Akár a piac nem érti a koncepciót, akár a Nintendo szeretett volna egy nem létező piaci rést betömni, a számok szempontjából irreleváns - egyszerűen nem fogy a Wii U. Nem szívesen lettem volna Iwata elnök úr helyében, amikor értesült arról, hogy az Xbox One alig másfél hónap alatt majdnem behozta, a PlayStation 4 pedig gyakorlatilag le is körözte a Wii U globális eladásait a megjelenése pillanatától számolva.
Nem véletlen, hogy az épp futó pénzügyi évre vonatkozó előrejelzésein módosított a japán gyártó, tehát 9 millió eladott Wii U helyett már csupán 2,8 millióban reménykednek. Ezzel párhuzamosan a 3DS várható értékesítési rátáját is visszanyesték 18 millió példányról 13,5 millióra. Végül, de nem utolsósorban az eladható szoftverek számát illetően sem olyan derűlátóak már Kiotóban mint korábban: 38 millió helyett csupán 19 millió Wii U játékkal és 80 millió helyett 66 millió 3DS játékkal számolnak. Az eredetileg tervezett 958,2 millió dolláros profit helyett várhatóan 335 milliós veszteséggel zárja a cég ezt a pénzügyi évet.
Ahogy ilyenkor lenni szokott, megszaporodtak azok a hangok, amelyek a vezetés számonkérését és elsősorban Satoru Iwata elnök fejét követelik, aki sietett kijelenteni, hogy esze ágában sincs lemondani annak ellenére, hogy saját magát tartja felelősnek a kialakult helyzetért. Elemzők szerint pedig az lenne a cég számára a megoldás, ha követné a Sega példáját, kiszállna a konzolgyártásból, és inkább a megmaradt platformokra adná ki játékait. Erre Iwata úgy reagált, hogy nem olyan egyszerű a megoldás, hogy Mariót átültetik okostelefonokra. Bár kétségtelenül tisztában vannak az okos eszközök elterjedésének a videojátékos szokásokra gyakorolt hatásával, és feltett szándékuk a cég üzleti modelljének átalakítása, mert ha nem változtatnak, elszalad mellettük a világ.
Ti minek örülnétek inkább, a régi Nintendónak, amelyik továbbra is csak a saját változó sikerű platformjain adná ki játékait, vagy egy megújult Nintendónak, amelyik nyitna más konzolok és a PC felé?
