Nyilván mindenről akkor elegáns véleményt alkotni, ha az ember már látta, próbálta, és nem a pálya széléről kiabál be a meccs előtt, hogy szemüveget a bírónak. Én most azonban mégis a trailerek alatt kommentelő "megmondom előre, hogy ez fos lesz" hangulatgyilkosok táborát erősítem, és még csak nem is azért, mert zavar a 865 millió forintos állami támogatás, a hadsereg nyomulása, a békepárti háborúzás torz morális eszméje. Ez a személyes problémám, éljek vele együtt. A legnagyobb gond az, hogy a dekadens nyugatot próbáljuk meg életre kelteni egy sorozatban, olyan formában, amely érezhetően testidegen a hazai filmgyártásnak.
2006-ban indult annak idején a The Unit (Az egység) című amerikai sorozat, amely főleg azért ragadta meg a figyelmemet, mert főszereplője az a Dennis Haysbert lett, aki korábban a 24 című sorozat Palmer elnökeként hódított meg teljesen zseniális karakterével, orgánumával. Ebben az amerikai akció-drámában egy speciális alakulat bevetéseit követhettük nyomon, akik családjukat hátrahagyva rendszerint veszélyes, néhol titkos bevetésre indultak, a széria remekül egyensúlyozott az akció, thriller és családi dráma vonalon, néhol persze erősen túltolt heroizmussal és eposzi túlzásokkal, de még bőven az élvezhető határon belül. A S.E.R.E.G. mintha ezt a vonalat igyekezne honosítani, bár alkotói szerint egyszerre lesz "vígjáték az alapkiképzésről és kemény katonadráma egy élet-halál misszióról". Oké.
A trailerből egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy a NATO a magyar speciális egységet kéri fel arra, hogy Irakban kapjanak el egy hadurat, ez pedig annyira tűnik életszerűnek, mint annak idején az Európa expressz cselekménye, szinte üvölt minden képkockáról a fikciós mellékíz, mintha minden egy amerikai produkció paródiája lenne, csak poénok és röhögés nélkül. Még ha a sokkal jobb terepismerettel és hírszerzési értesülésekkel rendelkező amerikaiak vagy britek mind szabadságra mennének, akkor sem a minimális helyi beágyazottsággal rendelkező magyarok következnének a sorban.
A magyar film- és tévés műsorgyártás számtalan remek alkotást adott már a közönségnek nem csak régen, az utóbbi években is, de akkor tudott igazán jó lenni, ha azt csinálta, amiben tényleg jó, és nem mímelni akart valamit, amihez nem nőtt fel még. Nemrég jelent meg egy riport Hámori Barbarával, a Scripted Productions vezetőjével a Forbesban, akinek nevéhez olyan sorozatok fűződnek, mint A mi kis falunk, a Drága örökösök, vagy a Keresztanyu. Sikerének titka saját felismerése lett:
"mindenki azt hitte, hogy az amerikai sorozatokon szocializált magyar közönségnek magyarosított NCIS meg Helyszínelők kellenek, de a kelet-európaiaknak kelet-európai tartalmat kell gyártani".
És ilyen értelemben valóban igaz, hogy annak idején az Angyalbőrben, vagy a Kisváros azért volt - minden amatőrségével - szerethető, mert hétköznapi karaktereket mutatott be, nem akarta túljátszani a magyar valóságot. Ettől még nem hiszem, hogy mindenki sorkatona akart volna lenni, de lássuk be: nem is az amerikai életérzést majmoló, teljesen hihetetlen és hiteltelen ábrázolás hiteti majd el a TikTok algoritmusok mocsarában ezresekért tolongó hazai fiatalsággal, hogy itt lenne az idő Irakba menni lövöldözni kicsit (mi egyébként is inkább kórházakat építünk ott, és az sokkal nemesebb dolognak tűnik).
Nem azt mondom, hogy a S.E.R.E.G. ne lehetne akár nézhető vagy esetleg jó sorozat is, de már a látottak alapján nagyon nehezen hihető, hogy sikerül megugrani Az egység, A hatos, a Fauda, vagy akár a Special Ops: Lioness szintjét, csak hogy pár példát említsek. Nem úgy tűnik, hogy bármi eredetiség, saját humor, vagy izgalmas karakterábrázolás lenne benne, csupán olyan elemek, amelyeket már számtalanszor láttunk profibb, tapasztaltabb készítők által összerakott sorozatokban, filmekben. Így hát kicsit sárgább, kicsit savanyúbb lesz, de a mienk. Ezt a receptet pedig ugye ismerjük, sosem ette meg végül jóízűen senki.