Bond, James Bond alias Daniel Craig ismét visszatér, hogy egy gátlástalan francia üzletember sötét üzelmeit leleplezze. Felráztak, vagy csak kevertek minket?
A nyers modorú, gyilkos, jéghideg tekintetű Daniel Craig-féle James Bond 007 másodszorra is magára ölti szmokingját, hogy leleplezze azt a szervezetet, aki a Casino Royale-ban szerelme halálát okozta. Sokkal több akció, és egy érdekes, bár elég kusza, kissé rosszul megvágott forgatókönyv, illetve sztori az új film főbb jellemzői.
Ez a Bond most sem viccelKezdem megszokni Craig alakítását, aki tényleg jól hozza a kegyetlen, jéghideg,
|
"A Quantum csendje a jobb Bond filmek közé tartozik"
|
villámgyorsan ölő titkos ügynök figuráját. Bár az tény, hogy Craig halálosan komolyan veszi szerepét: még csak meg sem próbál sármőrködni, poénkodni (amikor pedig nagy ritkán bevállalja ezeket, akkor kicsit kilóg a lóláb), viszont a Fleming által kiagyalt karakternek egyfajta sötétebb, kegyetlenebb verzióját továbbra is jól alakítja. Lehet szeretni, vagy nem szeretni, de Craig, illetve a film készítői ezen a téren nem változtattak semmit: Craig most is egy brutális, irgalmat nem ismerő, céltudatos, hidegszívű Bond, vodka-martini és szuper-kütyük nélkül. Majdnem teljesen hiányzik belőle a régi Bondok eleganciája és rafinériája, szóval, aki azokat szerette, az ezúttal is csalódni fog.
Nyers eksönA Quantum csendjének akciórészei továbbra is nélkülöznek mindenféle szuper-technikai adalékot: Bond pusztán fegyvereivel és ökleivel érvényesül, nincs itt semmilyen lézeróra, vagy tollba rejtett mini-rakéta. Ez bizonyos szempontból elfogadható is lenne (bár épp ettől nem igazán Bond ez az új Bond, de hát ez már egy régi vita...), a gond csak annyi, hogy az új rendező és operatőr szaggató kameramozgásokkal, illetve túl gyors vágásokkal dolgozik, így a Bourne-filmekhez való hasonlóság még hangsúlyosabb. Az akciójelenetek egyébként ezúttal sokkal dominánsabb részei a filmnek, mint a Casino Royale-ben, és a túl gyors vágásokat leszámítva azért nagyszerű eleganciával, rendkívül jól ki vannak dolgozva.
Mr. Bond, hol is tartottunk?A Quantum csendjének sztorija alapvetően izgalmas és jól kidolgozott lenne,hiszen érdekes, rendkívül aktuális témákat feszeget (a legfontosabb nyersanyag például a víz, és a főgonosz, a körmönfont Dominic Greene is „környezetvédelemben utazó", a globális felmelegedés miatt aggódó üzletember álcáját ölti magára. A történet egyébként rendkívül szorosan kötődik a Casino Royale-hoz, olyannyira, hogy bizonyos fontos részletek nem is lesznek igazán világosak azok számára, akik nem látták az előző filmet, ami azért meglepő újdonságnak számít a Bond filmek történetében, hiszen eddig mindegyik darab teljesen különálló volt. Aki tehát a Quantum csendjét meg akarja nézni, az mindenképpen szerezze meg valahonnan a Casino Royale DVD-jét. Sajnos azonban még a CR ismerete is kevés ahhoz, hogy a túlságosan kusza, helyenként összecsapott, máshol érezhetően megvágott forgatókönyv hiányosságait feledtetni tudja. Bizonyos fontosabb figurák sorsa egyszerűen „feledésbe merül", a Quantum nevű szervezetről nem igazán tudunk meg semmit, illetve a „végső összecsapás" is kicsit kiábrándító. Érezhető, és valahol érthető, hogy a film készítői apait-anyait beleadnak abba, hogy semmiképpen se hasonlítson a klisék és megszokott fordulatok tekintetében a film a korábbi megszokott Bondokhoz, és ez dicséretes is, de időnként talán túllőnek a célon, illetve épp emiatt (is) veszíti el a második film is a bondos stílusjegyeit.
Két csaj, két haver, egy gonoszCraig tehát most sem változott, de mi a helyzet a többi karakterrel? A szokásos Bond nők között először is újra üdvözölhetjük Olga Kurylenkót, aki a Hitman és a Max Payne óta immár harmadszor játszik hasonló szerepben: ezúttal egy bolíviai titkos ügynöknőt alakít, aki persze Bond mellé kerül. Olga sokat fejlődött a három film alatt: ez a femme fatale figurája tényleg egész meggyőző. Annál idegesítőbb viszont Gemma Arterton, alias „Strawberry Fields" ügynöknő: színészi teljesítmény tekintetében az egyik leggyengébb Bond girl, akit valaha is láttam, nőként pedig sótlan és unalmas. A „haveroknál" kellemes meglepetés Giancarlo Gianni, aki másodszor is visszatér Mathis ügynökként: hiteles, emberi figurája remek ellentéte a hideg és kegyetlen Bondnak. Jeffrey Wright is otthonosabban mozog már Felix Leiter, az amerikai ügynök szerepében. Mathieu Amalric is kellő rutinnal jelenik meg a porondon, mint a cinikus, gátlástalan Dominic Greene, bár a forgatókönyv sajnos nem ad neki kellő terepet, így az ő figurája egy fokkal azért gyengébb Le Chiffre-éhez képest, de erről nem a tehetséges francia színész tehet.
007 will be back
A Quantum csendje a jobb Bond filmek közé tartozik, de sajnos a sztori hiányosságai miatt mégsem kiemelkedő. Az mindenesetre látszik, hogy az új irányvonalon szemernyit sem változtatnak Barbara Broccoli-ék, úgyhogy annak lesz bejövős ez a film, akinek a Casino Royal is „royal flöss" volt...
80%
Pro:- pörgős
- változatos pályák
- filmszerű dramaturgia
Kontra:- rövid
- igazi akciójátékok között nem állja meg a helyét
- röhejesen könnyű
8.1