Paradicsomszósz, sántikáló emberek és hordányi zombi. Könnyű kitalálni, hogy a Left 4 Dead 2-ről van szó 2009. december archív
Azok a játékok, amiben a barátaitokkal lehet menni és lőni, mindig a legjobbak közé tartoznak. Természetesen nem a Playboy the Mansionról van szó, mert ugyan abban is lehet lőni, de nem úgy, mint az FPS-játékokban. Főleg, ha a készítők múltja és elismerése szakmán belül olyan gigászi, hogy azonnal milliók fogynak minden termékükből, amit csak piacra dobnak.
Így esett hát, hogy nagyjából egy évvel ezelőtt a Left 4 Dead megjelenésekor, a mozikban már éppen kicsit alábbhagyó zimbes-zombis hullám utózöngéjeként megjelentessenek egy kooperatív és single móddal is rendelkező hentelős, csapatalapú FPS-t. Azonnal imádta mindenki, Zéró, aki a cikket írta róla, hetekig elő sem jött a gépből és a barátnője már nagyon stresszesen próbálta jobb belátásra bírni, de embere csak a "Boomer!", "Vigyázz, jobbról rengetegen!" "Taaaank, TANK!" szavakat volt képes kinyögni, azt is egy olyan mikrofonba, ami már csak szénné torzított módon volt képes jelet küldeni a rengeteg kiabálás miatt.
Vér, testrészek és pörkölt szőr
A játék nagyon jó volt, négy játékosnak biztosan felejthetetlen perceket okozott, főleg a játékmechanika egyszerűsége és a nehézségi fokozatok jól eltalált kihívása hatására. Fontos megjegyezni, hogy a Left 4 Deadre nem úgy kell tekinteni, mint túlélőhorrorra, sőt, nem is ijesztgetős zombis játék. A rengeteg vér és repkedő testrész, ami a második részben megjelent és mindjárt lesz is róla szó, csupán képregényszerű, vicces bónusz, így a képekre tekintve ne az legyen a benyomásotok, hogy korábbi Resident Evilek hangulatát fogjátok kapni. Itt szinte FOLYAMATOSAN özönlenek a zombik, számlálatlanul úsznak be a képre és gyakorlatilag a sok lúd disznót győz elven próbálják lenyomni a négy elkeseredett játékost. Ha sikerül nekik, akkor újratöltés és a nagyon jól kitalált dinamikus szkriptrendszer miatt mindig más és más tárgyak, más és más spawnpontok jelennek meg a pályán, maximalizálva az újrajátszhatósági értéket. Három hiba volt csak az első részben igazán: a Steam rendszer gépfelügyeleti védelme, a Source engine moddolásának fagyásra rendkívül hajlamos lelke és a történet szinte teljes hiánya.
Izzadó tenyérrel, ökölbe szoruló farpofákkal helyeztem az új Left 4 Dead DVD-t a meghajtóba, persze Vakka már távolról kiabált, hogy inkább Steamről töltsem, mert az mekkora királyság és különben is kapok ajándék késkészletet vagy mit, mint a madaras teszkós pontokért. Kösz, nem, a Steam végre jó már, meg minden, de jobban szeretem a manuális telepítést és a lemezt a kezemben, mint a bitkolbászt nézni, ahogy nő. Felcuppant hamar a játék, de hangsúlyoznom kell, hogy egyelőre rengetegen sírnak a fórumokon mindenfelé a világban, hogy állandóan kiugrál a játék az Aztalra, meg instabil, és különben is ez így nem jó. Ezen most túllépek, az egyik dobozkában olvashattok esetleges javító megoldásokat, ha nektek is így viselkedne a játék.
Az első részhez hasonlóan a kettő is pofás intróval indul, de rögtön feltűnő, hogy a lecserélt karakterek között a hölgy játékos egy afroamerikai csaj lett, Depeche Mode-os pólóban, mindenki kedvence Zoey-a meg parkolópályára került. Persze nemcsak ő egyedül, lévén mind a négy karakter új. Véleményem szerint érdemes használni a letölthető modot, amellyel Zoey-t kicserélhetitek a jelenlegi buxával, ugyanis a csapat összes többi tagja zsírállat és poénos, a csaj kommentjeit meg figyelmen kívül kell hagyni játék közben és csak arra koncentrálni, hogy a többiek mit mondanak.
Az is látszik a bevezető moziban, hogy bizony lesz itt minden, ami eddig nem volt, azaz új zombitípusok, pontosabban 3 darab, új játékmód, közelharci fegyverek és vér azoknak, akik szeretik. Ezek természetesen nem az ausztrálok vagy németek lesznek, mert ott olyan sebességgel tiltották be mindkét helyen a játékot szokás szerint, hogy szinte még csak a légtérbe sem került be a szállítmány, de már nyomták rá a pecsétet, hogy fúj.
A sztori
Mi más lehetne, tehetnétek fel a kérdést jogosan, mint az, hogy hőseink egy hotel tetején ragadnak, mert épp lemaradtak az evakuálási folyamat utolsó helikopteréről. Nem kell tudni, miért lettek zombik mindenhol, szó sem esik róla, hogy fertőzés okozta-e a zombisodást, de teljesen igaza van a készítőknek, kit érdekel? Senkit! Az a lényeg, hogy ott áll négy ember és túl kell élni. Egész véletlenül egy adag fegyver és balta, meg miegyéb is ott hever, úgyhogy, ha már ottvan, használják is. És kell is, mert ezerszám érkeznek majd a dülöngélő, vagy épp dülöngélve futó ellenfelek.
Annyiban azért javult a helyzet, hogy nemcsak összevissza pályákat kapunk a történet folyamán, hanem összekapcsolódnak, sőt, mindegyiket egy új játékmódra alkalmas pályával zárják le, az egyik kampányt kettővel is. Így a Scavange (szedd össze) mód összesen öt pályát biztosít a rászorulók számára. Ezt fogjátok fel úgy, hogy az első rész crescendo játékelemei (azok, ahol egy helyet kellett megvédeni, míg ajtó nyílt, hajó jött, helikopter érkezett stb.) nem a pályák/kampányok végére kerültek, hanem a Scavange pályák vették át ezt a szerepet. Itt az a feladat, hogy koordináltan összegyűjtsetek 10+ kanna benzint, vagy bármit, amire épp szükség van, a pályán elszórt tárgyak segítségével. Igen ám, de közben folyamatosan spawnolnak a rosszarcúak, tehát míg mondjuk ti az emeleten szaladgáltok a plázában és dobáljátok le a korláton át a többieknek a matériát, mind őket, mind titeket szénnécsócsálnak közben. Ha nagyon elszakadnak a csapattagok egymástól, tuti a halál, így remek taktikai elemeket csempész, azaz kényszerít a játékmód a szórakozni vágyókra. Természetesen mi is kipróbáltuk, ender amúgy izgalmi állapotba hozhatatlan szemét is sikerült érdeklődő, 12 éves izgalmakkal teli, mikrofonba üvöltő arccá varázsolni. Még be is szólt, mikor mindenki megsérült, csak ő nem (mert egy hirdetőtábla mögött bujkált végig), hogy játszottunk-e valaha FPS-el, mert rettentő gyász a teljesítményünk és nehogymár ő csináljon mindig mindent...
Sokkal többet kommentelik a történéseket a csapattagok, mint az első részben. Egész jól megírt poénok, teljesen amerikai karakterektől hallva, így van min mosolyogni a vérplazma ontás szüneteiben. Először is Nick, a fehér öltönyös úriember mindig attól parázik, hogy most már aztán tényleg meghal mindenki majd, mert nem élhetik túl a következő pályát. Coach, a szintén afroamerikai zsírpacni a legidősebb a csapatban, állandóan csokit zabál(na), látszik is rajta. Ellis pedig a fiatal Kevin Bacon-féle srác, akinek kedvenc szava a shit, amit most úgy fordítanék, hogy kaka. Ráadásul olyan tenyeres-talpas tájszólása van, hogy tuti szédül a betonon. Egyszóval a karaktereket nagyon jól eltalálták, kivéve a csajt, de erre meg már írtam a megoldást feljebb.
Jó... Néha előfordul, na! - Vakka
A körítés
Szintén változatosabbak lettek, mint az első részben. De eleve, ha már az egész cikkről süt, hogy mindenben csak fejlődött a játék az első részhez képest, akkor csak jó lehet. Már lesznek nappali pályák, vidámpark, pláza, hotel, minden, amire csak vágytok, természetesen a szokásos, kicsit sötétebb pályákkal és csatornarendszerekkel egyetemben. A változatosság nagyon jót tesz, sokkal nagyobb örömmel ugrik neki az ember huszonötödször is egy pályának, ha nem állandóan a gammabeállításokkal kell szöszmötölni, hogy lássuk is a kanyar mögött megbújó zombihalmot.
Eleve sokkal átgondoltabb a pályák elrendezése, kicsit több hely van kolbászolni mindenfelé, sőt, néha a nagy forgolódásban azt sem tudja az ember, merre menjen és honnan jött. Érdemes minden zugba benézni továbbra is, hogy a huncutul megbújó csőbombákat, vagy az újdonságok közé tartozó robbanó vagy égést okozó lőszert megtaláljátok. Életmentő lehet azokban a szituációkban egy-egy ilyen kis plusz.
Grafikailag nem sokat változott a játék, viszont legalább sokkal több testrész repül mindenfelé, ha lecsaptok az ellenfelekre. Lyuk keletkezik a mellkasukban, rálátást engedélyezve nem túl egészséges állapotú bordáikra, jobb-bal karok leszakadnak, a lábak is, meg általánosságban véve jól trancsírozódnak az ellenfelek. A kamerára fröcsög a vér, egy ponton túl már annyira véres tud lenni, hogy szinte nyúltok majd a monitorhoz a ronggyal, hogy letöröljétek a szószt. A játékmotor még mindig nagyon gyors, minden, az elmúlt hét évben gyártott hardveren működésre lehet bírni és nem is rossz sebességet kihozni belőle. Akinek a CS: Source működik, annak a Left 4 Dead 2 is fog. Élsimítással, meg full HD-felbontásban azért adódhatnak problémák, ha négy mag alatt próbálkoztok, de semmi kiküszöbölhetetlen dologra nem szabad gondolni, tényleg hasít a játék, ahogy csak lehet.
A hangok jobbak, mint valaha. Először is több gigabitenyi szövegelést, meg sikítozást rögzítettek. Óráknak kell eltelnie, mire újra halljátok ugyanazokat a sorokat valakitől (persze a visszatöltések nem számítanak), így az összes kampányt végigjátszva a körülbelül 5-6 óra alatt végig civódnak a karakterek, mindig más és más sorokkal. Az effektekről meg nem is beszélek, a balta fejbe csapódásakor keletkező görögdinnye-loccsanás hangtól kezdve az égő-rohanó zombi cuppogásáig minden jól eltalált. Sokszor, amikor már a fél csapatom feküdt és én is a földön puttyogtattam a kispisztollyal, becsuktam a szemem (nem profi, tudom, de kizárólag a cikk érdekében tettem) és hallgattam, ahogy özönlenek a zombik és üvöltenek, jajveszékelnek a többiek, meg én is...
Csúzlik
Javarészt ugyanazokkal a fegyverekkel találkozhattok, mint az első részben, kivéve, hogy megjelent a csőbombához hasonlatos eldobható takony, amire ugyanúgy odagyűlnek a zombik, mint a csőbombára. A balta, machete, szamurájkard, elektromos gitár, palacsintasütő stb. pedig mind közelharcra való. Ilyenkor a kifogyhatatlan lőszeres pisztolyt cseréli le a játék az adott karakternél a közelharci eszközre, de sokkal hatásosabb is, mint a puttyogtató, mind. A baltától kezdve a palacsintasütőig körülbelül azonos szinten sebeznek, egy suhintással akár 3-4 ellenfelet is letakaríthattok magatokról. Őszintén szólva már a harmadik pálya után az volt a véleménye mindenkinek, akivel csak játszottam, hogy túl erősek a melee fegyverek és teljesen igaz, de pont a plusz emocionális hatás és az erejük miatt veszélyesek. Ha hagyja az ember, hogy magára húzza a rengeteg zombit, előbb-utóbb odakeveredik egy tank is, vagy egy boomer, aztán kész a baj és már nem elég a fejsze sem. Így okosan kell használni a gépfegyvereket és a közelharcit egyaránt, hogy balanszolt legyen a csapat ütőképessége. Ja és muszáj megemlíteni, hogy a láncfűrész istenkirály élmény, kár, hogy hamar kifogy belőle a benzin. Nálam sikerült überelni a Doom régi láncfűrész-élményét.
Az új Jockey, Charger és Spitter mind nagyon hamar és könnyen lelőhető ellenfelek, így még mindig a tank és a smoker okozza a legnagyobb gondot és pánikot egy-egy helyszínen.
Van továbbá defibrillátor, ami taktikai kiegészítő, a meghalt emberek hulláiba lehet belegyömöszölni az áramot, ezzel újraélesztve elesett társatokat. Az adrenalin egyértelmű, gyorsabban lehet mindent véghezvinni a segítségével. Minden más megmaradt, a Molotov-koktél, pirulák és egészségügyi csomagok pont úgy szuperálnak, mint korábban.
Velősen.
Fokozott multiélmény
A kampányokon kívül természetesen újra lehetőség van a Survival módra is, ami rettentő nagy siker volt már az első részben is, főleg, ha zombioldalon kellett játszania az embernek. Ezenfelül a már említett Scavenge összeszedegetős mód is elérhető, plusz van "tarts ki minél tovább" időalapú eredményt adó játékmód is. Ráadásul végre van Realism mód is, amiben nem körvonalazódnak a csapattársak sem a falakon át, sem egyébként, plusz a zombik is többet bírnak, így nem elég kétszer testbe lőni őket, hogy letérdeljenek. Az igazán fanatikusok megtalálják a számításukat ebben a kihívásban, lévén a baráti sebzés is jócskán nő itt, azaz a rengeteg zombi közül épp megkímélni a golyószóróval a csapattársat külön művészet. Javaslom, hogy azok, akik játszottak az első résszel, rögtön expert fokozatban kezdjenek, máskülönben túl hamar lezavarják az egészet és túl könnyen adja meg magát a játék. Érdemes sokadszor nekiugrani egy pályának, ugyanis nem túl nehéz, csak a csapattaktika rossz általában, ha elhalálozik mindenki. Valahol torz-perverz öröm nézni, ahogy szétrúgdossák a csapattársakat a zombik, míg ti valahol messze ültök egy kis szobában egyedül.
Egy szó mint száz, a Left 4 Dead 2 stabilitási hibái és néhány még kis javításra szoruló aprósága ellenére nagyon szerethető, igazi hentelős csapatjáték. Nem győzöm elégszer mondani mindenkinek, aki jó kooperatív játékot keres, hogy feltétlen próbálja ki mindkét részt. Hosszú ideje nem érkezett PC-re olyan játék (talán pont az első Left 4 Dead óta) ami miatt érdemes összegyűlni LAN-ozni kicsit, nemcsak a neten át üvölteni a mikrofonba. Egy-egy pizza, sör/málnaszörp (kinek mit szabad), no meg egy kis Left 4 Dead-partinál nincs jobb egy hétvégén, főleg, ha esik az eső. Minden téren jobb, mint az első rész, feltétlen adjatok neki egy esélyt.
2009. december archív
Pro:- kooperatív élményorgia
- sikító csapattársak
- tengernyi zombi
Kontra:- sokszor instabil
- még mindig kevés az 5 kampány
9
Ezek a jók:D
Left 4 Dead 2
Perverz kelet? - A hentai és a játékok világa
Sucker Punch Annihilation
