
RG_GS 2012. január 30. 09:55
Egy alig 12 éves kisgyerek ballag a szegedi hóesésben, hóna alatt nejlonszatyorba csomagolt C-64 magnóval. Egy kétszintes családi ház előtt megáll, pipiskedve megnyomja a csengőt. Odabentről idővel motoszkálás hallatszik, a kulcs elfordul, harmincas évei közepén járó anyuka nyit ajtót.
- Csókolom. Zsoltihoz jöttem, másolni.
- Szia. Gyere csak, fent van a szobájában.
Az alig 12 éves kisgyerek a földhöz csapkodja a lábát, leverve a havat a cipőjéről. Odabent a fogasra akasztja a kabátját, hangosan köszön a nappaliban tévét néző Zsoltiapukának, és lábujjhegyen felballag az emeltre, ahol már a Commodor 64 alapképernyőjének kékes fényében úsznak a falak. Az éppen csak két hónapos magnó friss műanyag illattal kerül elő a Centrumos reklámszatyorból, hogy ezt követően órákon át dolgozzon, egyik játékot a másik után másolva.

Téli napokon a legjobb volt
Jelen sorok írója ezzel esett át a kalózok tűzkeresztségén, felső tagozatos általános iskolai diákként, akinek fogalma sem volt róla, hogy ezek a szoftverek akár pénzbe is kerülhetnek, hiszen a légkör által körbefogott világ minden részén ez az eljárás volt a természetes, senki által nem üldözött dolog. A szokások azóta sokat változtak, a néhány kilobájtos játékokat felváltották a több DVD-n terpeszkedő alkotások, a mozizást a hálószobánk ágyából való filmnézés, a kazetták vásárlását pediglen az mp3-ban tárolt zenék. Egy 2-3 DVD-n terpeszkedő játékot kellő sávszélességgel akár néhány óra leforgása alatt megszerezhetünk, egy AVI kiterjesztésű filmet 10 perc alatt leránthatunk, és több tucatnyi komplett albumot tárolhatunk akár egyetlen telefon microSD kártyáján is. Tehetjük mindezt úgy, hogy egy fillért sem fizetünk ezekért a tartalmakért, ami egyrészt a törvény által kimondottan sem szép dolog, másrészt roppant bosszússá teszi az alkotókat - teljesen érthető módon. Mindannyian tudjuk, és a GSO hasábjain is megírtuk nagyjából konkrét számokkal, hogy a játékok esetében a kalózkodás milyen mértékű bevétel kiesést okoz. Nem kétséges, hogy a két kattintással letölthető filmek, zenék és könyvek terén is hasonló a helyzet, így tehát tény, hogy valamiféle hatékonyan működő szabályozásra szükség van. Mi magunk sem örülünk annak, hogy a hazai fájlmegosztókon ezerszám töltik le a GameStar-t, amiből természetesen egy árva fillért sem látunk, bár annyi öröm azért van az ürömben, hogy ez is egyfajta visszajelzés arról, hogy van ránk igény. Felmerül a kérdés, hogy egy megfelelő szabályozást valóban a SOPA, PIPA, ACTA jelenthet? Életképesek lehetnek-e olyan szabályozó rendszerek, melyek egyfajta besúgásra, bizonyítatlan vádakra alapozva blokkolhatnák a nem tetsző weboldalakat, felhasználva az internetszolgáltatót, aki természetesen inkább blokkol, mint ellenszegülése esetén azzal szembesüljön, hogy bűntársként kezelik? A jogtulajdonosokat összefogó szövetségek válogatás nélkül vádolhatnának bárkit, a Google-tól kezdve a Youtube-n át, akár a Wiki-ig - ez pedig azért igen kemény felütés.

A Wiki tiltakozása
Lecsukták a Megaupload fejét, Dotcom-ot, és sorra zárnak be az egyéb tárolók, mert félnek. Közben Hollywood (tehát az MPAA – Amerikai Mozgókép Szövetség) nagyon pipa (PIPA - érted?!) lett, amikor Obama elnök kifejtette, hogy nem feltétlen szeretné ilyen széles jogkörrel felruházni a készülő szabályozást, tekintettel a szólásszabadságra és az internet dinamikusan fejlődő, innovatív mivoltára. Válaszként a filmipar bejelentette, hogy ezek után kétséges, hogy anyagilag támogatja-e a jelenlegi elnököt. Talán ez az a pont, ahol mi, egyszeri netezők, filmnézők, zenehallgatók, játékosok (aka. kalózok) morcosak lehetünk, mert milyen világ az, ahol tulajdonképpen arról van szó, hogy aki nem korrumpálható kellő mértékben, az mehet a levesbe? Költői kérdés volt. Mellesleg mire lehet menni a net letiltásával? Ebben az esetben ugyanis a szolgáltatóval legközelebb már a feleségünk/nagymamánk/szomszédunk stb. fog szerződni, és megy minden tovább. Ha mindenkit felhasználtunk és még mindig szabadlábon vagyunk, akkor irány a Mekkdonácc, vagy bármely, ingyenes WiFi-t biztosító terület.

ACTA elleni tiltakozók
Fontos beszélnünk az ACTA aláírásáról, melyet csütörtökön hazánk is ellátott szignójával, de a HENT (beszédes mozaikszó, egyébként Hamisítás Elleni Nemzeti Testület a jelentése) igyekezett leszögezni, hogy ez nem kötelezi a szolgáltatót arra, hogy megvonja a jogvédett tartalmakat letöltő személy internetes kapcsolatát, és tiszteletben tartja a szólásszabadságra, adatvédelemre vonatkozó irányelveket. Sőt, azt is elmondták, hogy az ACTA elfogadása nem teszi szükségessé új szabályozások bevezetését, sem idehaza, sem pedig az EU egyéb területein. Mindez nem akadályozta meg a lengyel EU-referenst, hogy tiltakozásul lemondjon posztjáról. Ugyanakkor a határokon átnyúló közös fellépés megteremtése simán jelentheti azt, hogy a vámos fogja a telefonunkat és azt mondja, hogy "ejnye, mit keres itt ez a bunyóspisti nóta, csengőhangként, mutassa az eredeti CD-t, amiről rippelte". De átvizsgálhatják netbookunkat, notebookunkat, és az esetlegesen velünk utazó CD-ket, DVD-ket.

Anti-ACTA svájci módra
Mi, magyarok természetesen nem lepődhetünk meg ezen, hiszen évek óta egységesen vagyunk kikiáltva bűnözőknek, amivel az Artisjus címkézett meg minket. Az a tény, hogy eleve be van építve minden pendrive, memóriakártya, nyers CD és DVD (és a külső HDD sem kerülheti el a sorsát) árába a jogdíj, azt jelenti, hogy eleve feltételezik az elkövetés szándékát, amit már előre meg kell fizetnünk. Sokunk véleménye szerint ez felháborító, és nem értjük, hogy amikor a törvénykezés alapja az ártatlanság vélelme, akkor egy olyan csoport, mely érdemi munka nélkül szeretne pénzhez jutni, hogyan teheti azt meg, hogy milliókat nyilvánít törvényszegőknek. Saját szemszögükből természetesen védhető az álláspont, hiszen idehaza a managerek, kiadók és a kertévék ipari mennyiségű hulladékkal árasztják el a magyar zene világát, tömegével gyártják a tehetségkutatók percembereit, akiket egyszerűen nem bír eltartani ennek a 93.000 négyzetkilométernyi országnak a népessége. De gondoljunk csak bele, hogy egy Omega, egy P-Mobil, Első Emelet, vagy akár Beatrice korszakában milyen eladások után járt az Aranylemez, illetve most mennyin áll ez a szám. Tessenek talán minőségi zenét gyártani, és abból megélni, nem pedig azt hinni, hogy munka nélkül is lehet boldogulni. Miért van az, hogy Moby, ATB, vagy Ulrich Schnauss zenéitől hemzseg a Youtube, de nem lázadnak, mert így is kelendőek, vagy az immár sajnos 20 éve halott énekes géniusz, Freddie Mercury még mindig libabőrösre varázsolja az embereket a dalaival? Dire Straits, Rod Stuart, Mike Oldfield, Nightwish, stb…idegbetegek vajon attól, hogy valaki kétszer meghallgatja őket a neten?

Kommentár nélkül
De ne menjünk ennyire messzire, hiszen mi játékosok vagyunk. Vajon a mi szemszögünkből indokolt-e ez a fajta vasszigor? Ismét mondom, a kalózkodás rossz, elutasítandó magatartás (tudjuk, PS3-on nincs, vagy ha mégis, arra ráfázik a tulaj), de az, hogy esetleg valóban felszámolják a fájlmegosztókat, garantáltan azt jelentené, hogy látványosan fognak fellendülni az eladások? Vegyük a saját példánkat, azaz a torrentezhető GameStart, ami extrém esetben akár a megszűnésünket is okozhatja. A letöltőknek vajon hány százaléka venné meg a magazint akkor, ha nem jutna hozzá illegális forrásból? Talán két-három százalék? Ugyanez simán elképzelhető a játékosokkal is, hiszen tudjuk, hogy a legtöbb kalóz akkor sem venné meg újonnan – a jelenleg használatos árakon - a játékot, ha semmilyen más módon nem jutna hozzá. Ez viszont azt jelenti, hogy jelentősen lelassulna a PC-s hardveres fejlődés, ami már most is visszafogottabb a konzolos jelenlét okán, illetve mindenki arra várna, hogy az eredetileg 40 eurós játék megvásárolható legyen 10 euróért, vagy használtan. Ja, nem, bocsánat, elfelejtettem, hogy ha a Microsoft (és társai) nemrég pletykált, nem hivatalosan megerősített erőfeszítései bejönnek, akkor fuccs a használt cuccoknak, ami szintén kiveri a biztosítékot, mert milyen dolog az, hogy valaki nem rendelkezik a tulajdonával azok után, hogy kifizette érte a teljes vételárat? Persze, tudjuk, EULA meg miegymás, de létezik olyan is, hogy tisztességtelen szerződési feltétel. Miért hiszi azt egy kiadó, hogy számára mindez jó politika a bevételei növelésére? Tény, hogy ezek adása és vétele közvetlenül nem jár pénzzel a kiadó és a fejlesztő számára, de mégis van értelme, hiszen így a kisebb pénzű játékosok is láthatják, hogy az adott cím jó, és legközelebb is megveszik a használtat, aminek az árából az eredeti tulajdonos kipótolással vesz egy új, friss címet ugyanettől a brigádtól. Ez így rossz lenne? Egyébként pedig kik sírnak a legjobban a játékos warez ellen? Készítsenek jó játékot, adjanak ki belőle demót, legyenek újak és innovatívak.

mindenki bűnöző
Elég volt a rókabőrökből, a minimális újításokból, a szándékosan kihagyott, és megjelenés után DLC-ként értékesített tartalmakból. A játékos warez egyébként is egy ördögi kör, mert az elmebeteg DRM azoknak okoz problémát, akik becsületesek, ugyanakkor mindez azért van, mert sokan töltenek le. Sírunk, hogy a játékok egy része messzire elkerüli a PC-t, ugyanakkor tudjuk, hogy ez azért van, mert a warez iszonyatos mennyisége miatt ezen a platformon sok esetben egyszerűen nem rentábilis a fejlesztés. Másik oldalról viszont, ami megjelenik, az nagy arányban nem több gyalázatos konzolportnál, vagy egy ismert cím minimális megújításánál, esetleg egy nagyszerű játéknak a kiadó nyomására megkurtított, idejekorán kiadott változatánál (igen, a Mafia 2-re gondolok). Ezt a témát éppen elégszer kiveséztük már, és ahogyan korábban egy nálam sokkal okosabb ember már leírta a lehetőségeket, legyen OnLive, legyen időtartam alapú fizetés, kipróbálható 30 perc, vagy demó, és nem utolsó sorban, minőség!
Ha a kalózkodás és a letöltés valóban az iparágak létét fenyegető veszély lenne, akkor mivel lehet magyarázni a Steam diadalmenetét, vagy a Bethesda, és a hasonlóan minőségi játékokat gondozó kiadók sikereit? Hogyan vannak még dollármilliárdos filmesek és színészek? A probléma valóban létezik, de megzabolázása talán mégsem igényel SOPA-s drasztikusságú lépéseket. Hacsak nem valami egészen más van a háttérben. Ahogy Sándor György mondta, "...nem vagyok az összeesküvés elméletek barátja. Hívője igen..."
Utolsó gondolatként pedig szabadjon megjegyezni, hogy a kalózkodásban ilyen-olyan módon mindenki érintett, aki internetet használ, ki jobban, ki kevésbé. Nem jogtiszta operációs rendszerek, Office, letöltött mp3, okosított szoftverek, egy film, egy játék, vagy csak egy YouTube-on megnézett klip mindenkinek szárad a lelkén. Így tehát nézzünk magunkba, és gondoljuk végig, hogy milyen lenne az életünk, ha a bevezetőben említett szabályozások teljes egészében életre kelnének. Ez azokra is vonatkozik, akik mindezt kitalálták.
Címkék: sopa, pipa, acta, vélemény, kalózkodás, warez, játék, letöltés
)
A Chronic Dev Team kiadta az Absinthe 2.0-ás verzióját, mely támogatja a legtöbb Apple eszközt, ráadásul untethered módon képes jailbreakelni egyetlen gombnyomással.
Az új CEO meglepően határozottan módosít a vállalat kevésbé jól működő pontjain, közvetlen stílusával teljesen más légkört teremt.
Úgy néz ki, az egy hónappal ezelőtt megkezdett tendencia folytatódik: újabb híres színész szerepel egy Siri-t népszerűsítő reklámfilmben.
A Diablo III harcosai - Barbarian
2012. május 26. 11:46
Sorozatunk legújabb szereplője a tesztoszteron plakátok arculata, a rettenthetetlen barbár!
Sucker Punch Annihilation
CégMátrix szolgáltatás- és termékkereső portál
Itt megtalálja a keresett terméket, márkát, szolgáltatást, céget - cégadatokkal: név, cím, telefon, fax, web, nyitva tartás. WAP-on is!
Erdélyben: Erdélyi Cégmátrix





