A Sárkányeszme elolvasása után az volt az érzésem, hogy az író inkább a fiatalabb olvasók elvárásainak akart megfelelni, de azért megpróbált becsempészni egy adag sötét fantasy-t is a könyv oldalaira.
A sorozat első része egy olyan világban játszódik ahol az emberek és a sárkányok békében élnek egymás mellett. A legvitézebb sárkányoknak egy harci arénában kell megküzdeniük egymással, hogy kiderüljön, ki lesz a Kiválasztott. A gonosz azonban felborítja az egyensúlyt és megtámadja szörnyhadseregével a békés vidéket. A legnagyobb hatalmú sárkányfiak felveszik a harcot a kíméletlen ellenséggel, de az igazi csatát annak a félsárkány ifjúnak kell megvívnia, aki fajának utolsó képviselője a vidéken. Csak neki van esélye megszerezni a rendkívüli mágikus erővel bíró varázstérképet, melyet a sötétség erői mindenképpen meg akarnak kaparintani. A gonosz teremtmények kifejezetten félelmetesek, biztosan lett volna néhány rossz éjszakám, ha ilyet olvastak volna fel nekem esténként gyerekkoromban.
Az első része a regénynek még amolyan bemelegítő olvasmány, nem igazán van benne komoly jellemfejlődés, inkább csak a karakterek bemutatására és az alapkonfliktus felvázolására koncentrál. Kicsit olyan érzésem volt menet közben, mint amikor először olvastam a Babót (ez volt a Hobbit magyar fordítása eredetileg). Alapvetően gyerekkönyv, de azért nem hiányozik belőle a borzongás sem.
A könyv befejező sorait elolvasva biztosak lehetünk abban, hogy tervbe van véve a folytatás, bár aki nem szívleli a legdrámaibb pillanatokban bekövetkező befejezéseket, az jobban teszi, ha megvárja a következő részeket és egyben fogyasztja el a regényt.
