Sajátos humorú hidegháborús gazdasági és politikai szimuláció a harmadik világ fiktív banánköztársaságában. 2009. október archív
A tél előhírnökeként végérvényesen beköszöntött az ősz, a hőmérő higanyszála egyre fáradtabban kúszik felfele, s a szerencsétlen cikkíró hajnalok hajnalán dideregve görnyed a monitor előtt éhbérért gépelve az El Mazurro által megrendelt agyzsibbasztó röpiratokat. Ki nem fizetett politikai hirdetés lett volna, ám hősünk úgy döntött, szembeszáll az elnyomó rezsimmel, s nem hallgatja el az igazságot. Viva la revolutión!
Diktátor születik
A Tropico harmadik része úgy kezdődik, hogy létrehozzuk saját kis diktátorunkat. Lustábbak választhatják valamelyik történelmi személyiséget is (pl. Eva Peron, Augusto Pinochet, Che Guevara, Fidel Castro), bár én szívem szerint inkább munkatáborba küldeném őket, hadd tanuljanak egy kis alázatot a deviáns liberálisok. Ha itt végeztünk, egy rövid, ám hasznos tutorial teljesítése után kipróbálhatjuk, hogyan tudnánk elkormányozni egy országot. Halkan jegyzem meg, hogy a korrumpálható játékosok egy titkos svájci bankszámlára komoly összegeket menekíthetnek át, ám ennek néhány küldetéscélt leszámítva semmi értelmét nem láttam. Kár, pedig zaftos kis botrányokat lehetett volna kihozni belőle. Külön dobozban foglalkozunk még eme vezetésre született ember hasznos mivoltával. Annyit azonban hozzáfűznék, mielőtt más vizekre eveznék, hogy üres perceinkben érdemes ráragasztani a kamerát, s így szinte testközelből követhetjük nyomon, mivel üti el idejét egy ország vezetője.

Így terítik a játékot szerte a világban.
Ötéves terv
Avatár ide vagy oda, a Tropico 3 elsősorban a gazdaságra helyezi a hangsúlyt. A cél értelemszerűen a profit termelése, hiszen nem kevés pénzünkbe kerül az, hogy hatalmon maradjunk, legyen az általunk választott politikai irányvonal diktatorikus vagy demokratikus. Jövedelemre több forrásból is szert tehetünk, ám nem árt tudni, hogy az esetek többségében nem áll rendelkezésünkre az összes pénzszerzési lehetőség. Példának okáért minden évben jelentős adományokat kaphatunk az Egyesült Államoktól és/vagy a Szovjetuniótól. Ezek a források addig tekinthetők kiemelkedően fontosnak, ameddig nem sikerül felfuttatnunk a kereskedelmet, vagy a turizmust. Alattvalóink adót fizetnek, valamint lakbért, ami szintén az államkasszát gazdagítja. Úgy tapasztaltam, hogy az ily módon befolyó összeg meglehetősen csekély. Persze szorosabbra is húzathatjuk a nadrágszíjat, ám ilyenkor nagyobb az esélye annak, hogy elpártolnak tőlünk az állampolgárok, a következő választásnál az ellenzék képviselőjére adják voksukat, emigrálnak, a legrosszabb esetben pedig fegyvert ragadnak és nyílt lázadásba kezdenek. Így amint tehettem, mindig eltöröltem a lakbért, csökkentettem az adót, miközben emeltem a béreket.
Az aktuális sziget természeti adottságaitól függ, hogy a gazdaságot, a turizmust, netán mind a kettőt lehet-e és érdemes-e fejleszteni. Maradjunk először a gazdaságnál! A megtermelt javak egy részét polgáraink fogyasztják el, ez elsősorban az élelmiszerre vonatkozik. A felesleget automatikusan a kikötőbe szállítják a fuvarozó társaság teherautói, az árut itt konténerekbe pakolják, amelyekkel színültig rakodják a gigantikus kereskedelmi hajókat. Néhány havonta érkeznek a konténerszállítók, amelyek távozásakor az exportált áru ellenértéke azonnal megjelenik az államkasszában.

Termeszthetünk különféle haszonnövényeket (gabona, gyümölcs, dohány, cukornád, kávé stb.), tenyészthetünk kecskét, szarvasmarhát, lámát, foghatunk halat a tengerben, ásványkincseket hozhatunk a felszínre (vas, bauxit, arany, kőolaj), valamint fakitermelést is folytathatunk. Alapfokú közgazdasági ismeretek, vagy a jóval hasznosabb józan paraszti ész birtokában nem tart sokáig rájönni, hogy a nyersanyag közel sem ér annyit a világpiacon, mint a félkész vagy a késztermék. Főleg, ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a világpiaci árak ingadozásai erőteljesebben érintik a nyersanyagok exportőreit. Ebből az a logikus lépés következik, hogy létre kell hoznunk saját feldolgozóiparunkat, aminek következtében olyan hal- és gyümölcskonzervvel, bútorokkal, szivarral, rummal, ékszerrel, húsipari és olajipari termékekkel találkozhatnak világszerte a fogyasztók, amelyeken ott virít a „Made in Tropico" felirat.
A termelékenységet és a minőséget fejlesztésekkel, valamint a bérek és a munkaidő optimális egyensúlyával lehet feljebb tornászni. Azt sem árt tudni, hogy a Tropico 3 virtuális szigetei is örökölték a trópusi égöv alatt található területek termőföldjének jellemző vonásait, vagyis néhány évente el kell költöztetni a farmokat, miután kimerült a talaj.

A másik fontos bevételi forrásunk a már említett turizmus lehet. Akkor érdemes igazán a külföldiek pénzére utazni, ha szigetünk festői szépségű, a természet nagyrészt érintetlen, akad bőven látnivaló, biztosított a turisták szórakozása és kikapcsolódása, elegendő szállodai szoba áll rendelkezésükre, valamint rendelkezünk egy homokos partszakasszal, ahol strandot alakíthatunk ki. A turisták külön a számukra épített kikötőbe befutó hajókon, vagy repülővel érkeznek. Repülőtér megépítésére ritkán lesz csak lehetőségünk, nem is a borsos ára, sokkal inkább helyigénye miatt. (Ne feledjük, gyakran zsebkendőnyi méretű szigeten kell helytállnunk!) Luxuskörülményekhez szokott dúsgazdag kozmopolita világjárók mellett ökoturistákra, pihenni vágyó családokra és a buli kedvéért bármilyen őrültségre hajlandó diákokra egyaránt számíthatunk. Utóbbiakkal olykor meg is gyűlhet a bajunk. Az egyikük például elkötötte az elnöki limuzint, majd nekihajtott a katedrális épületének. Az eset után döntéskényszerbe kerültem: átnevelés egyházi segítséggel, kényszermunka vagy kivégzés. Az átnevelés mellett döntöttem, s csak később derült ki, hogy jól tettem, hogy nem köttettem fel azonnal a részeg suhancot, hiszen egy magas rangú amerikai kormánytisztviselő csemetéjéről volt szó. Nem hiányzott volna a nemzetközi botrány, ahogy az sem, hogy a CIA puccsot szervezzen ellenem.

Tropico a tropicoiaké!
Tropico izgalmas ország, lakói sokfélék, világnézetük sem egységes, ami alaposan megnehezíti egy vezető dolgát, elvégre szavazójoggal felvértezett polgárokról van szó. Amerikaiakhoz húzó kapitalisták, szovjetekhez húzó kommunisták, értelmiségiek, hívők, militaristák, környezetvédők és nacionalisták alkotják a különböző csoportosulásokat. Nem szükséges mindegyik érdekcsoport igényeit maximálisan kielégíteni, de törekedni azért lehet rá. Igaz, az egyes csoportok között fennálló kiengesztelhetetlen érdekellentétek miatt mindvégig pengeélen táncol az, aki harmóniára, egy mindenki boldogságát garantáló utópisztikus állam megteremtésére törekszik. Vegyük például a nacionalistákat, akik sértésnek érzik, hogy a kórházakban külföldi orvosok dolgoznak, hogy Portugáliából rendelt pap prédikál a templomban, hogy nem hazai tanárok oktatnak az iskolában. A valóságot híven tükrözi, hogy sem ők, sem a többi érdekcsoport képviselői nem képesek felfogni, hogy gyakorlatilag lehetetlen egyszerre minden felmerülő igényt kielégíteni. Tropicói orvosokat és tanárokat akarnak? Ahhoz először biztosítani kell az oktatás, a képzés feltételeit középiskola, majd egyetem felépítésével. Kezdetben mindenképpen drágán behajózott külföldi szakemberekre kell támaszkodnunk, akik majd kinevelik a következő generációt, így boldogok lehetnek a Tropico állam színeiben díszelgő pizsamát hordó hazafiak.
Ha már említettem az építkezést, akkor illik megjegyeznem, hogy más játékoktól eltérően a munkavégzés nem folyamatos. Az építőiroda emberei kivonulnak a helyszínre, állványoznak, aztán nekilátnak a munkának. Addig dolgoznak, amíg le nem jár a műszak, másnap pedig folytatják. Amíg legalább két irodával nem rendelkezünk, a projektek kivitelezését csigalassúnak fogjuk érezni, még úgy is, hogy bármikor felgyorsíthatjuk az idő múlását.

Dupla fejadagot mindenkinek!
Tropico vezetője rendeleteken keresztül kormányoz. Némelyik rendelet hatása meghatározott időre szól, míg akad olyan is, amelyik mindaddig érvényben marad, amíg másként nem döntünk. Kedvezhetünk egyik-másik választói csoportnak, az egész népre nézve remek következményekkel járó szociális támogatásokat vezethetünk be, vagy épp az építkezési engedélyek kiadásának megdrágítása révén gyarapíthatjuk svájci bankszámlánkat.
Választások előtt tisztségviselőink megsaccolják népszerűségünk alapján a szavazati arányok várható eloszlását. Ha nagyon rosszul áll a szénánk, akkor egy, a nemzethez intézett szívhez szóló beszéddel még megfordíthatjuk a meccset. A választási beszéd három részből áll: érintenie kell egy égetően fontos közérdekű témát, tartalmaznia kell valamelyik érdekcsoport dicséretét, valamint bele kell fogalmazni egy ígéretet. Választási csalással is megpróbálkozhatunk, ám ha kiderülne, az korábbi támogatóinktól is megfosztana bennünket. Legvégső esetben megtehetjük, hogy nem írunk ki választásokat, ám ez már egy brutális rendőrállam, egy elnyomó diktatúra felé vezető lépés lenne titkosrendőrséggel, a sajtószabadság lábbal tiprásával, ellenzéki politikusok megfélemlítésével, politikai megrendelésre történő gyilkosságokkal.

TNT
Látvány tekintetében a Tropico 3 rendben van, részletgazdag, s talán akkor sem túlzok, ha szépnek nevezem. Az optimalizációval ellenben még mindig hadilábon állnak a bolgár fejlesztők, ugyanis a Grand Ages: Rome továbbfejlesztett motorja csakis bivalyerős konfiguráció alatt hajlandó teljes pompájában felfedni a trópusi tájat. Nem is érdemes több szót vesztegetni rá, ékesszólóan beszélnek a képek helyettem is.
Mivel a latinos ritmusok sosem álltak közel hozzám, ezért nem lenne tisztességes rossznak nevezni a játék zenéjét és hangzásvilágát. Azt viszont nem hagyhatom szó nélkül, hogy annyira tolakodó, annyira hangos, hogy még akkor is zavart volna, ha történetesen egyezne az ízlésemmel. Majdnem teljesen el kellett némítanom, hogy ne nyomja el a Tropico News Today jópofa műsorvezetőjének szövegét, aki teljes átéléssel nyomja agyament szövegét, hol az elnök talpát nyalogatva, hol pedig oda-oda szurkálva neki.
2009. október archív
Pro:- szép, hangulatos grafika
- könnyed, ugyanakkor kihívásokat is tartogató játékmenet
- humoros
- Guanito
-
Kontra:- optimalizálatlan grafikus motor, magas gépigény
- értelmetlen a svájci bankszámla
- tolakodó zene
8.6