Világunk (vagyis inkább a szuperhősök világának) egyik megfejtetlen rejtélye, hogy miért nem ismerik fel Supermant, amikor csak egy szemüveggel álcázza magát Clark Kentnek. Még csak nem is egy arcot félig eltakaró fajtával, hanem egy teljesen átlagossal, közepesen vastag kerettel. Lehet persze azzal érvelni, hogy a haja is máshogy áll, és az öltözéke is más, de ez mind csak belemagyarázás. A fickó felvesz egy szemüveget, és puff, nem az, aki másodpercekkel előtte volt.
Az acélember nincs egyedül ezzel a szuperképességével, ugyanis a 47-es ügynök is képes hasonlóra, csak ő még szemüveggel sem bajlódik. Öltönyben és piros nyakkendőben van? Az őrök nem engedik be olyan helyekre, ahová öltönyösöknek nem szabad belépniük. Ellenben ha leüt egy szerencsétlen pincért, betuszkolja egy szekrénybe, elveszi a ruháját (persze sapka, fejkendő, szemüveg nem tartozik hozzá), és új öltözékében próbál meg ismét átjutni az ellenőrzésen, ugyanott, ahol egy perccel korábban még nem akarták elengedni, simán bemehet. Néha fel kell áldozni a realizmusból egy darabkát a játékélmény oltárán; a Hitmanben mosolygunk ugyan ezen a kompromisszumon, de ha nem így lenne, két perc után úgy tépnénk ki a hajunkat, hogy simán cosplayezhetnénk a főszereplőt.
Nem követi a divatot
Amikor legutóbb találkoztunk kedvenc vonalkódos ügynökünkkel (ha nem számoljuk a mobilos Hitman Gót és Hitman: Snipert), nagyon furcsa dolgok történtek. Nekem őszintén szólva tetszett a sztorivezérelt Absolution, de értem, hogy sokaknak miért nem. Nem volt igazán hitmanes - ezzel a mondattal lehet talán a legjobban összefoglalni a problémát. Az IO Interactive (vagy a kiadó Square Enix, ki tudja, melyikük volt az ötletgazda) úgy döntött, vissza kell térni a játékosok által kedvelt formulához, és körbeutaztatni a 47-est a világon, hogy különböző okokból likvidáljon mindenféle embereket. Nem dobtak el azért minden, az Absolutionben bemutatott elemet, és nem álltak meg annyinál, hogy kiadnak egy játékot, ami küldetések sorozatából áll. A Hitman nemcsak egy játék, hanem egy folyamatosan bővülő, frissülő platform, amely idővel jobb lehet a sorozat bármely korábbi epizódjánál.
Az Intro Packnek nevezett, nyomott árú, csak digitálisan megvásárolható csomag tartalmazza a játék alapjait, két bevezető küldetést, illetve az első helyszínt, Párizst. Minden további helyszín DLC-ként csatlakozik, illetve valamikor jövőre megvásárolható lesz a mindent tartalmazó dobozos kiadás. Ez a megoldás ugyan nem vált mindenki kedvencévé, de arra mindenképp jó, hogy aki nem biztos benne, tetszik-e majd neki az új Hitman, ne legyen köteles egy teljes játék árát kifizetni; megveszi az alapcsomagot, és az alapján dönthet. Továbbá így a fejlesztőknek bőven van ideje javítgatni a játékot, hogy aki később csatlakozik be, az már jobb élményben részesüljön.
Játsszunk bérgyilkososdit
A cikk írásakor még csak a belépőcsomagot lehetett megvenni, de már ez is olyan sok tartalmat kínált, hogy csupán a nagyon ráérősek tudtak mindent teljesíteni a napokban megjelent folytatásig. Az oktatómissziók sem csak oktatási célt szolgálnak, ugyanis miután egyszer kötelező jelleggel végigjátsszuk őket, visszatérhetünk, hogy új megoldásokat keressünk, és teljesítsük az ezekhez kapcsolódó kihívásokat. A legelső pálya például egy hajó, amely ugyan Párizsnál lényegesen kisebb (körülbelül tized akkora), de már megközelíteni is legalább két irányból tudjuk, és összesen 13 cselekedetet kell végrehajtanunk, hogy mindent kipipáljunk a listán. Mindig egyértelmű, hogy mi a feladat: rejtsük el a likvidált célpontot egy szekrényben, dobjunk el egy érmét, vagy találjuk meg a valamiért minden pályán óvatlanul elhelyezett patkánymérget. A második misszió területe körülbelül duplája az elsőnek, és több lehetőséget is kínál. Az egész játék egyik legérdekesebb eleme az itt bemutatkozó lehetőségek (opportunities) rendszere, ugyanis ha bizonyos beszélgetéseket kihallgatunk (mindet érdemes egyébként, érdekes dolgok derülnek ki, és a szinkronszínészek is jól végezték a dolgukat), tippeket kaphatunk különleges módszerek végrehajtásához. Két műszerész például arról beszélget, hogy a célpont bevonásával kellene tesztelni a katapultot egy vadászrepülőben, míg két biztonsági őr arról, hogy egy KGB-ügynök vodkát kért a szobájába, de még senki nem vitte fel neki. Választhatjuk, hogy pontról pontra vezessen minket végig a játék a megoldáson, vagy mi próbáljuk meg kitalálni, mit kell tenni, mit hol találhatunk meg. Minden új lehetőség eltér a korábbiaktól, így a küldetéseket mindegyik teljesítése céljából nem unalmas feladat újrajátszani.
Sikerdíj, pompa, csillogás
Ha mindent kitapasztaltunk, mehetünk Párizsba, ahol élesben, egy divatbemutatón kell két célpontot eltenni láb alól egy hatalmas palotában. A pálya mérete tényleg megdöbbentő; az épület többszintes, de az udvaron is találtam többszöri végigjátszás után olyan placcokat, ahol korábban még nem jártam. Az egyik rosszarcú a divatcég főnöke, aki az alsó két szinten grasszál, a másik pedig egy hölgy, aki a felső szinteken vezet egy aukciót. Szép fokozatosan kell előrébb jutnunk, alaposan feltérképezni mindent, megnézni, milyen lehetőségeink vannak, majd a saját módszereinkkel teljesíteni a feladatot. Egy végigjátszás akár egy óráig is elhúzódhat, főleg ha csak kísérletezgetünk azzal, hogy milyen ruhában tudunk átjutni az egyes őrökön, vagy követjük a célpontokat, hogy megtaláljuk azt a pillanatot, amikor épp egyedül maradnak, és csendben elaltathatók. Szerencsére nem kell mindig a bejárattól indulnunk, kezdhetünk például stylistként a sminkszobában vagy szakácsként a pincében.
Párizsban több mint háromszáz NPC-vel találkozhatunk, ők azon kívül nem sok vizet zavarnak, hogy észreveszik, ha a szemük láttára állítunk bele valaki fejébe egy ollót; visszatért viszont a Contracts mód, aminek lényege, hogy bárki kijelölhető célpontként, és elintézésének módszerét is a játékosok szabhatják meg (milyen eszközzel, milyen öltözékben). A Contractokat megoszthatjuk a közösséggel, vagy játszhatjuk mások megbízásait. Ehhez hasonló az Escalation, amely a fejlesztők által kiadott egyedi küldetéseket foglal magában, és egymás után többször kell nekifutnunk ugyanannak a feladatnak, de újabb és újabb nehezítő feltételekkel (több kamera, nagyobb esély a lebukásra, több célpont és így tovább).
Utazunk tovább
Alapvetően meggyőző a Hitman alapcsomagja. A mesterséges intelligencia nincs állandóan a helyzet magaslatán, nem mindig történik az, aminek a szkript szerint történnie kellene (perceket vártam arra, hogy egy kiszemelt fickó elvonuljon, ami öt esetből négyszer megtörtént, egyszer viszont nem), és a látvány sem lenyűgöző, de ez az élmény miatt megbocsátható. A Hitman missziói hatalmas játszóterek, amelyek rengeteg lehetőséget kínálnak, és a folyamatos frissítéseknek köszönhetően soha nem lesznek unalmasak. Most nekilátunk annak, hogy kiderítsük, mit hozott a folytatás.
