A közelmúltban egyszer már bemutattuk, akkor Wii-n. Jöjjön most még egyszer, ezennel DS-en!
Igaz, akkor Mayer próbálta felvázolni a Wii verzió gyönyöreit és negatívumait, most én vesézném ki a játékot, ezennel a kézikonzolos Nintendo DS verziót.
Adott egy DSi, néhány álmatlansággal induló éjszaka, egy puha ágy, paplan és felpolcolt fej, sok párna – elő a cuccot, konzol bekapcs, cartridge behelyez, és máris indulhat a pár pixelnyi móka két képernyőn. Így, télvíz és persze az amúgy is teljesen aktuális Vancouverben zajló téli olimpia idején kellemes kikapcsolódást nyújthat Mario és Sonic együttese.
Nem újdonság?
Persze már két évvel ezelőtt találkozott a legendás kettős egy játékon belül, mégpedig a Beijing Summer Olympics-ben, igaz, akkor elég gyengén muzsikálva. Most újra egyesítve erőiket, becélozták a 2010-es téli játékokat, úgy tűnik, jóvalta több sikerrel.
A játék tehát 27 versenyszámot vonultat fel, mely két részre tagolódik: az aktuális olimpiai eseményekre, illetve a zanier dream számokra. Tulajdonképpen két fajtáról lenne szó az eventek tekintetében, ám nagyon is hasonlóak ezek, ami amúgy nem baj, hiszen ez (is) teszi játszhatóvá a DS verziót. Példaként felhozható a sima hoki, amely igen-igen hasonlatos a fever verzióhoz, annyi különbséggel, hogy több dinamizmust, tipikus Mario-s kiegészítőket alkalmaz: ezáltal sokszínűséget hordoz a sportág alapváltozatához képest.
A nagy durranás azonban a DS verzió adventure-részében rejlik: itt ugyanis egy exkluzív vonalról kell beszélnünk, tehát eme lehetőséget nem találhatjuk meg a Wii-változatban. Alapvetően ez az egész játék erőssége, ugyanis a questekre épülő sztorivonal hozza az elvárásokat.
A történet szerint Mario és Sonic feladata az lesz, hogy megmentsék a téli olimpiai játékokat az alattomos és egyben álszent Eggman-től és Bowser-től, akik bizony ellopták a telet, ezáltal a havat is az eseménynek szolgáló helyszínről.
A változatosság gyönyörködtet
Ez meg is menti a játékot az egyhangúságba borulástól, hiszen megannyi fejtörő, logikai feladvány és puzzle várja a Mario-hívő DS-tulajokat. A feladványok 99%-a a Mario sagából ismert tereptárgyakra, kiegészítőkre és kellékekre épít, ráadásul a hangeffektek is egytől egyig ismerősek lehetnek – nem véletlenül. Értelemszerűen a bossharcok sem maradnak el, s mellettük a legkülönfélébb elemek nehezítik az előrejutást, s végül a körítés kibontakozását.
Természetesen a questek túlnyomó részt különféle sporteseményeket rejtenek, s ha maximális erőbedobással teljesítünk, máris haladhatunk tova a következő kis tábláig. Igaz, néhol hosszúra sikeredett a két helyszín közti táv bejárása, de nem húzza el a játékélményt negatív irányba.
Ezek után minden feloldott versenyszám a későbbiekben elérhető lesz, ezek folyamatosan, tulajdonképpen nehézségi ráta szerint kerülnek a játékos kezei közé. Kellemesre sikerült például az ellenfelek AI szintje, tehát nem abnormálisan legyőzhetetlen egy ellenfél egy sporteseményben, igaz, bőszen nyomkodhatjuk mondjuk egy gyorskorcsolya kapcsán a hátsó L és R gombokat. Ám, ha felvesszük a helyes ritmust, nagy gondunk nem lehet.
Nyomjuk a gombot
Az irányítás vegyes: eventekre osztódó lehetőségeket kapunk, például a szlalomnál a DS cerkájával böködhetjük a touchscreen-t, érdekesen és ötletesen irányítva a karaktert. Bár a legtöbb versenyszám gombokkal irányítható, én mégis a ceruzás bökdösést bírom nagyon. Ízlések és pofonok.
A zenére és hangokra nincs, és nem is lehet különösebb panasz, maximum az, hogy egyes hangok folyamatosan ismétlődnek, ugyanazok az egész játék folyamán. A hangok ezt a kis nüanszot leszámítva eltaláltak, csakúgy, mint az effektek, a zene pedig zseniálisan tükrözi a téli csodaország atmoszférájának hangulatát.
A multiplayer mód is egész pofás, játszhatunk a barátaink ellen vezetéknélküli LAN-on keresztül (természetesen ehhez segítségül a beépített WiFi-t hívhatjuk), továbbá keresgélhetünk az interneten is vállalkozó kedvű, kihívásra éhes usereket.
Mindent egybevetve: remek kis játék a Mario and Sonic at the Olympic Winter Games DS verziója, főként nagy Nintendo és Sega faneknek, de mindenkinek, aki jelen pillanatban is az olimpiát bújja nagy elánnal, s mellette nem vet meg egy kis kézikonzolos kikapcsolódást.
Pro:- Adventure mód
- Bőséges versenyszám-felhozatal
- Könnyed kezelhetőség
- Stylus a kedvenc
Kontra:- Néhány minijáték túl egyszerű
- Egyes hangminták ismétlődése
82
Fifa Street 2 (PSP Essentials)
Perverz kelet? - A hentai és a játékok világa
Sucker Punch Annihilation
