Első látásra a Section 8 egy sima FPS-nek tűnik, sablonos sztorival, és gagyi MI-vel. 2009. szeptember archív
A Section 8-at elindítva azonnal elfogott a viszolygás. A bevezető animáció fájdalmasan sablonos volt, de legalább szép. A kőkemény elitalakulat egyik harcosaként indulunk harcba, mert New Madrid bolygóján valami csúnya dolog történt. Az eligazítás után viszont egy igen hangulatos landolás következett, ámbár ilyet is láttunk már, most éppen a Halo 3 ODST koppintásának tűnt. A Halo-játékokra a Section 8amúgy is hajaz egy kicsit, mert bár itt nem egyedül indulunk harcba, de körülbelül Master Chief-szerű mindenki a szakaszban. Mivel alapvetően multis mókáról van szó, így a single rész gyakorlatilag egy nagyon hosszú tutorial, csak sajnos egy kicsit unalmas.
Nézz rám, soha nem leszek ezredes
Azért egy misét megér az egyjátékos rész is, bár azt előre le kell szögeznem, hogy aki csak magában tolja, annak nem a Section 8 lesz a kedvenc játéka. A küldetések között ugyan mindig van egy átvezető, amiből megtudhatjuk, hogy miért is nem mehetünk eltávra, és általában elő is léptetnek minket, valamint bemutatkoznak az új társaink. Leírva jól hangzik, de valahogy nem igazán működik ez a rész. Dicséretes az igyekezet, hogy mindenkinek tetsző játékot dobjanak piacra, de sajnos eleve kudarcra ítéltetett. A sztori laposságát még meg is bocsátaná az ember, ha mondjuk a játékmenet hibátlan lenne. Az egyjátékos missziókat tolva azonban hamar feltűnik, hogy a készítők ezeket csak amolyan gyakorlásnak szánták, és olyan csacskaságokkal, mint például mesterséges intelligencia, nem nagyon törődtek. Embereink elképesztően ostobák, és sajnos ugyanez elmondható az ellenfelekről is. Nyílt terepen még nem annyira gáz a helyzet, de a kedvenc szitum, amikor valami épületbe belépve, társaink és az ellenfél katonái 3 méterről sorozzák egymást mozdulatlanul. Szerencsére leginkább a szabad ég alatt küzdünk majd, és itt valahogy jobban működik az MI. Embereink ügyesen használják a fegyvereket, a Tribesből ismerős jetpacket, és még gyógyítanak is rajtunk néha. A harc amúgy meglehetősen kemény, fegyvereink meglepően gyengék, és mivel az ellenfél is előszeretettel ugrándozik a jetpackkel, ember legyen a talpán, aki nem kap néha idegrohamot. Hagyjuk is a single részt, mert a Section 8 igazi ereje a multiban van.
Most mit bámultok? Ez csak nyugdíj-kiegészítés.
Egységben az erő
A Section 8 multiplayer része igen komplex. Elsőre amolyan Counter Strike-utánzatnak tűnhet, de igazából több játékból is átemelték a jól működő mechanizmusokat a TimeGate jómunkásemberei. A legnagyobb újítás talán, hogy a Section 8-ben nem meghatározott helyen respawnolunk, hanem elhalálozás után ismét a levegőből érkezünk a pályára. Gyakorlatilag oda szállhatunk le, ahová csak akarunk, viszont nem árt figyelembe venni, hogy zuhanás közben nagyszerű célpontja lehetünk az ellenséges légvédelemnek. Igen, ilyesmi is van, sőt ezerféle hasznos cuccot vásárolhatunk. A rakéta és minigun torony mellett akár tankot is kérhetünk a központtól, de nem hiányzik a csatamech sem. Ezeket szinte kötelező jelleggel kell használni, mert nélkülük meg vagyunk lőve. A pályák hatalmasak, így jól jön az überpáncél beépített tuningja, amelynek segítségével sima sprintből még gyorsabb tempóba válthatunk, ha esetleg a pálya másik végén lévő cimbi bajba került volna. Hogy miért hagynánk ott a havert hátul, egymagában? Azért, kérem, mert bár a feladatok nagy része ismerősnek tűnhet mindenki számára, aki valaha is játszott multis játékkal, a TimeGate ide is beépített egy extra csavart. Legyen mondjuk egy pálya, ahol van három fontos stratégiai pont. Ezeket ugyebár nem árt elfoglalni. Nos a Section 8-ben nem feltétlenül. Egyet azért nem árt megszerezni, de után a játék véletlenszerűen generált missziókat generál. Például a kellőképpen megerősített bázisunkra el kell kísérni egy konvojt a térkép széléről. Egy VIP személyiség hajója lezuhant, azonnal mentésre van szükség, és hasonlók. Amennyiben a saját küldetéseinket sikerrel megoldjuk, és esetleg marad arra is időnk, hogy az ellenfél levesébe beleköpjünk, a meccs megnyerhető az összes cél elfoglalása nélkül is. Pompás ötlet, és jól is működik.
Talán az eddigiekből nem derült ki világosan, de a Section 8 erősen csapatorientált játék. Aki csak a deathmatch miatt szeret multizni, az itt nem találja meg a számítását több okból sem. Elsősorban a fent említett komplex pályák miatt, másrészt pedig a felszerelések, és fegyverek működési elve miatt. A Section 8 ugyanis itt is mer újat hozni. A Halóból ismerős pajzs természetesen itt is megtalálható, de nem pont ugyanúgy. A pajzs ugyanis csak a messzebbről kilőtt golyók, rakéták ellen véd. Közvetlen közelről leadott fejlövés simán átcsusszan rajta, és ha nem figyelünk oda, bizony sok kellemetlenség ér minket. Felszerelésünk alapján azt gondolhatnánk, hogy itt is mindenkinek fix helye, feladata van. A Section 8 ugyanis ellát minket alapcsomagokkal, mint például a mérnök, akik aknákat dobál, a support, aki a páncélzatot javítja menet közben, a mesterlövész, aki suttyomban fejbe lő stb. Mivel azonban ezek az alapcsomagok variálhatóak, a Section 8-ban hihetetlenül változatos csapatot lehet alkotni, és muszáj is. El kell dönteni, ki lesz az, aki közelharcra szakosodik, és neki olyan páncélt kell összerakni, amely képes elnyelni a shotgun lövedékeit is. A mesterlövész viszont koncentráljon inkább a gyorsan regenerálódó pajzsokra. A páncéllemezek és a pajzsok mellett egy rakat passzív kütyüt is magunkra aggathatunk. Extra erős töltény, gyorsabb futást biztosító tuning, automata javítórendszer, és hasonlók. Minden bizonnyal itt is lesznek majd jól bevált csomagok, de a Section 8 nem az a játék, amelyet pár óra alatt ki lehetne ismerni. A multiplayer rész nagyon eltalált, viszont komplexitása miatt nem az a fajta cucc, amivel az ember lenyom pár meccset a busz indulása előtt. Valószínűleg létrejön majd egy fanatikus közösség, akik ismerik a játék minden csínját-bínját, viszont a nem hardcore gamerek minden bizonnyal elborzadnak majd.
Az a szép zöld gyep
Manapság már nem elég, ha egy játék formabontó ötlettel áll elő, hiszen a nagy fogást megfelelően kell tálalni is. A Section 8 ilyen szempontból jelesre vizsgázik, köszönhetően az Unreal 3 motor hajtotta grafikának, és a jól eltalált hanghatásoknak. A pályák legtöbbje igazán grandiózus, az épületek monumentálisak, jól kidolgozottak. A környező vidékre már nem fordítottak túl sok gondot a készítők, elég sokszor előfordul, hogy amíg egyik fontos helyszínről a másikra vágtázunk, semmi látnivaló nem akad. Ez mondjuk nem annyira zavaró, első látásra nagyon kopárnak tűnhet a pálya. A speciális effektek kellőképpen látványosak, a karaktereken szépen villódzik a pajzs, a golyók törmeléket szórva csapódnak a falba, és a fegyverek is nagyon vadul néznek ki. A robbanások már nem annyira hatásosak, még a rakétavető lövedéke is inkább csak pukkan egyet, nagy, színpompás lángokra ne számítsunk. A hangok terén felemás a helyzet, mert például némelyik fegyver nagyon jól szól, de például a páncél zörömbölése szerintem nevetséges, tuti konzervdobozokat ütögettek egymásnak. Az irányítás alapvetően rendben van, a célzás - köszönhetően a tunigolható rásegítésnek - nem annyira nehéz, még akkor sem, ha állandóan pattog mindenki.
Összességében a Section 8 egy nagyon jó multiplayeres játék lehet. Lehet, mert ha a közönség nem vevő rá, akkor sajnos eltűnik a süllyesztően. Az egyjátékos részt nyugodtan elfeledhetjük, unalmas és semmitmondó, a mutiplayer finomságok kitanulása pedig elég hosszú időbe telik, de megéri, mert egy jól összeszokott csapattal elképesztően jókat lehet játszani.
2009. szeptember archív
Pro:- grandiózus pályák
- komplex multiplayer
- változatos játékmenet
-
Kontra:- felemás hangok
- gagyi single player
- csak csapattal élvezhető
7.9
Lego Star Wars Complete Saga
Perverz kelet? - A hentai és a játékok világa
Sucker Punch Annihilation
