A svédekről leginkább a svédasztal, a hideg szőke nők és az ABBA együttes jut eszünkbe, pedig az északi országban is fejlesztenek játékokat, méghozzá nem is akármilyeneket. Ezúttal Malmőben jártam, ahol a Massive Entartainment gőzerővel készíti a World in Conflictot…
Az ötvenes évektől nagyjából a nyolcvanas évek végéig tartó hidegháború az európai történelem egyik legmeghatározóbb időszaka volt. Nyugat és Kelet Európa sorsa talán teljesen másképp alakult volna, ha az a bizonyos berlini vasfüggöny nem zárja el egymástól a szabad és a szovjet „övezet” alá tartozó országokat.
Ez az igencsak feszültségektől és konfliktusoktól sem mentes időszak rendkívül sok kémfilmet megihletett, ugyanakkor sokak fejében megfordult az is, hogy mi lett volna, ha a hidegháború felforrósodik, és a szovjetek lerohanják Nyugat Európát, majd az Egyesült Államokat? Erről szól a World in Conflict című stratégiai játék is…
Világok harca
Be kell vallanom, ezt az alapötletet nem tartom olyan döbbenetesen eredeti találmánynak. Szegény szovjeteket már annyiszor használták ellenségnek a különféle stratégiai, taktikai, lopakodós és akciójátékokban, hogy Lenin és Sztálin biztos csuklanak a sírjaikban. A malmöi bemutatón a svéd srácok azonban azt hangsúlyozták, hogy azért választották a hidegháborús időszakot, mert a Ground Controll II után nem akartak egy másik sci-fi témájú játékot, második világháborús RTS-sel meg már tele van padlás.
És hogy hogy ide a „Világok harca” közcím? Nos, a szovjet inváziót teljes egészében a jóllakott amerikai polgárok és katonák szemszögéből láthatjuk, tehát a készítők célja leginkább az volt, hogy átéljük (vagy inkább az amerikaiak éljék át…) annak borzalmát, ahogy Iván beteszi a lábát az amerikai földre és városról városra haladva pusztít végig mindent maga körül. A mi feladatunk, egy Patterson nevű zöldfülű katonatiszt szerepében, hogy pályáról pályára fokozatosan megállítsuk őket és persze visszavágjunk: egészen Moszkváig zavarjuk majd őket vissza a single player hadjáratban. Ez jól hangzik, viszont rossz hír, hogy a készítők úgy döntöttek: a rossz fiúk oldalát ezúttal kihagyják, tehát mi nem fogjuk valamilyen „…ovics” végződésű ruszki tiszttel térdre kényszeríteni az USA-t. Többször is próbáltam faggatni az őrült professzorra hasonlító Magnus “Soundboy” Jansén producert, hogy ez miért van így, de csak azt a választ kaptam, hogy EBBEN a játékban nem lesz szovjet oldal – közben sejtelmes tekintettel nézett rám, valószínűleg arra utalva, hogy a kiegészítőben talán lesz ruszki „visszavágó”, ha sikeres lesz a játék.
Nem egy hagyományos RTS…
Természetesen jelen pillanatban majdnem minden RTS fan vagy a Command & Conquer 3-al, vagy Supreme Commanderrel játszik, ezért a World in Conflict készítői tisztában voltak vele, hogy valami másféle RTS típussal kell előrukkolniuk, mint amit ez a két klasszikus felvázolt. Azért írtam „másfélét” és nem „újfélét”, mert azért olyan borzasztó újdonságra nem szabad számítani: a Massive a Warhammer 40K: Dawn of Warból ismerős stratégiai pontok elfoglalásának ötletét használja fel alapvetőn a World of Conflictban is. A rendszer lényegében úgy működik, hogy minden küldetés során kapsz bizonyos mennyiségi taktikai pontot, amelyet egységek vásárlására költhetsz el. Amikor mindent elköltöttél, akkor ez a pont folyamatosan áramlik vissza, így ha elesik valamelyik egységed, akkor anélkül pótolhatod, hogy különféle épületeket kellene felhúznod. Felhúzható katonai épületek és állandó fejlesztések ugyanis nincsenek ebben a játékban, minden a harcmezőn dől el és egységeink maximum tapasztalati pontot kapnak.
Realizmus FTW
A készítők az egységek tekintetében a maximális realizmusra törekedtek, tehát nincsenek titkos szuperfegyverek, csodaegységek és egyéb a Command & Conquerre hajazó sci-fi feature-ök. Az összes harcjármű azt a technológiát képviseli, amit a nyolcvanas években használtak az amerikaiak és a szovjetek. A készítők rengeteg munkát végeztek azzal, hogy utánajárjanak a különféle tankoknak és helikoptereknek, tehát nagyjából ugyanazt a korhűséget tapasztalhatjuk majd, mint az Operation Flashpointban.
Ugyanakkor a harcjárművek viselkedésében engedményeket is tettek: bizonyos tankok nem lőnek olyan távolra, mint a valóságban (ugyanis a legtöbb tank már akkor is legalább négy kilométerre tudott ellőni).
A játék grafikája rendkívül kellemes lesz, különösen akkor, ha igazán jó géped van, viszont a készítők saját elmondásuk szerint rendkívül ügyeltek arra, hogy minden gépen jól fusson majd.
Nos, egyelőre ennyit árulunk el online, természetesen a magazinban egy sokkal hosszabb előzetes keretében foglalkozunk majd a WIC-el.
Burnout Dominator (PSP Essentials)
Perverz kelet? - A hentai és a játékok világa
Sucker Punch Annihilation
