Hirdetés

Így toboroznak szélsőségesek a Fortnite és a Minecraft játékosai közül

|

Egy korábbi neonáci tálalt ki arról, milyen módszerekkel próbálták a manipulálható fiatalokat toborozni játékokkal. Pszichológust kérdeztünk a veszélyekről.

Akciós keleti játékok várnak a Tokyo Game Show alatt! Hirdetés

Tudjuk, mennyire toxikus néhány játék közössége, milyen gyakran megy az anyázás a chatben, de a legtöbben nem gondoljuk ezt túl. Néhányan megpróbálják jó irányba terelni az arcoskodókat, mások inkább nem is foglalkoznak velük.

Hirdetés

Ahol a gyűlölet kezdődik

Van azonban ennek az egésznek egy nagyon sötét oldala, amelyről feltehetően többen hallottatok már. Eleve az internet, de azon belül is az online játékok közössége is táptalaja annak, hogy zavart, bizonytalan fiatalokat szúrjanak ki szélsőséges szervezetek (akár terrorizmusról, akár szélsőjobboldali csoportokról van szó), akik így toborznak utánpótlást. Christian Picciolini több szélsőséges, fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportban töltött be kiemelt szerepet 14 és 22 éves kora között. Mióta kilépett, segíteni próbál a szélsőségessé vált fiatalokon. Tudja, hogy a gyűlöletcsoportokhoz csatlakozók nem reménytelenül gonosz emberek, csak valamilyen trauma, lelki problémák, a valahová tartozás, a figyelem utáni vágy következtében váltak egy szélsőséges csoport tagjává. Van segítség.

Július elején egy AMA (kérdezz-felelek) során mondta el, hogy jelenleg az online játékok és a mentális problémákkal, depresszióval foglalkozó fórumok kiemelten fontosak a toborzás során.

A módszer nagyon egyszerű: bedobnak egy megjegyzést, valami utalást, és figyelik, ki harap rá.

Ha valakin látják a lelkesedést, rápörögnek, végtelen boldogságot ígérnek neki. Főleg orosz, kelet-európai és lengyel toborzók használják ezt a módszert a Fortnite-ban, a Minecraftban és a CoD-ban. Most ugyan szélsőjobbos sztori van a középpontban, de a módszertan ugyanaz más szerveződések esetében is, a lényeg az, hogy a könnyen befolyásolható embereket vegyék célba, térítsék meg. Magyarországon nyilván ennek a veszélye sokkal kisebb, mint a fent említett országok esetében, de nem árt tudni, mi történik, tisztában a veszélyekkel, a jelekkel, tudatosnak lenni. És még akkor is, ha számodra ez evidens, és védve vagy (mivel tudatosan élsz, játszol, kritikus gondolkodással szemléled a dolgokat), sajnos van, akinek ez a cikk nagyon is fontos lehet.

A megerősítés kell

Természetesen nem arról van szó, hogy minden fiatal veszélynek van kitéve, de a szülőknek érdemes odafigyelni, játékban, de főleg játékon kívül mit csinál, kivel kommunikál a gyermek. A JátékosLét Kutatóközpont egyik pszichológusát, Damsa Andreit kérdeztük a jelenségről, aki szerint életünk során gyakran keressük azokat a helyzeteket, tevékenységeket, és/vagy társadalmi csoportokat, melyekben jól érezzük magunkat és ahonnan megerősítést kapunk arra vonatkozólag, hogy tartozunk valahova. "A személyiségfejlődés egyik rendkívül fontos stádiuma a serdülőkor és a fiatal-felnőtté válás, melyben önmagunk megismerése kiemelt szerepet kap. Elmondható, hogy ez az időszak - ugyan változó intenzitással, de - mindenkinél előjön, így egy általános jelenségről beszélhetünk" - mondja a szakértő.

Az, hogy ez oda vezethet, hogy például egy szélsőséges nézeteket valló csoporthoz szegődjünk annak reményében, hogy pozitív visszajelzéseket kapjunk, már nem ennyire magától érthetődő.

Önmagunk keresése mellett természetesen számos olyan tényező van, mely szerepet játszhat egy ilyen jellegű elköteleződésben - például az iskolai bántalmazások, az agresszív szülői magatartás, vagy az egyéb természetű elhanyagolások, tehát az ilyen szélsőséges helyzet már jórészt következmény, több negatív tényező együttállása.

Kik a befolyásolható emberek?

A szélsőséges látásmódot reklámozó csoportok tagjai rendkívül változatosak lehetnek. A hithű "pártkatonától" kezdve az unatkozó - és az egészet komolyan nem gondoló - tinédzserig terjedhet a skála. A könnyen bevonható személyek rendszerint valami olyasmi után kutatnak, ami értelmet ad az életüknek és ami által hasznos, megbecsült tagjai lehetnek egy közösségnek. Damsa Andrei szerint evolúciósan az agyunk úgy van huzalozva, hogy jól érezzük magunkat a saját, ismert csoportunkban és gyanakvóan közelítsünk az idegen személyek felé (ez a véleménybuborék, mindenki szereti a vele egyetértő emberek társaságát, és csak azt fogadja el a tényekből is, ami egyezik a világképével).

A szélsőséges látásmódú irányzatok gyakran ezt használják ki és erre építkezve generálnak egy olyan ellenségképet, amely összetartja és egységként irányíthatóvá teszi a csoportot.

Damsa Andrei hozzáteszi: az erre fogékony személyek rendszerint ilyenkor azt hallják, amit hallani szeretnének. Ha a düh hajtja őket (például iskolai bántalmazásokból fakadóan), akkor azzal fűtik az eszméket, ha a csoportba való tartozás motiválja az adott fiatalt, akkor aköré épül fel a közvetített üzenet. A szakértő szerint kicsit olyan ez, mint a tavaly elhíresült (és annak hevében feledésbe is merült) kék bálna jelenség, mely során fiatalokat vettek rá közösségi médián keresztül arra, hogy különböző, adott esetben halállal végződő kihívásokat teljesítsenek.

A résztvevők gyakran hozták fel azt, hogy a "játékba" való bekerülés első szakaszában beszélgetéseken keresztüli, személyes témákhoz kötődő ráhatás segítségével építették ki velük a kapcsolatot. A serdülő korában egy erős, magabiztos, és példamutató személy - pláne, ha a fiatal által kedvelt témakörökben jártas - a megfelelő technikákkal viszonylag könnyen alakíthat ki bizalmi légkört, és onnan már csak egy lépés a cselekvésre való késztetés.

Hogyan védekezzünk? Mit tehet a szülő?

A szakértő szerint az ilyen jellegű csapdákat sok esetben meg lehet előzni a tudatos és kritikus hozzáállással. Ez egyaránt igaz a fiatalra, a szülőre, a pedagógusra, és természetesen a kortárs csoportra is. Akármennyire is csábító egy ilyen jellegű kezdeményezés vagy a csoport tagjainak értékajánlata, szem előtt kell tartani a velejárókat.

A szélsőséges látásmódok leszűkítik a gondolkodási tartományt, így sokkal többet vesznek el, mint adnak.

Szülői oldalról az őszinte érdeklődés (például az iránt, hogy mit játszik a gyerek), valamint a fiatal életében való szerves és aktív részvétel előzheti meg a problémát. Első olvasásra ez klisének hathat, de a gyerek/fiatal felnőtt akkor fog segítséget kérni (vagy akkor fogja elújságolni az új baráti kört), ha bízik a szülőben. Ha ez megtörténik, kezelni lehet a helyzetet.
 

Mi a játékfejlesztők, kiadók felelőssége?

"Fejlesztői oldalról a moderálást és a helyzet komolyságának tudatosítását látom kivitelezhetőnek. Az ilyen jellegű toborzásnak nincs helye a játékokban (és persze máshol sem), erre alapozva teljesen indokoltan ki lehet zárni a delikvenseket. Hangsúlyozni kell a szélsőséges csoportokhoz való csatlakozás veszélyeit, akár a játékon belüli felületek segítségével is" - mondja Damsa Andrei, aki emellett újra hangsúlyozza, hogy mennyire fontos emellett a szülői figyelem, a gyerek életében való aktív részvétel és a bizalmi kapcsolat.

És mit tehetünk mi, gamerek? Ha játékosként tapasztalunk ilyen esetet azonnal jelentsük az aktuális adminnak/GM-nek, mert lehet, hogy mi jót röhögünk az ilyen jellegű próbálkozásokon, de komoly csapdát jelenhet például az önmagát kereső fiataloknak. 

Ha konkrétan uszítást, törvénytelen dolgokra való felbujtást észlelünk, akkor pedig már a rendőrségnek érdemes jelenteni a dolgot, vagy olyan helyeken, mint a biztonsagosinternet.hu.

Ha pedig lelki segítség, tanács, társaság kell, ahol mindenféle problémát ki lehet beszélni, akkor a Kék vonalat érdemes tárcsázni: 116-111.

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)