Szinte havonta szembesülünk azzal, hogy egy újabb animációs film várja a mozik kínálatában a gyerekáradatot, azonban igencsak kevés olyan alkalom van, hogy egy modern mese egyszerre nevettessen meg, tanítson és reflektáljon olyan aktuális témákra, amikből a kicsik ugyan még nem fognak fel semmit, a kísérőiknek viszont beindítja az agytekervényeiket. Legutóbb az emberi érzelmeket megszemélyesítő Agymanók volt ekkora hatással a világra, ebben az évben viszont a Disney állatvilágra felépített újdonsága, a Zootropolis - Állati nagy balhé az a mese, amely képes lehet a puszta szórakoztatáson túlmutatva maradandó értékké válni.
A sztori szerint Judy Hopps, egy nagyreményekkel telt nyuszi érkezik Zootropolis városába, aminek a jelmondata, hogy akármi lehetsz, nem számít, milyen emberi tulajdonságokkal felvértezett állatfajhoz tartozol. Itt együtt él ragadozó és préda is, teljes szimbiózisban.
Tapsifüles hősünk nagy álma rendőrré válni, így ebben a hivatásban próbál szerencsét, ami inkább érződik számára balszerencsének, miután az első komolyabb ügy felgöngyölítéséhez az idegesítő rókával, Nick Wilde-dal kell együttműködnie. A dolog pikantériája, hogy az ősellenségeknek számító állatoknak most együtt kell dolgozniuk annak érdekében, hogy célt érjenek, miközben egymást is közelebbről megismerik és kiderítik, hogy miért tűnnek el a városban sorra a ragadozók.
Zootropolis városa hihetetlenül jól átgondolt, fantáziadús hely, ahol mindennek funkciója van és tökéletesen bemutatja azt a szürreális helyzetet, hogy milyen lenne, ha a táplálékláncra fittyet hányva az állatok együtt élnének, egy éghajlatokra bontott helyszínen. A Disney művészei csodálatos látványvilágot rittyentettek nekünk a város és az azt megtöltő karakterek esetében, a helyszínek változatosságától kezdve a szereplők szőrének kidolgozásáig minden ámulatba ejtő. Bár a Disney nem lépett ki a komfortzónájából az állatok megalkotásával, néhányuk biztosan velünk maradnak majd a vetítés után is, a ravasz róka, Nick Wilde például biztosan sokak kedvence lesz.
Ennél is fontosabb viszont, hogy általuk a mese olyan, sajnálatosan éppen aktuális témákra reflektál, mint a rasszizmus, a kiközösítés, az empátia hiánya, az elfogadás fontossága, a bizalom kérdése és a barátság fontossága, amiket ráadásul úgy mutat be, hogy nem érezzük tanító jellegűnek, ezek szépen belesimulnak a történeti szálba.
Az élményhez nagyban hozzájárulnak még a Michael Giacchino által komponált hangulatos dallamok és Shakira fülbemászó betétdala, valamint a pörgő humor, az okos kikacsintások és popkultúrális utalások, valamint a meglepően minőségi magyar szinkron is (köszönhetően Csifó Dorinának, Zámbori Somának és a többieknek).
A Byron Howard (Volt, Aranyhaj és a nagy gubanc) és Rich Moore (A Simpson család, Rontó Ralph) által rendezett Zootropolis remek iskolapéldája annak, hogy miképpen kell úgy lebilincselni a legfiatalabbtól kezdve a legidősebbig mindenkit, hogy közben a nézők többet kapjanak a puszta látványnál és néhány felharsanó kacagásnál. Értéket, mondjuk.
4,5/5
Ha kíváncsiak vagytok egy másik véleményre is a mesével kapcsolatban, akkor olvassátok el a CineStar kritikáját, megéri.
