Kedvenc vízvezeték-szerelőnk és a kék sündisznó ezúttal a téli olimpia játékaival mozgat meg bennünket.
A Mario név elad. Nem is keveset. Nézzük csak meg, mit művelt a Nintendo avval, hogy fogta a tradicionális 2D-s platformer formulát, hozzákeverte az amúgy ma már divatosnak számító kooperatív játékmódot, és tadam, jött is 10 millió eladott példány a New Super Mario Brothers Wii-ből. Ráadásul bármennyire is újrahasznosított az élmény, mi mégis vígan szórakozunk vele, akárcsak a másik több száz Mario játékkal. Azonban vannak azon ritka kivételek, mikor még a vízvezeték szerelő jelenléte sem tudja megváltani az alkotást (lásd. Super Mario Brothers - A Film). Két éve a Sega egy szinte lehetetlennek tűnő manőverrel megszerezte magának a vízvezeték-szerelő teljes haveri körét, hogy összeugrassza saját vezéregyéniségével, Sonickal a Pekingi Olimpia keretein belül. Vér, verejték s könnyek hullottak, de elszórakozgattunk vele, így mi akadálya is volna hát annak, hogy a sportesemény téli kiadásában is megmérkőzzön egymással a két óriás és kompániája? Itt a bizonyíték, hogy nem mindenki kezében működik a Mario név.

Groupie-k
Gombnyomogatásból nem lesz szalonna
Pedig a Mario and Sonic at the Olympic Winter Games nem is lenne olyan rossz koncepció. Elvégre nehéz megvalósítani egy olyan olimpiai fesztivált feldolgozó játékot, mely valósan visszaadja a megannyi sportág minden báját és nehézségét. A legtöbb ötkarikás játékkal megpakolt anyag kimerül abban, hogy két gombot püfölsz, miközben úszol, és ugyanazt a két gombot püfölöd, mikor távolba bambulsz, mindezt természetesen hiperrealisztikusan megszerkesztett atléták modelljeinek a bőrében. Valahol elvész az igazi sportérzet, ami mondjuk egy Fifában vagy egy NHL-ben megvan. Mivel az említetteknél elegendő egyetlen sportesemény köré építeni a játékmenetet, addig egymástól teljesen eltérő tevékenységeket egyetlen égisz alá hozni már nem úgy megy, mint kés a margarinban (mert a vajat nem szeretem). Szóval a realizmust dugjuk el egy kút mélyére, próbáljuk meg viccesre venni a dolgot, ha már gombokat nyomogatunk (vagy jelen esetünkben egy kontrollert rázunk) idétlenül, akkor legyen legalább humoros a körítés. Ehhez tökéletes alapanyag összeereszteni Mario és Sonic teljes família káeftéjét.
Többet ésszel, mint kézzel
Az olimpia és a szórakoztató szereplőgárda tehát megvan, ideális minijáték-gyűjtemény lehet e kettő nászéjszakájának gyümölcse. Azonban már 2006 óta tudjuk nagyon jól, hogy gombok masszív ütögetése helyett úgy rázni egy kontrollert, mint az áramot vezetni próbáló Pistike, még nem feltétlenül víg mulatság. De ügyesen használva a Wiimote képességeit, egészen jó eredményeket is el lehet érni, csak kicsit gondolkodni kéne. Nos, a Sega fejlesztői között sajnos azok voltak többségben, akik izgalmasnak tartják, ha valaki egy hosszú valamit markolászva csapkod a levegőben, ám szerencsére volt egy-két alak, aki igenis próbált valami okosat is beletenni az összképbe. Végeredményben az egész olyan, mintha zöldbabfőzelékre tejszínhabot tettek volna, és most nem feltétlenül arra gondolok, hogy egy gagyi minijáték-gyűjteményt prezentáltak sok-sok hóval és jéggel, hanem arra, hogy a zöldbabfőzelék rossz, a tejszínhab viszont ízletes. De kezdjük is az alapoknál: a játék 10 különböző sporteseményt tartalmaz, melyeknek különböző variációit próbálhatjuk ki egyedül vagy maximum 3 haverral (de egyedül semmiképp nem érdemes, csak ha tud az ember magán röhögni és felveszi videóra a bénázását). Síelhetünk egyenletes, vagy dombos talajon, síugrathatunk, snowboardozhatunk, korcsolyázhatunk, műkorizhatunk, bobozhatunk, szánkózhatunk, jéghokizhatunk és curlingezhetünk. Van, ahol a lehető leggyorsabban kell eljutnunk A-ból B-be, de lesz, amikor minél több trükköt kell bemutatnunk, mielőtt eljutnánk A-ból abba a bizonyos B-be. Az olyan sportágaknál, ahol az egyensúly számít a leginkább, a Wiimote precizitására kell hagyatkoznunk. Bobban ülve, sílécen vagy snowboardon állva csak a megfelelő irányba kell döntenünk a kontrollert ahhoz, hogy sikerrel vegyük az akadályokat. Ha esetleg trükköznünk kell, például egy hófödte fél csőben, akkor legálisan csaphatjuk pofán a mellettünk álló személyeket, ugyanis ilyenkor kell leginkább elfelejteni a precizitást és a vad hadonászás üzemmódját felkapcsolni. A korcsolyázást is hasonlóan kell elképzelni, ott csupán a kanyarok bevételénél kell precízen döntögetnünk az irányítót, egyenesben viszont megint csak habzó szájjal csapkodni összevissza. A problémám nem feltétlenül az, hogy nem oly változatos az irányítás, hanem hogy a Wiimote precizitásból olyan karót kapna a bizonyítványába, hogy mama és papa hónapokig szobafogságra ítélné. Szerencsére könnyedén elfeledteti velünk e nehéz pillanatokat a Curling, mely meglepő módon igen jól sikeredett. Ennek külön örülök, mert amúgy szeretem a sepregetős sportágat. Precizitásigény és őrült csuklómozdulatok éppen megfelelő mértékben lettek összekeverve ahhoz, hogy ideális koktélként fogyasszuk ezt a hűs játékot.

Feszül a kertésznaci, Sonic meg pucér
Oh Curling... I mean Darling!
Szóval van a Curling ami szórakoztató, meg egy csomó izomfárasztó borzalom. Csak ennyi volna, amit ebbe a szerencsétlen játékba bele tudtak pakolni? Nem egészen. A fentebb listázott sportágaknak ugyanis vannak úgynevezett „Dream Event" változatuk, ahol az alapszabályokat megfejelik különböző Mario-s és Sonic-os furcsasággal. Képzeljünk el egy őrült Mario Kart játékot, csak gokartok helyett síelünk, bobozunk, snowboardozunk, a többit meg gondolom kitaláljátok. Felszedhető extrákkal ügyesen felturbózták az amúgy csöppet uncsi versenyszámokat, melyek vicces pillanatokat tartogatnak, ha társaságban vinnénk el a játékot egy körre. Azonban ami igencsak jó, hogy majdnem az összes sportág Balance Board kompatibilis. Akinek lenne otthon WiiFit-je, leporolhatja a kis fehér mérlegszerű képződményt: sokkal hangulatosabb a síelős számokat a Balance Board-on nyargalva végigjátszani.
Irány Lándön!
Tehát, van egy remek szereplőgárda, vicces körítés, szórakoztató Curling és örömteli Balance Board-támogatás, ezzel szemben azonban ott a maradék sportágak ötlettelen játékmenete és az a fránya csuklófájdalom, ami miatt másnap egy pohár felemelése is sírógörcsök közepette történik. A Mario and Sonic at the Olympic Winter Games akkor csillog igazán, ha összeül a haveri banda vagy a család, és egymáson jókat nevet, miközben mit sem törődnek a több sebből vérző játékmenettel. Sebaj, reménykedjünk, hogy a londoni olimpia idejére már valami jobbat találnak ki a Sega fejlesztői... bár mivel ott nincs Curling, ezért ez esélytelen.

Vingardium leviosa
Pro:- Curling!!!
- Balance Board támogatás
- Sportágak a fejük tetejére állítva
Kontra:- Többnyire ötlettelen irányítás
- Egyedül unalmas
- Jaj, a csuklóm!
69