A Day of the Tentacle és a Return to Monkey Island igazi mérföldkövek a kalandjátékok piacán. Egyedi látványviláguk és a hozzájuk párosuló jellegzetes humor már sok fejlesztőcsapatnak adott ihletet, azonban eddig senkinek sem sikerült igazán kimagaslót alkotnia a próbálkozók közül. A Deck 13-nál a jól bevált formulát kezdték el követni, majd saját ötleteikkel megfűszerezve tálalják elénk Jack Keane kalandjait, ami talán a Monkey Island-hoz hasonlítható leginkább, főleg a cselekmény helyszínéül szolgáló parányi sziget miatt. Kalandjaink során rengeteg rejtvény vár megoldásra, amelyeket gyakran nem az ép elme vagy a logika segít áthidalni, hanem éppen az elborultság vagy a teljes elmebaj. És ez így a nyári fülledt hőség közepén éppen jól is jöhet.
„Elmesélem Elmebajos Elméletem..."
Mivel kalandjátékról beszélünk, lennie kell egy jó történetnek. Na most ez lehet izgalmas, érdekfeszítő és elgondolkodtató, nagy filozófiai kérdéseket feszegető eposz, de a Jack Keane alkotói a könyvtárak helyett valamelyik kocsma pultjánál kereshették az ihletet. Végül néhány pohár fenekének a megvizsgálása után jöhetett a nagyszerű történet. Van egy nagyon gonosz bácsi, aki persze még gonoszabbá válik attól, hogy a nevében egy hangzatos „Doktor" titulust is elhelyez, ettől persze még okosabbnak és ravaszabbnak hangzik. Persze a doktor utáni névnek már misztikusnak is kell lennie, így mindössze egyetlen betű ad lehetőséget arra, hogy kitaláljuk teljes nevét. Szóval adott Dr. T. (aki nem egy Mr. T.) és az ő világmeghódító terve, melynek eredményeképpen a gyarmatosítás virágkorát élő Brit Birodalom majd szépen térdre roskad. De ugyan miképp is lehetne a briteket megadásra kényszeríteni? Hát úgy, hogy elvesszük tőlük legkedvesebb narkójukat, a teát. Dr. T. ehhez kifejleszt egy otromba vegetáriánus húsevő növényfajt, melynek legfőbb tápláléka maga a teafű. A mutáns növények seregének hadba állításával már valósággá is válhatnak a hódító tervek. Kellően abszurd történet, nemde? Persze a királynő parancsára érkezik is az éppen aktuális 007-es, hogy megmentse a napot és a délutáni teapartikat. Ez a valaki pedig nem más, mint valaki egészen más, mint Jack Keane...
Mellékből főszereplő
A történet központi figurája, Jack Keane pont az a szerencsétlen figura, akinek soha semmi köze az eseményekhez, mégis belekeveredik valamibe. A történet elején azt a megbízást kapjuk, hogy a titkosnak nem nevezhető ügynököt, Montgomeryt áthajózzuk az óceánon a rejtélyes szigetre, ahol a gonosz Dr. T. tanyázik. Montgomery ügyetlenségeinek hála, a szigethez leszünk láncolva, majd annak érdekében, hogy túléljük az előttünk álló kalandokat, folyamatosan segítenünk kell a titkos ügynököt, ennek következtében elképesztően humoros események szövődnek. Egyik alkalommal például a saját hajónkat kell elsüllyesztenünk azért, hogy kihalászhassunk egy deszkát, amivel a magas kényelmi igényekkel rendelkező Montgomery folytathatja útját két sziklaszirt között. A történet során találkozunk majd Jack Keane „kötelező-barátnőjelöltjével", a nem kicsit vonzó Amandával, ráadásul a későbbiekben még őt is irányíthatjuk majd az előrejutás érdekében.
Egy cél, két út
Gyakran találkozunk majd olyan pillanatokkal, amikor küldetésünk sikeres teljesítése érdekében válaszút elé érkezünk. A szemünket szúró problémákra gyakran több gyógyír is létezik, csupán azt kell eldöntenünk, hogy melyik módszert próbáljuk alkalmazni. Ez végeredményben nagyban emeli az újrajátszás értékét, hisz rengetegféleképpen érhetjük el a történet fináléját. Ugyan a játék tempója néha kissé belassulhat, esetenként az egész pályán oda-vissza kell futnunk többször is, hogy a feladatunkat végrehajthassuk. Azonban szerencsére kellően kiegyensúlyozott az egész, és nem kell attól tartani, hogy folyamatosan ugyanazokon a helyszíneken rohangálunk végig. De a kisebb üresjáratok ellenére is rengeteg alkalmunk lesz nevetni és szórakozni a kellően korrekt 15-20 órás játékidő alatt, ugyanis a játékot átjárja a morbid és frenetikus humor. Néha még egy-két utalást is elcsíphetünk, így ha jól figyelünk a dialógusokra, akár rejtett Csillagok háborúja sorokat is meghallhatunk vagy a háttérben akár egy Indiana Jones maskarát is megpillanthatunk! Nesze neked LucasArts!
Kalandozás egérrel
Az irányítás szinte a végletekig le lett egyszerűsítve, egyetlen kattintással véghezvihetjük a kívánt akciókat. A 3D-s környezetből összegyűjthetünk és kombinálhatunk tárgyakat és eszközöket. Ha egerünket egy alkalmazható avagy akciókész tárgy fölé csúsztatjuk, kurzorunk azonnal megváltozik, egyértelműen jelezve a kattintás következményeit. Sajnos a kamera irányítása nem áll rendelkezésünkre, így bár néha nagyon szeretnénk, nem nézhetünk körbe, és nem gyönyörködhetünk a környezetünkben, de legalább kényelmesen és egyszerűen segíthetjük Jack Keane-t a kalandok során.
Meglátni és megszeretni
A grafika egyszerű és kidolgozott is egyben. Kellemes kis színben pompázó mesebeli világot alkottak a Deck 13 fejlesztői. A környezet rendkívül egyszerű, de aprólékos is. A karakterek szerethetők és mulatságosak rajzfilmszerűségük miatt. Jack szimpatikus, hős jellegű, Amanda csinos és vonzó, míg Montgomery megmosolyogtató, főleg a hatalmas bajsza miatt. Mindezért szerencsére nem szükséges titokban Paksra csatlakozni, a gyengébb gépeken is könnyedén eltáncol ez a mókás kis kalandjáték.
Meggyőzött
A Jack Keane ugyan még csak Németországban elérhető német nyelven, de nincs semmi akadálya annak, hogy hamarosan a határokat átlépve is sikeressé váljon. Ugyan kissé Monkey Island koppintás szaga van eleinte az egésznek, de ahogy egyre jobban belemélyül az ember, valami egészen más keríti a hatalmába. A profin megírt dialógusok, a szerethető és kellemes grafika és a sírógörcsös humor a játék igazi nagy erénye. Nem a pörgésről szól a játék, és nem is a hosszú gondolkodásról. Egyszerűen leül elé az ember és játszatja magát, amitől ugyan nem válik izgalmassá a játék, de mindenképpen kellemes kikapcsolódást jelent. Így nyáron a hőségben pedig talán épp jó, ha nem egy pörgős FPS-szel izzasztom meg magam, hanem hagyom, hogy kifolyjon az agyam, és eljátszogassak egy igazán jó játékkal.
