A második világháború rengeteg érdekes történelmi szempont miatt is emlékezetes, de mára a popkultúrának köszönhetően főképp a tökéletes rossz fiúk, vagyis a nácik maradtak meg leginkább a köztudatban. Hiszen mindenki könnyen tud azonosulni egy olyan hőssel, aki a gonosz árják ellen esküszik bosszút, akiket mára már egyértelműen az elnyomással, és a kegyetlenséggel azonosítunk.
De vétek lenne ezt a kulcsfontosságú időszakot ennyire leegyszerűsíteni. Míg háború ideje alatt a világ küszködött azzal, hogy szélsőséges ideológiák között arany középutat találjon, addig az új Wolfenstein játéknak valahogyan méltónak kell maradnia elődje hírnevéhez, miközben a modern közönséget sem hagyja cserben.
Nem kis hagyatékról van ugyanis szó, hiszen a Wolfenstein története már messzire nyúlik vissza: 1991-ben négy tehetséges fiatal vágott neki egy merőben új koncepciónak, amiről akkor még nem is tudták, milyen mélyen fogja belevésni a nevüket a játékok történelmébe. A John Carmack programozó által megálmodott forradalmi grafikus motor, valamint a John Romero által megtervezett ámulatba ejtő útvesztők egycsapásra sztárt csináltak a csapatból, és megalapoztak egy olyan műfajt, amely a mai napig töretlen népszerűségnek örvend.
Meglepő ezek után, hogy a Bethesda a Wolfenstein: The New Order fejlesztését egy friss csapatra, a svéd MachineGames gárdájára bízta, de a biztonság kedvéért a csapat több hetes kurzust kapott az id Software főhadiszállásán arról, hogy ő szerintük mi is adja egy Wolfenstein játék esszenciáját. Jen Matthies kreatív rendező szerint ez fontos volt, mert mindenképpen szeretnének méltó folytatás készíteni az ikonikus játéknak.
"Mindig úgy gondoltam, hogy a leghitelesebb világ olyan lenne, mintha a saját szemeiddel látnád. Sokat gondolkodtam rajta, és lehetetlennek tűnt, de aztán megjött a Wolfenstein, és nem hittem a szememnek. Bámulatosnak tartom amit elértek, és nekünk mint fejlesztőknek, mindig nagy inspirációt jelentett ez a franchise. Szerettük volna, ha ez a játék hű marad az old school lövöldözős játékokhoz, de természetesen úgy, hogy kihasználjuk az új technológia adta lehetőségeket."
A játék egy központi kérdéssel indul: mi lett volna, hogyha a németek nyerik a háborút? Évekkel a Wolfenstein eseményei után, a rendíthetetlen hős B. J. Blazkowicz egy őrültek házában végzi, míg a tengelyhatalmak a 60-as évekre átveszik az uralmat az egész világon. Az általunk ismert valóság helyét átvette egy új, rémálomszerű alternatíva, melyet a náci Németország képi világa dominál.
Míg a MachineGames formációja friss, a tagok egyáltalán nem zöldfülű kadétok az FPS témában: a gárdát főleg a Riddick és a The Darkness játékok stábja alkotja, így már tudnak egyet s mást arról, hogy hogyan tegyenek egy lövöldözős játékot igazán változatossá, és legfőképpen pörgőssé.
A The New Order egyik legfontosabb dizájndöntése, hogy a modern FPS játékok lassabb, fedezékre épülő játékmenete helyett megtartsa az eredeti Wolfenstein pörgős, féktelen tempóját, amire rátesz egy újabb lapáttal az a tény, hogy akár két fegyverrel is vígan oszthatjuk az észt egyidejűleg a játékban. Vegyük hozzá a pusztítható környezeti elemeket, és egyértelművé válik, hogy elődjéhez méltóan a Wolfenstein-újoncok sem hagyják majd pihenni a játékost.
Sokak kifogásolhatják majd az új, sokkal történet orientáltabb, modernebb Wolfenstein koncepcióját, de én azt hiszem a srácok egyértelműen mindent beleadnak, és mindenképpen megérdemelnek egy esélyt arra, hogy új életet leheljenek egy igazi klasszikusba.
A Wolfenstein: The New Order 2014-ben jelenik meg a jelenlegi és következő generációs konzolokra, illetve PC-re.
Ti mit vártok az új Wolfensteintől?
