A RollerCoaster Tycoon körüli felbolydulás nem merült ki pusztán annyiban, hogy a kezdeti képekbÅ‘l rögtön rájött az ember: új dimenzióba (jelesül a harmadikba) helyezik a sorozatot. Hiszen – az elsÅ‘ két rész megalkotásával valószÃnűleg véresen gazdaggá lett – Cris Sawyer ezúttal háttérbe vonult, s egy csapatra bÃzta a felemás legenda folytatásának oroszlánrészét (ugyanis eddig Sawyer amolyan magányos farkasként ténykedett). A vérfrissÃtés általában hasznos, Ãgy pozitÃv hullámokkal telve kattintottunk a "Start Game" gombra.
Hűha!
Már a fÅ‘menüt szemlélve megállapÃthatjuk, hogy itt nem csupán apró kozmetikázásról van szó, mint ahogy az történt az elÅ‘zÅ‘ epizód kiadásakor. Nem is tudjuk türtÅ‘ztetni magunkat, s rögtön a lecsóba csapunk, azaz elindÃtunk egy küldetés a karrier módban egybÅ‘l elérhetÅ‘ 7-8 közül (van több is, de azokat ki kell érdemelni).
Gyönyörű látvány fogad minket, de a jelzÅ‘ csak akkor igaz, ha tisztában vagyunk az elÅ‘dök "képességeivel". Ahhoz képest valóban korszakalkotó az RCT3 grafikája, más játékokhoz viszonyÃtva azonban éppen hogy jónak mondható. A figurák a játékhoz illÅ‘, amolyan rajzfilmes stÃlusban ugrándoznak, de baltával faragott fejük néha visszatetszést vált ki a gyanútlanul szemlélÅ‘dÅ‘ menedzserben. A játékok, tárgyak, üzletek ötletesek, változatosak, ám egy részletességi versenyen igen nehezen kerülnének a dobogó közelébe. Az viszont vitathatatlanul megkapó, ahogy az idÅ‘járási viszonyok és a napszakok váltják egymást.
A 3D-re történt átállás azonban játéktechnikai szempontból is fontos momentum. Immár mi is "kipróbálhatjuk", milyen végigmenni egyik-másik életveszélyes hullámvasutunkon. No igen, nehézségi erőt produkáló széke maximum az űrhajósokat kiképző központoknak van, de ennek hiányában is meggyőző a látvány, ahogy "beülünk" az első szerelvénybe, és végigszáguldunk a nyakatekert pályán.
RendÃthetetlen alapok
Ha valakinek nem lenne teljesen világos: az RCT3-ban vidámparkokat kell létrehoznunk, illetve már létezÅ‘ket feljavÃtanunk, kicsinosÃtanunk, hogy a pattogatott kukoricát habzsoló tömeg intézményünkben járva önként és dalolva elköltse pénztárcája utolsó bankjegyét is (és – ha lehet – vegyen ki a bankkártyájáról is ). Ezt megfelelÅ‘ mennyiségű és minÅ‘ségű attrakciókkal, szép, tiszta környezettel és kiépÃtett infrastruktúrával (legyen mosdó, kajálda, elsÅ‘segélynyújtó állomás stb.) érhetjük el. Ugyebár a koncepció már a Theme Park óta ismert és kedvelt, Ãgy nem csodálkozhatunk nagyon azon, hogy ezen a területen most sem történt eget rengetÅ‘ változás.
Apróságokkal azért kiegészült a veterán rendszer. Ilyenre példa az, hogy a harmadik részben már nem egyének járják a parkot, hanem kisebb-nagyobb csoportok. Ez felettébb életképes koncepciónak tűnik, ha belegondolunk abba, hogy a látogatók többsége bizony valóban nem egyedül érkezik egy ilyen szórakoztatóközpontba. Tehát arról van szó, hogy a két lábon járó pénztárcák (akarom mondani: a kedves vendégek) párban, családdal, esetleg haverokkal érkeznek, s hogy mire váltanak jegyet, mikor döntenek úgy, hogy mára ebbÅ‘l elég, az nagyban függ a csoport többi tagjának véleményétÅ‘l, kiváltképp a vezetÅ‘ preferenciáitól. Ugyanis minden csapatban van egy vezéregyéniség, aki irányÃtja a többieket (feministák örömére: nem egy családban a nÅ‘ viseli a kalapot :D). Szintén a látogatókhoz kapcsolódó érdekesség, hogy idÅ‘rÅ‘l idÅ‘re fogadhatunk egy-egy VIP-vendéget, akinek bölcs dolog a kedvében járni, amennyiben szeretnénk sikeresen abszolválni az aktuális pályát.
A segéd, a boltvezető és az istencsászár
A karrier mód összesen 18 pályáját három minÅ‘sÃtéssel pipálhatjuk ki. Apprentice (tanonc) fokozatban viszonylag könnyen teljesÃthetÅ‘ célokat kapunk. Az igazi kihÃvásra vágyók azonban nem elégedhetnek meg ezzel, s továbbjátszva ostromolhatják az Entrepreneur (vállalkozó) és a Tycoon (iparmágnás) szint jóval keményebb feltételeit. Az erÅ‘feszÃtést egyébként a program is honorálja, hiszen a pályák többségét csak akkor hajlandó feloldani, s ezzel játszhatóvá tenni, ha legalább második fokozatban teljesÃtettük az elsÅ‘ néhány küldetést.
A kampány verzió mellett végre valódi Sandbox módot is kapunk, azaz a mocskos anyagiak okozta feszültségtÅ‘l megszabadulva épÃthetjük fel álmaink vidámparkját.
A hangulatot immár saját magunk szerkesztette tűzijátékkal is feldobhatjuk (az editálási lehetÅ‘ségekrÅ‘l lásd külön Ãrásunkat). Csak lehelyezzük a kilövésre alkalmas eszközöket, beállÃtjuk, hogy mikor melyikbÅ‘l induljon útjára egy-egy töltet (ezek között is van jó pár variáció), s máris úgy érezzük magunkat, mintha augusztus 20. lenne.
Bökkenők, buktatók, egyéb rázós dolgok
Eddig szinte csak szépet és jót regéltünk az RCT3-ról, de eljött az igazság és a negatÃv kritika pillanata! A progi ugyanis annyira bugos, hogy az majdhogynem teljesen tönkrevágja a játékélményt. Az még csak zavaró, hogy a kamera gyakran nem tudja eldönteni, éppen mit kéne mutatnia, amikor be kÃvánunk nézni egy-egy gyárilag készÃtett (!) attrakcióba, de az már kifejezetten idegesÃtÅ‘, hogy olykor teljesen érthetetlen módon "lefagynak" bizonyos játékok, és nem hajlandók egyetlen várakozó vendéget sem beengedni. Utóbbinál természetesen nem a törvényszerű mechanikai meghibásodásról van szó, hanem olyan esetrÅ‘l, amikor – elvileg – tökéletesen kellene működnie a szórakoztató egységnek. GyanÃthatóan szintén bug állhat a hátterében annak a jelenségnek is, hogy mÃg a hamburgeres rekordokat döntögetve árulja portékáját, a mellette lévÅ‘ (és a parkban egyetlen) italárus nulla, azaz 0 eladott szörppel zár több hónapon keresztül (kötözködÅ‘k kedvéért: nem, nem emeltük a csillagos égig az árakat).
Szerencsére a játék alapkoncepciója jó, a kivitelezés korrekt, a hibáktól pedig valószÃnűleg néhány patch múlva nagyrészt megszabadul az RCT3.
Kapcsolódó linkek: