Mafia 2 teszt

Elsötétített szobában ülök, ujjaim izgatottan remegnek a billentyűzet felett, miközben a DVD-meghajtóban felpörög a securom CD. Már csak másodpercek választanak el attól, hogy monitoromon megjelenjen a játék, amelyet azóta várok, hogy 2002-ben végigjátszottam az első részt.

Nyolc évvel ezelőtt Tommy Angelo, Paulie, Sam és Don Salieri harmincas évekbeli világa úgy nyelt el, mint rendőrspiclit a friss betonalap. Azóta számtalanszor előkerült a Mafia, elképzelésem sincs, hogy hányszor segédkeztem az egyszerű taxisofőrnek újra és újra a Család elismert tagjává válni, hogy a történet végén véres pacaként végezhesse saját házának kertjében. Annyi biztos, hogy minden végigjátszás után buzgó szívvel a folytatásért fohászkodtam, s most végre a fejlesztők végtelen kegyelmükben lehetővé tették, hogy a játékostársadalom ismét kezébe ragadhassa a híres-hírhedt tommy gunt.



Don Salieri sends his regard

A Mafia viharos sikert aratott, de az a tény, hogy a GTA 3 után jött ki, sokakat arra ingerelt, hogy simán klónjátéknak tekintsék, ami hatalmas hiba, de erről vitatkozni annyi értelme lenne, mint egymásnak ereszteni az ATI- és NVIDIA-hívőket, hogy térítsék meg egymást.
Az első részben az Illusion Softworks nevű fejlesztőcsapat Lost Heaven városával olyan környezetet alkotott, amelyben azonnal otthon éreztük magunkat, a grafikai megjelenítés pedig páratlan volt. A kidolgozott karaktereknek köszönhetően igen hamar bele tudtuk élni magunkat Tommy szerepébe, játékbeli barátainkat pedig mi magunk is szerettük, aggódtunk értük, majd pedig személyes csalódásnak vettük, amikor a végjátékban kiderült, hogy igencsak be lettünk ültetve a hintába. Ezenkívül a zseniálisan kitalált forgatókönyv is segített abban, hogy függővé váljunk és mi magunk is elgondolkodjunk bizonyos morális kérdéseken, illetve a játékot befejezve úgy érezzük, hogy ez bizony katarzis volt a javából. Ugyanakkor a játék sztorijában előrehaladva egyre inkább sejthető volt, hogy hősünk élete nem végelgyengüléssel ér véget, így néha furcsa érzés volt a halál felé terelgetni karakterünket. A történet alatt valóban úgy éreztük, hogy Tommy tulajdonképpen a körülmények áldozata és csak az események szerencsétlen láncolata miatt lett gyilkos belőle. Az első rész tehát így volt kerek és minden egyéb játéktechnikai szempontból is szinte tökéletes, sőt még grafikailag is megállja a helyét mind a mai napig. Nem véletlen hát, hogy játékosok milliói várták a folytatást tűkön ülve, reménykedve abban, hogy ugyanolyan remek alkotást kapnak a kezükbe, mint évekkel ezelőtt. A fejlesztők gondoskodtak is róla, hogy játék közben se feledjük a nagy elődöt, így számos utalásra fogunk bukkanni, ami lehet akár egy mondat is, vagy egy pillanatra felbukkanó figura, aki megszólalásig emlékeztet egy nyolc évvel ezelőtt látott alakra.



E' pericoloso sporgersi

Az intróból kiderül, hogy Vito Scaletta bőrébe bújva fogunk tevékenykedni, aki 1925-ben született Szicíliában és olasz bevándorló szüleivel gyermekként érkezik az Egyesült Államokba, a jobb élet reményében. A nagy országban idegenként tébláboló családnak otthonként egy kis koszfészek jut, az apjuk pedig a kikötőben vállal munkát. Vito ebben a mérsékelten lehangoló környezetben nevelkedik, ahol megismerkedik egy Joe nevű fiatalemberrel, és hamarosan szoros barátság alakul ki kettejük között, illetve Joe az, aki idősebb és erősebb lévén védelmezi Vitót. Egy balul sikerült pitiáner rablás közben Vitot beszipkázza a rendőrség, de olasz anyanyelve végett a kaptár helyett besorozzák, és hamarosan szülőhelyén találja magát, a Husky-hadművelet kellős közepén. Innen egy sebesülés következményeként háborús hősként tér haza, ahol első útja Joe-val a kocsmába, a második pedig családjához vezet. Mivel Joe szíve vajból van és egyébként is régi pajtik, hamis papírokkal elintézi, hogy Vitónak ne kelljen többé visszatérnie a frontra. Ekkor derül ki, hogy Scaletta apuka örökségként kétezer dolláros adósságot hagyott hátra, ennek köszönhetően hősünknek küldetéstudata támad és kezdetét veszi alvilági pályafutása. Portfóliója először csak autólopásra korlátozódik, majd rövidesen hullaelásással, fegyveres pittyputtyokkal, védelmipénz-beszedéssel és egyéb, tetszetős bűncselekményekkel gyarapodik.



Vito egyetlen dolgot szeretne elkerülni, mégpedig azt, hogy olyan jelentéktelen senkiként haljon meg, mint az apja, így számára a pénz és az elismertség igen fontos motiváció. Miközben ezen mesterkedik, a rend őrei sem tétlenek és pár hónap múlva bíróság elé kerül, így renitens tevékenykedéséért jogerősen 10 évig élvezheti az állam vendégszeretetét az adófizetők pénzén. Itt jegyezném meg, hogy amikor az ítéletet kihirdették, akkor egy pillanatra elgondolkodtam, hogy ugyan mi a francot fogok játékosként csinálni odabent tíz évig, és valóban le is ült a sztori egy kicsit, de annyira azért nem volt vészes. A rácsok mögött Vitót a hamarosan szabaduló Leo Galante karolja fel, aki kikerülve elintézi, hogy a megtévelyedett fiatalember négy évvel korábban hagyhassa el a börtön szívmelengető falait és szabad emberként ott folytathassa, ahol bekasztnizása előtt abbahagyta. Odakint Joe bemutatja Henry Tomasinónak, aki a maffia teljes jogú tagja, így hamarosan ők is felesküdhetnek a Falcone család szolgálatára, amelynek nagyon jól jön egy olyan háborús hős, akitől nem idegen a fegyverhasználat és a bunyó sem. A cselekmény innentől pörög fel igazán, megjelennek a kínaiak, szerepet kap a drog, ólommérgezésben szenvedő emberek hullnak jobbra-balra, raktárak égnek le, toronyházak emeletei robbannak fel, illetve a játékban megtalálható három család (Clemente, Falcone, Vinci) is egymásnak feszül. Ezek után Vito lába alól hirtelen kicsúszik a talaj és bármit tesz is, egyre mélyebbre süllyed az alvilág zavaros vizében. Szívesen írnék még a sztoriról, de nem szeretném ellőni a 700 oldalas forgatókönyv golyólyuggatta, véráztatta poénjait. Az biztos, hogy ismét csavaros, jól megírt történésekkel van dolgunk, amelyek tartalmazzák az összes fontosabb maffiatémára jellemző elemeket, ugyanakkor összességében mégis gyengébbre sikerült, mint az első rész überelhetetlen sztorija.



Kisvárosi történetek

Az irányítást akkor kapjuk meg, amikor Vito még katonaként éppen Szicíliában porciózza az ólmot és bevallom, ez hirtelenjében meg is lepett, hiszen furcsa volt a Mafia 2-ben MoH-ra, illetve CoD-ra hajazó jeleneteket látni, de kétségtelen, hogy remek húzás. Ez a pálya szolgál tutorialként is, ahol a szokásos lövés, bújás, lopakodás, fedezékből tüzelgetés, gránáthajigálás metódust sajátíthatjuk el. A rutinos játékosok persze most csak mosolyognak, ők álmukból felébresztve is el tudnak ereszteni egy hibátlan fejlövést, de a kevésbé képzett felhasználóknak sem kell aggódniuk, mert egyszerű a dolog, mint a facsipesz. A háborús etapot befejezve egy kis átvezető videó után megérkezünk a 10 négyzetmérföldnyi területet foglaló Empire Bay City-be, ahol a monitor előtt nincs más dolgunk, mint álmélkodni. Ebben segítségünkre lesz az is, hogy a vasútállomásról Joe barátunk fuvaroz haza édesanyánk lakásához, és miközben vezet, illetve folyamatosan szövegel, szemügyre tudjuk venni a környezetünket. Meggyőződésem, hogy ezt a fajta városnézést azért rakták be a fejlesztők, mert ennek révén a játék szépsége úgy vág az arcunkba, mint falura látogató diszkózónak a féltékeny helybeli. Amennyire nagyszerű volt az első rész képi világa, ugyanannyira lenyűgöző a mostani is, főleg azért, mert 1945 februárjának elején érünk haza, így hótakaró borít mindent, a keréknyomok úttestre fagyott jegén megcsillannak az utcák és a házak fényei, könnyű hópelyhek szállingóznak csendesen és meleg párát lehelő emberek bandukolnak céljuk felé.



Amennyiben kigyönyörködtük magunkat a téli táj szépségeiben, úgy továbbhaladva is jópofa dolgokat láthatunk, például riadt arccal éppen előttünk esik hasra a csúszós járdán egy emberke, néhány méterrel odébb pedig két férfi kiabál fel egy emeleti ablakban rikácsoló asszonyságnak, hogy legalább egy sörre engedje le a férjét. Ez a fajta aktív városi élet folyamatosan jelen van a játékban, például láthatunk autót szerelő elegáns úriembert, akit a felesége türelmetlenül nyaggat, hogy miért ilyen béna, hogy még nem sikerült életre keltenie a járművet. Golyót neki. Illetve úgy egyébként is, az ígéreteknek megfelelően Empire Bay City szimpatikus polgárai nem csak úgy céltalanul bolyonganak random módon az utcán, hanem mindegyiküknek meghatározott célja van. Ha például rátapadunk valakire, akkor elkísérhetjük hazáig, láthatjuk, amint a kulcsát keresgéli, lerázza magáról a havat, majd belép a lakásába és becsukja maga mögött az ajtót. Mások levelet dobálnak a postaládába, ruhát vásárolnak a boltban, sörözni igyekeznek vagy taxiba szállnak. Amennyiben úgy érzik, hogy gyalogosként valamelyik autós (jellemzően mi) veszélyezteti testi épségüket, abban az esetben méltatlankodva, esernyőt, aktatáskát, retikült eldobva próbálnak biztonságos helyre jutni. Olyanok is vannak, akik csak ácsorognak és beszélgetnek, érdemes hozzájuk is közel menni és kihallgatni őket, mert vicces dolgokat is hallhatunk. A 2K Czech másik nagy dobása, hogy a börtönbe télen kerülünk be, viszont hat évvel későbbi szabadulásunkkor a nyári pompájában díszelgő várost látjuk, amely szinte nem is hasonlít az emlékeinkben élőre. A forró napsütés élénk színei, a bárányfelhős kék ég, a rövid ruhákban flangáló hölgyek teljesen új élményt adnak. Mindennek tetejébe az autópark is lecserélődik, így valóban úgy érezzük magunkat, mint aki hosszú éveket töltött a rács mögött. A grafikai megjelenítést summázva elmondhatjuk, hogy a saját fejlesztésű Illusion motor jelesre vizsgázott a feladatból, amelynek őszintén örülhetünk, főleg az optimizálás végett, amiről az egyik dobozban olvashattok.



Személyi igazolványt, jogosítványt, forgalmi engedélyt kérnék

A véres leszámolások, hullaeltakarítások, lehúzott ablakon való kilövöldözések elengedhetetlen kellékei az autók. A Mafia II járművei egytől egyig műalkotások, igényesen kivitelezett, esztétikus szerkezetek, ráadásul a fejlesztők még arra is figyeltek, hogy a korszakra jellemző ballonos gumik fékezéskor, illetve az útegyenetlenségeknél az erőhatásoknak megfelelően belapuljanak. A hangjuk is nagyon jó, hiszen tudjuk, hogy a tengerentúlon mind a mai napig köbcentiből állítják elő a lóerőt, bármerre menjen is a technika. Négy- (esetleg hat-) kerekűinket látványosan amortizálhatjuk le, és bár atomjaikra nem fognak hullani, de a horpadások, lógó karosszériaelemek, lehorzsolt festések és kitört lámpák, valamint a gépháztető alól előtörő fehér - később fekete - füst hatásosan érzékelteti, hogy mennyire vagyunk ügyes vezetők. Érdekesség, hogy a megfelelő helyre célozva, a benzintartályt eltalálva látványos tűz- és füsttenger kíséretében a levegőbe is repíthetjük az autókat, ami főleg akkor helyénvaló cselekedet, ha éppen fedezékül használja őket néhány rosszfiú. A verdáinkat le is moshatjuk, illetve bizonyos határokon belül pedig ízlésünknek megfelelően alakíthatjuk, azaz a felnit, a festést, a rendszámot és a motort is piszkálhatjuk, ami például egy tejeskocsi esetében meglepően élvezetes eredményt nyújthat. Az első részben sok kritikát kapott a túlzottan szigorú rendőrség, így most a piros lámpán való áthaladásokért sokkal elnézőbbek a fiúk, de ha mégis elkezdenek üldözni egy karambolért vagy gyorshajtásért, viszonylag könnyen lerázhatjuk őket, bonyolultabb esetekben pedig elég rendszámot, autót és/vagy öltözéket cserélni és máris bűn nélküli szűzlányok vagyunk a hatóságok szemében. Irányítás terén találkozhatunk szimulátor és normál móddal - azt hiszem, mindkettőnek a neve magáért beszél, de annyi biztos, hogy a kormányt nem tudtam működésre bírni, pedig a téli havas városban autózás szinte könyörgött a kormány és pedál kombóért. Mindenesetre bármelyiket válasszuk is, nem fogunk csalódni, de aki nem szeret folyamatosan kilinccsel előre kanyarodni, az ne erőltesse a valósághűbbnek tekinthető vezérlést, mert hamar kudarcélményekkel gyarapodhat. Utolsóként pedig szerepeljen itt egy jó tanács, méghozzá az, hogy ebben a játékban bizony életerőtől kicsattanóan is bele lehet halni egy ütközésbe, úgyhogy Flatout-fanok figyeljenek oda, hogy mikor hajtanak neki teljes gázzal egy teherautónak vagy hídpillérnek.



Kill them all!

Amikor éppen nem autózunk, akkor általában tűzharcban veszünk részt vagy pépesre verjük valakinek az arcát. Előbbi azon kívül, hogy életmentő jellegű tevékenység, nagyon látványos és adrenalinpumpáló, köszönhetően a célt tévesztett golyók becsapódásainál keletkező pornak és szanaszét repkedő törmelékdaraboknak, valamint a kiváló hanghatásoknak. Örömmel mondhatom, hogy minden egyes fegyveres konfliktus jól kigondolt helyszíneken zajlik, a puhább tárgyakat (paravánok, korlátok stb.) ripityára lőhetjük, eltalált ellenfeleink pedig egyensúlyukat vesztve botladoznak, vagy éppen tehetetlenül repülnek hátra, amennyiben sörétessel durrantottuk gyomorszájon őket. Természetesen akció közben mindenki kiabál, hogy így rohadjunk meg, és úgy meg fognak minket ölni, illetve egyéb trágárságok is elhangzanak, de ez nem akadályozza meg, hogy lukas holttesteket hagyjunk magunk után. A lövöldözés közben lehetőségünk van fedezékbe bújni és onnan puttyogtatni kifelé, de számolnunk kell vele, hogy ellenfeleink kiváló céllövők és azonnal eltalálnak. Ilyenkor elhomályosodik és kifakul a kép, miközben szívdobogásunkat halljuk, ám ez gyorsan elmúlik és életerőnk egy bizonyos szintig feltöltődik. A Mafia II ugyanis nem azt mondja, hogy van bennünk százegységnyi szufla, és ha ez elfogy, akkor pápá, világ, hanem egy vékonyka csík látható a képernyő jobb alsó sarkában lévő kör alakú térkép palástján és ez fogyogat, illetve töltődik folyamatosan. Fegyverarzenálunk az első részhez képest nem sokat változott, de azért vannak benne újdonságok, mint például a Flemming 870-es shotgun, Thompson M1A1, MP40, Karabiner 98 Kurz, illetve egy röpke kipróbálás erejéig bevethetünk egy MG-42-t, ami brutális pusztításra képes. A lupara viszont kiesett, de megtalálhatjuk a régi és kötelező darabnak számító ismerősöket a 1911, a tommy gun vagy a S&W képében. Míg az első részben fegyvereinket Vincenzótól szerezhettük be, most már boltokban is megvehetjük őket, ráadásul külön szakosodás van a kis és a nagyobb kaliberű csúzlikra, így aki kifogyna a skulóból, az ne fogja vissza magát a vásárlással.
Szabadkézi harcban is történtek változások, mert az első rész vicces kis csépelése helyett látványosabb, de mégis könnyen kezelhető ökölharcot kapunk, ami alapvetően az egér két gombjára és a [Szóköz] billentyűre támaszkodik. Ezzel már egészen jópofa adok-kapokot lehet kialakítani, aminek a vége minden esetben lassítva nézhető „finish him!" befejezésbe torkollik.



Vidám fiúk

A játék - elődjéhez hasonlóan - a karakterkidolgozás és jellemábrázolás terén nagyon ott van. Mindenki egyéniség, mindenkinek saját habitussal rendelkezik, Joe például kissé testes, pocakos, tipikus harsány figura, aki meg van róla győződve, hogy a világ csakis az ő szórakozását szolgálja. A tervei alapvetően az elsöprő tűzerőn alapulnak, baltával faragott humorérzéke pedig azonnal szimpatikus figurává teszi. Szereti a piát, nem egyszer halál másnaposan jön értünk reggel, illetve hirtelen gondolattól vezérelve átfesti és átrendezi a lakását, ami ezek után úgy néz ki, mintha ő olyan fiú lenne, aki nem egyedül jár pisilni. Kedvenc mondatom tőle az, amikor fegyverrel a kézben egy ajtó előtt ácsorgunk, de mielőtt berontanánk rajta, ezt mondja nekünk: „Te menj előre, mert kisebb célpontot nyújtasz!" Vito ezzel szemben halk szavú, megfontolt, de szintén félelmet nem ismerő figura, aki elnéző mosollyal szemléli barátja ténykedését. Másik társunk Henry, a tapasztalt maffiózó, aki maga a megtestesült komolyság, rengeteg rutinnal és számtalan teljesített megbízással a háta mögött. Akit még rajtuk kívül érdemes megemlíteni, az Eddie Scarpa, aki hőseinknél idősebb illető, imád kuplerájba járni és borgőzös állapotban nőkkel enyelegni, ráadásul neki is van humora. A Mafia II alapvetően nem nélkülözi a humort, amely még a legvéresebb fejezetekben is jelen van. Volt például egy rész, amiben Eddie és Joe vedeltek, mint a gödény, majd hazafelé menet kiderült, hogy Eddie autójának csomagtartójában oszlásnak indult egy párnapos hulla, így a két delíriumos és bűztől öklendező figurával el kellett menni egy eldugott helyre, elásni a holttestet, miközben a két állat egyfolytában poénkodott. Nem szeretném tovább spoilerezni ezt a témát, de annyit mondhatok, hogy folyt a könnyem a nevetéstől, úgyhogy ezt mindenki nézze meg, mert igazán megéri. A szereplők egyébként az idő múlásával is változnak, ráncok jelennek meg rajtuk, arcuk barázdáltabb lesz, szemeik karikásodnak, köszönhetően az eltelt éveknek. Vitónak a ruházkodását is tudjuk változtatni, ehhez elég bemennünk egy boltba és szatírkabáttól kezdve az elegáns ingeken és öltönyökön át a kalapokig bármit megvehetünk.



„F*ckin' problem with the f*ckin' barber!" (Vito Scaletta)

Elérkeztünk a legrosszabb részhez, amiből kiderül, hogy min bukott el a játék 15%-ot. Hihetetlenül hangzik, de az utolsó percig meg voltam róla győződve, hogy 90+ százalékot fogok rá adni, és gyakorlatilag az utolsó utáni percben csalódtam. A játék ugyanis nemes egyszerűséggel elaltatta a gyanakvásom, mivel a történet elég visszafogottan pörgött fel, sőt a börtönös résznél már kicsit untam is, így úgy gondoltam, hogy egy hosszúra nyúlt bemelegítéssel van dolgom, de később legalább annyi akció lesz majd, mint amennyi malmozás. Továbbá ott van az a fránya statisztika, amiben folyamatosan néztem, hogy hány százalékát játszottam ki a játéknak, és egyszer csak 71%-nál, ami nálam 11 óra 49 percnyi játékidő volt, azon vettem észre magam, hogy eljött a végkifejlet, majd pedig a stáblista. Tette mindezt úgy a játék, hogy még igazi autós üldözés sem volt benne, pedig ez alapvető lenne egy ilyen programban. A maradék százalékokat gyanítom, hogy a város különböző pontjain kihelyezett „wanted" plakátok begyűjtésével, valamint Playboy magazinok megszerzésével lehet összeszedni. Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy komolyan képesek voltak a fejlesztők - a mai igényeknek már egyébként is aprócska - Empire Bay City-t felépíteni azért, hogy ilyen rövid idő alatt véget érjen benne minden. Ugyanakkor az új feature-ok a boltokkal, fegyverkereskedésekkel, benzinkutakkal egyáltalán nem szükségeltetnek a játék végigjátszásához, tehát akár ki is hagyhatták volna őket. Autóból is csak feleannyi van, mint az első részben volt, de ami talán a legrosszabb, hogy nyoma sincs a free ride módnak, ami az első részben hatalmas móka volt - pedig a Mafia II ugyanazon értékekkel rendelkezik, amelyek az első részt kultikus játékká tették, mivel szép, hangulatos, jó a fizika, az akciók fergetegesek, a szereplők nagyszerűek, a sztori sem rossz, de a fenébe is... nagyon rövid! Ehh! Másik nagy szívfájdalmam, hogy nem lehet kimenni a városból, pedig a távolban ott van még a jól ismert duzzasztógát is, de sosem fogunk ott autózni. Végezetül pedig ott van az is, hogy a sztori ismét teljesen lineáris, így az újrajátszhatóság sem komoly tényező.



A csehek az első résszel nagyon magasra tették a lécet, amit saját maguknak sem sikerült átugraniuk, pedig minden adott volt hozzá. Amennyiben Mafia-függő vagy, esetleg az elmúlt nyolc évben egy idegen civilizáció fogja voltál és fogalmad sincs az első részről, mégis azt tanácsolom, hogy mindenképpen játszd végig, ha nem akarsz a halakkal aludni, de készülj fel, hogy nagyon hamar a végére fogsz érni.

Mafia 2 teszt - Kommentek

Mafia 2

Fejlesztő: Illusion Softworks

Kiadó: Take 2

Platform: PC, Xbox 360, Playstation 3 | Stílus: Akció

KAPCSOLÓDÓ VIDEÓ

Mafia 2-Gyorsulás
Feltuningolt autóval megnéztem mennyit tud kivinni egy hosszabb szakaszon az autó, a végén egy kicsi karambollal megspékelve :D

Videó lejátszása

A MEGÚJULT MACWORLD

• Absinthe 2.0 - jailbreakelhetők az iOS 5.1.1-es készülékek!

  A Chronic Dev Team kiadta az Absinthe 2.0-ás verzióját, mely támogatja a legtöbb Apple eszközt, ráadásul untethered módon képes jailbreakelni egyetlen gombnyomással.

• Fortune: hogyan változtatja meg Tim Cook az Apple-t

  Az új CEO meglepően határozottan módosít a vállalat kevésbé jól működő pontjain, közvetlen stílusával teljesen más légkört teremt.

• Újabb Siri reklámok az isteni John Malkovich főszereplésével

  Úgy néz ki, az egy hónappal ezelőtt megkezdett tendencia folytatódik: újabb híres színész szerepel egy Siri-t népszerűsítő reklámfilmben.

MAFIA 2 TESZTEK, ELŐZETESEK

• Mafia 2 - Új infók
  2008. április 28. 14:24
• Mafia 2 előzetes
  2007. szeptember 15. 18:28

MAFIA 2 HÍREK

• Uwe Boll filmre viszi a Mafia 2-t! Minő rettenet!
  2012. április 01. 09:00
• Úton a Mafia III?
  2012. január 27. 08:55
• Mafia 2: Director's Cut hivatalosan is
  2011. március 31. 13:01
• Mafia 2: Director's Cut kiadás?
  2011. március 24. 09:30
• Mafia 2 - 75%-os Steam leárazás
  2011. március 09. 14:00

HASONLÓ JÁTÉKOK

• Silent Hill: Downpour
• Counter Strike: Global Offensive
• LOTR:War in the North
• Plants vs. Zombies
• High Stakes on the Vegas Strip: Poker Edition

HASONLÓ CIKKEK

• Hitman: Sniper Challenge - 47-es a kulisszák mögött
• Lollipop Chainsaw - ilyen bossokat apríthatunk
• A Dragonborn nyilaitól ments meg Uram minket!

MAFIA 2 LETÖLTÉSEK, TIPPEK

AKTUÁLIS!

Jó Reggelt! 2012.05.26.

2012. május 26. 07:56

Folyamatosan az zakatol a GameStar szerkesztőinek fejében, hogy jó lenne még pár percet tölteni a Diablo 3 karakterünk testreszabásával...

Elfelejtett jelszó