Megszokhattuk, hogy a Wii exkluzivitást élvező játékok általában mindig valamivel kirínak a tömegből, formabontóan kilógnak a felhozatalból. Újabb rendhagyó játék következik.
Vadőr kerestetik!
Ki ne álmodott volna arról, hogy végtelen szavannákon zötykölődve egy Land Rover-ben, a kellő védőfelszereléseket beszerezve a szabad, vad élővilág környezetébe csöppenve testközelből szemlélhessen meg gyönyörű állatokat?
Sajnos ez nem sokunknak adatik meg, bár természetesen nem elérhetetlenek hazánkban sem a megfelelő kapcsolatokon keresztül a kisebb-nagyobb szabású expedíciók. Mi egyelőre érjük be a Jambo! Safari: Ranger Adventure-rel, ahol az előzőekben leírtakhoz hűen alkothatunk kedvünkre.
A SEGA nem először nyúl a témához, korábban már hasonló próbálkozások révén sikerült testközelbe hozni (persze őskonzolokon) eme flórát, úgyhogy tekinthetjük a JS-t egyfajta remake-nek. Persze minden megváltozott azóta, de az alapkoncepció ugyanaz maradt: a játék elején, négy választható karakter egyikéből nevezhetjük ki magunkat vadőrnek, hogy teljes körűen szolgálhassuk az ottani, helyi érdekeket.
Ami nagyszerű a Wii-játékokban, az a teljes rugalmasság például a casual célréteg kor-behatárolásának tekintetében: különféle nehézségi fokozatok közül választhatunk, s ezek a szintek korcsoportokra vannak osztva, így akár a gyerkőcök is vetélkedhetnek az élemedett korú, agg felnőttekkel: ugyanis a playerlimit 4 fő.
Vadakat terelgető juhász
De most inkább jöjjön a single player mód taglalása. Kezdés után rögvest összefutunk Ben-nel, a ranchunk gondnokával, aki mindenféle útbaigazítást ad a későbbi teendőkre vonatkozóan. Miután túljutottunk a súlyos felvezetésen, indulhatnak is az első tutorial-küldetések. Itt rögtön megismerhetjük a Jambo! Safari felépítését, amely a szokványos felveszem-a-questet-megcsinálom-leadom-alapokra épül.
Fő feladatunk az amúgy hatalmas, 100%-osan bejárható területen lévő állatok felfedezése, megismerése, meggyógyítása, és védelmezése lesz. Első olvasatra kicsit szimplának tűnhet ez így, pedig nem az: rengeteg láncküldetés épül a precizitásra, hozzáértésre, s bizony lexikális tudásunkra is – merthogy ez utóbbi is igencsak fejlődik majd a játékfolyam során.
Első küldetéseink még szorosan a ranch körüli kisebb-nagyobb területekre korlátozódnak, ám ahogy haladunk előre a sztoriban, folyamatosan unlockolódnak az újabbnál újabb területek. Minden helyszínnek egyébként megvan a maga sajátos atmoszférája és varázsa, ráadásul folyamatosan váltakoznak a napszakok is, amely miatt szintén pirospont a készítőknek.
Az állatok befogása egyszerűen történik: Land Roverünkkel cirkálva megállunk egy olyan ponton, ahonnan viszonylag jól belátható távolságot tudunk bemérni távcsövünkbe pillantva. Ez szintén időigényes feladat lesz, hiszen a cél-állat felfedezése nem egyszerű feladat, ha számításba vesszük, hogy több száz fajt- és fajtát hordoz magában a játék, s mindegyik küldetés más irányokra épül.
Miután megvan a beazonosított kreatúra, utána iramodunk, becélozzuk, és lasszónkkal jól elejtjük. Itt megint visszaköszön a Wiimote power, hiszen hurkos kötelünk lengetését a kontroller megpörgetésével tudjuk kivitelezni, majd kivethetjük „hálónkat” a B gomb megnyomásával. Jó kis móka, igaz, ezt sem lesz annyira egyszerű gyakorlatban megvalósítani.
Hű-e a valóhoz?
A hangok eltaláltak, jók, visszaadják hitelesen a helyszínek atmoszféráját. A grafika nem lesz ennél a játéknál sem korszakalkotó, hozza az átlagos Wii-színvonalat. Ami külön kiemelendő, hogy az összes állat mozgásanimációja nagyon részletgazdag kidolgozást kapott.
A Jambo! Safari mindazoknak ajánlható, akik új jellegű játékra, s formabontó kivitelezésre vágynak, ami ugye alapkövetelmény lehet minden Wii-tulajnál. Miért is másért választották volna ezt a konzolt?
