Ha egy magyar jégkorongjátékost kellene mondanotok, akkor kapásból a legtöbbeteknek biztosan Szuper Levente neve ugrana be. Ez cseppet sem véletlen, hiszen a kivételes tehetséggel megáldott magyar kapus 2000 és 2003 között a NHL-ben is játszott, egészen pontosan a Calgary Flames csapatát erősítette.
Vele nemrégiben a Chio Mozdulj Gamer augusztusi nagykövete, DoggyAndi készített egy rövid interjút, amit most ti is elolvashattok.
DoggyAndi: Miért ezt a sportot választottad, illetve mit tudnál tanácsolni azoknak, akik szintén ki szeretnék próbálni magukat a jégkorongban?
Szuper Levente: Igazából beleszülettem. Édesapám is játszott, a bátyám is játszott, én pedig ott nőttem fel a jég mellett, kipróbáltam én is. A jégkorong borzasztó vagány sport, nagyon kemény, férfias, őszinte sportág, és azt sem mellékes, hogy egy nagyon jó társaság szokott összejönni egy hokicsapaton belül. Ugyanakkor a szülőknek mondom, hogy borzasztóan jól fejleszti a gyerekek koordinációs képességeit és gyakorlatilag minden más olyan képességet, ami szükséges ahhoz, hogy jó mozgásúak legyenek. Egy idegen közeget, a jeget kell megszokni, nagyon fontosak a motorikus képességek, a koncentráció, az egyensúly, úgyhogy egy nagyon komplex sportág a jégkorong.
D.A.: Mi az, amit a legjobban szeretsz ebben a sportban?
Sz.L.: Mindazt, amit elmondtam annak kapcsán, hogy miért érdemes ezt a sportot választani. Visszagondolva a karrieremre, rengeteg barátot szereztem, rengeteg élménnyel lettem gazdagabb, bejártam a világot. Utólag ezek nagyon jó dolgok. Igazából magát a versenyt is nagyon szerettem, azt, hogy valakivel szembe kellett menni, és megnézni, ki is a jobb.
D.A.: Mi volt a legnagyobb siker, amit szerinted elértél, és ezt hogyan élted meg?
Sz.L.: Erre nagyon nehéz válaszolni. Azt mondanám, hogy természetesen azok a sikerek a legnagyobbak, amelyeket az embert válogatott mezben ér el, és persze azok a győzelmek, amelyek után lejátsszák neked a nemzeti himnuszt. Ilyen volt például a feljutás Sapporóban, az utána következő időszak, és az A-csoportos világbajnokság. Persze arra is nagyon büszke vagyok, hogy Kanadában is tudtam játszani. Gyakorlatilag az egész, 15 éves profi pályafutásomra és az előtte lévő még legalább 15-re nagyon büszke vagyok.
