A hétvégén volt alkalmunk többször is végigjátszani a Mass Effect 3 demóját, úgyhogy aki nem tud várni míg elérhetővé válik (ma!) az olvassa el élménybeszámolónkat.
Először is tisztázzuk: ha valakinek lett volna még kétsége afelől, hogy a kiszivárgott képek és infók a demóból (pontosabban annak egy korábbi állapotából) származtak, az hamarosan a saját szemével is megbizonyosodhat róla, hiszen a immár végigjátszhatjuk a játék első pályáját, illetve egy későbbi küldetést – sőt, kipróbálhatjuk a multit is. Lássuk először az utóbbit, hiszen ez az igazán nagy újdonság.
A kooperativ módot két helyszinen próbálhatjuk ki (Benning: Firebase Ghost és Noveria: Firebase White), az ellenfél most mindenképpen a Cerberus lesz, és kiválaszthatjuk, hogy véletlenszerű, vagy melyik nehézségi fokozatú (arany, ezüst és bronz) kihivással akarunk szembenézni. Ha pedig választottunk egy karaktert (az egyjátékos mód jól ismert kasztjai közül) és kicsit testreszabtuk, már kezdhetjük is. A játékmenet egyszerű, hullámokban törnek ránk az egyre keményebb ellenfelek, és persze nincsenek tökéletesen bevédhető helyek (vagy ha mégis, akkor azt kockáztatjuk, hogy sarokba szoritanak minket), úgyhogy folyamatosan mozgásban kell lennünk négyfős csapatunkkal.
A Mass Effect 3 végre rendesen kihasználja a szintkülönbségeket is (nem csak rámpák vannak, lehet létrán is mászni), ami magával hozza azt is, hogy egy jól irányzott közelharci ütéssel akár le is lehet lökni ellenfelünket, amiben ha nem is feltétlenül hal bele, de magaslati előnyünk miatt gyorsan kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Az egymást váltó hullámok persze önmagukban még nem lennének igazán izgalmasak (elvégre a Mass Effecttől mégsem csak egy horda módot vár az ember), de szerencsére szinesiti a játékmenetet, hogy bizonyos hullámokban nem csak az ellenfelek ledarálása a cél, hanem egyedi feladatokat is végre kell hajtani – ráadásul néha időre. Az időfaktor persze remek módszer a feszültség fokozására, de a 10. hullámot elbukni egyszerűen azért, mert lejárt a másfél perc és még mindig maradt egy célszemély (vagy céldroid?) a pályán… nos, bevallom, kicsit talán a térdemre is csaptam bosszúságomban, és úgy rikkantottam, hogy „ej, a betyár mindenit!”. True story!
Nagyon ravasz haditervvel sikerült legyőzni: sokáig kell lőni, és nem szabad hagyni, hogy eltaláljon.
Összedolgozni mindenesetre nagyon ajánlott, ahogy az is, hogy minél változatosabb karakterekkel vágjunk neki a küldetéseknek, mert főleg az első néhány szinten, amikor még kevés extra képességünk van, a későbbi hullámok már nagyon izzasztóak tudnak lenni. Ez persze később javul, hiszen multiban is lépegetjük a szinteket, mely révén ugyanúgy (csak kicsit leegyszerűsitve) fejlesztgethetjük karakterünket, mint az egyhátékos kampányban. Emellett szert teszünk extra felszerelésre, egyre jobb fegyverekre is: induláskor egy kezdő készletet vásárolhatunk karakterünknek, de ha összejön rá a kellő mennyiségű kredit, akkor jöhet a recruit és veteran pack is, 5000 és 20.000 kreditért. Ki lehet találni, a magasabb szintű pakkokban nem csak új karakterek, de jobb fegyverek és modok is akadnak, illetve ha szerencsénk van, akkor egy magasabb szintű tárgyra is szert tehetünk (a legdrágább csomag esetén ez garantált).
Várj! Fellőlek az űrhajóra
Az egyjátékos mód sztoriját kár taglalni, sokkal érdekesebb volt kipróbálni a háromfajta játékélményt: ez rögtön induláskor választható, és megadhatjuk hogy a Mass Effect 3 melyik aspektusára vagyunk leginkább kiváncsiak. Az action azoknak készült, akik nem akarnak szöszölni a párbeszédrendszerrel és a karakterfejlesztéssel: Shepard soldierként indul, automatikusan szinteződik, állitható a harcok nehézségi szintje és minden dialógust egyben nézünk végig, mint egy átvezető animációt. Érdekes, de ez utóbbi remekül működik, és igy az összhatás egészen filmszerű lesz: valahogy sokkal inkább egyben van az egész attól, hogy a párbeszédek nem szakadnak meg, amíg hosszas töprengés után kiválasztjuk a „nézze barátom, azért én ezt másképp látom” és a „neked meg a reaper anyádat, baromarc!” közül a jobban testhezállót. A role playing módot nem kell ecsetelni, ez a klasszikus Mass Effect játékmód: a nehézségi fok itt is állitható, illetve mi választjuk a karakterosztályt, a képességeket, illetve a párbeszéd opciókat. A harmadik lehetőség a story mód: ami – mint nevéből is sejthető – egy interaktiv történetként meséli el nekünk a Mass Effect 3 eseményeit. A harc itt jóval könnyebb, bár külsőre nem tűnik annak, hogy ne legyen unalmas: nyilván ugyanúgy le kell darálni mindenkit, csak közben szinte lehetetlen meghalni.
Mi vagyunk a zsoldosok. Kezünk sosem dolgozott.
Ezután ha az action módot választottuk, nincs is több dolgunk, indul a móka, a másik két esetben jönnek a szokásos beállitások, a név, a kinézet, a kaszt, a személyes háttértörténet, a katonai háttértörténet – ismerős. Van azonban egy új is, a pszichológiai profil, ahol meg kell adnunk, milyen jelentős harci veszteség nyomja lelkünket: választhatjuk például Kaidant vagy Ashley-t (amelyiküket nem választjuk, azzal személyesen is lesz alkalmunk összefutni), de választhatjuk a „numerous” opciót is, mondván meg se tudjuk nevezni, annyian hullottak el körülöttünk. A demót végigjátszottuk mindhártom módon és ahogy sejtettük, egyaránt élvezetesek voltak, épp azért, mert az action mód sincs lebutitva, inkább csak pörgős és filmszerű, ahogy a story mód sem úgy könnyű, hogy a harci részek alatt unottan puffogtatjuk az ellenfeleket. És ezzel már indul is az első küldetés, ahol főleg az alapokat mutatják be, miközben Shepard újra munkába áll, a következőben pedig a játék egy későbbi szakaszába pillanthatunk be és egy kicsit intenzivebben belemászhatunk az akcióba is. Összhatásában a várakozásoknak megfelelően lépett feljebb a látvány, a karaktermodellektől kezdve az animációkig, de most már a fényekkel és a kameramozgással is mesterien operált a Bioware. A terep anomáliái továbbra is jelentenek némi kihivást az irányitáskor, de ez sokkal ritkábban tűnik fel, pedig jóval életszerűbb a környezet, nem csak rámpákkal és lépcsőkkel összekötött szinteken bolyongunk. Minden egyéb tekintetében pedig csak olyat láttunk, ami miatt az első két rész is örök kedvencünk marad, úgyhogy nincs más hátra, mint dobni egy singularity-t és reménykedni, hogy a meggörbitett térben kicsit gyorsabban telik az idő is március 9-ig, a játék megjelenéséig.
Burnout Dominator (PSP Essentials)
Perverz kelet? - A hentai és a játékok világa
Sucker Punch Annihilation
