Keserves sikoly töri meg az éjszaka csendjét Nyugatkapu városában.
GameStar 2009/05 archív
Nem kevesebb, mint két és fél esztendőt kellett várnunk az egykori Neverwinter Nights prémium moduljai mintájára készült kalandcsomag bemutatkozására. Adja magát a kérdés, hogy megérte-e a türelem ritka erényének kitartó gyakorlása, avagy sem. Mielőtt egyértelmű válasszal szolgálnék, engedjétek meg, hogy röviden ismertessem, mit is kap a pénzéért az, aki beruház a Mysteries of Westgate-re.
Westgate by night
A történet helyszínéül az Ossian Studios srácai a Sárkány Part hírhedt kikötővárosát, Nyugatkaput választották. A Forgotten Realms kánon ismerői előtt nem titok, hogy itt talált otthonra a Birodalmak két ismert és rettegett orgyilkos hálózata, a Tűzkések és az Éjmaszkosok. Ez utóbbiak központi szerepet játszanak a Mysteries of Westgate cselekményében, hiszen a kaland egy elátkozott dominómaszk - az álarcos orgyilkosok jelképe - felbukkanása után kezdődik. Miután óvatlanul felpróbálta, s megszabadulni sem tudott tőle, a rémálmoktól gyötört főhős egy kiugrott Éjmaszkos, Rinara társaságában elhajózik Nyugatkapuba, hogy minél többet megtudjon az elátkozott álarcról, és legfőképp megszabaduljon tőle. A kompánia rövidesen kiegészül Mantidesszel, Lathander bukott paladinjával és Charissa Maernoss-szal, Tyr fennhéjázó papnőjével. Az ideális kalandozó csapat összeállításához valamilyen varázsdobáló karaktert kellene indítanunk főszereplőként, de ez csupán javaslat, szerencsére a legkevésbé sem kötelező megfogadni. Sajnálatos módon új karakterosztályokat, vagy fajokat nem próbálhatunk ki, ellenben a Mask of the Betrayer és a Storm of Zehir ilyen jellegű újításait igénybe vehetjük. Az se baj persze, ha nem rendelkezünk a korábbi kiegészítők egyikével sem, ugyanis a Mysteries of Westgate futtatásához csak az alapjáték szükséges.
Egyszer volt, hol nem volt
A Mysteries of Westgate története egy teljes értékű kiegészítőnek is becsületére válna, amiért dicséret illeti a fejlesztőket. Az első órákban csak fel-alá téblábolunk a három felszíni és egy föld alatti kerületre osztott városban, ismerkedünk sajátos kozmopolita hangulatával. A behemót ogréktól a vérpatkányokon keresztül a gyíkemberekig bármely faj képviselője, bármelyik istenség híve szabadon járhat-kelhet, kereskedhet, amennyiben betartja az egyébként rendkívül laza szabályokat, és elég nagy erszénnyel rendelkezik. Nyugatkapuba nyolcas szintű kalandozóként érkezünk, de akár az alapjátékból, vagy a két kiegészítő valamelyikéből is importálhatjuk maximálisan kigyúrt hősünket, viszont ennek hátulütőjeként borul az egyensúly és elvész a kihívás, amit a Mysteries of Westgate taktikus csatái nyújthatnak. Bárhogyan is döntsünk, szinte azonnal a három meghatározó frakció konfliktusának kellős közepébe csöppenünk. Az Éjmaszkosok társaságához nem csatlakozhatunk, ellenben a sötét erők kapzsi és hatalomvágyó követői a vérpatkányokat tömörítő Ében Karmok, az igazság bajnokai pedig Lathander egyházában lelnek majd szövetségesre.
Nyugatkapu, eső. De a frizura még mindig bírja.
A szövevényes, meglepő fordulatokkal tarkított történet végkimenetele mellett a fő szál egyes pontjain is változással járnak a fentihez hasonló kaliberű döntések, ami nem kis mértékben növeli meg a kalandcsomag újrajátszhatósági értékét. Az egyszerű küldöncfeladatokon, továbbá a „Hozz három patkányfarkat!" típusú missziókon túllépő mellékküldetések egyszerre adnak okot nevetésre, ámuldozásra, agytornára és ágytornára. Pardon, ez utóbbira mégsem. A Menyét rejtélyes kultuszának felszámolása mellett kideríthetjük, mivel foglalkozik az egyik kocsma táncosnője főállásban, letaszíthatjuk képzeletbeli trónjáról a kutyaviadalok veretlen bajnokát, felderíthetünk egy furfangos betörési ügyet és megküzdhetünk az aréna bajnoki címéért. Ez csupán néhány kiragadott példa abból, ami a 15-20 órás kaland során vár reánk. Hogy ezalatt még véletlenül se unatkozzunk, útitársaink folyton folyvást megjegyzéseket fűznek tetteinkhez, kritikával illetnek, ha véleményük eltér a miénktől, viszont agyba-főbe dicsérnek, ha nekik tetsző cselekedetet hajtunk végre. Nyelvüket azonban nem csak rajtunk köszörülik, eltérő természetükből és világnézetükből fakadóan fáradhatatlanul zrikálják egymást. Ilyenkor szinte lehetetlen úgy igazságot tenni, hogy valamelyikük meg ne sértődjön ránk, ami a befolyás szintjének csökkenésével jár. Minél nagyobb befolyásra teszünk szert valamelyik társunk felett, annál szívesebben nyílik meg, ha beszélgetés közben személyes témát kívánunk érinteni. Érdemes jóban lenni velük, mert akkor részletesen megismerhetjük életútjukat, és segíthetjük őket személyes céljuk elérésében is.
Szó bennszakad, hang elakad
Az Aurora motorból született Electron majd' három évvel a Neverwinter Nights 2 bemutatkozása után csodákra már nem képes. Pont akkor muzsikál a leggyengébben, amikor átvezető jeleneteket próbál elénk varázsolni. Ezzel szemben a kisebb részben újrahasznosított zenei anyagot, illetve a szinkronszínészek munkáját nem nagyon érheti kifogás. Alacsony költségvetésű projekt lévén, sajnos csak a legfontosabb párbeszédek felmondására jutott pénz, ezekhez viszont már ajakszinkron is párosul. A jól megírt, fordulatos történet és a szórakoztató küldetések cserében minden hiányosságért kárpótolnak, ezért az első kalandcsomag bemutatkozását minden rajongó elégedett mosollyal ajkán veheti tudomásul. Őszintén bízom benne, hogy nem ez lesz egyben az utolsó ilyen próbálkozás.
A végére pedig egy apró, gyakorlati jellegű figyelmeztetést tartogattam. Fontos tudni, hogy az egyelőre csak digitális úton terjesztett Mysteries of Westgate elindításához a legfrissebb 1.22-es javítás szükségeltetik, telepítés után pedig egyszeri, általunk szinte nem is érzékelhető online aktiválásra kerül sor.
GameStar 2009/05
Pro:- az utolsó pillanatig izgalmas történet
- ötletes mellékküldetések
- most már csatornarendszert is kreálhatnak a modkészítők
Kontra:- túlkoros grafikus motor
- kevés párbeszédhez társul szinkronhang
- nincsenek új játszható fajok, kasztok
8.3
Need for Speed Shift (Platinum)
Perverz kelet? - A hentai és a játékok világa
Sucker Punch Annihilation
