A Need for Speed sorozat egyes részeiben láthattunk már érdekes csavarokat, változásokat. Voltak helyes és helytelen döntések, de a Need for Speed sikerének egyértelmű bizonyítéka, hogy már több mint 14 éve folyamatosan megjelennek az újabb epizódok - ráadásul kihagyás nélkül, az érdeklődés irántuk tehát töretlen. Kis költői túlzással csak az a kérdés, hogy adott évben autóversenyzők vagyunk-e, civilek, vagy a rendőrségi érdekeltségekkel bírunk?
Az idei Budapest Game Show keretein belül már beszéltem az alkotásról, és akkor is érdekes volt látni, hogy amint véget ért a beszámoló, komoly embertömegek indultak dolgukra a nagyszínpadtól - pedig utána is volt még egy rakás érdekes, még bemutatásra váró játék, mégis, a Need for Speed iszonyatos rajongói körre tett szert. Nem csoda, legtöbbünk ezen a játékon nőtt fel, hiszen PC-s környezetben, lássuk be, sosem volt igazán kihívója, hacsak épp a Codemasters utóbbi években megjelenő versenyzős alkotásai nem. Lehet szeretni, nem szeretni, de az itt leírtak ékesen bizonyítják, hogy akármilyen is volt eddig a sorozat, még mindig érdekel minket, PC-s játékosokat. A fejlesztők sem azért csinálnak minden év novemberére egy újabb epizódot, mert olyan rosszul alakulnak az eladási mutatók...
Körítés, sztori, szószok
Az előző Need for Speed, a Pro Street, ha még emlékeztek, vett egy viszonylag érdekes fordulatot. Nem az illegális versenyzés, sőt nem is az illegalitás volt a középpontban, hanem a totálisan legális, megrendezett autóverseny. Ez szemmel láthatóan nem jött be annyira a rajongóknak, hiszen az Undercoverben visszakanyarodunk némileg a gyökerekhez - bár ha figyelembe vesszük a két éves fejlesztési ciklusokat, és hogy ez alapján az Undercoverhez még a ProStreet megjelenése előtt nekiláttak az EA-nál, ezt felfoghatjuk tudatos döntésnek is.
Egy szó mint száz, az Undercoverben az illegalitás, egészen pontosan a bűnözés, illetve az autótolvajlás lesz a középpontban. Ezzel párhuzamosan az autóversenyzés mellett sokkal nagyobb hangsúlyt kap a nyomozás és a felderítés, azaz a sztori is a játékban. A főhős, vagyis mi magunk egy vérbeli zsaru, aki a történet előrehaladtával szép lassan beépül a bűnözők világába, és - spoiler! - lebuktatja az egész szervezetet. A TV-sorozatok manapság virágkorukat élik, az akció-kaland mozik pedig reneszánszukat, és valószínűleg erre figyeltek fel a legújabb NFS készítői, ugyanis kimondott cél volt a részükről, hogy a játékos egy igazi kis akció-kalandfilm főszereplőjének érezze magát.
A sztorihoz persze átvezetők, az átvezetőkhöz pedig színészek dukálnak. Egyre nagyobb divat jó nevű hollywoodi sztárokat játékokhoz leszerződtetni (főleg az EA-nál, lásd Red Alert 3), ennek megfelelően az Undercoverhez is egy elég tisztességes szereplőgárdát verbuváltak össze a felelősök, akik nem rajzolt, hanem totálisan valós környezetben osztják majd nekünk az észt. Beépülésünk közben egyetlen kapcsolatunk a valódi világgal a helyes, és kifejezetten egzotikus Chase Linh nevű rendőrnéni, akit nem más, mint Maggie Q alakít (Die Hard 4, Mission Impossible 3). Ő lát el minket mindenféle instrukciókkal, segíti mindennapjainkat, és persze ő felel a legyalázott verdáink újjáépítéséhez szükséges anyagi források előteremtéséért is. A történet folyamán felbukkanó további sztárocskák listájáról egy külön dobozkában tettem említést, tessék elolvasni! A sztorihoz tartozó egyes átvezetők szerves részét képezik az akciónak: többször megesik, hogy a játék grafikai motorjának szanaszét mosott változatával felvázolnak egy bizonyos helyzetet, amibe rövidesen becsatlakozunk, mégpedig úgy, hogy a kamera egyszerűen bevált a kocsink nézőpontjába, és onnantól kezdve mi irányítjuk az eseményeket. Az első fontosabb küldetésünk például az, hogy el kell lopnunk egy verdát, és a zsaruk lerázása után el kell mennünk vele egy lerakodóhelyre. Ezt úgy képzeljük el, hogy egy átvezetőben láthatjuk, ahogy az autósbolt kirakatából kivágódunk, majd vált a kamera, és onnan miénk a feladat. A játék felénél egyébként néha már azt éreztem, hogy egy-egy átvezető csak azért került be, hogy újabb három másodpercre bevághassák a színészeket, és újra alkalmazhassák a fent említett „keverős" módszert: annak ugyanis, hogy Chase közli velünk, hogy „ez szép munka volt", és már folytatódik is a töltés, túl sok értelmét nem bírtam felfedezni. A színészek viszont összességében elég jól játszanak ahhoz, hogy tényleg egy sorozat, vagy akciómozi résztvevőinek érezhessük magunkat.
Száguldozunk, tehát vagyunk!
Nyilván nem beszélhetnénk Need for Speedről, ha nem kellene versenyeznünk. Ezúttal azért autózunk, hogy elismerést szerezzünk a rivális bandák világában, és amikor már kellően beépültünk, lebuktassuk az egész bűnszervezetet. Tudni kell azonban, hogy a legtöbb versengés nem kapcsolódik a történethez. Ezekbe lényegében véletlenül botlunk bele, ha autózunk Tri City teljesen nyitott játékterén a szabad ég alatt, vagy rákapcsolódva a GPS navigációs rendszerünkre odaugorhatunk hozzájuk. Azon küldetések, melyek a történet tényleges részét képezik, valamilyen rövidebb vagy hosszabb bevezetéssel indulnak és lezárással végződnek, általában itt jönnek a valós kamerás felvételek is. A többi verseny a bűnszövetkezet ranglétráján való feljebb jutásról szól.
A „csatatér" ezúttal egy totálisan fiktív város, Tri City, ami nem meglepő - és persze mostanra teljesen elvárható - módon egy teljesen nyílt terep, érzésre jól elkülönülő „kerületekkel" (ipari, belvárosi, stb.). Az sem túl nagy durranás, hogy az eddigi NFS-ek közül ebben van a leghosszabb bejárható játéktér, amely nem kevesebb, mint 160 kilométer (a Test Drive Unlimitedben még így is ennek a tízszeresét kaptuk). Sőt, annak ellenére, hogy relatíve nagy a játéktér, rengetegszer megfordulunk majd ismerős helyszíneken, aminek legfőbb oka az, hogy bizonyos küldetések helyszínei adottak, folyton vissza kell majd térni hozzájuk.
A terület viszonylagos egyhangúságát azonban nagyszerűen kompenzálják a küldetések - ez az epizód ugyanis kifejezetten változatos repertoárral bír. Amikor legutóbb beszélgettem a fejlesztőkkel Lipcsében a GC-n, és arról kérdezősködtem, mitől lesz más ez az NFS, mint a többi, a szokásos EA mentalitásnak köszönhetően semmit nem árultak el, csak annyit mondtak, hogy nagyon jó lesz, egészen más, és imádni fogom. Mondtam magamban: „persze, szuper... megint megy a marketing gépezet, megkapjuk a rókabőrt, mehetünk a dolgunkra". Viszont amikor játszottam a játékkal, hamar rájöttem, miért nem árulták el az újításokat, ráadásul most már meg is köszönöm nekik, mert így még nagyobb meglepetés lett: a sztoris küldetések között találkozunk például kifejezetten összetettekkel is. Az egyikben Carment (Christina Milian) kell kísérnünk egyik helyről a másikra (nem lényeg, hogy ki ér oda előbb), de meg is kell védenünk. Három támadóját kell úgymond lefegyverezni, mégpedig oly módon, hogy rommá törjük a verdájukat. Figyelnünk kell arra, hogy eközben Carmen ne sérüljön túlságosan, és ne is kerüljön tőlünk túl nagy távolságra (oda a kíséret). Mivel ketten minket fognak birizgálni, a harmadik támadó pedig Carment, igencsak nagy koncentrációt igényel, hogy teljesítsük a feladatot. Igaz, hogy a játék eleje kicsit lassacskán indul be a küldetések szempontjából, de amint az első territórium urát megismerjük, és próbáljuk legyőzni, kifejezetten felpörög a játékmenet, és megkapjuk a fent ecseteltekhez hasonló ízesebb feladatokat.
Mindemellett az Undercoverben a korábbi „sztoriorientált" részekhez képest sokkal kerekebb a történet, profibban van tálalva és megmagyarázva. Az olyan apróságok pedig csak még inkább emelik a hangulatot, hogy ha mondjuk legyőztünk egy bandavezért, közvetlen a verseny után még igyekeznünk kell összezúzni a verdáját, hogy ne tudjon elmenekülni, és Chase kiküldhesse az erősítést, akik elszállítják a börtönbe az elfogott csúnya bácsit.
Egyszerűsített, mégis élvezetes játékmenet
Már a Pro Streetben is voltak komoly egyszerűsítések mondjuk az Underground részekhez képest - legalábbis ami a tuningolást illeti - itt pedig még inkább rámentek a fejlesztők az egyszerűsítésre. A verdákat most is tuningolhatjuk, de csökkentett részletességgel. A boltba bekeveredve választhatunk a Quick Upgrade, vagy a részletes szerelgetés opciókból: előbbi esetében lényegében egy kattintással kiválasztható, hogy erőre vagy kezelhetőségre akarunk-e inkább összpontosítani, míg a másik esetben az autó egyes részeire kiválaszthatjuk, hogy Street, Pro, vagy Racer csomagot szeretnénk felrakni. Ezek ára természetesen annál magasabb, minél nagyobb teljesítményt csalunk elő velük a kocsiból. Némi finomhangolásra van mód kétállású csúszkák segítségével, de bevallom, ezek hatása nem volt annyira szembeötlő számomra, pedig volt, hogy direkt csak kifejezetten szélsőséges értékeket állítottam be (egy kétállású csuszkán? Ravasz... - Boe). Lehet, hogy ez az újságírói tesztpéldány hiányossága volt, de kétlem. Az sem volt teljesen tiszta, hogy most a játékban benne van-e a korábban megismert Autosculpt technológia, vagy nincs (ugye ennek segítségével lehetett formálgatni az autó egyes részeit). Az általam tesztelt verzióban nem volt benne (sőt, úgy érzem, nincs is helye ebbe a játékban), de a Games Conventionön még az egyik fejlesztő váltig állította, hogy benne lesz - vagy emberünk lehet, hogy akkor látta először az Undercovert?
Ha már technológiáknál tartunk, megemlíteném a Heroic Driving Engine bevezetését: ez most kivételesen nem a grafikus motor egyik aranyköpése, mégis a látvánnyal kapcsolatos. Miután igazi akciófilm érzetét akarták kelteni a készítők, az irányítást némileg átformálták. A kocsi mozgása normál versenyszituációkban a korábbi részekből megszokott árkádos vonalat képviseli, ám mostantól sokkal egyszerűbben és gyorsabban tudunk megcsinálni bizonyos speciális mozdulatokat, mint például egy 180-as avagy 360-as teljes fordulatot. Ezekre egyébként azért van szükség, mert minél több trükkös dolgot csinálunk versenyzés közben, annál több pontot kapunk a játéktól, aminek köszönhetően nő az elismerésünk, és szintet tudunk lépni. Bizony, szintet tudunk lépni!
Instant sleek gumi!
Fejlesztett játékmódok
Ebből a szempontból a Burnoutos hagyományokat viszi tovább a játék: minél látványosabb dolgokat csinálunk verseny közben, annál könnyebben fejlődünk, és a vezetői képességeink folyamatosan újabb szintre lépnek (ezt még talán ebben a percben nem sok PC-s játékos érti, de hamarosan úgyis érkezik a Burnout: Paradise, akkor majd látni fogja mindenki). A lényeg, hogy ebben az NFS-ben is kapunk olyasmiért pontokat, mint a Burnoutban, ilyen például a Near Miss (ha kellően közel húzunk el egy másik autó mellett), vagy például a Hit & Run. Előbbiért teljesítmény pontokat kapunk, utóbbiért pedig elismerést, mivel kárt okoztunk a városnak azzal, hogy nekimentünk egy békés városlakó verdájának (méghogy a videojátékok nem nevelik agresszióra a fiatalokat! - Boe)
Korábban már belekaptam az új játékmódokba, melyek szerves részei a sztorinak, mint például a lökdösődős-védekezős. Természetesen találkozhatunk néhány korábbról ismerőssel éppúgy, mint további újszerű megoldásokkal is. Nem meglepő, hogy most is lesz olyan verseny, amiben A pontból kell eljutni B pontba, vagy mondjuk normál köröket kell megtenni a város utcáin kijelölt pályán, és simán elsőként kell áthaladni a célvonalon. Nagy kedvencem viszont a most bemutatkozó Highway Battles, melyben, ahogy a neve is mutatja, az autópályákon kell bizonyítani. Feladatunk, hogy megadott ideig első pozícióban legyünk, vagy legalább 300 méter távolságra kerüljünk az üldözőnktől. Hihetetlenül gyors és fantasztikusan jó reflexjáték, a profin szerkesztett hangeffektek ráadásul itt domborodnak ki leginkább: tényleg átérezhető, ahogy közel háromszázzal elsuhanunk egy kamion mellett. Van jó pár rendőrös mód is, de nem kell aggódni, itt nincs akkora „fejetlenség", mint anno a Most Wantedben bizonyos helyzetekben. Akad olyan alkalom, ahol már a misszió megkezdésekor felfigyelnek ránk a rend őrei, és el kell menekülni előlük, máskor viszont az a cél, hogy a városnak adott mennyiségű kárt okoznunk - nyilván ilyenkor sem leszünk túl népszerűek a zsaruk körében. A rendőrcsatákban óhatatlanul törünk-zúzunk, verdánk ezekben a járékmódokban most is örökéletű, egyedül a Highway Battles módban sikerülhet totálkárt előidézni. A törés egyébként látványos és szép, de a teljesítményre semmilyen hatással nincs a sérülés, ilyen módon a rendőröket is jobb néha inkább összezúzni, mint lehagyni.
Többjátékos módok között is van pár érdekesség: az igazán említésre méltó mód az, melyben két csapatot formálhatunk online, oldalanként 4-4 sofőrrel, és az egyik csapatnak egy bizonyos csomagot kell eljuttatnia megadott helyre úgy, hogy menet közben átadja az egyik játékos a másiknak, az ellenfél csapatában levő játékosok eddig ezt próbálják megakadályozni a rendőrség színeiben. Mindent összevetve a játékmódokkal és ezek változatosságával tökéletesen meg voltam elégedve.
A zene is nagyon tetszett a játékban, kezdenek a készítők visszatalálni a gyökerekhez. Az elmúlt néhány rész kicsit... más volt, mint az igazi NFS fíling, most újra itt vannak a rockosabb beütések, sőt, néhány country szám is felkerült a listára. A több mint ötven kocsi (amerikai izom, európai egzotikus, japán tuning) elégséges a hosszútávú szórakozáshoz, sajnálatos tény azonban, hogy távolról sem leszünk rákényszerítve, hogy használjuk is őket. A játék feléig kétszer cseréltem verdát, ami simán jelentheti azt, hogy a végéig mindössze hattal játszom. Csak akkor váltottam kocsit, amikor a játék felajánlotta: ha ez kimaradt volna, lehet, hogy csak két autó kellett volna az egészhez - ez kicsit szomorú, de nem lehet mit tenni.
Akár lehet fokozni, akár nem, jön a folytatás!
Mikor John Riccitiello azt mondta, hogy a Pro Street egy elfogadható játék volt, de ez nem elég az Undercover esetében, tudhattuk, hogy újabb változások érkeznek. Tényleg vannak érdekes újdonságok, és valóban tetszett a játék, de nem tudnám egyértelműen kijelenteni, hogy óriási áttörés lenne a korábbi részekhez képest. Jó-jó ez a sok NFS rész, de érezhetően ugyanazokat a témákat járják körbe a fejlesztők évről évre, egyszer tuning, aztán zsaru, megint máskor civil verseny... lehet, hogy kicsit sok már ez az évente egy rész... Minden év novemberében jön egy új epizód, látszólag nagyon sok újdonság van benne, de olyan hamar kapunk friss anyagot, hogy egyszerűen... valljuk be, többet kéne várni ahhoz két rész között, hogy igazán nagy dolgokat fedezhessünk fel a játékban. Hiába a „váltott műszakos" kétéves fejlesztési idő, mi mégiscsak évente kapunk új játékot. Persze a FIFA-nál működik, Simsnél működik, hát miért pont a harmadik legerősebb franchise-nál ne működne a dolog? Rólam köztudott, hogy imádom az NFS sorozatot, de az Undercoverből valahogy hiányzik az a kis plusz, az a szikra, az az egyedi ötlet, meg sosem látott játékmenet, vagy bármi... vagy egyszerűen túlságosan hozzászoktam már a jóhoz. Amikor ezen sorokat írom, már egyértelmű, hogy lesz folytatása a játéknak, hiszen az EA vezére ezt már megerősítette: nem mondott címet, fő témát, vagy megjelenési dátumot, de bátran állíthatom, hogy 2009. november 18. környékén újabb NFS kerül majd a kezünkbe... Hogy ennek örülünk-e, vagy sem, mindenki döntse el maga.
Pro:- változatos játékmenet
- kiváló zeneválasztás
- történetvezetés
Kontra:- néha túl arcade-os irányítás
- hiányzik az igazán nagy durranás
- nem elég hosszú játékmenet
8.5
ott má ingyé van szinte . Meg is vetem xD
Need for Speed Undercover
Perverz kelet? - A hentai és a játékok világa
Sucker Punch Annihilation
