Videojátékok és a vallás - a kettő kizárja egymást?

|

Mennyire férnek meg egymás mellett a videojátékok és a vallás? Szakértő segítségével jártunk utána a kérdésnek.

Olyan, többnyire mélyen elgondolkodtató kérdésekre keresi a választ a vallás, mint hogy mi az élet értelme, vagy hogy mi történik velünk, miután meghalunk. Éppen ezért jelentősen befolyásolja kultúránkat, viselkedési normáinkat és erkölcsi értékeinket. Ez a videojátékokra is igaz lehet, ugyanakkor a fejlesztők többnyire próbálnak tisztes távolságot tartani a vallási témáktól, nem is ok nélkül.

Hirdetés

Híres botrányok

Mivel a vallás kultúránk részét képezi, s ezáltal a társadalomban is fontos szerepet tölt be, nehéz kizárni azokból a videojátékokból, amelyek a közösségi életre fókuszálnak. Már az 1990-es évek elején is találkozhattunk olyan játékokkal, amelyekben prominens szerep jutott a vallásnak. Gondoljunk csak a Sid Meier's Civilizationre, amelyben a játékos különböző civilizációk sorsa felett rendelkezhetett egyes történelmi korszakokban. Ebben a játékban a vallás a civilizáció fejlődését és a győzelem eszközét is jelenthette, mivel különböző extrák társultak hozzá (például pénz vagy katonai egység). Egy csakugyan korai alkotásban, a The Legend of Zeldában is megjelentek istenségek, a The Elder Scrolls pedig saját, fiktív hitrendszerrel szőtte át a történetet, amelyben az istenek hátteréről is részletes információt kaphattunk. A kitalált vallások, amelyek később számos más videojátékban is felbukkantak (például Dragon Quest, Silent Hill), amellett, hogy tanúbizonyságot tettek a fejlesztők sokoldalú kreativitásáról, megvédték őket az esetleges támadásoktól.

A létező vallások isteneinek és szimbólumainak megjelenése a virtuális világban ugyanis számos esetben felháborodást keltett a hívőkben.

Például az Anglikán Közösség erősen bírálta a Resistance: Fall of Man készítőit egy jelenet miatt, amely a lerombolt manchesteri katedrálisban játszódott. Hasonló felháborodást keltett a hindu közösségben a PlayStation 2-re kiadott Hanuman: Boy Warrior megjelenése, amelyet egyenesen istenkáromlásnak véltek. Rajan Zed hindu vallási vezető szerint a hindu istenségek üzleti célú felhasználása sérti a hívőket. Azt sem tartották összeegyeztethetőnek hitvilágukkal, hogy a játékosok kontrollerrel vagy egérrel irányítsák a szent Hanumánt. Habár a vallási vezető világszerte bojkottálni akarta a Sony termékek eladását az incidens miatt, az akció sikertelennek bizonyult: a játék azóta sem tűnt el az indiai játékpiacról, így feltehetően a Sony nem tekintette sértőnek a játékot az indiai hívők teljes közösségére nézve. A japán nagyvállalat vallási vezetőkkel folytatott vitája azonban kevésbé szerencsésen végződött a LittleBigPlanet kapcsán. Az aranyosnak tűnő platformjáték egyik háttérzenéjében ugyanis idézetek hangzottak el a Koránból, az iszlám vallás szent iratából, amit sokan kifogásolhatónak tartottak. A Toumani Diabate's Symmetrical Orchestra előadásában megszólaló dalból végül eltávolították a szöveget, a technikai módosítás miatt azonban világszerte el kellett halasztani a játék megjelenését. A Sony ezúttal komolyan vette a problémát, s még a játék fejlesztője is nyilvánosan bocsánatot kért az iszlám követőitől az idézetek felhasználása miatt.

A technológia fejlődésével párhuzamosan a videojátékok nemcsak vizuálisan, hanem narratív szempontból is egyre komplexebbé váltak, lehetővé téve olyan témák feldolgozását is, amelyek korábban jellemzően nem jelentek meg bennük (például családon belüli erőszak, etikai dilemmák az orvostudományban).

Ezzel egy időben a vallással kapcsolatos utalások iránt is nyitottabbá vált a publikum. Ezt jelzi, hogy olyan népszerű játékok is a történetükbe emelték a témát, mint a God of War, amely korábban a görög mitológiára támaszkodott, majd a 2018-as folytatásban a skandináv hitvilág irányába fordult. Egy másik példa a Bayonetta, amelynek hősnője angyalszerű lényekkel harcol, de megjelennek a játékban mennyre és pokolra utaló szimbólumok is. Akadnak azonban olyan bátor fejlesztők is, akik a vallást a játék történetében a megszállottsággal és a szektákkal hozzák közelebbi kapcsolatba. Például a The Binding of Isaac főhőse kénytelen az alagsorba menekülni édesanyja haragja elől, akinek isten azt parancsolja, hogy ölje meg a fiát. A játékot több rajongó is keresztényellenesnek vélte emiatt.

Kérdezd a pásztort!

Láthattuk, egyes videojátékok kapcsán komoly aggályok merültek fel a vallási vezetőkben, hogy esetlegesen negatív hatást gyakorol a játékosokra az erkölcsi tanok "modernizálása", de vajon mit gondolnak magáról a játéktevékenységről? Anton Szuhov, az Uráli Szövetségi Egyetem fiatal kutatója 2017-es tanulmányában kortárs zsidó, keresztény, iszlám és buddhista vallási vezetők vélekedéseit elemezte a videojátékokról. A tanulmány alapján a kortárs zsidó vallási vezetők többnyire negatívan tekintenek a játékokra. Jonah Metzger volt főrabbi például úgy gondolja, a videojátékok erőszakossá tesznek. Hasonlóan vélekedik Eliyahu Essas vezető rabbi is, aki szerint a szerepjátékok olyan virtuális világokba kalauzolják a játékost, ahol olyan szörnyekkel küzd meg, amelyek csak rombolják az emberi értékeket. Azáltal pedig, hogy elpusztítják ezeket a szörnyeket, az erőszak újabb eszközeit ismerik meg, amelyeket a való életben is felhasználhatnak mások ellen.

Szuhov elemzése alapján a jelenkori ortodox kereszténység képviselői is többnyire ártalmas tevékenységként tekintenek a videojátékokkal való időtöltésre. Korábban II. Alekszij moszkvai pátriárka úgy nyilatkozott, hogy "a számítógépes játékok erőszakra tanítanak, és arra, hogy az emberi élet semmit sem ér". A modern katolicizmus fő képviselői is hasonlóképpen bírálják a videojátékokat. XVI. Benedek pápa különösen elítélte ezt a szabadidős tevékenységet, mondván, szórakozás címszó alatt erőszakot szítanak, antiszociális viselkedésekre ösztönöznek, és áruba bocsátják a testiséget, ez pedig különösen káros a gyermekekre és a serdülőkre. Ferenc pápa elsősorban azért kritizálja ezt a tevékenységet, mert túl sok időt emészt fel, ezért inkább arra buzdítja a fiatalokat, hogy "utasítsák el a videojátékokat, és vegyenek részt a közösségi életben".

Az amerikai episzkopális egyház papja, Thomas Trutner tiszteletes ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az erőszak nemcsak a videojátékok sajátos vonása, hanem általánosan a média fő témája napjainkban. Meglátása szerint a különböző tévécsatornák és az írott sajtó arra törekszik, hogy minél nagyobb szenzációt tárhasson az emberek elé, és ebben a harcban a szélsőségek bemutatása a leghatékonyabb eszköz. A keresztény vallási vezetők jelentős része emellett felhívja a figyelmet a játékfüggőség veszélyeire, valamint arra, hogy a videojátékok elvonják a játékosok figyelmét olyan fontos dolgokról, mint a jó cselekedetek és isten szolgálata. Akadnak azonban olyan vallási vezetők is, akik nem foglalnak állást egyértelműen a videojátékok ellen, csupán nem biztatnak a mértéktelen játéktevékenységre. Ők jellemzően azt mondják:

"minden megengedhető, de nem minden építő jellegű."

Szuhov tanulmányában az iszlám vallás képviselői nincsenek különösen negatív állásponton, ami a videojátékokat illeti. A Szaúd-Arábiából származó Khatib és Imam Sheikh Muhammad Saal al-Munadzhid szerint nincs gond a játéktevékenységgel mindaddig, amíg a játékos eleget tesz a kötelességeinek, és kerüli azokat a videojátékokat, amelyekben tiltott dolgok szerepelnek. Ide tartozik a pogány istenek említése - hiszen ez alapjában véve szemben áll az egyistenhittel -, valamint a könnyűvérű nők felbukkanása, a muszlimok elleni harc a hitetlenek oldalán, a tiltott ételek és italok virtuális elfogyasztása vagy a szerencsejáték.

A modern buddhizmus képviselői kifejezetten pozitívan nyilatkoznak a videojátékokról. Orgyen Trinli Dordzse karmapa úgy véli, a videojátékokban kiélt erőszak csökkenti a stresszt, éppen ezért a játéktevékenység sok esetben felér egy tradicionális buddhista meditációval. Állítása szerint csak a virtuális környezetben tud megszabadulni negatív gondolataitól és érzéseitől.

Éppen ezért érzelmi terápiaként utal a videojátékokkal töltött időre, amely állítása szerint kiválóan alkalmas a stressz kezelésére.

A karmapa úgy véli, ha a személy a virtuális világban kiéli az elfojtott agressziót, az megakadályozhatja őt abban, hogy a való életben vezesse le a felgyülemlett feszültséget.

Összességében elmondhatjuk, hogy a hagyományos értékekre építő vallások, amelyek a békét, a mások iránti szeretetet és az önmegtartóztatást hirdetik, gyakran kritizálják a videojátékokat, amelyekben a harc, a versengés, a virtuális kapcsolatok építése és a hedonizmus áll szemben az általuk fontosnak tartott értékekkel. A keleti vallások ebben a tekintetben megengedőbbnek bizonyulnak.

Ugyanakkor fontos látnunk, hogy egy-egy vallási vezető véleménye nem feltétlenül egyezik minden hívő álláspontjával. A vallási felekezeteken belül is vannak konzervatívabb és liberálisabb hívők, akik talán nem értenek egyet minden kérdésben az egyházfőkkel. Nem árt tehát óvatosan kezelni a fent idézett tanulmány megállapításait az általánosítások elkerülése végett. Érdemes továbbá megismerni a modern technológia iránt nyitott egyházfők ténykedését is, hogy teljes képet kapjunk a vallás és a videojátékok kapcsolatáról. Erről hamarosan egy új cikkben számolok majd be nektek.

A cikket Zsila Ágnes pszichológus, író és az ELTE Pszichológiai Doktori Iskolájának PhD-hallgatója írta, aki Prof. Demetrovics Zsolt kutatócsoportjának aktív résztvevőjeként a videojátékok és az internethasználat pszichológiai vonatkozásait vizsgálja.

Az Extra Life a GameStar társadalmi felelősségvállalásként indított rovata, célja az, hogy a fiataloknak és a szülőknek szakemberekkel közösen segítsünk, beszéljünk olyan kérdésekről, amik éppen téged is érinthetnek.

Hirdetés
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)