A Tabula Rasa egy idegen bolygón, sci-fi környezetben, TPS-lövöldével felszerelt MMO, amelyben egyéni módon kombinálják a masszív PvE-t és a PvP-t.
Előre hallom a kérdéseket, hogyaszondja: „akkor ez most jobb, mint a WoW?", meg „ugye itt is vannak páncélszettek?", meg „milyen insták vannak?". Ezekre egy népszerű kabaréfigura legendássá váló idézetével reagálnék: SILENCE! I KILL YOU! Ez az MMO nem az az MMO.
Előkapom a shotit és osztom az ellent
Íme az első lényeges különbség, amely a tutorial szint legelején is szemünkbe ötlik: itt ugyanis a tényleg a WASD univerzumába tévedünk, ahol a célkereszté a hatalom. TPS-rajongók azonnal otthon fogják érezni magukat, lehet futni, térdelni, elrejtőzni, bunny jumpolni: mindezek magyar viszonyok között igen népszerű tevékenységek. És higgyétek el, játékmechanikailag igen fontosak: mert bár a páncélzatunk csökkenti a ránk zúduló sebzést, ha mozgunk, rejtőzünk, akkor nehezebben találnak el. Tehát a játék közeli rokonsága tagadhatatlan a sci-fi akció TPS-ekkel. Úgy vélem, ez sokaknak igencsak jó hír. Nekem annyira nem volt, amikor elkezdtem a bétát, bizony voltak gondjaim. Szerencsére a tutorial (a.k.a. "Első Küldetés") megtanítja, hogy hogyan lehet célra tartani a fegyverrel - és nincs „heccsát", tehát mindegy, hol találjuk el az ellenfelet, a lényeg az, hogy eltaláljuk. Több quickslotot szerelhetünk fel, amelyben esetleg baj esetén cserélgethetjük a fegyvert is: igen hasznos lehet bizonyos helyzetekben. Szerencsénkre rendelkezésünkre áll egynémely alien technológia is, ha a fegyverek nem lennének elegendők.
Válassz Logót
Richard Garriott igazi zsenialitása nem egy átlagos sci-fi történetben (lásd doboz) domborodik ki, lehetett sejteni, hogy tőle ennél többet várhatunk. És be is következett a dolog: kitalálta a „logónyelvet", amelyben a velünk szövetséges Eloh nép szimbólumait használhatjuk bizonyos varázslatszerű hatások elérésére. A játékban rengeteg szimbólumot találhatunk, ezek megkeresése és megtalálása több küldetés célja, érdekessége pedig az, hogy nem egy effektus több logó „nyelvszerű használatával" jön létre. Például itt van a Summon (azaz megidézés) logó, amelyhez a friend, star, life, enlighten, here (magyarul barát, csillag, élet, megvilágosodás, itt) logók kellenek. Tehát ez egy igazi nyelvészeti feladat is „megfejteni" az Elohok ősi képességeit és erejét, felhasználni logóikat. Ez egy olyan réteget ad a játéknak, amelyet még más MMO-kban nem tapasztaltunk: hatalmas dicséret érte. A hivatalos honlap szerint 72 ilyen logónk van (én sajna még nem találtam meg mindent), és sajnos kombinációik kötöttek, ami azt jelenti, hogy nem rakosgathatjuk ezeket össze, ahogy nekünk logikusnak tűnne, vagy ahogy esetleg szeretnénk: csak bizonyos kombinációk működnek. Ezek felfedezése a játék során elvileg meg fog történni. No persze egynémely logókat nem egyszerű megtalálni: barlangokban, bonyolult labirintusok mélyén vannak elrejtve.
Gondolkozz 3D-ben!
A játék másik érdekessége, hogy a műveleti térképen (lévén egy csata színhelyén találjuk magunkat) bejelöli, hol található meg az adott quest célpontja. Ha azonban jelöli is, hogy alattunk vagy felettünk van, nem mindig egyértelmű: rengetegszer előfordul, hogy a szerencsétlen játékos odamegy ezer veszély közepette, aztán sehol semmi. A cél vagy egy földalatti barlang sok kilométer hosszú oldalágának végén van (amelynek bejárata persze totál máshol van, mint ahol vagyunk) vagy esetleg a fejünk felett, a sziklák között egy igencsak nehezen, kis ösvényen megközelíthető helyen, amihez a fél térképet végig kell járni. Ez néha bizony frusztrációt okoz, arról nem is beszélve, hogy a sztorihoz nem igazán tartozó missziók itt is a "gyűjts össze ebből ennyit, keress meg abból amannyit, hozd el onnan ezt" kategóriákba tartoznak. Azonban léteznek olyan küldetések, amelyek befolyásolhatják sorsunkat: olyan döntéseket kell hoznunk, amelyekről nem derül ki azonnal, jók voltak-e vagy sem: csak 10-15 szint múlva, vagy csak igen magas szinteken döbbenünk rá, hogy valamit jól/rosszul csináltunk. Példaként említek egy küldetést, amikor egy ifjú elohot át kell adnunk az eloh parancsnoknak, de választhatjuk, azt is, hogy elengedjük: amikor ez a misszió zajlik, nem tudhatjuk, hogy ez a döntésünk befolyásolni fogja jövőbeni sorsunkat (elárulom: igen!).
Az a bizonyos szerepjátékos elem
El lehet vitatkozni azon, hogy a Tabula Rasa klasszikus MMORPG-e vagy sem, hiszen vannak benne küldetések, szintlépéskor osztható skill pontok, fejlődési fa, mindenféle színekre festhető páncélzat, craft-skillek, rengeteg holmi, ezek alapján bátran állíthatnánk, hogy egy szerepjátékról van szó: azonban ilyenkor nagyon fontos megvizsgálni, mennyire engedi a játék, a rendszer a szerepjátékozást. S itt bizony kilóg a lóláb, hiszen a folyamatosan zajló háborúban nincs idő és lehetőség szerepjátszani: nincsenek olyan elemek a játékban, amelyek ezt elősegítenék - mert bár vannak emote-ok, de nincs meg a motiváció, hogy szerepjátékosan adjuk elő magunkat: fogjuk a puskánkat, televesszük lőszerrel a hátizsákot, aztán zamek. Ezzel az erővel ez egy offline akció-TPS is lehetne, no persze itt lehet csapatozni. „Big díl", ahogy a művelt francia mondaná, aki tud angolul. Valahogy úgy érzem, hogy itt nem kell kapkodni, hogy belépjek egy guildbe, hogy szocializálódjak - a háború magányossá tesz. Egyúttal a szerepjátszást is szinte ellehetetleníti a játékban, amiért kár, nagy kár. Remélem a jövőben majd olyan elemek is bekerülnek (minijátékok a bázisokon, pihenő katonák, cyber-cybersportok, stb...), amelyek a szerepjátékos elemet erősítik, mert addig ez csupán egy MMO-lövölde lesz.
Kivel is csatázunk?
A játék sztorijából kiderül, hogy a Bane gyűjtőnéven jellemzett alienek a fő ellenfeleink, akiket „fejlett mesterséges intelligencia" irányít, és akik a pálya különböző pontjain található stratégiai pontokért harcolnak ellenünk, játékosok ellen. Ezt úgy képzeljük el, mint LotRO-ban Ettenmoort, vagy WoW-ban a BG-ket: de az említett példákban játékosok állnak egymással szemben, míg a Tabula Rasaban ez NPC vs PC mérkőzés. A Bane ugyanis a gép által irányított stratégiát követve igyekszik minél több bázist elfoglalni több-kevesebb sikerrel. A frissen indult szervereken például mindenütt Bane dominancia volt, ami nem csoda: de később, amikor már sok „tökös soldier" lesz a játékban, akkor ezzel már nem lesz akkora gond. Egyébként érdekes a játékban az ellenfelek „spawnolása" azaz a pályára születése. Szemben más MMO-kban megszokott módszerrel, amikor egyszerűen a semmiből tűnik elő a szörny, itt ilyen nincs: a Bane-t mindig űrhajók sugározzák le a földre, a vadállatok fákról potyognak, bozótból bújnak elő stb. Így sokkal reálisabb, tegyük hozzá. Arról nem is beszélve, hogy amikor az ember meghallja a Bane hajó jellegzetes hangját, már lehet készíteni a fegyverzetet, és BUMM a fejbe! Fegyverzet sokféle van, igazándiból az alaptípusokon kívül nagy különbség nincs. Néhány példa az alaptípusokból: shotgun, amely közelre jó, de területre hat, rifle, amely távolról, fedezékből jó, de pontlövésre megfelelő, pisztoly, amely például EMP-t (Electro Magnetic Pulse) képes lőni - ez mechanikus (robotok, lövegtornyok) célok ellen jó stb. A rendszer lényege, hogy egy-egy adott csatában nem mindegy, kik milyen fegyverekkel szállnak harcba, hiszen sokat számíthat a sebzés milyensége is. Bizonyos sebzések bizonyos ellenfelek ellen nem jók, ezeket ki kell tapasztalni, meg kell szokni - ilyen, különböző elementál sebzéstípusok például a sonic (azaz hang) sebzés, a viral (azaz vírusos) sebzés - ez például halálos DOT-ot, azaz lassan ölő mérget, egy bizonyos ideig tartó sebzést is jelent - azonban robotokra nem biztos, hogy jó lesz stb... Lesz rá lehetőségünk, hogy minden kombinációt kipróbáljunk, nem kell megijedni. Ebben a játékban mindent lehet, csak unatkozni nem - arra ugyanis a sok harc mellett nincs idő.
Hogyan fejlődjünk?
A játékban mindenki recruitként indul: nincs lehetőségünk foglalkozást választani az elején, egyszerű háborús újoncok vagyunk és kész. Ettől kezdve azonban lehet specializálódni, sőt kell is: addig nem lehetünk például 5-ös szintűek, amíg nem választunk, hogy a Soldier (katona) vagy a Specialist (support ágon megyünk tovább) - ezek a második körös foglalkozások. Későbbiekben jönnek képbe a harmadik körösek: a Soldier Commando-ra (ez a tank jellegű harcos) és Rangerre (ez a lopakodós, távolra ható harcos) oszlik, míg a specialistből Sapper (mechanics és robotics szakértő, fizikai tudományok hozzáértője) vagy Biotechnician (erő, biotechnológia, fegyverek és páncélok szakértője) lehet. S a negyedik körben mind a négy már említett harmadik körös foglalkozás kettéoszlik még, de ezeket mind fedezze fel mindenki maga. Egy a lényeg, a fejlődési fa segítségével tényleg egyedi karaktereket fejleszthetünk, akik továbbviszik az előző fázisok specializációit is. És itt jön a tündérmese ideje: ugyanis a Tabula Rasa szakítva a hagyományokkal ki merte jelenteni, hogy alapvetően a magas szintűeknek szánt tartalomra koncentrálnak, az alacsony szintek csak arra valók, hogy belerázódjon az ember a játékba, azokon mihamarabb túlessen, aztán irány a küzdőtér, a high level WAR! De hát akkor minden karimmal fel kell küzdenem magam max levelig? - kérdezheti azonnal a szakértő MMO-játékos. A válaszom egy szép, kövér NEM. Mert itt a dolog szépsége, a játékban ugyanis clone-tokenek szerezhetők, amelyek segítségével klónozhatjuk a karakterünket: ha van egy 28-as szintű karink, akkor ha leklónozzuk, lesz még egy 28-as karink. S ami a legszebb az egészben, csak a test öröklődik, a foglalkozás nem (ahogy az az igazi klónoknál illik). Tehát ha a 28-as karakterünk ultra brutál tankgyilok katona volt, a klónja csupaszon jön a világra, szépen felszerelgetjük a skilljeit, és akár lehet belőle vadakat terelő juhász, akarom mondani doktor, vagy bármi más is. S ha valamelyik karink eljut 31-es szintre és klónozzuk, akkor lesz egy friss 31-es karink és stb... stb... stb. Jópofa, nem? Mindehhez hozzájárul, hogy a személyes ládánkba rakott holmikat minden klónunk látja, így aztán a ládát telepakolhatjuk olyan cuccokkal, amik már nem kellenek nekünk, de a klónnak jók lehetnek - így miután a kis szerencsétlen tiszta elmével meglátta a napvilágot máris telerakhatjuk kütyükkel, fegyverekkel és egyebekkel. Igen hasznos tulajdonság. Főleg azért, mert a más játékokban megszokott Bound, azaz karakterünkhöz ragaszkodó tárgyak tömegeit valahogy nem fedeztem fel a Tabula Rasa-ban. Aminek részemről nagyon örülök.
Ha MMO akkor craft?
Bizony-bizony, jogos a kérdés, és máris itt a válasz: ebben a játékban sem úszhatjuk meg, hogy ezt-azt barkácsoljunk - úgy néz ki nincs MMO craft nélkül (félreértés ne essék, senki se gondolja, hogy a népszerű „nincsen rózsa tövis nélkül" kifejezésből merítettem. Dehogyis.) Na szóval itt is lehet ügyeskedni. Ami viszont nem jó hír, hogy mivel az egyébként hasznos skill-pontjainkból tudunk craftra is áldozni, semmiképp sem érdemes a harcolásra szánt karakterünket crafternek kiképezni. Használjuk ki a játék már említett klónozási képességét, és klónozzunk magunknak craft-karit, akivel semmi mást nem csinálunk, mint a többiek által összeszedett alapanyagok segítségével gyártunk ezt-azt. Erre lehetőségünk van a közös vault (azaz ládák) segítségével, hiszen így az alapanyagok átadása igencsak egyszerű lesz. Azonban összegyűjtésük már más lapra tartozik - itt felejtős a megszokott „menjünk ki a playfieldre oszt gyűjtögessünk" módszer, leginkább a véletlenszerű lootból, illetve a talált tárgyak vagy holmik szétszereléséből (a la WoW disenchant) juthatunk alapanyaghoz. Természetesen, ahogy haladunk előre a történetben, egyre jobb cuccokhoz jutunk, így aztán a crafter lelkületűek is szusszanhatnak két csata között egy kis barkácsolással. Egy biztos: nem ez a játék esszenciája, de újra szólok: klónozzunk crafter karit, ne a fő karinktól vegyük el az erőforrásokat.
Apa mesélj mééég!
Nem mehetünk el említés nélkül a sztori mellett. Igen, a játéknak van sztorija. Persze a küldetések utalnak is erre. Amint azonban azt már a szerepjátékos elemeknél említettem, ez a dolog NAGYON karcsú. Végül is sokszor csak úgy érzem, egy akció-TPS-sel játszom, ahol szaladgálok a térkép egyik feléből a másikba, végrehajtok feladatokat, és az egésznek az ég egy adta világon semmi értelme nincs, maximum az, hogy sokat kell kolbászolni össze-vissza, miközben számolatlan mennyiségű bane-t ölünk meg, hiszen ezek csak jönnek és jönnek: meghalljuk a hajó hangját, aztán már lehet is lődözni. Vagy jól meghalni (olyankor kórház, sátorba vissza, felszerelést javíttatni stb.) Szerencsére a közlekedésünket egy teleport-rendszer is segíti, áldassék Garriott mester neve! Erről jut eszembe (mielőtt bárki megkérdezné), a játékban van PvP. S nagyon érdekes PvP van, ugyanis itt különböző klánok viselnek hadat egymás ellen, amely keretében ezek bárhol és bármikor lepuffanthatják egymást a játéktér bármelyik részén: azonban ha nem ellenséges klántaggal találkozol, akkor nem tudod megölni. Remélem, érthetően mondtam el a dolgot. Persze lehetnek szövetséges klánok is, akik ugyanúgy beszállnak a buliba, és automatikusan hadat üzennek annak, aki nektek hadat üzent: tovább cifrázza a dolgokat ez is - s lehet békét kötni, vagy akár a régi ellenséggel szövetségre lépni. Én egyelőre csöndes függetlenként tevékenykedem, remélem, úgy meg tudom őrizni a PvP immunitásomat, számomra pont elég kihívás a Bane-nel harcolászni. Apropó harcolászás: egy kiváló barátom úgy jellemezte a Tabula Rasá-t, hogy "ez egy olyan MMO, amiben folyamatos a harc...". Ez a kijelentés az összes pozitív és negatív aspektusával együtt azt hiszem tökéletesen illik a Tabula Rasa-ra, és máris megtaláljuk ezzel az egy mondattal a játék helyét a többi MMO között.
GameStar
Pro:- TPS-akció
- fantáziadús területek
Kontra:- folyamatos harc
- kicsit avitt grafikus motor
- a zene lehetett volna jobb
8.4
Fifa Street 2 (PSP Essentials)
Péntektől kapható a januári GameStar
Offroaders
