Új Pixar animációs film, új játék a THQ-tól. Ebben semmi meglepő nincs, manapság már csak vállat vonunk azon, ha újabb rossz minőségű játékkal próbálják meg beetetni a moziba menést türelmetlenül váró, költekező kedvű embereket. Ennek megfelelően, amikor leültem a Wall-E elé, nem vártam többet egy középszerű, közhelyes, élvezhetetlen játéknál. Meglepetésemre azonban kellemeset csalódtam: a Wall-E középszerű és közhelyes ugyan, viszont többnyire szórakoztató.(...)
Tony Hawk irigykedne
A játék indulásakor Wall-E-nk egy rutinellenőrzésnek álcázott tutorialon esik át, amelyből gyorsan megtanuljuk a robot kezelését. Érdekesség: a tutorial olyan lassú és hosszadalmas, hogy eleinte az az illúziótok lehet, hogy ez egy nagyon mély, számos lehetőséggel felszerelt játék. Ezt felejtsétek el, a fejlesztők érezhetően tudták, hogy ezzel a játékukkal sem fognak bekerülni a halhatatlan videojátékok panteonjába, és ennek megfelelően is kezelték az egészet: sablon „láttuk már", „volt már", „megint ez?" elemekből épül az egész játékmenet. (...)
Két véglet
A játék alapvetően két fontos elemre bomlik, amelyek a szórakoztatás két véglete között ingadoznak. Az első a száguldozás: ilyenkor megadott idő alatt (jellemzően egy-két perc) kell elérnünk A pontból B pontba egy lejtős terepen, mert üldöz a vihar/üldözzük az űrhajót/leárazták a húst a sarki hentesnél. A játék ezen része - élmény.
(...) Valamint sikeresen belerakták a második részt, amely olyan „innovatív" ötletekkel van telezsúfolva, hogy valakinek kijárna érte egy atyai pofon („Ezért iskoláztattunk, fiam?"). Ilyenkor egy nagy, zárt terepen találjuk magunkat, melynek ajtaját kék fiolák nyitják, ezek a kék fiolák pedig a környéken szétszórt világoskék dobozokban pihennek. Ezeket a kék dobozokat pedig úgy tudjuk elérni, hogy rettenetesen unalmas és önismétlő feladatokat hajtunk végre. (...)
Stíluskavalkád
Érdekes módon a fentiek mellé még sikerült egy csomó másik elemet is beerőltetni, melyek szerepeltetése melletti érvként hosszas gondolkodás után sem tudnék mással előállni, mint a „mert csak" (már persze, ha én lennék a dizájner). Kapunk lopakodós részeket (MIÉRT, ISTENEM, MIÉRT?), vannak harcok (nulla kihívás), némelyik pályán egy rail shooterbe csöppenünk, néha segítőket szedhetünk fel, akik világítják az utat, szétcsapják az akadályokat, stb. (...)
A helyzet az, hogy a gyorsulós-robogós pályák nélkül alaposan lehúznám a játékot, azonban azok annyira szórakoztatók, hogy végül azt kell mondanom: a Wall-E sikeresen kiemelkedik a tipikus, filmekhez készült, gyors és igénytelen alkotások közül, egy szórakoztató estét el lehet vele tölteni, ha nincs más (ha nagyon nincs más).
Helikopter
Jegyzet: a teljes cikket és megannyi más infót a játékról a július 17-én megjelenő GameStar-ban találjátok.