccs után egy átvezető rész következett, mikor is közölték velünk, hogy inkább kölcsönadnak minket egy időre a másodosztályba, mert itt ilyen fiatalként a sztárok mellett nehéz lenne bekerülni, és inkább folyamatos játék lehetőség mellett fejlődjünk. Ez alapvetően tetszett, mert pont az volt a problémám, hogy egyből sztárklubba kerültünk. A helyzet így kissé normalizálódott, viszont az, hogy a már említett pár meccsen, fogalmam sem volt, hogy miért nem nő az értékelésem, nagyon, nagyon, nagyon bosszantó volt. A történetről többet nem szeretnék elárulni, természetesen küzdeni fogunk, hogy visszakerüljünk méltó helyünkre, és az is kiderül kik az igazi barátaink ezen az úton.
A játékmenet egyébként úgy alakul a sztori módban, hogy minden meccs előtt eldönthetjük, csak Alexet, vagy a szokásos módon az egész csapatot irányítjuk. Én jobban kedveltem ez utóbbit, mert bár talán kicsit kisebb így a sztori mód autentikussága, de a másik esetben nagyon kiszolgáltatottan éreztem magam folyamatosan. A meccsek előtt kaphatunk kis személyre szabott feladatokat, mint például 10 jó passz, 5 kapura lövés, gól vagy gólpassz adása, illetve egy megfelelő jó osztályzat elérése. Itt azonban máris egy érdekes ellentmondásba keveredik önmagával a játék koncepciója. Ugyanis - bár az átvezetőkben lépten-nyomon arra nevelnek, hogy a nagy betűs CSAPAT a legfontosabb, az egymás közötti kémia, összhang - ha egyszer az a feladat, hogy Alex Hunter szerezzen gólt vagy 10 jó passzt, akkor óhatatlanul is rá fogunk játszani, hiszen teljesíteni akarjuk a feladatokat, akár a csapat rovására is.
Remek része még a sztori módnak, hogy lehetőségünk van a beszélgetések, vagy meccs utáni nyilatkozatok során kiválasztani, milyen stílusban akarunk válaszolni. Ezektől a válaszoktól is függ, megkedvel-e minket jobban az edző, vagy éppen a csapat drukkerei. Van még egy hatalmas hiba a sztori módban, ami nem egy hagyományos értelemben vett bug, pusztán a fejlesztők nem gondoltak egy teljesen alapvető dologra, ami pedig majdhogynem játszhatatlanná teszi a játékot bizonyos esetekben. Ugyebár a valóságban is, egy foci csapatnak minimum 2 meze van (otthoni, idegenbeli) sőt sok esetben egy harmadik számú is, mindhárom eltérő színekkel. Hiszen még egy megyei meccsen is szigorúan veszik, hogy a 2 csapat szerelése, fő színei nem lehetnek hasonlóak. Na most ez a sima játékmódban 1-1 ellen, vagy online meccs előtt itt sem probléma, hiszen választhatunk szerelést. A sztori módban viszont erre nincs lehetőség. Ebből kifolyólag konkrétan lutri, hogy összehoz-e két olyan olyan mezszínt a játék, minek hatására nekem nem egyszer kellett például a Newcastle játékosaként fehér felső-fekete gatya kombóban, fehér felsős és fekete gatyás ellenfél ellen játszani. A szemem kifolyt, ki kivel van, majdhogynem játszhatatlan lett a játék. És ez az én sztori módomban rendszeresen, mondjuk 20 meccsből stabilan 7-8 alkalommal is előfordult. Vajon mekkora erőfeszítés lett volna fejlesztői oldalról, ha itt is a meccsek előtt a játékos állíthatja be a mezeket? Hiszen a játék nem tud különbséget tenni, és ő csak annyi variál, hogy egyik csapatnak a hazai, a másiknak az idegenbeli mezeket teszi be, aztán ha egyeznek, akkor kezit csókolom.
Már megint újra tanulhatunk pár dolgot... avagy egyéb változások
Azt már feljebb említettem, hogy minden új FIFA rész esetén új taktikákat, vagy felállásokat kell alkalmazni, hiszen mindig megváltozik, mi jön be inkább az aktuális szezonban, most azonban ténylegesen átalakítottak pár dolgot. A tizenegyesre például már ráfért egy ideje, hogy legyen valami újítás, mert elég sok embernek nem jött be a mechanikája, hát most kaptunk egy újat. Őszintén, szerintem jóval nehezebb lett, pontosabban talán inkább könnyebb elrontani, mert játékos nekifutása közben kell megadni az irányt és ilyenkor az analóg kar roppant érzékeny.
Érdekesség még, hogy büntetőknél és szabadrúgásoknál is járkálhatunk jobbra-balra, közelebb távolabb a labdától. Ezen kívül a beívelések is, például szögleteknél eléggé megváltoztak. Már nem egy nyilat tekerünk jobbra balra, hanem egy kis "célkereszttel" kell becéloznunk a 16-oson belül hová akarjuk a labdát ívelni. Ez a célkereszt is hiperérzékeny jelenleg, de tényleg, 1 milliméter kar mozdítástól is 10 méterre eltérhet, ezen érzésem szerint még finomítani kéne, de lehet, hogy csak én vagyok béna. A vadonatúj Journey mellett egyébként a már ismert játékmódok találhatóak meg: a sima Kick off avagy "kirúgás", a karrier, a szinte külön játék Ultimate Team, és az online Seasons, vagy Pro Clubs, ahol akár 11 v 11 ellen is játszhatunk egyetlen játékost irányítva. Persze lehetőségünk van Co-op Season-t is játszani egy haverunkkal online, vagy offline saját bajnokságot létrehozni, ami a legnagyobb király ha átjönnek a haverok FIFÁ-zni kicsit.
Frostbite, Frostbite, te édes!
A grafikai motor cseréje egyébként a játék alap nézetéből, amikor ugye messziről látjuk a játékosokat, elsőre nem is annyira szembetűnő, hiszen már az IGNITE is nagyon szép volt, azonban úgy érzem a részletekben megint szépült a játék. A legfontosabb dolog a mozgás, ugyanis sokkal simábban mozognak a játékosok, sokkal több mozgásfázisból állnak a mozdulatok, szinte néha emiatt akár lassabbnak is tűnve, holott mindösszesen arról van szó, hogy két fázis között már nem "ugranak" akkorát.
Volt aki ahhoz hasonlította kicsit az érzést elsőre, mint amikor megnézte a moziban a Hobbit 48 képkocás verzióját. Természetesen PC-n egy picivel szebb látvány kaphatunk, főleg a több fps és a sokszoros élsimítás miatt, de konzolokon is hibátlan az élmény. Azt nem tudom, hogy 60fps-t ígértek-e az utóbbiakon, és ha annyi nem is, de 30 felett biztosan simán megvan leesések nélkül. Illetve muszáj megemlíteni a mezeket, amik végre teljesen külön életet élnek, gyűrődnek a test mozgásától. Pont olyan redők keletkeznek rajtunk, mint amit a valóságban várnánk, ugyanez igaz a gatyákra is. Nagyon apró, de nagyon fontos részletek ezek.
Gól? Gól!
Ha egy nappal hamarabb írom ezt a tesztet, azt mondom, hogy nem láttam emberen átmenő labdát amióta a 17-el játszom, körülbelül egy hét alatt, jó sok meccsel a hátam mögött. Sajnos tegnap este viszont becsúszott egy eset, amikor pár másodperc alatt 2 lábon is áthaladt a "bogyó", szóval lassan úgy látszik ez örökké a FIFA keresztje marad. De ezen kívül alapvetően elégedett vagyok azzal amit kapunk. A grafika kvázi 2016-os szinten tökéletes, a tartalom egy foci rajongónak, szinte végtelen, pláne ha "Ultimate Team"-et is nyomunk. Az új sztori mód pedig nyilván nem hibátlan, de elsőre teljesen rendben van, természetesen most úgyis kiderül mit szerettek (vagy éppen nem szerettek) benne a játékosok, és jövőre tovább lehet azt is fejleszteni. De addig is vár ránk vagy ezer meccs, jó esetben több rúgott mint kapott gól, csak az a fránya kontroller ne lenne ennyire törékeny még mindig. Ugyanitt Dualshock 4 belső alkatrészek eladók!
