Kék ég, homokos tengerpart, bennszülött lányok combján sodort szivar, jófajta rum, és alacsonyan szálló ólomdarazsak. Vajon csak ennyit tartogat számunkra a virtuális banánköztársaság?
A Tropico 2001-es megjelenésekor hatalmas népszerűségnek örvendett a gazdasági szimulációk műfaja. Vasúti közlekedés és szállítás, városi tömegközlekedés, "egyszerű" városépítés különböző történelmi korokban, pizzéria, étterem, szálloda menedzselése vagy egy űrállomás életének igazgatása. Csupán néhány téma az akkori slágerek közül, amelyek között remekül megfért az egyedi atmoszférával bíró banánköztársaság-szimulátor is. A folytatás annyiban próbált újítani, hogy mintegy három-négyszáz évvel visszatekerte az idő kerekét és rumot vedelő félszemű kalózokat ültetett a faragott mahagóni íróasztal mögött kényelmes bőrfotelben ücsörgő, kedélyesen pöfékelő diktátorok helyére. Másodjára már hiába váratott magára a siker, így a franchise-t hosszabb időre sarokba állították. A pihentetésnek tavaly szakadt vége, amikor egy feltörekvő német kiadó, a Kalypso Media megkereste a jogtulajdonos TakeTwo-t és vételi ajánlatot tett. Az üzlet megköttetett, a Tropico sorozat pedig trilógiává bővülhet az Imperium Romanumot is jegyző Haemimont Games jóvoltából. Az új tulajdonos biztosra megy, ezért a már egyszer bevált hidegháborús környezethez tér vissza.
Híveink közöttBár a Tropico 3 sokat kölcsönöz elődjétől, tartalmazni fog annyi újdonságot, hogy ne csak a grafikai ráncfelvarrás miatt érezzünk késztetést kipróbálására.
|
"a diktátor immáron megelevenedik a képernyőn, sétára indulhat a főváros utcáin"
|
Elsősorban azt érdemes kiemelni, hogy a diktátor immáron megelevenedik a képernyőn, sétára indulhat a főváros utcáin, beülhet ebédelni valamelyik étterembe, kaszinóban töltheti estéit csinos hölgyek társaságában, strandolhat, vagy akár beszédet is intézhet az emberekhez. Évente egyszer nyílik arra lehetőség, hogy az elnöki palota erkélyéről szónokoljunk (erről az Egy rém rendes család egyik epizódja jut eszembe). Mondandónkba belefoglalhatjuk, hogy kit, vagy mit okolunk a rossz termés, a gyengülő nemzeti valuta, a romló közbiztonság, vagy épp a fokozódó nemzetközi helyzet miatt, ami nem marad következmények nélkül. Természeti csapás okozta károkra hivatkozva csökkenthetjük a béreket, emelhetjük az adókat, és a lista még hosszan folytatható. Gyakorlatilag mindennek van jelentősége, amit elnökként teszünk. Egy sűrűn látogatott étterem turistalátványossággá lép elő, megugrik a forgalma, a tulajdonos több bevételhez jut, amiből több adót fizet. Ha közelebbről szemrevételezünk egy építkezést, a lustálkodó munkások összekapják magukat, és rövidebb idő alatt végeznek.
Elnököt kreálhatunk mi magunk, vagy választhatunk ismert történelmi személyiségek (pl.: Fidel Castro, Che Guevara, Eva Peron, Augusto Pinochet) közül. Saját kreációnk, vagy választott avatárunk képességeit magunk választhatjuk ki, s bizony alaposan meg kell fontolnunk, mire tesszük a voksunkat. Az "arany nyelv" például szónoki képességeinket emeli mesteri szintre, ami a nép hülyítése mellett diplomáciai vonalon is jól szolgálatot tesz.
Ha forró a talajBár a trópusi környezet láttán sokaknak a földi Paradicsom gondolata ugorhat be, a diktátorok alatt sínylődő emberek élete többnyire nem leányálom. Látástól vakulásig robotolnak a bányákban, a gyártelepeken és a földeken, miközben fizetést alig kapnak, az adó pedig abból a kevésből is lecsippent egy jókora darabot.
|
"arra még nem nagyon volt mód, hogy avatárunkkal ellátogassunk egy másik játékos birodalmába"
|
Ha már végképp nem bírják tovább, akkor sztrájkba lépnek. Ilyen esetben nagylelkűen javíthatunk egy kicsit a körülményeken, megvárhatjuk, amíg megunják az egészet, vagy rájuk szabadítjuk egyenruhásainkat. Ez utóbbi megoldással szinte bármilyen szituációban előhozakodhatunk, de a túlzott és gyakori erőszak nem tesz jót népszerűségünknek.
Bevételi forrásunk egy részét a fekete arany képezi. A kitermeléshez és feldolgozáshoz szükséges beruházások kezdetben csak viszik a pénzt, ám az olajárak fokozatos emelkedésével egy idő után tisztességes, majd jóval később már egyenesen pofátlanul aránytalan hasznot hoznak.
Óvatosan kell bánnunk az őslakosokkal is, akiket megpróbálhatunk integrálni a többségi társadalomba, olcsó munkaerőként foglalkoztathatunk, netán turisztikai látványosságként adhatunk el. Na nem szó szerint, a rabszolgaság nem megengedett. Ha egyik megoldás sem tetszik, akkor nem szükséges foglalkoznunk velük, ám megeshet, hogy az életterük veszélyeztetése miatt felgyújtják a közeli tanyákat, feldúlják a kisebb településeket, esetleg a lázadó gerillákkal szövetkezve turistákat rabolnak váltságdíj fejében. Jópofa megoldás, hogy nem kötelező kifizetni az összeget, megpróbálhatjuk helyette eltussolni az ügyet.
Látunk tégedMég ha gyakorlatilag teljhatalommal is rendelkezünk a szigetország felett, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a világ értesül viselt dolgainkról. A lehetséges gazdasági, továbbá kül- és belpolitikai következmények közül magasan kiemelkedik az ENSZ-intervenció jelentősége. Ahova ugyanis a kéksapkások, és az őket kísérő segélyszervezetek beteszik a lábukat, óhatatlanul magukkal hozzák a jobb élet és esetenként a demokrácia igényét. Más persze a helyzet, ha természeti csapás folytán állt elő humanitárius katasztrófa, mert ilyenkor az elnök is csak a körülmények áldozata, s igazán nem lehet okolni semmiért. Egyéb esetben jobban tesszük, ha meghúzzuk magunkat, miközben segélymunkások etetik az éhezőket, s orvosok gyógyítják a betegeket. Amíg ENSZ tevékenység folyik határainkon belül, addig tartózkodnunk kell a választások eredményének befolyásától és politikai ellenfeleink likvidálásától. Erre egyébként a titkosrendőrség révén nyílik lehetőségünk. Rájuk fokozottan figyelni kell, hiszen egy elhanyagolt emberünk könnyen válhat a hatalmunkat aláásó kettős ügynökké.
Egy diktátor nem diktátorElsődlegesen gazdasági szimulációra építkező játékok esetében komoly kihívás a multiplayer játékmódok megoldása. Ugyanazon nép fölött uralkodó két diktátor mégis hogyan férne meg egy időben egy szigeten? Míg a válaszon töritek buksitokat, elárulom, a Haemimont/Kalypso páros nem találta fel spanyolviaszt, inkább egy elegáns, és szerintem életképes megoldással rukkolt elő. Mindenképpen szeretnének valamilyen online közösséget összeverbuválni, s ha már közvetlenül egymással nem mérkőzhetnek meg a játékosok, valamilyen módon gondoskodni kell a versenyszellem fenntartásáról. E célból találták ki a Kihívást, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy a játékosok számos paramétert megadva létrehoznak egy szigetet, akár napra pontosan megszabott események sorával, s ezt a többiek elé tárják. Nosza, ugorjanak csak neki, lássuk, képesek-e leküzdeni az akadályokat. A legnépszerűbb Kihívások győztesei (az elért pontszám alapján) felkerülnek az online közösség dicsőséglistájára, ráadásul minden győzelmünk szerepel majd a mások által megtekinthető profilunkban. Ilyesmivel találkozhattunk korábban is, viszont arra még nem nagyon volt mód, hogy avatárunkkal ellátogassunk egy másik játékos birodalmába, ahol cseveghetünk, komolyabb hangvételű tárgyalásokat folytathatunk, vagy akár kölcsönösen előnyös megállapodásokat írhatunk alá. Távozáskor pedig értékelnünk kell elnöktársunk teljesítményét. Arról pedig még nem is szóltam, hogy kereskedhetünk a többi diktátorral, s ha már mindenki a tenyerünkből eszik, akkor megalakíthatjuk a banánköztársaságok szövetségét.
"Bevált recepten ne változtass!" - tartja a dakota játékfejlesztők közkedvelt mondása. Az új Tropico pedig annyit őriz meg a nagy előd méltatott összetevőiből, amennyi csak lehetséges. Eredeti ötletekkel is találkozunk szerencsére, az elnöki avatár jelenlétét pedig csak dicsérni lehet. A jelentősebb változtatások közé tartozik még a felhasználóbarát kezelőfelület és a nehézségi szint oly módon történő kalibrálása, hogy csak mesterévé válni legyen nehéz, elsajátítani ne.
GameStar
Pro:- szép, hangulatos grafika
- könnyed, ugyanakkor kihívásokat is tartogató játékmenet
- humoros
- Guanito
-
Kontra:- optimalizálatlan grafikus motor, magas gépigény
- értelmetlen a svájci bankszámla
- tolakodó zene
8.6