„Ütünk, vágunk, amputálunk!” – Gorbash, ork hadvezér taktikai megbeszélése.
Nahát, hogy milyen gyorsan eltelt az idő! Mintha csak tegnap vezettem volna győzelemre a Birodalom, illetve a Káosz seregeit a Warhammer: Mark of Chaos-ban, pedig már 2006-ban megtettem. A „győzelem" szó azonban nem igazán jellemezte a magyar Black Hole Entertainment teljesítményét. Bár a Mark of Chaos igen kellemes, Total Warra (illetve a korábbi Warhammer játékra, a Dark Omenre) hajazó taktikai térképes RTS-ként maradt meg emlékezetünkben, mégis a kicsit megfáradt játékmechanizmusok, a lineáris, hosszú távon fárasztó játékmenet, és a megszokott, unalmas klisékkel telenyomatott sztori miatt mégsem vált igazán kiemelkedővé. A Battle March-ban megvolt az esély, hogy ezeket az elemeket feljavítsák, azonban ez a kiegészítő szakasztott ugyanolyan, mint az alapjáték. Az idő vasfoga pedig nem tett jót a Mark of Chaos-nak...
Igazi orkazmus?
De mielőtt még nagy gonoszul lelomboznék mindenkit, kezdjük a pozitívumokkal. Az ork hadsereggel játszani például tényleg nagy fun és ebben nagy érdeme van annak, ahogy a Warhammer univerzumban láthatjuk őket. A Gyűrűk urában, az AD&D-ben, vagy a Warcraftban megszokott dögunalmas pátosszal teli ábrázolásmód helyett itt sokkal szellemesebben mutatják be az orkokat: furcsa, vicces argót használva beszélnek (Da Boyz, war helyett „waaaaaagh" stb.), és mulatságosan reagálnak akkor is, amikor kijelöljük őket. Wazog, a sereg sámánja például a szokásos „Yes, my liege!" helyett folyton nyafog, hogy „Á, de rohadtul unom már ezt a mászkálást!", de az átvezetők is kicsit élvezetesebbek az alapjátékban láthatóknál Másrészről az orkok itt igazi brutális vadállatok, tehát nem próbáltak valamilyen „kényszerítő erőt", vagy „nemes, megtisztító célt" kapcsolni a hadjárataikhoz, mint például a Warcraft III-nál.
„Roaaaaaaaaar!"
Ennek megfelelően a hadjáratok ork pályái sokkal dinamikusabbak, világos célokat tartalmaznak és brutálisabbak, mint azt az alapjátékban megszokhattuk. Az orkokkal a legtöbbször folyamatosan rohannunk kell előre, és a karizmatikus Gorbash meg Wazog, az okvetetlenkedő sámán vezetésével mindenkinek szanaszét kell ütnünk a száját: birodalomnak, káosznak egyaránt. Ez persze közel sem jelenti azt, hogy a kiegészítő könnyű lenne: Battle March érezhetően sokkal nehezebb, mint az alapjáték. Már a legelső küldetésben is azonnal a mélyvízbe dobnak és alaposan elpáholják a hátsónkat, ha nem vigyázunk seregeink épségére, nem helyezkedünk jól a csaták során, illetve nem a megfelelő pillanatban sütjük el hőseink varázslatait. Itt jegyezném meg, hogy a csaták előtti tervezési résznek az égvilágon semmi értelme, ami azért is elszomorító, mert anno, a Total War sorozatban csatákat dönthetett el, hova helyezzük az íjászokat, illetve a lovasságot, mielőtt a tényleges csata elindulna, itt viszont a legtöbbször tényleg semmi jelentősége.
Világpusztító, sötét terveket szövögetnek...
A másik nagy csalódás Battle March-ban a dark elfek bevezetése. Mármint nem az, hogy egyáltalán vannak dark elfek, hiszen annak igencsak örült kicsiny szívem, hanem az, ahogy a játékba integrálták őket. Eleve nincs külön dark elf hadjárat, tehát az orkok után valamikor megjelennek néhány pálya erejéig. Ez még nem is lenne nagy probléma, hiszen az alapjátékban is hasonlóképpen szerepeltek például a törpék, a high elfek vagy a skavenek, itt azonban a dark elfek olyannyira unalmas rossz fiú karakterek, hogy minden egyes átvezetőnél, meg csatánál majd elaludtam, amikor ötszázhúszszor elismételték, hogy nekik az egyetlen szent céljuk, hogy az egész univerzumot elpusztítsák, hogy aztán uralhassák. (Vagy pont fordítva: uralni akarták, hogy elpusztíthassák - ki tudja már ezeknél az önjelölt diktátoroknál...)
Orkok: „da fun", dark elfek: da hajtépés
Csakúgy, mint a sztorinál, a hadjáratok küldetéseinél is ez a kettősség jellemzi a játékot. Az orkok csatái aránylag szórakoztató, véres és brutális összecsapásokat tartalmaznak: várakat, kastélyokat fogunk megostromolni, az ellenséget nyers erővel, kegyetlenül lerohanni - egyszóval velük nem fogunk cicózni. A dark elfeknél viszont gyakran olyan mellékküldetésekkel vagy feladatokkal kell szöszmötölnünk, amelyek ahelyett, hogy feldobnák a játékmenetet, inkább frusztrálják a játékost a csaták során. A legtöbbször el sem magyarázzák normálisan, hogy ezeknél a misszióknál mit kell tennünk. Az egyik csatánál például az a feladatunk, hogy vegyünk körül egy high elf bázist, ahonnan egy visszaszámláló lejárta után megpróbál meglógni egy high elf lovas. Ha sikerül meglépnie, akkor elveszítettük a küldetést és kezdhetjük elölről a pályát. Ha elkapjuk, akkor újraindul a számláló, egy másik lovasra várva, ilyenkor pedig a türelmetlen, orkokhoz szokott játékos inkább berontana a high elfekhez, hogy szétüsse az arcukat. Nem úgy van az! Ha ilyen durván megzavarjuk a játék lineáris, ránk erőltetett menetét, akkor keményen megbüntet: a high elfek szanaszét rohannak, és a fejetlenségben persze csak-csak átslisszol egy nyamvadt elf. Remek, kezdhetjük elölről az egészet, és az a legszebb az egészben, hogy erre még csak nem is figyelmeztettek a pálya elején... Az ilyen bakik sajnos rendszeresen elfordulnak a játékban, és igencsak csökkentik az egyébként sem túl nagy élvezeti értékét.
Az idő nem volt hozzád kegyes...
A játékiparban a grafika az, ami talán a legkegyetlenebbül fejlődik tovább és tovább, és hiába próbálunk „elnézően" ránézni egy régi motorra, amelyhez hozzá sem nyúltak, mai szemmel akkor sem fog már tetszeni. Olyan ez, mint a kinőtt, divatjamúlt ruha: régen szép is volt, jó is volt, de ma már nincs kedved ahhoz, hogy felvegyed. A Mark of Chaos motorja 2006-ban még viszonylag kellemes, tűrhető grafikát nyújtott, de már akkor sem volt egy nagy etvasz. Másfél év elteltével a készítők egy fikarcnyit sem változtattak rajta, és most már sajnos tényleg érezni rajta, hogy mennyire idejétmúlt. Az egységek kicsit statikusan, mereven mozognak, és most is olyan érzésem volt, mintha animációjuk a tízéves Dark Omenhez képest sem sokat változott volna... Ráadásul a kamera időnkét rossz szemszögből mutatja az eseményeket, és egy-egy rosszul elhelyezett sziklától nem látjuk a csatát. A bevezető animáció ezúttal is igen látványos (bár az alapjátéké egy fokkal jobb volt...), de a saját motorral elkészített, homályos átvezetők most élesen elütnek tőle. Összességében a grafikára, ugyan nem csúnya, de leginkább a „funkcionális" jelző a legjellemzőbb, szépnek pedig semmiképpen sem nevezném...
Korrekt, de kissé megfáradt iparos munka
A Battle March az új hadjáraton és a két új fajon kívül nem hoz túl sok újdonságot a játékba. Míg más kiegészítőknél azért igyekeznek valamilyen jelentősebb pluszt is vinni a játékba (például: C&C3: Kane's Wrath-ban az epikus egységek), itt pontosan ugyanazt kapjuk, mint az alapjátékban. A nehézségi szint növelése itt csak arra szolgál, hogy a játékidőt meghosszabbítsa, de persze ettől csak frusztrálóbbak lesznek a küldetések. Csak remélni tudjuk tehát, hogy a Black Hole valamilyen nagy durranáson dolgozik éppen, mert a másfél évig készített halovány kiegészítő nem volt túlságosan meggyőző...
Pro:- A klasszikus játékelemek most sem hiányoznak.
- Hát… csúnyább azért nem lett…
- Az orkok hangjai ott vannak a topon.
Kontra:- Semmi érdembeli újítás, frusztráló dark elf pályák
- De szebb sem.
- Dögunalmas zene és átvezető szövegek.
7.2
Még szerencse, hogy azóta kiadtak belőle egy gyűjteményes kiadást 
Need for Speed Shift (Platinum)
Perverz kelet? - A hentai és a játékok világa
Sucker Punch Annihilation
