A bejelentés után majd' két héttel már a kezünkben tarthatjuk a játékot 2009. november archív
Körülbelül egy éve jelent meg a Star Wars Force Unleashed x360-ra. A kiadó abban reménykedett - az előző részek sikerét tekintve -, hogy a Csillagok háborúja név elég nagy ahhoz, hogy szépen produkáljon egy kis pénzt. Valljuk be, jogosan, hiszen az elődöket tekintve, amint kiejti valaki a száján a Star Wars nevet, az egész világ tűkön ülve várja, mi lesz a végeredmény. Bár a LucasArtsnak esze ágában sem volt megjelentetni a játékot más platformon, mégis kezünkben tarthatjuk a Force Unleashed Ultimate Sith Editiont, ami csak PC-re jelent meg. Lássuk, mit is rejteget ez szép kis csomag számunkra.
A játék maga egy third person kaszabolós fajta, megfűszerezve egy nagyon halvány RPG-elemmel. Vagyis emberünk szintet lép, és minden egyes szinttel kap egy pontot, amit elkölthet karaktere fejlesztésére. Fejleszthetőségünk három nagy csoportra van bontva. Force Powers - ezt talán nem kell nagyon magyaráznom, a használható erőinket fejleszthetjük. Force Talents - a tulajdonságainkat erősíthetjük vele, mint pl. több életerő, gyorsabban töltődjön az Erő csíkunk stb. Force Combos - ezzel használható kombó mozdulatokat vehetünk, ez a játék sava-borsa, hiszen ha a játékban minél több kombót használva gyilkolászunk, annál több XP-t kapunk.
Joggal merülhet fel a kérdés, miben tér el az Xboxon megjelenő Force Unleashed a PC-s verziójú Sith Editiontől? Amit itt most egybegyúrtak, az nem más, mint ami az Xboxra is megjelent DLC-modulok. Vagyis az alapjátékon kívül még süttethetjük hasunkat a Tatooine-on, fagyaszthatjuk a t*künket a Hothon, valamint ellátogathatunk egy röpke gyilkolászás erejéig a Jedi Academyre is. Persze mindeközben szét kell kaszabolnunk 465 822 különböző életformát, kiirthatjuk majdhogynem az egész Skywalker famíliát, pacsizhatunk az Emperorral, de haladjunk csak szépen sorban.
Hát ez eltörött.
Ki vagyok én?
Valójában egy Sith padawant irányítunk, akinek mestere nem más, mint maga a hatalmas Darth Vader nagyúr. Nem hagyományos padawanok vagyunk, hiszen semmi sem láthat napvilágot, amit teszünk. Ezért én inkább rogue Jedinek mondanám, a pályákon nem különböztetünk meg szeparatistát a birodalmiaktól, vagyis mindenkit le kell mészárolnunk, akire Vader nagyúr rámutat, és úgy, hogy tanúk ne maradjanak. Ez a legjobb rész. Persze nem lehet mindezt teljesen egyedül csinálnunk, ezért mindig velünk lesz hű robottársunk, Proxy, akinek különleges tulajdonsága az átváltozás. Legtöbbször Vader nagyúr alakját ölti magára, aki rajta keresztül üzen nekünk, mi lesz a következő célpontunk. Velünk van még a pilóta is, aki egy szőke csöcsi, hasznos társunk lesz, ő fog ellátni minket mindenféle információkkal, miközben rohangászunk fel s alá a pályákon.
Sokkoló élmény lehetett.
A játékmenet
Most, hogy már ismerjük a kerettörténetet, meg kell említeni magát a játékot is. Konzolátiratról beszélünk, úgyhogy ne reménykedjünk semmi jóra. Az irányítás pocsék. Automatikus célpontkiválasztó rendszere van, ami azt jelenti, hogy ami közelebb van, arra áll rá a kurzor automatikusan. Ez szép és jó, de a billentyűzettel való irányítás mindezek ellen van. Szinte soha nem lehet kiválasztani azt, amire célzunk. Ez leginkább a bossharcoknál élesedik ki, ott lesz a legnagyobb szükségünk az állandó mozgolódásra. Van egy lehetőség a célpont befogására a Ctrl billentyűvel, de ez nem mindig jó ötlet. Főleg amikor a boss behívja segítségül a környező harcostársait... Minden pályának vannak albossai, valamint egy fő bossa. Ezeket addig kell püfölnünk különböző technikákkal, amíg életerejük annyira lecsökken, hogy már nem tudnak védekezni. Ekkor a képernyő alján bevillan a kivégzési folyamat első gombja, amit ha gyorsan megnyomunk, a játékmenet átvált animációra. Akik igazán régi motorosok, mint jómagam, azok emlékeznek még az ősidőkből a Dragon's Lairre, ami hasonló elven működött. Ott ugyanis a játék nem volt más, csak egy cinematic, ahol csak ültünk és élveztük a történetet, majd néha meg kellett mozdítanunk a joysticket egy adott irányba. Minderre persze volt körülbelül 0,5 másodpercünk, különben hősünk meghalt és kezdhettük az egész játékot elölről. Ez élvezetes volt úgy öt percig, majd miután századjára néztük végig ugyanazt az animációt, mert nem tudtunk továbbhaladni, idegesen vágtuk a sarokba a játékot. Az SE-ben is hasonló a szitu, talán annyi könnyebbséggel, hogyha elrontjuk az adott gombot, nem kell elölről lepüfölnünk az adott ellenfelet. Ez azért elég látványossá teszi a játékmenetet, ámde ez a pozitívum elég kevés, már csak azért is, mert egy adott albossnak ugyanaz az animációja. Egyszerűen uncsi végigcsinálni huszadjára, szerencsére, ha nem akarjuk, nem kell ragaszkodnunk a kivégzésükhöz, elég addig ütni őket, amíg el nem fogy az életerejük.
Az erő még mindig velünk van
Egy Sith lovagot irányítunk, tehát az Erő sötét oldalát használhatjuk. Na, nem mintha ez olyan nagy baj lenne, higgyétek el, élvezni fogjátok. Ne feledjük, titkos küldetéseket hajtunk végre, vagyis mindenki ránk fog támadni, aki a pályákon él és mozog. Pontosan ezért simán beleugorhatunk egy nagyobb, helyiek által vívott csetepatéba, hiszen úgyis mindenkit ki kell irtanunk. Mindenki maga döntheti el, hogyan játssza ki karakterét, van, aki kivárja, amíg legyengítik egymást a felek és a maradékot lekaszabolja, a bátrabbak beleugorhatnak a közepébe és mindenkit lecsapnak, akit érnek. Ezt elég látványosan is csinálhatjuk, hiszen a harc menete a kombók kihasználását jelenti. Azt azért megjegyzem, aki meg bírja jegyezni az összes kombót, az előtt le a kalappal. Kívülálló szemében ez csak annyit jelent, hogy a játékos harc közben úgy püföli a billentyűzetet, mintha sok apró legyet szeretne lecsapni. Mindezek hátrányára a játék az Euphoria motort használja, ami nekem csak a GTA 4-ben jött be idáig egyedül, mert a SE-ben borzasztóan idegesítő, amikor valami robban mellettem, vagy belém ütnek egy nagyot, repülök vagy húsz métert horizontálisan, landolásnál felszántom a fél bolygót, és négyfelé törnek a végtagjaim. Ezek után hősünk olyan lomhán kászálódik fel a földről, mint egy kisnyugdíjas a 7-es buszra, és természetesen ilyenkor veszítjük el az életerőnk nagy részét, mert közben úgy lőnek ránk, mint állat. Ez az eset az Emperor elleni harcnál éleződik ki a legjobban, mert ha elkezdi hozzánk vagdosni a környező dolgokat, akkor gyakorlatilag tuti végünk van, mivel amint felállnánk, azonnal kapjuk a nyakunkba a következő adagot addig, amíg meg nem halunk. Na, itt elhagyta néhány csúnya szó az ajkamat. Néha, ha esés közben püföltem a Space-t, akkor sikerült még a levegőben talpra ugranom, és könnyedén a földre érkeznem, de nem találtam meg azt a ritmust, amivel ezt gördülékenyen használni tudtam volna. Viszont van ennek a pozitívuma is, hiszen a pályákon szinte minden mozdítható. Még az ellenfelek is. Ha egy harcba igazán belemelegszünk, azt vesszük észre, hogy minden robban, különböző tárgyakat vágunk ellenfeleink fejéhez, de a legviccesebb az, ha megemelünk egy katonát, a közelében lévő másik katona belekapaszkodik szerencsétlen társába, majd így lehet őket jobbra-balra ráncigálni. Ez azért elég vicces.
A történet előrehaladtával lassan kiderül, kik és miért ügyködnek a háttérben, és arra is fény derül, hogy nem kis Erő birtokában vagyunk, amit a játék végén, ha a jó befejezést választjuk, külön meg is említ Vader nagyúr. Az egyik küldetésnél az a feladat, hogy egy Csillagrombolót, igen, jól látjátok, egy Csillagrombolót kell lerántanunk az égből az Erőnk segítségével. Még a hősünk is visszakérdez: hogyan hozzam le az égből azt a Csillagrombolót? Hát használd az Erőt, te kis butus - érkezik a válasz a rádión. Na persze...
Yoda beájulna
Ha mindezt látta volna Yoda mester, biztosan könny gyűlt volna a szemébe a gyönyörűségtől, és úgy seggbe rúgta volna azt a useless Luke-ot, hogy végigszántotta volna a fél lápvidéket, amiért ott szenvedett azzal a mocsárba ragadt X-szárnyúval. Itt merült fel bennem a kérdés, hogy az utolsó pályánál, amikor a Halálcsillagra kell menni, miért nem húzza magához azt a bolygót? Sokkal praktikusabb lenne.
A történet a játék végén fog kettéágazni, ha sikerült legyőznünk mesterünket. Ugyanis, mint tudjuk, a Sitheknél így megy az előlépés, vagyis legyőzzük Vadert, majd dönthetünk, hogy leöljük-e őt, vagy az Emperorra támadunk. Itt dől el, hogy a jó oldalt választjuk-e, vagy maradunk a sötét oldalnál. Ha megöljük Vadert, akkor a sötét oldalnál maradtunk, az Emperor lesz az új mesterünk, aki megbíz minket a maradék Jedik leszámolásával. Itt kerülhet sor a már fent említett extra pályák megnyitásához. Küzdhetünk Obi-Wan Kenobi ellen, majd Luke Skywalker ellen is, járhatunk Jabba palotájában is, valamint Boba Fettel is összeakaszthatjuk a bajszunkat. Bár a történet jó és izgalmas, ha begyakoroljuk a kombók használatát, pörgős játékmenetet kapunk, de mégsem közelíti meg az elődei hangulatát. A játékterek lineárisak, csak egy irányba mehetünk, ha nagyon unatkoznánk, akkor megkereshetjük a pályákon eldugott kisebb fénylő kockákat, amelyek vagy plusz XP-t érnek, vagy olyan kristályokat nyerhetünk ki belőlük, amelyekkel fénykardunk erejét és színét pimpelhetjük. De akinek az őrült mészárlás alatt még ezek keresésére is akad ideje meg kedve, az aztán az igazi legény a gáton.
Összegzés
Konzolátirat lévén felbontást csak a játék elején választhatunk, mindent úgy hagytak, ahogy az alapjátékban volt, vagyis a menüben nincs kurzor, valamint az xboxos kontroller XY gombjait lecserélték a kapcsos zárójelekre. Ez csak kezdeti felháborodást jelent, hiszen a játékmenetet ez nem zavarja, csak érezhető, hogy nem sokat dolgoztak az átportolással. A grafika szép, a gépigénye elég borsos, Directx 10-et ne is keressünk, meg kell elégednünk a Havoc motor teljes kényelmével. Nem néz ki rosszul, a történet szódával elmegy, legalább megtudjuk, hogyan formálódott a lázadók szövetsége. Viszont ha meg akarjuk nézni mindkét befejezést, kénytelenek vagyunk végigjátszani még egyszer az egész játékot. A könnyítés talán csak annyi lehet, hogy a már felfejlesztett karakterünkkel kezdhetjük el megint a játékot. Egyetlen pozitívuma, hogy körülbelül tizenöt másodperc alatt lehet uninstallálni a játékot.
2009. november archív
Pro:- Star Wars univerzum új köntösben
- az erő sötét oldala
- a császár padawanja lehetünk
Kontra:- borzalmas irányítás
- idegesítő bossharcok
- nem közelíti meg az elődeit
7.3
Burnout Legends (PSP Essentials)
Péntektől kapható a januári GameStar
Offroaders
