Nyomozás egy furcsa szigeten a Syberia fejlesztőitől a rejtélymegoldás megszállottjainak.
A Süllyedő Sziget története a második olyan játék, amelyet Benoît Sokal a White Birds fejlesztőcsapat égisze alatt rakott össze.
|
"Az óceánba merülhetnek olyan helyszínek vagy bűnjelek is, amelyek nélkül esélyünk sincs az ügy felgöngyölítésére."
|
A Syberia 1-2 hatalmas sikere után a Paradise volt az első, bár az kissé szerényebb eredményekkel büszkélkedhetett.
Természetesen Sokal neve mindenképpen garanciát jelent a grafika és a történet terén: a játék betöltése utáni legelső pillanatban elfog az a kissé furcsa, szomorú és szép hangulat, amely még Kate Walker kalandjai során költözött belénk. Aprólékosan megfestett hátterek, borongós, érdekes tájak, furcsa épületek és emberek mindenfelé - igaz, az eddigi játékokra jellemző misztikus hangulat és olykor fantasybe átcsapó elemek helyett most nagyjából két lábbal állunk a földön.
DIVE! DIVE! DIVE!
Illetve, csak állnánk, ám kalandunk helyszínének tengerszint feletti magassága szép lassan csökken. Egy olyan szigeten járunk ugyanis, amelyet tulajdonosa, a különc milliárdos, Walter Jones teljesen átalakított egy óriási art deco üdülőparadicsommá: az egészet egy gigantikus torony uralja, mely egyre lejjebb süllyeszti a kis földdarabot az óceánba.
Jones azonban különös körülmények között lezuhant egy szikláról, nem sokkal azután, hogy befejezte, de még azelőtt, hogy átadta élete főművét. Főhősünket, a Jack Norm névre hallgató exrendőrt magánnyomozóként rendelik Sagorah szigetére, mert fennáll az esélye annak, hogy a milliárdos nem magától hullott alá a levegőégből, hanem valaki erősen rásegített.
AZ ÉN PARADICSOM
Azt, hogy Walter Jones tényleg nem volt teljesen százas, már az is biztosítja, milyen helyre álmodta meg luxushoteljét. Sagorah ugyanis egy viharzóna kellős közepén fekszik, az ablakokon kívül folyamatosan barna homokvihar dúl. A játék elején, amikor hősünk helikoptere közeledik a szigethez, az óriási torony szinte egy szempillantás alatt bukkan elő a barna masszából. Később, bóklászásunk alatt pedig végig ez a félhomály kísér mindenhová, mintha az időjárás is méltóképpen akarná eltemetni az áldozatot.
Mászkálnunk pedig kell majd, nem is keveset, mivel a játék lényege a nyomozás, annak minden velejárójával. Bizonyítékok gyűjtögetése és vizsgálata, bűnjelek és ujjlenyomatok keresgélése, szobák átkutatása és a jelenlévők kihallgatása - mind-mind a feladatkörünkbe tartozik; a következtetéseket pedig egy speciális kéziszámítógép, a PPA (Personal Police Assistant) segítségével rendezgethetjük és elemezhetjük.
Lassacskán kiderül, hogy tíz gyanúsítottunk akad, és a PPA-ban összesen tizenkét alapkérdésre kell megtalálnunk a választ az ügy felgöngyölítéséhez. Az első kérdés például az, vajon tényleg nem baleset volt-e Jones halála, a válaszhoz pedig egy bizonyíték erejű fotóra és egy egyértelmű tanúvallomásra kell szert tennünk. Ennek megválaszolása után sorban kapjuk meg a következőket, és ezek mellett is előre látjuk majd, pontosan mit kell megszereznünk ahhoz, hogy egyértelmű válaszokat kapjunk - igaz, az egyre több és mind részletesebb nyom miatt egyes kérdésekhez akár tizenkét külön bizonyítékot is össze kell gürcölnünk. Ebből is látszik, hogy lesz dolgunk elég, ráadásul a bizonyítékok között jó pár olyat is találunk, amely erősen félre is vihet...
CSAK SEMMI TOTOJÁZÁS
Sokszor mondogatjuk, hogy a kalandjátékok világában a továbblépést csak valamilyen plusz, egy új ötlet jelentheti. Nos, a Sinking Island ezen a téren is jeleskedik, bár azért ne gondoljunk Fahrenheit-féle stílusreformációra, de mégis megadatik nekünk a lehetőség, hogy kissé pörgősebbre vegyük a stílust. A játék elején ugyanis lehetőségünk van kétféle játékmód közül választani. Kezdetnek természetesen a hagyományos „adventure" módot ajánlom, amelynek keretében szép komótosan, minden aprólékos részletet megvizsgálva vihetjük végig a feladatot. Aki azonban egy kicsit több presszióra vágyik, játszhat az idő ellen is: a sziget ugyanis a címnek megfelelően valóban süllyed a gigantikus épületegyüttes súlya alatt, és ha nem vagyunk elég gyorsak, az óceánba merülnek olyan fontos helyszínek vagy bűnjelek is, amelyek nélkül esélyünk sincs az ügy felgöngyölítésére. Jó, jó, valóban nem nagy újítás, de érdekes színfolt, ami újabb dimenziót ad a kalandnak.
Van persze pár kevéssé megnyerő tulajdonsága is a játéknak, egyikük pont az, amely a fejlesztők szerint nagyszerű tulajdonság. Nyomuk sincs ugyanis a kalandjátékokban gyakori térképeknek, amelyek nem csak az eligazodásban segítenek, de akár meg is gyorsíthatják a távolabbi helyek közötti közlekedést. Néha a világ homlokáról a világ lábujjáig kell képenként elfutkorászni, ahol gyorsan kiderül, hogy a világ homlokán hagytuk a legfontosabb bizonyítékot. Attól meg konkrétan szálanként kezdtem tépkedni a sörényemet, amikor végre eljutottam a sziget legtávolabbi csücskére, ahol a főhős közölte, hogy megéhezett, majd hipp-hopp az ebédlőben találtam magam, és édesded majszolgatás után kutyagolhattam vissza az előző helyre.
A NYOMOZÓ SAGA
A hírek szerint trilógia lesz Jack Norm nyomozásaiból, és a Sinking Island alapján hősünk meg is érdemel még két kalandot. Persze Kate Walker idomait szívesebben elnézegetném, mint a gyűrött nyomozó kissé kócos birkózóra emlékeztető fejét, de egye fene, hiszen Sokal a nyomozós játékstílust is szinte tökéletesen adagolja, a képek és hangok pedig egyértelműen felérnek előző műveihez. Ha szabad pofátlannak lenni, egy picit kevesebb linearitást és egy kicsit gyorsabb ide-oda rohangászást szeretnénk igényelni a következő részekre, de addig is a Süllyedő Sziget rejtélyét is csak ajánlani tudom minden kalandornak, az ínséges időszakot nem számítva is kellemes gyöngyszem ez a játék. A gyilkos pedig nem más, mint...
Pro:- a megszokott Sokal-féle színvonal
- Sokal, Sokal, Sokal. Sok(k)al kevesebb is gyönyörű lenne
- gyönyörű háttérzene, korrekt szinkron
Kontra:- lineáris, kissé sok a mászka
9
Chronicles of Mystery: Secret of the Lost Kingdom
Perverz kelet? - A hentai és a játékok világa
Sucker Punch Annihilation
