Nincs is jobb, mint "elveszni" egy fesztiválon, mert az ember mindenféle kincsekre bukkan.
Az útlevélnek köszönhetően már második napja pecsétért járogatom a Szigetet. Mivel egyébként a játékokban is finoman fogalmazva achievement hunter vagyok, így a pecsételgetést nekem találták ki - egyébként is szeretek jó értelemben elkeveredni egy kulturálisan sokszínű helyszínen, ráadásul a pecsétek miatt "kénytelen vagyok" ellátogatni olyan sátrakba a Szigeten, amelyek mellett egyébként csak elmennék. A Lumináriumba például már évek óta el szerettem volna jutni, de a sorbanállás miatt Pató Pálként mindig másnapra halasztottam a témát, amiből végül soha nem lett semmi. Tegnap végül megembereltem magam: remek atmoszférájú, csodálatos színekkel operáló, nyugtató sátorban találtam magam, ahova nagyon jól esett betérni - ha valahol, hát itt érdemes lehet lepihenni és időről időre betérni a fesztiválozás fáradalmait magunk mögött hagyva. Lumináriumos tapasztalataimon felbuzdulva a héten a logikai játékok sátrába, az ability parkba és a tarot sátorba is tervezem a látogatást. Így válik ez az útlevél-ötlet zseniálissá: a pecsét vett rá, hogy végre, X év után először betérjek ezekre az izgalmas helyekre.
A #Sziget-en tök jókat lehet játszani a Lumináriumban. RGB fordított vulcani köszöntést például. pic.twitter.com/sejIcQx5S3
— GameStar_HU (@GameStar_HU) August 7, 2013
Az útlevél következő állomása a Sziget Beach volt, amit az internet bugyraiban már a kis Balaton Soundnak neveznek... A vízbe ugyan éppen csak lábfürdőért lehet bemenni, de a kánikulában és a levegőben folyamatosan keringő por után igazi felüdülés, ahogy a kavicsok és a hűs víz masszírozzák az ember lábát. A "strandon" táncparkett és koktélok várják a betérőket, éjszaka pedig csodás fények övezik a térséget.
Az OTP Világzenei Színpadnál a Csík zenekarba botlottam, nem sokkal távolabb pedig megtaláltam az idei Sziget "írós tábláját", melyre krétával bárki odaírhatja, hogy mielőtt meghal, mit szeretne még csinálni. Szuperzseniális olvasmány. Vannak, akik komolyan vették a feladatot és olyan elgondolkodtató dolgokat írtak, mint "megtalálni magam egy vallásban", mások pedig nemes egyszerűséggel MILF-eket támadnának le.
A pecsét útja aztán az Afro-Latin-Reggae Színpad & Világfaluhoz vezetett (igen, ez mind egy helyszínnek a neve), ahol remek hangulatú organikus beatbox (?) szórakoztatta a nagyérdeműt. Nem sokkal a színpad mellett lehet vízipipázni is, ezáltal ez a pont a Sziget egyik legkirályabb helye, ahol garantált a konstans jó hangulat.
Kinéztem a programfüzetből egy német őrültséget is: a Deichkind minden fellépésén jellegzetesen elmebeteg jelmezekben parádézik, a Nagyszínpados Die Ärzte-koncert után pedig már úgyis megszoktam aznapra a német nyelvet, úgyhogy ellátogattam az A38 Színpadra is. Az élmény páratlan volt: a nyelv keménysége tökéletes táptalajt nyújt a Deichkind-féle zenei stílusnak, a látványvilág számomra Fritz Lang Metropolisát idézte, és eszembe jutott az a mechanikus színházi vonulat is, aminek azóta sem jut eszembe a neve. De pont úgy nézett ki a jelmezük, na. Geometrikus formák, gépszerű mozgás.
És végül miből maradtam ki? A lufieregetésből és Nick Cave-ből. Azaz abból a két dologból, amit elterveztem. Megbántam? Nem. Még mindig: jó elveszni a Szigeten.
Milyen programokra vagytok kíváncsiak a mai felhozatalból?
