Test Drive Unlimited 2 teszt

A Test Drive sorozat a játékvilág egyik nagy öregje, hiszen a maga 23 évével többet élt meg, mint sokan a GS-olvasók közül. Az első része C-64-en látott napvilágot és igen hamar népszerű lett a játékosok körében. PC-n három évvel később, 1990-ben lehetett vele játszani, mégpedig a harmadik résszel. Innentől kezdve mélyrepülés jellemezte a sorozat egymást követő darabjait, hol rossz, hol pedig még rosszabb folytatások képében.

Ez a folyamat egészen a 2006-ban megjelent Test Drive Unlimitedig tartott, amellyel a vonzerejét vesztett cím főnixmadár módjára született újjá az önmaga által táplált leégések hamvából. Bár számos kifogást lehetett emelni a TDU ellen is, de azt nem lehet vitatni, hogy - főleg kiváló multis lehetőségei okán - még ma is népszerű a kormánytekergetős játékosok között.

Előétel: fekete leves

Vannak ezek a viccek, amelyek úgy kezdődnek, hogy „van egy jó, meg egy rossz hírem, melyikkel kezdjem?" Általában erre az a válasz, hogy a „rosszal", tegyünk hát mi is így, és essünk túl hamar azon, amiért nem lehet őszinte a mosolyunk a TDU2-vel kapcsolatban. Elsőként a grafikán találhatunk fogást, mert teljesen olyan, mintha az első részt látnánk viszont, pedig ez nem így van. Valahogy úgy kell ezt elképzelni, mint az egypetéjű ikreket, hogy ha együtt látjuk őket, akkor fel tudunk fedezni köztük eltéréseket, de ha külön-külön találkozunk velük, akkor fogalmunk sincs, hogy éppen melyikük jön szembe. Így aztán a teljes objektivitás érdekében ismét feltelepítettem az első részt, hogy valóban lássam a különbségeket, így pedig már lényegesen árnyaltabb a kép, de a kezdeti lelkesedésünkre így sincs jó hatással az a képi világ, amivel szembesülünk. Kiemelném azonban, hogy nem a látvány által okozott hangulattal van probléma, hanem azzal, hogy továbbra is kopottasnak tűnik az egész környezet, mintha valaki az Eden Gamesnél rosszul állította volna be a színtelítettséget.



Ezt leginkább azok fogják megélni, akiknek nincs lehetőségük HD-minőségben és/vagy teljes grafikai részletességgel játszani a játékot, ugyanis fájó hiány a következménye minden egyes olyan kattintásnak, amely távolabb visz minket a very high beállításoktól. Ami azonban érdekes, hogy lakott területeken belüli kocsikázáskor még izmosabb konfigurációknál is olykor-olykor érezhetően 30 alatt marad az fps-érték, ami egy autós játék esetében talán az egyik legkellemetlenebb dolog, ami történhet.
Második problémánk az irányítással és a fizikával lehet. Egyrészt felejtsük el a billentyűzetes autókázást, mert az annyira élvezhetetlen, mint a Fásy Mulató. Egy merő kínszenvedés, magába foglalja a sikertelenségek tömkelegét és a feleslegesen légtérbe ordított szitokszavak tucatjait, csak terápiás jelleggel kíséreljük meg így a játékot, kudarctűrő képességünk és önfegyelmünk növelésére. Amennyiben a játékot szimulátornak szánták volna, abban az esetben ezen a jelenségen nem csodálkoznánk, de erről szó sincs, így pedig felfoghatatlan, hogy billentyűzettel miért ilyen kilátástalan a helyzet. Gamepaddel vagy kormánnyal lényegesen más a szitu, így sokkal könnyebben tudunk boldogulni, de előtte még meg kell barátkoznunk a furcsa fizikával. Nem tudom, hogy az első rész óta mi változott, de valamit nagyon elbarmolhattak a fejlesztők, mert ilyesmi fizikával a budget kategóriában induló autós produktumok rendelkeznek.



Ha például sodródni kezdünk és ellenkormányzunk, akkor úgy állunk vissza a megfelelő irányba, mintha járművünk orrára egy madzag lenne kötve, amit egy nagy, láthatatlan kéz hirtelen meghúzva visszaránt minket a helyes irányba. Idővel mindez megszokható, de off-road versenyeknél jó lett volna, ha legalább néha kilinccsel előre tudunk kijönni egy-egy kanyarból.
Harmadrészt az egyik legfájóbb problémával szembesülünk, mégpedig azzal, hogy az autók hangjai nem sikerültek túl jóra. A csattogós lepkéről és porszívóról vett hangminták egyáltalán nem adják vissza azt az akusztikus gyönyörűséget, amelyet a játékban szereplő autók motorjai a valóságban kiadnak, ezzel pedig a játékélmény egyik legfontosabb tényezőjéről kell lemondanunk, amit nehezen tudunk elviselni.
Nos, végére értünk a legnagyobb problémáknak, hiányosságoknak, a továbbiakban már csak apróbb rinyálások fordulhatnak elő, de a fókuszban mindenképpen az lesz, hogy mit kínál számunkra a Test Drive Unlimited 2.

Főfogás: Mediterrán fatányéros szintlépéssel

A játékot Ibizán kezdjük, ahol modern elektronikus dallamok kíséretében éppen a gondtalan fiatalság rázza a fenekét egy luxusvillában. Ekkor tudjuk kiválasztani a számunkra legszimpatikusabb figurát, aki majd a játék során megszemélyesít minket, nyálasképű, trendi srác, kerekfenekű szőke csajszi vagy éppen mikrofonfrizurás afroamerikai figura képében. A későbbiekben majd lehetőségünk lesz emberünket valamelyest testre szabni, de erről bővebben a dobozok egyikében olvashattok. A választást követően azonnal felbukkan egy mély dekoltázsú hölgyike, aki lelkesen a garázsba kalauzol minket, ahol már ott lapul a nekünk szánt ajándéka, mégpedig egy tűzpiros Ferrari. Ne legyünk hát restek, azonnal pattanjunk is be, és tapossuk tövig a pedált. Pár perc bohóckodás után azonban kellemetlen meglepetésben lesz részünk, de nem igazán szeretném spoilerezni a sztorit, elég annyi, hogy innentől veszi kezdetét a karrierünk.



Jópofa megoldás, hogy immár belső nézetű módban veszünk részt az eseményekben, amit ezúttal nevezzünk fpw (first person walker) módnak. Ezáltal mindent szépen bejárhatunk, bóklászhatunk a boltokban, saját rezidenciá(i)nkon vagy az autószalonokban. A versenyeket az úgynevezett Solar Crown sorozat keretein belül rendezik meg, amelyeket a tévé közvetít és csinos csajok, vagy éppen összevissza tört srácok konferálnak fel attól függően, hogy milyen jellegű megmérettetésről van szó. Mindebből már látható, hogy a játéknak van sztorija is, amely kábé annyira erős és akkora szükség van rá, mint Sebeők Jánosra, de nem is azon van a hangsúly, hanem az autózáson és a fejlődésen. Bizony, a TDU2-ben szinteket lépünk, egészen hatvanig, amelynek elérésére számos lehetőségünk van, karakterünk ugyanis négyféle, egymással szorosan összefüggő értékmérők mentén fejlődik. Egyrészt pontokat kapunk a versenyek megnyeréséért (Competition). Másrészt közösségi tevékenykedésünkért (Social), harmadrészt pedig a játékteret felfedezve is pontokat kapunk (Discover), ilyenkor az üzleteket, autószalonokat, elszórtan elhelyezkedő roncsokat megtalálva kapjuk a pontocskákat. Utolsóként a gyűjtögetés (Collection) segítségével növelhetjük a szintünket, autók, saját rezidenciák, ruhadarabok vásárlásával.



Mondani sem kell, hogy ez a legdrágább lehetőség, hiszen a játék luxusvilágában még egy igénytelen sofőrsapka is többszáz dollárt kóstál, nem is beszélve a sokszázezer dolláros kéglikről és autókról. Pont ezért, immár a F.R.I.M-nek nevezett rendszer segítségével pénzt kapunk az ugratásokért, driftelésért és a többi autó melletti szorosan elhaladásért is. Láthatjuk tehát, hogy a lehetőségek igen szélesek, sőt ilyen téren a single és az online játékmenet kapcsolódik is egymáshoz. Érdemes tudni, hogy csak a megfelelő szint elérése után szakadunk ki az ibizai környezetből és utazunk el Hawaiira, ami tulajdonképpen az első részből is ismert Oahu modernizált változata.
Maguk a versenyek jórészt az első részhez hasonló módokat tartalmazzák, tehát birokra kelhetünk a stopper ellen, checkpoint-rendszerű áthaladásokkal, vagy nekiveselkedhetünk a gépi ellenfeleknek is, elérendő célként természetesen mindenki előtt beérve. Traffipax módban a felállított kamerák előtt kell minél nagyobb sebességet elérve elhúzni, győztesként az állhat a dobogóra, akinek átlagban a legnagyobb sebességet sikerült hozni. Újdonságként bekerült az elimination is, amelynél minden egyes kör végén kiesik az utolsó, illetve egy olyan megmérettetés is rendelkezésünkre áll, amelyben megadnak egy minimális sebességet, amit túlhaladva pontokat kapunk, a pozitív eltérés arányában.



Amint látható is, nem beszélhetünk túl sok újdonságról, a TDU2 egyértelműen az első részben is látott és jól bevált rendszerre épül, ami egyáltalán nem rossz, és így legalább egyből tudjuk, hogy mi a feladatunk. Megmaradtak még továbbá a mellékküldetések, ahol például gyomorrontásos csajt fuvarozhatunk haza, vagy egy fotós megbízásából a szigetek megfelelő pontjain, a megfelelő autót kell lefotóznunk. Apró újdonság, hogy minden egyes versenycsomagban van egy főellenfelünk, akivel a futamok megnyerése után összemérhetjük az erőnket és megnyerhetjük az autóját. Amennyiben ez megtörténik, ő magába roskad, vagy éppen nekiáll nyavalyogni, miszerint nem érti, hogy ez hogyan történhet meg vele. Az persze már más kérdés, hogy alapvetően nincs is szükségünk a verdájára és tulajdonképpen csak a helyet foglalja a garázsunkban. Amúgy sem nagyon tudtam, hogy mit kezdjek egy rózsaszín Mustanggal, amin szép nagy, rúzsozott szájakat formázó matricák éktelenkednek.

Köret: kipufogócsőben sült burgonya

Az autós játékok szíve-lelke a gépjármű-felhozatal, amire ismét nem lehet panaszunk. A soktucatnyi (százhoz közeli) modellből álló autópark tartalmazza a négykerekűek szinte összes olyan darabját, amelyek garantáltan serkentik a nyálmirigyek működését. Persze a kezdetek kezdetén mindössze három járgány közül választhatunk, de azok sem holmi Trabantok, hanem a klasszikus, mára már kultikusnak tekinthető autócsodák, amelyek esetében számomra nem volt kérdés, hogy a Lancia Delta HF Integrale lesz a jó választás. Ugyanakkor ismét lehetőségünk van az autószalonokban az aktuálisan még meg nem fizethető vasak kipróbálására is, ami talán az első résznek is az egyik legjobb újítása volt.

Tényleges vásárlás esetén mindenképpen érdemes valóban menni egy kört a lehetséges alternatívák minden egyes darabjával, mert verseny közben komoly meglepetések érhetnek minket és akkor már késő azon gondolkodni, hogy a Golf GTi helyett mégis inkább az Alfa Mitót kellett volna megvenni. A játékban háromféle vezetési mód közül választhatunk: bekapcsolhatunk mindenféle vezetési segédletet, ekkor a program sokkal toleránsabban fogadja az elkövetett marhaságainkat, kisebb eséllyel fogunk bevágódni a bokrok közé, vagy feltekeredni a villanykarókra. Arany középútként a Sport fokozat funkcionál, ahol már nagyobb felelősséget követel meg az autózás, de még itt is kapunk némi segítséget, a legképzettebbek viszont mindenképpen a Hardcore megoldást válasszák, ahol nincs bocsánat. Furcsaság, hogy a közvilágítás oszlopainak csapódva olyan, mintha betonfalnak ütköznénk, illetve a versenyek közben kivert jelzőtáblákat szorgos kezek azonnal visszahelyezik a helyükre, így a következő körben már minden egyes kicsapott STOP tábla ugyanolyan hetykén mered az égnek, mintha mi sem történt volna.



A gépjármű-felhozatal teljesítmény és funkció alapján is több kategóriára tagolódik, így külön kell kezelni a klasszikus, a SUV-ket (városi terepjáró) és a modern sportautókat is, a versenyeket is ezen kategóriáknak megfelelően szervezik. Kinézetre az autók mind kívül, mind belül nagyszerűen sikerültek, de továbbra sem törnek, csupán karcolódnak, illetve lógatják az első lökhárítójukat. A motorozás szerelmesei viszont egyértelműen pórul jártak, mert a kétkerekűeket ezúttal száműzték az utakról, de szinte biztosak lehetünk benne, hogy a mai trendeknek megfelelően, DLC formájában fognak visszatérni. Helyettük viszont bekerültek a SUV-k, AUDI Q7, Range Rover, Hummer H3, Mercedes ML 320 stb. képében, sőt nekik külön földutas hálózat került kialakításra a szigeteken, ahol az sem elképzelhetetlen, hogy traktor jöjjön szembe velünk. Ahogyan korábban már volt róla szó, az fpw módnak köszönhetően ezúttal valóban körbejárhatjuk az autószalonban a kínálatot, és úgy mustrálgathatjuk a drágábbnál drágább személygépjárműveket, ahogyan a való életben is tennénk.

Ital: Motorolajos hordóban erjesztett fügepálinka

A különböző felületeken történő közlekedés megtanulására háromféle iskolát végezhetünk el, aminek aprócska szépséghibája, hogy az égvilágon semmiféle gyakorlati haszna nincs. Kicsit az lehet az érzésünk, hogy valamiféle kényszer alapján került bele a játékba, miután valamelyik ataris góré bekiabált a fejlesztőknek, hogy „figyeljetek már, srácok, tegyetek már bele iskolát is, mert miért is ne?!", ők pedig belerakták, de fogalmuk sem volt, hogy miféle tartalommal töltsék meg, ezért ilyen „ahogy esik, úgy puffan" alapon összeválogattak mindenféle semmitmondó feladatokat.
Természetesen autóinkból nem hiányozhat a rádió sem, jelen esetben kétféle adó közül választhatunk, de igazából pontosan annyit hallgattam őket, mint amennyit egy Vidám Vasárnapból szoktam megnézni, azaz 20 másodpercet, aztán inkább kikapcsoltam és behangoltam kedvenc internetes rádiómat, amivel mindjárt jobb lett.

Ennél sokkal fontosabb, hogy immáron egyediséget vihetünk a tulajdonunkba került járműpark darabjaiba, mivel megjelent a matricázhatóság lehetősége, ahol ízlés szerint ragaszthatunk betűket, számokat, zászlókat, vicces figurákat vagy akár nonfiguratív ábrákat is a különböző karosszériaelemekre. Nem hajthatunk végre jelentősebb optikai változtatást, de a motort, futóművet, váltót és a féket a tuningműhelyben szintén babrálhatjuk. A játék viszonylag egyszerűen, csomagban kínálja a tuningszintek lehetőségét, amelyek hozzáférhetősége a karakterünk aktuális szintjétől függ.



Nem értem, miért, de az autóinkat csak akkor tudjuk eladni, amikor megtelik a garázsunk, vagy a kiszemelt darabra éppen nincs elég pénzünk és be akarjuk számíttatni egy, már meglévő autónkat. Így tulajdonképpen bele vagyunk kényszerítve egyfajta ingatlanvásárlási spirálba, hogy a meglévő verdáinkat el tudjuk helyezni. Mindennek a tetejébe a főellenfelektől elnyert kocsikat még eladni sem tudjuk, így az előbbiekben említett rózsaszín Mustang azóta is ott rohad a garázsom egyik szegletében.

Desszert: hawaii gyümölcstorta, fűszoknyás táncmutatvánnyal

Az elején már érintettük a grafikai kivitelezés témáját, de akkor csak a negatívumokkal foglalkoztunk, most itt az ideje kiemelni azt is, ami valóban jó. Újdonságként megjelent a napszakok dinamikus váltakozása, ami egy hegytetőről megtekintve valóban pazar látványt nyújt, akár napfelkeltéről, akár naplementéről legyen is szó. Az éjszaka megjelenő csillagok és a reflektorok fényében elsuhanó fák, terméskőből kirakott kerítések látványakor kedvünk lenne lehúzni az ablakot, hogy beengedjük a langyos tengerparti levegőt, amelyet a kabócák motorhangot is elnyomó zaja tölt meg.

Ugyanez igaz a viharok esetére is: lenyűgöző látványt nyújt a viharfelhők gyülekezete és elvonultukkal a napfényben nedvesen csillogó, tócsákkal megtűzdelt aszfalt látványa sem rossz. Leginkább azonban az a legjobb, amikor valamely magaslatról letekintve magunk alatt láthatjuk a mérgeszöld növényzetből kiemelkedő bokrokat és a szigetet körbevevő mélykék tengervizet, illetve a horizontot körbefutó inverziót. A hangulattal tehát nincs baj, Ibizán a dombtetőről leereszkedve a városokba szépen követhető, ahogyan a bokros területeket felváltja a hotelek, tengerparti kecók tömkelege, Hawaii-on pedig a nyílegyenes, kilométereken át tartó aszfaltcsíkok melletti gyér növényzet adja meg a kellő romantikát. Kár, hogy mindez csak akkor ütős, ha legalább 150-nel suhanunk, ez alatt már igencsak látszik, hogy továbbra is steril a környezetünk.

Főúr! Fizetek!

Amint látszik, a TDU2 olyan, mint ahogyan annak idején a felvilágosodásról mint nemzetközi eszmerendszerről tanultuk, azaz igen változatos képet mutat. Egyrészről siralmas hibák és hiányosságok tapasztalhatók, másrészről viszont érezhető a fejlesztők igyekezete, mert mégsem egyszerű dolog az ezerkilométeres úthálózat lemodellezése és játékba illesztése, ráadásul mindezt úgy, hogy az egész szigetet be tudjuk járni a kezdetektől fogva, és mégsem szembesülünk töltögetéssel.

Szánalmas, hogy az egyetlen eredeti hang az a játék elején hallható Ferrari motorjának felbőgése, ami csupán elénk lógatott csali, hogy utána szép nagyot koppanjunk, ezzel ellentétben viszont a bőséges autóválaszték és a szépen kidolgozott járműpark igazán csodálatra méltó. Az azonban biztos, hogy a Test Drive név kezdi visszanyerni régi csillogását és bár messze nem azt hozza, mint amit a hőskorban nyújtott, egyre jobb úton jár, különös tekintettel a multis részre, amely számos újdonságot és szokatlan feature-t tartalmaz.

Test Drive Unlimited 2 teszt - Kommentek

Test Drive Unlimited 2

Fejlesztő: Eden Studios

Kiadó: Atari

Platform: PC, Xbox 360, Playstation 3 | Stílus: Autóverseny

KAPCSOLÓDÓ VIDEÓ

Test Drive Unlimited 2 - fejlesztői napló 4
megtudjuk, hgoy az ördög a részletekben rejtőzik. legalábbis ez derül ki a filmből, amelyben a fejlesztők mesélnek a játékról.

Videó lejátszása

A MEGÚJULT MACWORLD

• Absinthe 2.0 - jailbreakelhetők az iOS 5.1.1-es készülékek!

  A Chronic Dev Team kiadta az Absinthe 2.0-ás verzióját, mely támogatja a legtöbb Apple eszközt, ráadásul untethered módon képes jailbreakelni egyetlen gombnyomással.

• Fortune: hogyan változtatja meg Tim Cook az Apple-t

  Az új CEO meglepően határozottan módosít a vállalat kevésbé jól működő pontjain, közvetlen stílusával teljesen más légkört teremt.

• Újabb Siri reklámok az isteni John Malkovich főszereplésével

  Úgy néz ki, az egy hónappal ezelőtt megkezdett tendencia folytatódik: újabb híres színész szerepel egy Siri-t népszerűsítő reklámfilmben.

TEST DRIVE UNLIMITED 2 HÍREK

• Bezár az Eden Games - Mi lesz veled, Atari?
  2012. május 11. 18:25
• Beindult a Steam nagy őszi leárazása
  2011. november 24. 09:17
• Jövőre érkezik a legújabb Test Drive játék
  2011. november 23. 10:05
• Test Drive Unlimited 2 - ingyenes bőségcsomag
  2011. május 09. 12:22
• Ingyenes DLC-vel vigasztal a TDU2
  2011. február 23. 12:03

HASONLÓ JÁTÉKOK

• LOTR:War in the North
• End of Eternity
• SEGA Rally Revo
• Burnout Paradise
• Borderlands 2

HASONLÓ CIKKEK

• Tovább várat magára a The Secret World
• Harry Potter for Kinect - Roxfort felvételt hirdet
• Hitman: Sniper Challenge - 47-es a kulisszák mögött

TEST DRIVE UNLIMITED 2 AJÁNLOTT FANSITE

• http://www.gphungary.hu

TEST DRIVE UNLIMITED 2 LETÖLTÉSEK, TIPPEK

AKTUÁLIS!

A Diablo III harcosai - Barbarian

2012. május 26. 11:46

Sorozatunk legújabb szereplője a tesztoszteron plakátok arculata, a rettenthetetlen barbár!

Használt játékok blokkolása: ebéd előtti elmélkedés

Hitman: Sniper Challenge - 47-es a kulisszák mögött

Elfelejtett jelszó