GameStar Tábor 2014 - nézd meg az összefoglalókat!
Kattints a részletekért!

Tron: Evolution teszt

Chavalier

Előbb-utóbb minden teremtmény fellázad az alkotója ellen. Ez a Tron: Evolution történetének legfőbb tanulsága.

A Tron 1982-es bemutatásakor még meglehetősen aprócska voltam, fogalmam sem volt arról, mi az a számítógép, többnyire azzal foglaltam le magam, hogy hegy- és vízrajzi térképeket rajzoltam a pelenkámba. Tíz évvel és egy rendszer összeomlásával később, a VHS-korszak utolsó éveiben egy agyonmásolt kazetta került hozzám. Akkoriban még épp csak első bátortalan ismerkedésemen voltam túl a számítógépnek nevezett valamivel, a film pedig elevenembe vágott. A mai napig működik a pavlovi reflex: amint meglátok egy neonfényben fürdő motort, egy izzó áramkörök mintázta öltözéket, vagy egy fényes korongot, megugatom, mint kivert kutya a Holdat. Na jó, egy kicsit túloztam, de azért értitek, mit próbálok itt szavakba önteni.



Nagy volt hát az öröm, amikor megtudtam, hogy újabb Tron-játékot áll majd módomban kipróbálni, s még nagyobb a riadalom, amikor kiderült, hogy filmhez készül a kicsike. Neonfényes páncéllal, durcás arckifejezéssel és komoly fenntartásokkal felvértezve ültem le a játék elé, csak hogy napokkal később revideáljam a nézetem.

Welcome Program


A Tron: Evolution történetét valahol a Tron és a Tron 2.0 között helyezhetjük el. A Mester Kontroll Program és Dillinger rémuralma már a múlté, Alan és Kevin fiai pedig még gondtalan gyerekkorukat élik. Kevin Flynn furcsa anomáliát, egy meghatározhatatlan eredetű vírust észlel a rendszerben, ezért csak úgy tér vissza a virtuális világba, hogy Tron mellett egy rendszerfelügyeleti programot is élesít. A játékos ezt a programot, Anont alakítja a történet során, ami már az első félóra után jókora fordulatot tartogatna számunkra, ha nem lőtte volna le ezt a poént már korábban a Tron: Örökség egyik filmelőzetese. Clu ugyanis Flynn direktíváit félreértelmezve magához ragadja a hatalmat, és szabályos népirtásba kezd. A hozzá hasonló Basic programokat felsorakoztatja maga mögött, és keresztes háborút indít az általa torzszülötteknek, megszüntetendő problémának tartott ISO-programok ellen, amelyek a Basicekkel ellentétben előre meghatározott parancsoktól függetlenül, szabadon ténykednek és fejlődnek. Clu egészen odáig merészkedik, hogy megpróbálja elpusztítani a saját alkotóját. Izgalmasan kezdődik hát a mintegy 8-10 órás kaland, amely során Anon számtalan ellenségre és néhány hű barátra tesz szert.



Főhősünk a játék folyamán tapasztalati pontokra tesz szert az ellenfelek legyőzését, pályaszakaszok leküzdését, Abraxas-szilánkok, illetve Tron-fájlok összegyűjtését követően, ami előbb-utóbb szoftverfrissítéshez, azaz szintlépéshez vezet. Az alkalmanként kapott 2 MB memóriát egyre drágább képességekre, fejlesztésekre fordíthatjuk, amelyek több életerőt, több energiát, jobb élet- és energiaszívó képességet, nagyobb sebzést, gyorsabb mozgást, álcázást és egyéb finomságokat foglalnak magukban. Egy-egy képesség, illetve módosítás megvásárlásakor látni fogjuk, hogy milyen hatással lesz gyalogos, motoros, illetve tankot vezető hősünkre.

Prince of Tron

A Tron: Evolution játékmenetében két fő elem dominál, minden más csak apró extra (menekülés fénymotoron, tankos lövöldözés) annak érdekében, hogy nehogy unalmassá váljék hosszabb távon a játék. Az ugrálós, falon futós részek kísértetiesen emlékeztetnek a Prince of Persia sorozat hasonló jeleneteire, ezért hajlamos vagyok azt hinni, hogy valaki a Propaganda Games-nél az idő homokjával szórakozó herceg rajongója. Persze nem is baj ez, ha jó pályatervezés és könnyen kezelhető irányítás egészíti ki. Előbbi a látvány tekintetében rendben van, a gigantikus városok, a senkiföldjén túl elterülő kolónia, Clu hadihajója színvilágukban, atmoszférájukban teljesen eltérnek egymástól. Jellemző módon a legtöbb helyszín grandiózus, s valóban apró, jelentéktelen programnak érezzük magunkat. Az első helyszínen, Tron City-ben még kapunk segítséget az útkereséshez, ám a város határain túl már csakis magunkra számíthatunk. Sajnos az esetek többségében nincs alternatív ösvény, így csakis egyetlen megoldás vezet célra, és kitartó próbálkozással előbb vagy utóbb sikerül leküzdenünk az előttünk tornyosuló akadályokat. Nagy segítségünkre lesz ebben Anon mozgáskultúrája, amelynek köszönhetően a parkour legszebb pillanatai elevenednek meg a képernyőn. A legtöbb mutatvány alapja a sprint; kellő sebességre felgyorsulva Anon dobbantónak használja a tereptárgyakat, és a levegőbe katapultálja magát, sőt mágneses korongja segítségével narancssárgán villogó pontokba kapaszkodva irdatlan távolságokat képes átszelni a semmi fölött.



A fejlesztők különösen büszkék arra, hogy a folyékony és szabad mozdulatsorokat játszi könnyedséggel ötvözték a capoeira táncszerű lépéseivel. A kettő tényleg remekül illik egymáshoz, érdemes is kihasználni a mozgékonyságunkat a harcban, hiszen a falra felfutva, majd onnan elrugaszkodva jóval nagyobbat lendíthetünk a korongon, ami így gyilkos erővel fog célba találni. A támadások egy részét háríthatjuk, a többit igyekezzünk szépen elkerülni, s használjuk bátran a közeli és távoli támadások kombinációját. Ha nagyot akarunk ütni, akkor hosszabb ideig tartsuk nyomva a támadás gombját, ha pedig a földet akarjuk megrengetni energiapajzsot hordozó, vagy épp távol-keleti orgyilkosként ugráló ellenfeleink alatt, netalántán széles sugarú körben korongzáport zúdítanánk mindenkire, akkor saját energiánkat kell megcsapolnunk.
A harc során elkerülhetetlen, hogy karakterünk sérüléseket szerezzen, s ha épp nem áll rendelkezésünkre életszívó korongmodifikáció, akkor a pályák színvilágát visszatükröző életenergiával telt falszakaszokon kell végigfutnunk. A különleges támadásokhoz felhasznált energiát pedig mindenfelé megtalálható, fehéren izzó energiaforrásokból nyerjük ki. Ezek az erőforrások sosem merülnek ki, kis idő elteltével ismét szipolyozhatunk belőlük, ami leginkább a bossokkal való összetűzések alkalmával fog jól jönni.

Tron of Duty

A Tron: Evolution multiját feltétlenül ki kell próbálnia még annak is, aki magányos farkasként szeret játszani, és semmi kedve marokszám falni a magas vérnyomás elleni tablettákat más játékosok butaságai miatt. Úgy vélem, az eddig leírtak alapján a napnál is világosabb, hogy a legtöbb játékelemet máshonnan vették kölcsön és igazították a világ szabályaihoz a fejlesztők. Ha ritkán is, azért találkozunk saját kútfőből kipattant megoldásokkal is - ilyen például a perzisztens karakterfejlesztés. Ez azt jelenti, hogy a kampány során szerzett tapasztalat elkíséri a játékost a fergeteges multis csatározásokat kínáló Játékrácsra is, és viszont. Akár a kampány során is belevethetjük magunkat egy kis multizásba, ha a lemezállomásoknál ezt az opciót választjuk. Egyébként nem is muszáj emberi ellenlábasokkal szenvednünk, ugyanis szükség esetén botokkal helyettesíthetjük őket.
A többszereplős játékmódok fénypontja stílszerűen a fénymotorozás, ami a modern időknek megfelelően nem egyszerű négyzetrácsos pályákon zajlik, hanem jóval összetettebb, többszintes, útvesztőkkel és ugratókkal szabdalt térképeken. Nincs is annál megalázóbb vég, amikor sikerül valakinek a levegőben feszülő fénycsíkjába beleugratnunk. A közeli kameranézet miatt viszont többnyire nem látjuk, milyen akadályrendszert hagytunk magunk mögött, így rendkívül nehéz tudatosan megtréfálni a többi motorost. Az ilyen versenyeket rendszerint a fénymotor nyergéből lepattanva, gyalogosan fogjuk befejezni.



Nem meglepő módon sima, valamint csapatos deathmach is részét képezi a választható játékmódoknak, amelyekben az egyetlen fegyver ellenére is parázs hangulatú, legfeljebb tízfős csatákat vívhatunk. Ha nem egy csapat tagjaként megyünk ki a hóra, akkor nézzünk mindig a hátunk mögé, ugyanis rendkívül népszerű az a taktika, hogy a többiek észrevétlenül közelítik meg a párharcba bonyolódott játékosokat, majd egy teljesen feltöltött csapással végeznek velük, mielőtt bármiféle ellenállás kifejtésére esélyük nyílna.
Mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a Call of Duty multijából ismerős perkek, módosítók, előre összekészített csomagok (jelen esetben a fegyvereket korongmodifikációk helyettesítik) egy minden elemében modern multiplayer-élményt garantálnak. Pont ezért kár, hogy mindössze négy térkép áll a rendelkezésünkre, kettő a gyalogos, kettő a motoros csatáknak kedvezve.

Hangosabb vagy szebb?

Bár más téren sem szerepel rosszul, a Tron: Evolution különösképp a fül kényeztetésében jeleskedik. A szinkronhangok egytől egyig passzolnak a szereplőkhöz, ami nem is csoda, hiszen Flynn kivételével mindegyiküket az eredeti színész kelti életre. Aki mindig arra vágyott, hogy Tizenhármas, vagyis az igéző tekintetű Olivia Wilde mondja neki, hogy „Szedd a lábad, program!", annak végre beteljesül az álma. Nekem a Babylon 5 sorozatból ismert Bruce Boxleitner vendégszereplése okozta a legnagyobb örömet, ugyanis a 60. életévét taposó úriember orgánuma még mindig ugyanolyan jól cseng, mint amikor a híres űrállomás kapitánya volt. Nem is voltam hajlandó magyar vagy német szinkronnal megnézni egyetlen epizódot sem. A veterán színész egyébként nagy rajongója a Tron világának, s még soha egyetlen felkérést sem utasított vissza, amikor Alan Bradley vagy Tron karakterét kellett eljátszania. Mint említettem, Jeff Bridges a játékhoz már nem kölcsönözte a hangját egyéb elfoglaltságai miatt, így a hozzá szinte megszólalásig hasonló orgánummal rendelkező Fred Tatasciore ugrott be a helyére. Észre se vettem volna a turpisságot, ha nem olvasom végig a stáblistát. Külön öröm, hogy nemcsak átéléssel játszanak a színészek, az ajakszinkron is tökéletes lett. A játék egyik legkatartikusabb pontja Clu harcias, a Basic-programokat egységes táborba kovácsoló beszéde.
Az effektek, az egymásnak csapódó korongok sercegése, az elekTronikus ambient zörejek, a hajmeresztő sebességgel száguldó fénymotorok búgása, és mindenek felett a derezz, vagyis a végleges törlés effektje tökéletesen illeszkedik ebbe a rideg virtuális világba. Eddig sem fukarkodtam a pozitív jelzőkkel, azonban kétségtelen tény, hogy a zene teszi fel a koronát mindarra, amit fülünk befogadni képes. Aki nem idegenkedik zsigerből az elekTronikus zenétől, az a francia Daft Punk filmhez írt trackjeit (például Derezz), valamint Chris Velasco, Kevin Manthei és a Sonic Mayhem néven futó Sascha Dikiciyan ütemeit fogja hallgatni még napokkal azután is, hogy befejezte a játékot.



A látványvilág egy lépéssel elmarad a hangzás mögött, és ez lényegében annak köszönhető, hogy elsősorban a konzolok igényeihez és képességeihez igazodva készült; el lehet felejteni a DirectX 11-ben rejlő lehetőségeket. Cserébe viszonylag gyengébb gépeken is gond nélkül elindul az Unreal motor hajtotta játék. Művészi ábrázolás szempontjából a Tron: Örökség és a Tron: Evolution ugyan kéz a kézben halad egymás mellett, a játék alkotói a világ egy nagyobb szeletének bemutatására kaptak lehetőséget, mint a filmesek, amelynek következtében olyan helyszíneket is létre hozhattak, amelyeket vélhetően nem látunk viszont a filmvásznon. Ilyen például az ISO-frakciók egyikének menedéket nyújtó Bostrum Kolónia, amely zöld fényárban úszó barlangjainak köszönhetően sokkal organikusabb környezet, mint például Tron City.
A programok csillogó latexruháiba égetett neoncsíkok, a modernizált fénymotorok, az új köntösbe öltöztetett szállítók, illetve tankok megszólalásig hasonlítanak az új filmben feltűnő megfelelőikhez.

Tronfosztás?

A többszöri végigjátszás során mindvégig ott lapult valahol elmém mélyén a kérdés, hogy vajon jobb játék-e a Tron: Evolution, mint a játéktermek egykori ásza, a Discs of Tron, vagy az olvasók által talán jobban ismert Tron 2.0. Olyan kérdés ez, amelyre nehezebb egyértelmű választ adni, mint az elsőre gondoltam volna. Mégis hogyan hasonlíthatnék egy, az ihletadójától húszéves távolságra szinte korlátlan kreatív szabadságot élvező FPS-t egy TPS-hez, amely előzmény-funkciója ellenére mégiscsak olyan játék, ami egy mozifilm árnyékában jelenik meg?



Ahelyett, hogy bonyolult matematikai képletekben veszejteném el magam és az olvasókat, inkább összefoglalnám, kinek érdemes a Tron: Evolutionre időt és pénzt áldozni.
Azt hiszem, magától értetődő, hogy aki kicsit is vonzódik a Tron univerzumhoz, annak érdemes egy pillantást vetnie rá. Pláne, ha még az új film is érdekli, hiszen a játékot végigjátszva garantált, hogy azok közé tartozik majd a teremben, akik sejtelmesen mosolyognak a bajszuk alatt egy-egy mondatott hallva vagy jelenetet látva, miközben másoknak fogalmuk sincs arról, hogy épp egy, a történet szempontjából fontos részletről maradtak le. A többiek nézzék meg előbb a filmet, s ha tetszett, bátran adjanak esélyt a játéknak is.
A Tron: Evolution más, nem jobb és nem rosszabb, mint a korábbi játékok, egyszerűen más. Ami pedig más, az nem feltétlenül rossz. Program vége!

tron evolution mozifilm adaptáció platformer akció disney propaganda games multiplatform teszt PC Xbox 360 Playstation 3 Nintendo Wii Akció Platform

Tron: Evolution

8.5

Majd' három évtizedes szünet után filmvásznon és harmad akkora szünet után kis képernyőn is visszatérhetünk...

+ Pro
  • stílusos grafika
  • összekapcsolt szingli és multi
  • Daft Punk
- Kontra
  • aránytalanul sok platformer rész
  • háttérbe szorul a harc
  • kampányból hiányzó fénymotor-verseny

Hasonló jóságok

24 Komment Szólj hozzá

Oldal: 1 | 2 »
4 24
Mekes97
Inaktív)

jó játék és jó a felbontása

5 23
lacika98
Inaktív)

jó király így tovább ilyen játékokat kell készíteni!

6 22
tupeLo
Inaktív)

nagyon rossz játék, borzalmas irányítás, dögunalmas, repetitív harcok és hosszútávon iszonyat idegesítő zene, még szerencse, hogy rövid. 10/4

5 17
MR-23
Inaktív)

Szerintem jó

7 12
amadeux
Inaktív)

nekem valahogy ezek az adaptációk valahogy nem jönnek be, de ez oda vissza érvényes, filmből játék, játékból film, de mondjuk a CRYSIS - ból egy jó filmet burkheimer vagy ridley scott rendezésében elfogadnék :D

4 11
slipknotboy
Inaktív)

nagyon kaki játék aszt hittem jobb lesz

5 10
Metalheart
John Locke (7/10)

a játék lehet hogy trágya, de a film elég fa.sza volt sztem. jó kis hangulata volt, bár nem moziba néztem, ott biztos fajább lett volna. am persze ki lehetett volna belőle többet is hozni, dehát mire számítsunk a Disney-től? a pop film is gyakorlatilag értékelhetetlen volt még balkáni mércével is, sztem a tron messze fölülmúlja, még ha nincs is benne annyi akció (ergo egy kicsit uncsi)

4 7
davidguru
Dr. Gregory House (9/10)

A film elég gyenge, a játékról ne is beszéljünk!!

4 6
amadeux
Inaktív)

a film megfogott, de a játék hát 5/10, nem több. princ of persia 2100-ban fényes korongokkal kardok helyett :D

Oldal: 1 | 2 »

Kiadó: Project029 Media and Communications Kft. - Impresszum - Hirdetési ajánlatunk - Adatvédelmi elveink - E3

Ügynökségi értékesítési képviselet: Adaptive Media