A -1. naptól a 3. napig történt egy s más velünk a Sziget Fesztiválon.
Mint tudjátok, a GS szerkesztőségből többen is kint vagyunk a Szigeten a héten. Duncantől a napok során több „Duncan Szigetel" cikket is olvashattatok, láthattátok az ajánlókat, megtekinthettétek a képeket a folyamatosan frissülő galériában. Összefoglaló beszámoló azonban eddig nem készült, így most szeretném pótolni ezt a hiányosságot. (Hozzá kell tenni, hogy ezek személyes élményeken és meglátásokon alapulnak, és azokról a koncertekről és eseményekről szólnak, amiken én részt vettem). Mindenek előtt szeretnélek egyfajta nyereményjátékra invitálni benneteket. Aki látja Duncant a Szigeten, odamegy hozzá és a bűvös jelszót elregéli neki (azt kéne megkérdezni tőle, hogy „Nem te jártál Kiszel Tündével?"), az a későbbiekben kap ajándékot a Gamestartól. Mindent bele, srácok! Íme hát, mit éltünk át a -1. naptól a 3. napig!
Le voyage des aquaréves - mozgó színház végállomása
-1. nap, Kispál és a Borz, 0. nap - Reggae, Cseh Tamás és Magyar Jazz
A hazai „altervilág" egyik legnevesebb képviselője, a 23 éves Kispál és a Borz tette tiszteletét egy hatalmas koncert képében a fesztiválon. Nem is akármilyen koncert volt, az együttest búcsúztatta megannyi sztárfellépő és néző. Kiss Tibi és Líviusz a Quimbyből a színpadon, Quimby Szilárd pedig a közönség soraiból énekelte Lovasival közös számaikat. A most Nemjuciban éneklő (tényleg)Juci a De szeretnék-et „duettezte", de a Csík zenekar és a Heaven Street Seven Szűcs Krisztiánja is megjelent a színpadon. Az esemény tényleg nagyszabású volt, a hosszúságára sem lehetett panaszkodni: az együttes közel háromórás, maratoni koncertet adott. Szinte minden klasszikus felcsendült, voltak visszaemlékező videók és monológok, egyszóval semmi panasz nem lehet a zenekar búcsúkoncertjére. A gond talán csak annyi volt, hogy a számoknak nem volt ívük, ha szimpla előadásként tekintenénk erre az eseményre, akkor csak „hát.. jó volt.." szavakkal illethetnénk. Az életmű búcsúztatása méltó volt az elmúlt 23 évhez, de Lovasiék sokkal jobb koncertekkel örvendeztettek már meg minket felállásuk óta.
Természetesen nem csak a Kispált néztük meg az „első" napon. Végigsétáltunk a Szigeten, szerencsétlenségünkre azonban tényleg csak mínusz egyedik napról beszélhettünk: a helyszínek még épültek, a boltok többsége még nem nyitott ki, egyedül talán a vendéglátóegységek működtek teljes erővel. Ez a nulladik napra is jellemző volt, de ezt nem róhatjuk fel negatívumként, hiszen nem véletlenül számozatlan ez a két indító, „nem hivatalos" nap. A jó és jellegzetes hangulat viszont kezdettől fogva végigkísért minket, a sátorlakók már vasárnap vagy hétfőn beköltöztek, a külföldi (leginkább holland, német és francia) szavak csak röpködtek az utakon, és a szervezők több tonna homokkal szórták le a Sziget sáros részeit, igazi stranhangulatot előidézve ezzel. Ennél többet nem is kívánhattunk volna számozatlan napokra.
Lányok a szeméttengerben - közvetlenül koncert után
Meg kell vallanom, én a nulladik napon csak tengtem-lengtem és nem nagyon vettem részt az aznapi koncerteken. Annál inkább Duncan, az ő beszámolóját itt olvashatjátok az eseményről!
1. nap - Gwar és egyéb bolondságok
Az első koncertek általában délután háromkor kezdődnek. Szerdán, azaz az első napon mi háromkor már a Nagyszínpad árnyékában álltunk, mert következett az őrült amerikai metálegyüttes, a Gwar. A zenekart én pár éve a Kettőnégyből ismertem meg (nézzetek utána a neten, megéri). Sejtettem, hogy nem lesz sétagalopp a koncert: a különböző videókon fröcsögő művért, szálló műanyag végtagokat és különböző genitáliákat lehetett látni. A híre ugyan megelőzte az együttest, de a produkció sem okozott csalódást: a zeneileg nem különösebben megkapó számok hatalmas, agyament showműsorral egészültek ki. Az együttes tagjai önmagukban is megérnek egy misét (ágyékkötőben és ronda maszkokban parádéznak), de kinézetüket megfejelték „játékos" elemekkel is: minden szám előtt kijött a színpadra egy aktuális ellenség, volt ott sátán, náci pápa is.. ezeket az ellenségeket zenélés közben egy szado-mazo felszerelésbe öltözött „alattvaló" végezte ki műanyag kard vagy balta segítségével. A vér folyamatosan, literszámra ömlött a közönség első soraiban tevékenykedőkre, ezeket az embereket pedig még órákkal később is messziről fel lehetett ismerni jellegzetesen piros ruhájukat és átitatott bőrüket látva. A leírás meredeken hangozhat, de hozzá kell tenni, hogy igazából az egész előadás szándékosan morbid volt, nem kell komolyan venni őket. Érdemes keresgélni videókat az interneten, mert ilyen őrültséget ritkán látni.
A Gwar után a magyar szekciónál tettem tiszteletemet. Az MR2 színpadon a Magashegyi Underground lépett fel, akiket nagyon kedvelek. Sajnos kedvenc számomat, a Kockarapet nem játszották el, de nagyon jó hangulatú koncertet adott a Megasztárból is ismerős Bocskor Bíborka zenekara. Programfüzetemben a Csík zenekar következett a Világzenei Színpadon. Hihetlenül sok ember volt kíváncsi az együttesre, rengetegen táncoltak, vagy csak ültek a környéken és hallgatták a jobbnál jobb nótákat. Bár előző nap a Kispál búcsúkoncerten a Csík zenekar tagjai játszottak már közös számokat, saját koncertjükön sem maradhattak el a feldolgozások, duettek (igaz, ezúttal csak az együttes tagjai duetteztek egymással).
A napot régi kedvencemmel, a Children of Bodommal zártam. Bár sajnos az MTV Headbangers Ball sátorban nem volt kivetítő (és így nem láthattam Jannét :(), a koncertre magára nem lehetett panaszom. Igaz, a kedvenc számom itt is kimaradt (Red light in my eyes pt. 1), de ez az én hibám, mert mindig kevésbé populáris számok a kedvenceim :). A Bodommal egyidőben játszott a Madness a Nagyszínpadon, Duncan ott volt, az ő élményeit itt olvashatjátok.
Children of Bodom
2. nap - Vadulás és tömeg
A második napot kifejezetten későn kezdtem. Úgy gondoltam, belehallgatok a Tereskovába, mert azt egyszer mindenkinek látnia és hallania kell, aztán pedig megnézem a Gorillaz Sound Systemet. Sajnos nem alakult minden terv szerint: a Gorillazra nem lehetett bejutni. Két ismerősömnek sikerült bejutnia, de ők is kijöttek tíz perc után: a tömeg élhetetlen volt. Állítólag annyira fülledt volt bent a levegő a rengeteg embertől, hogy szemüvegek párásodtak be pillanatok alatt; mások arról számoltak be, hogy kikérték a sört, és mikor odanyújtotta a pultos nekik a csapoltat, addigra az már felmelegedett (fél perc?). A sátor mellől sajnos nem lehetett élvezni a koncertet, így a Gorillazt nagy bánatomra ki kellett hagynom. Ellenben a Tereskovát megnéztem, még előtte. Az Open-Civil Színpad meghívottja a képzőművész Nagy Kriszta és együttese talán vadabb bulit adott le, mint a Gwar (de legalábbis egy szinten vannak). Aki ismeri a Tereskovát, tudja, hogy bővelkedik vulgáris szövegekben, hülyeségekben és marhulásokban, de azt még én sem gondoltam volna, hogy a színpadi produkció mindezt kifejezetten megfejeli. Eddig is tudtam, hogy Kriszta kicsit őrült (vagy legalábbis nagyon okos marketinges), de csak hogy néhány példával éljek: a kis színpadon volt cicimutogatás, erotikus tánc, feles whisky-kortyolgatás, és nemi szervekről való értekezés is. Egyik pillanatban ámultunk, másikban röhögtünk az énekesnőn és az énekesnővel, nem semmi, amit produkálni tud és mer.
Tereskova
A Tereskova egy órája és a Gorillaz tíz másodperce után sétálgattunk hát az immár teljesen megnyílt Szigeten. Ahogy mondani szokás, nagyon „fílinges" ott lenni, csak nézni az embereket, mászkálni sátorról sátorra, leülni a lampionok alá, hajat fonatni a Hungarikum faluban, vagy enni a különböző nemzeti konyhák kínálatából. Igaz, az étkezés nem olcsó, de példának okáért az univerzális, „mindig jól jön"-lángos nem apasztja nagyon pénztárcánkat, így a kevesebb büdzsével érkezők is megtalálhatják számításukat :). Ami nagyon jó még a Szigeten a rengeteg kulturális sátor és program (no és persze a zene) mellett, az a „precízség". Értem ezt leginkább a tisztaságra: persze, egy-egy koncert után rengeteg a szemét a különböző helyszíneken, de azt tapasztaltam, hogy a takarítók nagyon gyorsan dolgoznak, így alig lehet panasz az igénytelenségre. Úgy tűnik, igyekeznek figyelni az emberre, még ha azt egymásról nem is tudjuk elmondani - mert bunkók azért vannak kint dögivel.
Homokdzsungel
A nap legnagyobb szomorúsága tehát a Gorillaz kimaradása volt. Elvileg többnyire miattuk építették óriásira az A38 sátrat (háromszor belefér a Petőfi Csarnok!), de sajnos így is nagyon kevésnek bizonyult a hely, ráadásul akármilyen koncerten voltam a héten abban a sátorban, a hangosítás mindig hagyott kívánnivalót maga után (például aznap este Zagar koncerten). A Gorillaz nagyszínpadra való lett volna, kár, hogy végül nem így lett.
3. nap - zZz, Mika és Mars
30 seconds to Mars - Jared Leto a közönség sorai között
A harmadik napon, azaz tegnap a holland zZz-re voltam legelőször (fél héttől) kíváncsi. Kifejezetten kedvelem az együttest, a koncert azonban az előbb említett A38 sátorban volt. Helyhiány ugyan nem lépett fel, de a hangosítás rossz volt, a különböző taktusok fülsüktetítő zajjal egészültek ki, így idő előtt voltam kénytelen távozni a koncertről. Nem úgy a Nagyszínpados Mika-koncert, ahol tökéletes volt a hang: Mika nagyon jó, vidám, showelemekkel tarkított előadást tartott, eljátszotta összes slágerét, és három ráadást is adott, köztük a Lollipop-pal, amit egészen áthangszerelve kezdtek: kukákon doboltak. Mika után következett a 30 seconds to Mars, amit ugyan én annyira nem ismertem, de vártam. Jared Leto együttese nagyon jó koncertet adott, olyannyira bevonták a közönséget, hogy az utolsó két számnál vagy 20-30 szerencsés kiválasztott táncolhatott a színpadon. Voltak azonban hátulütők: nem köszöntek el, nem jöttek vissza ráadást játszani, és tíz perccel később kezdtek, de húsz perccel hamarabb hagyták abba. Amennyit és amit játszottak, kifejezetten jók voltak, de elhiszem, hogy a rajongók miért elégedetlenkedtek a koncert után. Nekem mint „laikusnak" minden várakozásomat felülmúlta a zenekar, remek zárása lett volna a napnak.
30 seconds to Mars - színpadra hívott közönség
..Csak sajnos úgy döntöttünk, hogy még maradunk egy kicsit, és az Octopus összművészeti sátrak környékén el is kapott minket a zivatar. Szerencsére még időben sikerült berohanni a Headbanger sátorba, ahol épp a Dalriada játszott (akiket amúgy is kedvelek). Nem sokat kellett várni, míg a helyszín menekülttáborrá változott. A Szigetre lecsapott a rossz időjárás, az eső elálltával a Nagyszínpad környéke tóban úszott, az utakon pedig alig lehetett úgy közlekedni, hogy ne léptünk volna tócsába vagy csúszkáltunk volna a sártengerben (persze pont aznap mentem balerinacipőben..). Ma csak estére megyek ki, kiderül, hogy most milyen állapotok uralkodnak..
Vihar után
Megállt a víz a hídon - 3. nap
További képekért tekintsétek meg a Galériát!
nekem az a gondom, hogy női fazonból kevés van és azok nem tetszenek, sima pólóm meg van elég.
Street Fighter 4 (Gamemania)
Perverz kelet? - A hentai és a játékok világa
Sucker Punch Annihilation
