Test Drive Unlimited teszt

Megjelent a játék tavaly ősszel, „dobozra", mindenki elalélt, és ez már többet jelentett, mint a szép ígéretek meg néhány pofás „photo"-realisztikus screenshot (ha értitek, mire gondolok). A Test Drive Unlimitedben azonban még csak nem is az a pláne, hogy egy újabb jó játék érkezett - távolról sem. Ha nagyot szól, az az egész piacot felrázza. Lássuk be ugyanis: az EA ráült az NFS babérjaira, s hiába nagyszerű mindegyik rész a maga nemében, már a legfanatikusabb rajongóknak is feltűnt, hogy egy ideje cserzett rókabőr szaga árad belőlük. Ez önmagában nem lenne baj, ha volna alternatíva, mert akkor max. nem NFS-eznénk többet - de az utóbbi években a Flatoutot, a TOCA-t és a SimBin sorozatait leszámítva nem igazán fut említésre méltó autós brand PC-n, ráadásul ezek mindegyike speciális kasztot képvisel, s közük nincs az egyébként figyelemre méltó hagyományokkal rendelkező „országúti autózáshoz". Lehet, hogy ez a piaci rés tűnt fel az Eden Gamesnek és Atari nagybácsinak - leporolták hát a sokat próbált, ám kétségkívül definiatív márkanevet, és húztak egy lapot tizenkilencre...

Széllel szemben pisilni

A kártyás hasonlat nem véletlen: a TDU nem szimpla autóverseny, vagy legalábbis nem az a fajta, amelyet az utóbbi években megszokhattunk. Viszonylag egyszerű és kockázatmentes (no meg olcsó...) lett volna lefejleszteni egy ikszedik „csőben menős" kocsikázást, jópofa küldetésekkel, tuningolható verdákkal, mindezt nyakon önteni valami emészthető sztorival, és kész is a Test Drive 7, a World, Ford és egyéb Racingek, Evolution GT-k és Juicedek kiváló ellenfele. A TDU azonban nemcsak azért több a felsorolt nagyszerű játékoknál, mert egy igényesen megírt, élvezetes autóverseny, hanem mert két teljesen különböző irányban is túllép a műfaj eddigi határain. Egyrészt megkapjuk a GTA-kból ismert free-roam módot amúgy istenigazából, ahogy azt a designerkönyvekben anno megírták, hiszen nincs kamuzás, házakkal szegélyezett meg korlátokkal kijelölt „kvázialagutak" (érted: „bármerre mehetsz, amerre hagyjuk..."), hanem itt tényleg oda mész, ahová akarsz. Erdőkbe, mezőkre, hegyekbe, folyókba, az a csoda, ha találkozol egyáltalán korláttal, amelyen nem tudsz átmenni. A másik vívmány a multi újragondolása, ami szintén a műfaj egyik gyermekbetegsége volt. Ehhez ugyanis egyrészt tökéletes netkód kellett - mert a tized másodpercek és centiméterek világában nincs helye a lagnak, a packet lossnak meg pláne nincs -, másrészt egy jól kitalált játékrendszer is, tabellákkal, fejlődéssel, ami motivál, ébren tartja a lelkesedést, esetleg azt követően is, hogy a puszta száguldozás jelentette örömeket már kiélveztük a haverokkal. Nem is volt hangsúlyos multis próbálkozás a kategóriában eleddig, itt meg ami van, az nemcsak hogy hangsúlyos, hanem egyenesen erre épül az egész játékdesign: a TDU-ban az első valóban működő autós MMO-t üdvözölhetjük gépünkön.

Aloha Hanui Lui-blea!

A sztori a Los Angeles-i reptéren kezdődik, ahol a honolului járatra várakozó emberek közül ki kell választanunk majdani karakterünket, aki ezután zsebében kétszázezer dodóval kiutazik Hawaiira, hogy karriert építsen az Oahu szigetén dorbézoló streetracinges aranyifjak között. Miután leszállt a gép, a reptéri bérautók között találjuk magunkat, hogy meghozzuk második döntésünket a játékban: milyen kocsival vágunk neki felfedezni a szigetet? Itt a kínálat a valóságtól eltérően nem Dodge Neonnal kezdődik, hanem a 340 lóerős Audi S4-gyel, de nem kell megijedni, csemegézzünk kedvünkre, most még futja miből, s egy ideig úgysem vehetünk az itteni járgányokhoz hasonló erőgépeket saját pénzből.

Kigördülve aztán a kölcsönzőből magunkhoz ragadhatjuk az irányítást, elkezdődik maga a játék. Több dolog is feltűnik az első másodpercekben: legelőször talán az, hogy Hawaii mennyire király hely. Ha megengedhetjük magunknak a csutkára tekert grafikát, meglehetősen impozáns látvány tárul elénk: verőfényes HDR-napsütés vakít, burjánzik az élénkzöld növényzet, szellő lengeti a villanyvezetékeket, mindenfelé helyiek közlekednek (indexelnek, dudálnak, villognak), szóval zajlik az élet, mi pedig belecsöppenünk a nyüzsgésbe. Már az első másodperctől azt csinálunk, amit akarunk, körbejárhatjuk a repteret, leugorhatunk a tengerpartra, elindulhatunk a belső területeken magasodó hegyormok felé, de egy dologra készüljünk fel: a sziget óriási. Méretarányos mása az eredetinek, pontról pontra megegyező domborzattal, városokkal és 1600 kilométernyi úthálózattal. Így akár egy egyszerűnek tűnő húsz kilométeres túra is 8-10 perces autókázást jelent, akárcsak a valóságban, feltéve, ha tartjuk a 160-as átlagot a forgalomban cikázva, nem vétünk el egyetlen kereszteződést sem, és még a rendőröket is elkerüljük. Ilyen felállásban nem csoda, hogy legjobb barátunk a GPS, meg a benne lakó néni, aki aktuális célunkhoz folyamatosan update-elt útvonaltervet készít, és akárcsak a valós életben, a kanyar előtt kétszáz méterrel szól, ha be kell fordulni.

Miután elindultunk, még valami feltűnik: van belső nézet. Kicsit elszoktunk már tőle, a hardcore szimulátorokat leszámítva nem nagyon találkoztunk ilyesmivel mostanság (ahol meg igen, ott nem volt benne köszönet), most viszont ismét kiélhetjük magunkat: mind a száz-egynéhány vezethető jármű eredeti, színre-szabásra pontos, 3D-s kokpittal bír, valós értékeket mutató műszerekkel, napállástól függő vetett árnyékokkal, kapcsolható rádióval, leereszthető ablakokkal. Mindezek tetejébe látható a kezünk is, ahogy vált és teker, és a kamera sem fix, hanem jelzi a fejünkre ható nehézkedést gyorsuláskor, lassuláskor, kanyarban és útegyenetlenség esetén is (hiába, kérem, ilyenek Hawaiin is vannak). Hab a tortán, hogy a - minden járgányhoz eredetiből digitalizált - motorhang belső nézetbe kapcsolva „leszigetelt duruzsolássá" válik, amely megfelelő hangtechnikával annak rendje s módja szerint körülvesz bennünket... Az illúzió már-már tökéletes.

Nos, ha kiörömködtük magunkat, kövessük a GPS-t első célunk, az ingatlanügynökség felé, ahol jobbnál jobb házakat árulnak tágas garázsokkal - igaz, a legolcsóbb is százötvenezer dollár, de legalább szép a kilátás, és nem kell távhőt fizetni. Ha ezzel is megvagyunk, egy dolog maradt csupán hátra: elgurulni egy közeli szalonba, hogy kiválasszuk első saját verdánkat, amely maradék negyvenvalahány ezer dollárunk fényében (tekintve, hogy az árak is valódiak), nem rögtön egy Saleen S7 lesz, hanem inkább egy Audi A3.

Viszlát, anyu, mentem kvesztelni!

Miután kiválasztottuk a szívünknek kedves modellt, megadtuk a színét, a gyári katalógusból megrendeltük hozzá a nekünk tetsző felniket, eldöntöttük, hogy bézs vagy mahagóniszín kárpitozást szeretnénk-e, no és persze mindezért kipengettük a szintén gyári felárakat, készen karrierünk első lépéseire megkapjuk használatra magát A Térképet. Ezen látványos effektek kíséretében zoomolhatunk ki-be a Google Eartht idéző módon, csak épp sebesebben és részletesebb nagyítás mellett. Középen díszeleg az „itt áll ön" felirat, körötte pedig a „kezdőterület", amely a játék elején ugye nem túl nagy, és csak a legalapabb, szomszédos utcákban zajló, Rookie fokozatú (igen, ezek volnánk mi), F kategóriás autókra szabott (ez meg a kocsink) kihívásokat tartalmazza - egyelőre. A térkép segítségével akár egy kattintással „ott teremhetünk" az események helyszínén, feltéve, hogy korábban már jártunk arra; ha nem, a játék felkínálja, hogy beállítja nekünk a startvonalat aktuális GPS-célpontnak, ilyenkor manuálisan leszünk kénytelenek odafáradni. Fejlődésünkhöz, gyarapodásunkhoz ezeket az egyre növekvő számú, egyre nehezebb, és (térbelileg) egyre távolabbi kihívásokat kell majd teljesítenünk, melyek alapvetően két nagy csoportra oszthatók: klasszikus versenyekre és speciális küldetésekre. Előbbiek között további három fajtát találunk: a kockás zászlóval jelzett ikonok a versenyző kollégák ellenében zajló futamokat rejtik (knockout, sprint vagy egyszerű körversenyek), a stopperóra alatt az egyedül teljesítendő, időhöz kötött feladatokat leljük (klasszikus checkpoint vagy „adott időn belül A-ból B-be" versenyek). Végül a száguldó autó ikonok valamilyen sebességhatárhoz köthető küldetést rejtenek, mint az „érd el autópályán a 280-at nagy forgalomban", vagy a „fényképeztesd le magad négy trafipaxszal adott sebességen" típusúak. Sikereinket kemény valutával jutalmazza a játék, az elején háromezret, később akár harmincezret vagy esetenként még többet is kasszírozhatunk egy-egy győzelemmel.

A speciális küldetések között találjuk a topmodellek és az egyszerű Jackek és Steve-ek furikázását. Utas beszáll, óra indul, s az időtúllépésen kívül csak a delikvens „toleranciapontjaira" kell figyelnünk, melyek minden ütközés és kisodródás alkalmával csökkennek, s ha elérik a nullát, buktuk a jutalmat. A különbség annyi a két mód között - persze azon túl, hogy a topmodellek nők, Jack és Steve pedig férfi -, hogy előbbiek általában a forgalmas belvárosba tartanak, utóbbiaknak pedig jó messze vidéken, a hegyekben vagy a parton szokott sürgős dolga akadni. Ezen küldetések teljesítése pénzt nem hoz a konyhára, ám ruhautalványt annál inkább, melyeket Honolulu virtuális üzleteiben karakterünk csinosítására fordíthatunk.

A végére marad a speckó feladatok legjobbika: a kocsifuvarozás. Ezekkel eszement pénzeket lehet akasztani, mert a hipergazdag emberek valamiért nem szeretnek bajlódni high-end verdáik ide-oda szállításával. A start és a cél között viszont szokatlanul nagy a távolság, a díjazásként megállapított nyolcvanezer dollárt pedig csak akkor kapjuk kézhez, ha a kocsit tökéletesen hibátlan állapotban szállítottuk le. Azaz nemhogy nem ütköztünk vele, de még csak le sem sodródtunk az útról, mert a kőfelverődés is csökkenti a jutalmat (nyilván nem annyival, mint egy szembepuszi a kukáskocsival, de akkor is). Azon tények, hogy nincs időkorlát, és hogy e missziók az összes többivel ellentétben nem ismételhetők meg, nem nagyon fognak az átlagsebesség alacsonyan tartására sarkallni bennünket, hisz főként a kezdeti időkben, amikor a 600-700 lóerős autókat még csak hírből ismerjük, mindenképp ki fogjuk próbálni, mit alakít a műszer padlógázon.

Tanár úr, kérem: álljunk meg egy szóra!

Mielőtt azonban ipari módon belevetnénk magunkat a küldetések teljesítésébe, egy dolgot nem árt tisztázni: a TDU-ban a szokásos rombolós-árkádos versenytemperamentum helyett a fontolva haladás a célravezető. Ennek több oka van. Egyrészt ha elszállunk egy emberesebb kanyarban, ott jó eséllyel nem lesz semmi, ami visszalökjön a pályára, menthetetlenül besüvítünk a susnyásba, rossz esetben a tengerbe. Másrészt eleve könnyebb elszállni a kanyarokban, mint azt mostanában megszokhattuk, mert ebben a játékban korántsem abból áll a versenyzés, hogy forduló előtt betámasztom a „jobbra nyilat", és megvárom, míg belassul a verda, max. kettőt pöccentek a féken, ha nagyon közeledik a fal. Itt, kérem, kihívás jól kezelni a kocsikat, és már az is nagy élmény, ha sikerül baleset nélkül megúszni egy-egy neccesebb előzést kétszáz fölött, nemhogy tökéletes kanyarodási technikát produkálni minden szerpentinen.

Annál is inkább, mert az egyes autók viselkedése érezhetően különbözik, mindegyikhez hozzá kell szokni, mielőtt érdemi eredményeket tudnánk vele produkálni. A kissé himbálózós Audiból átülni az F1-es technikát felvonultató, kőkemény Ferrari Enzóba teljesen más távlatokat nyit, csakúgy, mint a könnyű és fordulékony Nissan 350Z, amellyel eszement manőverekre képes az ember, de ugyanolyan könnyedén el is lehet dobni, folyton kitörő fara miatt. Nem úgy, mint a nagy és nehéz Aston Martin DB9-et, amely meg totál alulkormányzott, és a 350Z után pont olyan érzés vezetni, mint egy páncélozott csapatszállítót: kényelmes, de nyugtalanító.

A fentiek még teljesen bekapcsolt vezetési segédletek (Driving Aid mód) mellett is igazak, de a billentyűzetes kollégák nyugodtan beválthatnak Sport fokozatba, ami talán a legjobb egyensúlyt kínálja kihívás és élvezhetőség között. Aki még realisztikusabb élményre vágyik, további két szinten át butíthatja az asszisztens programokat, ám a legutolsóhoz, ahol a számítógép már abszolút nem szól bele a kocsi viselkedésébe, erősen javallott egy jó minőségű kormányműszer.

Végül, de nem utolsósorban ott vannak ugye a zsaruk, akik szintén megnehezítik életünket. Az ember nem is gondolná a TDU rendőreiről, mennyire veszélyesek. Lassú kocsikkal járnak, és még sebességmérő radarra se futja nekik (a puszta gyorshajtással nem foglalkoznak), ám ha „árkádosan rombolva" közlekedünk, gondok lesznek, mert amikor egy rendőri egység hatótávján belül ütközünk, vagy teszünk bármilyen kárt a közvagyonban, azon nyomban első fokozatra vált üldözöttségi szintünk. Innen még könnyű meglépni: egyetlen dologra kell koncentrálnunk csupán, hogy egy ideig ne ütközzünk újra. Ha ez nem sikerül, kettes szinten feladatunk annyival nehezedik, hogy mindezt nagy sebesség mellett kell véghezvinni, lévén, hogy az erősítés megérkeztével a nyomás is egyre nagyobb. Ha itt is hibázunk, jön a legmagasabb fokozat, útblokádokkal, mindenhonnan felbukkanó, rajokban támadó rendőrkocsikkal, amelyek puszta számbeli fölényükkel képesek legyűrni minket. Még ez a szituáció is visszadolgozható, csak épp hihetetlen nehézségek árán. Éppen ezért érdemes mérlegelni még az üldözés legelején, hogy feladjuk-e magunkat önként, mert ha egy félórás üldözés után kapnak el bennünket, nem járunk túl jól anyagilag, tekintve, hogy a yard megfizetteti velünk az összes okozott kárt, amelynek összege ilyenkor akár 30-40 ezer dollár is lehet. Vajh mi éri meg jobban: kevesebb pénzt biztosan elbukni, vagy megkockáztatni a dupla vagy semmit?

A fent taglaltak tükrében tehát nem meglepő, hogy a TDU-ban a „szép vezetés" nemcsak cél, hanem eszköz. Nem tudom, a Need For Speed legelső része óta találkoztam-e olyan utcai versenyjátékkal, melyben nyílegyenes úton is elveszi az ember a gázt, sőt fékez, csak hogy felmérje a látóterébe került autók egymáshoz viszonyított sebességét, meggyőződjék róla, hogy egyikük sem készül sávot váltani, hogy nem várható szembeforgalom, és csak azt követően ad ismét gázt, hogy eldöntötte, honnan s hogyan előz. Kocsifuvarozásnál az sem ritka, hogy teljesen visszalassulsz a forgalom sebességére, mert épp kijöttek eléd előzni a belső sávba, lökdösődni ugye nem lehet, szemből is érkeznek (a leállósáv ilyenkor tabu, mert onnan könnyű becsúszni a susnyásba), te meg nyomod a dudát, mint süket a csengőt, hadd szóljon, nem mintha nem lenne tök mindegy, csak hát elkapott a hév, ugye. Ad absurdum annyira vigyázol ilyenkor a kocsira, hogy stoptáblánál tényleg megállsz, és körbenézel (külön gombokkal mozgatod karaktered fejét), mielőtt kifordulsz, nehogy valami száguldozó vadbarom rommá törje az ügyfél Murcielagóját.

Na erre mondja az angloszakszón, hogy: immerzív.

S ez nekem miért éri meg?

Ha mindez nem lenne elég kihívás, jelentem, hogy a játék előrehaladtával a küldetések is egyre nehezednek: bizony, előfordult, hogy erős és gyors, de nem túl fordulékony Aston Martinommal egyszerűen képtelen voltam megnyerni egy szerpentines D kategóriás hegyi versenyt, és kénytelen voltam bérelni egy fürgébb kocsit. Határozottan nem a végsebességet kell nézni vásárlásnál, hanem az összhatást: még szerencse, hogy a temérdek teljesítményadat áttanulmányozása után egy másfél perces próbaút minden szalonban engedélyezett... A nehezedés azonban nemcsak a körültekintést igénylő kocsivásárlásra és a gyorsabb ellenfelekre vonatkozik: az egyszemélyes feladatok is trükkösödnek. Adott esetben agyalni kell a legjobb útvonalon vagy a környezet kreatív kihasználásán, mert másképp esélyünk sincs a sikerre. Mindennek tetejébe kvesztelés közben egyszer s mindenkorra búcsút inthetünk a jól megszokott „ha valami balul üt ki, nyomok egy eszképet, és restart" taktikának: a TDU-ban versenynek, illetve küldetésnek csak akkor van vége, ha teljesítettük a távot, lejárt a kiszabott idő, vagy lekapcsolt a rendőr - és bármi lett is a végeredmény, könyörtelenül rögzítik a statisztikánkba.

Érdemes azonban pedálozni, hiszen a teljesített küldetések alapján nyílnak meg számunkra az új lehetőségek a szigeten. Felkerülnek térképünkre az exkluzívabb márkák szalonjai, később a motoros cégek is, ha netán kipróbálnánk az életet két keréken, különböző tuningcégekhez is bejárásunk lesz hamar, ahol ha nem is pimpelhetjük autónkat alkatrészenként, de a háromszintű tuningcsomag egyikét megvásárolhatjuk hozzá. Ha utólag netán változtatnánk kocsink külsején, egy idő után elérhetők lesznek a fényezőműhelyek szolgáltatásai, és ha ugyanezt karakterünkkel szeretnénk eljátszani, felkereshetjük a licencelt ruhaboltokat is, mint a Ben Sherman vagy a Mark Ecko üzletei.

Gonna get yourself connected

S hogy miért számít ennyire a statisztika meg a külsőségek? Az egyre több megnyert verseny, a pénz, a nagyobb házak és gyorsabb kocsik, a divatosabb ruhák, illetve pilótánk egyre növekvő tapasztalati besorolása? Naná, hogy az online mód miatt - hogy mindazt, amit eddig leírtunk, egy élesített Gamespy ID segítségével hivatalos TDU-szerverre csatlakozva is átélhessük. Maga az eddig bemutatott játékrendszer ugyanaz marad multiban is, annyi változik csupán, hogy a versenyzők nem MI-pilóták többé, hanem hús-vér emberek, akik ugyanúgy járják a szigetet, teszik a dolgukat, akárcsak mi. Emellett persze megjelennek a térképen a kék ikonok mellett a narancssárgák is, amelyek a multis versenyeket jelölik. Ezekben a futamokban nem a pénznyeremény motivál minket, hanem a megszerezhető „presztízspontok" - no meg az, hogy teljesítményünk azonnal rangsorolódik a szerverpopuláció eredményei között a versenyek végén található összegzőablakban: egy-két pályacsúcsot és rekordot tartani pedig nagyobb elismerést jelent, mint a legdrágább elérhető kocsival furikázni. Az igazi nagyágyúk nemcsak a tabellákon erősködhetnek, hanem az országúton szemtől szembe is párbajozhatnak: csak le kell villogni a szembejövő Zondában trónoló -at (a játékosok neve a kocsik felett olvasható), nála felugrik egy párbeszédablak, ahol elfogadhatja a kihívást, s miután így tett, gyorsan zoom a térképre, beállítjuk a célt, megállapodunk a tét nagyságában - akár a kocsiban is lehet fogadni - aztán hajrá, győzzön a jobbik! Itt térül meg igazán a mesteri szintre kupált vezetői tudás: egy-egy megkockáztatott, centiken múló előzés, ahová mi még épp beférünk, de ellenfelünknek már fékeznie kell, a higgadt, átgondolt manőverek vagy a látványos cikázás a forgalomban sokkal inkább lenyűgözheti környezetünket és építi reputációnkat, mint az, hogy épp milyen kocsira harácsoltuk már össze a pénzt. Sokat s*ggelni a gép előtt bárki tud, s előbb-utóbb mindenkinek összejöhet a pénze az Enzóra, csak ugye ez még korántsem garancia arra, hogy használni is tudja majd a műszert.

A multis versenyek mindegyike „instance"-olt, azaz a kérdéses útszakasz és az ottani forgalom a verseny idejére egy külön kis „párhuzamos dimenzióként" funkcionál az aktuális versenyzők számára. Így biztosított egyrészt, hogy gyakorlatilag lagmentesen játszhassunk, másrészt hogy egyéb versenyzők - például az ellenfél klubjából - ne szólhassanak bele a meccs kimenetelébe. A klubalapítás egyébként még tovább tágítja a játék szociális aspektusát, így sokkal könnyebben tarthatunk kapcsolatot barátainkkal, csetelhetünk, klubversenyeket szervezhetünk, élvezhetjük a TDU MMO-oldalát. Gyakorlati haszna is van az online módnak, hiszen ily módon folyamatosan érkeznek új tartalmak - házak, autók, ruhák - a játékba, arról nem is beszélve, hogy régi, kiszolgált kocsinkat például a trade-csatornán keresztül értékesíthetjük. A ritka koncepcióautókat vagy legendás oldtimereket (melyekből a szalonokban is folyton készlethiány van), akár az eredeti ár többszöröséért is. De másképp is kereshetünk pénzt: a versenyzők találkahelyeként funkcionáló Drive-Inekben egy bizonyos szint után kiírathatjuk saját bajnokságunkat is. A jelentkezőktől bekasszírozzuk a nevezési díjat, ebből jutalmazzuk a helyezetteket, de ha igazán nagyot akarunk kaszálni, nem bohóckodunk a kockás papírral, beszállunk mi magunk is, és megnyerjük az egészet.

A sziget sötét oldala

Mielőtt azonban azt hinnénk, hogy megszületett a tökéletes játék, fussunk végig a rend kedvéért a negatívumokon, merthogy ilyen is van bőven. Apróság, de néha bosszantó tud lenni a multis versenyrendszer egy-két szempontból nehézkes mivolta: ha például kiírunk egy futamot, meg kell várnunk, amíg „feltöltődik" a rajtrács - ha épp nem klikkelnek elegen, akár percekig is várakozhatunk a kezdésig. Jobb a helyzet, ha becsatlakozunk valahova, mert ott vélhetőleg vannak már néhányan, de ilyenkor meg ki vagyunk szolgáltatva a host kénye-kedvének: ha ő idő előtt kilép, borul minden. Remélhetőleg a retail változatot elegen játsszák majd ahhoz, hogy ezekből ne legyen probléma. Szintén nem ekkora horderejű, de megjegyzendő, hogy saját járműveink totál törhetetlenek, csakúgy, mint a legtöbb tereptárgy, még azok is, amelyek súlyuknál, helyzetüknél fogva nem lassíthatnának nullára deformálódás nélkül egy kétszázötvennel száguldó autót. Ezt még írhatjuk az óriási nyitott játéktér és az online kapcsolat számlájára, ám a konstans grafikai bugokat nem. Néhány VGA-kártyával teljesen felejtős a menet közbeni grafikamódosítás, csakúgy, mint az alttabolás, mert rángató-villódzó, pixelhibás TDU lesz a jutalmunk érte.

Negatívumként jegyzem a gépigényt is, és nem megszokásból vagy passzióból: a progi egyetlen szigeten játszódik, és bármennyire változatos is maga Oahu, bármennyire tökéletesen digizték is be minden négyzetméterét, ez akkor is csak egy sziget, s mint ilyen, változatossága korlátozott. Addig ezzel senki nem foglalkozik, amíg konkrétan fotorealisztikus látványban gyönyörködik, mint ahogy tennék én az egyhangúságra akkor is, ha tényleg kint kocsikáznék az igazi Oahun - hiszen a hangulat és az illúzió mondhatni ugyanaz. Viszont akinél lejjebb kell tekerni a grafikát, annál ez mind borul: zöld fű, kék ég, mindez kicsit pixelesen, meg-megröccenve - ilyet láttunk már máshol is. Végül egy megjegyzés az egyjátékos módra: a progi egyértelműen multiban teljesedik ki igazán, s a nyitott végű MMO-koncepció érzésem szerint itt visszaüt kissé: akinek nincs megfelelő kapcsolata az online játékhoz, az a korlátozott változatosság, a sztori mód és az online lehetőségek teljes hiánya miatt előbb-utóbb bizony ráunhat a játékra.

Királyság, korona, egyebek...

A lenti százalék azonban nem a véletlen műve. Ha csak azt nézem, mekkorát markoltak a fejlesztők, a játék kenterbe veri az összes eddigi próbálkozást PC-n, és kérdéses, mikor készül olyan kihívó, amely egyáltalán közelébe ér komplexitásban, játékélményben. Viszont ha nagyot markolsz, többet szórsz el, s ez az alapszabály itt is érvényes: a TDU koncepciójával a fejlesztők néhány olyan területre is bemerészkedtek, amelyeket nem sikerült hibátlanul megoldaniuk. Ettől függetlenül emeljük kalapunkat az Eden Games és az Atari előtt, mert egy öklömnyi „majdnem tökéletesre csiszolt" gyémánt a mi szemünkben is többet ér egy borsónyi briliánsnál...

Test Drive Unlimited teszt - Kommentek

Oldal: 1 |

xoder (2010. május 31. 17:27)

Inaktív)

Ha több zene lenne benne, alázná a Need for Speed-et.

7

(válasz)

tubakos (2010. január 10. 13:23)

Inaktív)

Hehe, kedvenc játékom!

6

(válasz)

Tr0jan (2009. augusztus 11. 18:13)

Inaktív)

Egyik legjobb autós játék egyértelműen. Szép grafika és a gépigény se vészes. Az autók,motorok pedig...

5

(válasz)

Renato014 (2009. június 02. 14:47)

Inaktív)

Ful Grafon megy a game !
110FPS-es:D

4

(válasz)

Fhouse (2009. január 03. 09:56)

Inaktív)

Van sima restart versenyek közben ha elcsesztük volna őket. Csak nem az esc menüben, hanem a pause menüben kell keresni. Mivel a cikkben az volt, hogy végig kell menni a távon, csak akkor van vége egy versenynek... Hát, nem...

3

(válasz)

SHIF7ER (2008. június 11. 19:28)

Inaktív)

Odamész, nyomsz egy entert. Megveszed a legelső lakásodat. A lakásban megkeresed a versenyeket, és elindulsz a legelső versenyeden. Miután lenyomtad a legelső versenyedet, utána lenyomod a többit is.
Utána jön majd a legelső autóelszállítós küldetésed, utána pedig a legelső fuvarozósküldetésed.
És utána mindenhol legelső leszel, és akkor legelsőként vitted végig a játékot.
Érted?

2

(válasz)

djsex (2008. április 22. 12:43)

Inaktív)

szar mert nem lehet tovább meni miután megvetem az elsö kocsimat és oda mentem a kijelölt helyre.mért van ez?valaki tud segiteni?

1

(válasz)

Oldal: 1 |

Test Drive Unlimited

Fejlesztő: Eden Studios

Kiadó: Atari

Platform: PC, Playstation 2, Sony PSP, Xbox 360 | Stílus: Autóverseny

KAPCSOLÓDÓ VIDEÓ

Test Drive Unlimited 2 - fejlesztői napló (Ibiza)
Csodálatosan szép luxusjárgányokkal téphetjük majd fel Ibiza kopottas útjait. De mehetünk lassan is, gyönyörködve a táj szépségéban

Videó lejátszása

A MEGÚJULT MACWORLD

• Absinthe 2.0 - jailbreakelhetők az iOS 5.1.1-es készülékek!

  A Chronic Dev Team kiadta az Absinthe 2.0-ás verzióját, mely támogatja a legtöbb Apple eszközt, ráadásul untethered módon képes jailbreakelni egyetlen gombnyomással.

• Fortune: hogyan változtatja meg Tim Cook az Apple-t

  Az új CEO meglepően határozottan módosít a vállalat kevésbé jól működő pontjain, közvetlen stílusával teljesen más légkört teremt.

• Újabb Siri reklámok az isteni John Malkovich főszereplésével

  Úgy néz ki, az egy hónappal ezelőtt megkezdett tendencia folytatódik: újabb híres színész szerepel egy Siri-t népszerűsítő reklámfilmben.

TEST DRIVE UNLIMITED HÍREK

• Test Drive Unlimited Megapack
  2008. április 13. 14:24
• Új Test Drive Unlimited járgányok Xbox 360-ra
  2007. július 27. 12:58
• [PATCH] Test Drive Unlimited 1.66A javítás
  2007. július 17. 09:49
• [PATCH] Test Drive Unlimited foltozás
  2007. július 13. 00:09
• Új Test Drive verdák Xbox 360-ra
  2007. május 14. 19:36

TOVÁBBI KAPCSOLÓDÓ HÍREK

• GameStar Hype 2012. 05. 11.
  2012. május 11. 22:29
• Bezár az Eden Games - Mi lesz veled, Atari?
  2012. május 11. 18:25
• Az eredeti Star Wars játék elfeledett tévés bemutatója
  2012. május 05. 12:20
• Megújulhat az Icewind Dale
  2012. április 13. 15:19
• Elhunyt Jack Tramiel, a Commodore alapítója és az Atari felvirágoztatója
  2012. április 10. 15:13

HASONLÓ JÁTÉKOK

• Need for Speed: Carbon
• End of Eternity
• Pirates of the Caribbean: Armada of the Damned
• Dungeon Defenders
• The Elder Scrolls V: Skyrim

HASONLÓ CIKKEK

• Tovább várat magára a The Secret World
• Harry Potter for Kinect - Roxfort felvételt hirdet
• Hitman: Sniper Challenge - 47-es a kulisszák mögött

TEST DRIVE UNLIMITED AJÁNLOTT FANSITE

• http://www.gphungary.hu

TEST DRIVE UNLIMITED LETÖLTÉSEK, TIPPEK

AKTUÁLIS!

A Diablo III harcosai - Barbarian

2012. május 26. 11:46

Sorozatunk legújabb szereplője a tesztoszteron plakátok arculata, a rettenthetetlen barbár!

Használt játékok blokkolása: ebéd előtti elmélkedés

Hitman: Sniper Challenge - 47-es a kulisszák mögött