Példaképeink számos módon motiválhatnak bennünket: munkásságuk ösztönözhet, hogy elsajátítsunk bizonyos képességeket, jártasságot szerezzünk különböző művészeti ágakban, vagy kipróbáljuk az önfejlesztés más módjait, például a sportolást. Ugyanakkor előfordulhat, hogy az ismert személy iránti elköteleződés túlzott mértéket ölt, ami különböző problémákhoz vezethet a rajongó életében.
A rajongás szélsőséges esetei
Bizonyára mindannyian hallottatok már olyan esetekről, amikor egy rajongó túl messzire ment a kedvenc sztárja iránti szenvedélyét illetően. A fanatikus rajongók felbukkanása a hírességek magánéletében gyakori jelenség, ugyanakkor meglehetősen kellemetlen tud lenni. Egy 27 éves francia nő például titokban beköltözött Pamela Anderson vendégházába. Az eset 2001-ben történt, amikor is a színésznő a tudtán kívül osztozott szállásán a potyavendéggel. A helyzet akkor kezdett gyanússá válni számára, amikor bizonyos ingóságainak hirtelen nyoma veszett, például eltűnt a dzsekije vagy egy szelet kenyér az asztalról. Még egy arcot is látott felvillanni az ablakban, de azt hitte, csak a képzelete tréfált vele, hiszen a testőrei nem találtak senkit a birtokon. Végül előkerült a titokzatos vendég, akit egy napon Anderson ágyában alva találtak. Úgy tűnt, nem akarta bántani a hírességet, csupán a közelében akart lenni. Később kiderült, hogy máskor is járhatott Anderson házában, mert elkapták, amikor meglátták rajta a színésznő piros úszódresszét, amelyet a Baywatchban viselt. A francia nőt végül kipenderítették a birtokról, és azt javasolták neki, hogy forduljon szakemberhez.
Hasonlóan kellemetlen helyzetbe hozta egy rajongója Michael J. Foxot, aki fenyegetőlevelek tucatjait kapta egy 26 éves nőtől, Tinától. A nő azzal fenyegette a színészt és annak családját, hogy mindannyiukkal végez, ha Fox nem válik el várandós feleségétől. A színész féltette a családját, így bíróságra vitte az ügyet. Amikor házkutatást végeztek Tinánál, ezer másik levelet találtak otthonában, valamint egy oltárt, amelyet a színész tiszteletére állított. A fanatikus rajongót végül pszichiátriai kezelésnek vetették alá.
Miley Cyrus sem menekülhetett a rajongók szeretetétől. Egy 53 éves férfi azt állította, 2009-ben házasságot kötött a sztárral, és titokban kommunikáltak egymással a Hannah Montana című műsoron keresztül. A férfi számos alkalommal próbált az akkor tizenhat éves sztár közelébe jutni, és többször le is tartóztatták. Egy alkalommal meghívta az esküvőjükre az őt letartóztató rendőrt. Végül felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték a beteges rajongót, és elrendelték pszichológiai vizsgálatát.
A nagy népszerűségnek örvendő Harry Potter filmsorozat színészei sem érezhették magukat biztonságban, ha a fanatikus rajongók megtalálták őket. A Draco Malfoyt alakító Tom Feltont például egy rajongója örökbe akarta fogadni. A férfi hivatalosan megváltoztatta a nevét Lucius Malfoyra, és elkezdte iratokkal bombázni a fiatal színészt, arra kérve, tegyen nyilatkozatot arról, hogy kitagadja szüleit, és a férfi amerikai otthonába költözik. Képzelhetitek, milyen arcot vágott Felton, amikor megkapta az üzenetet. Persze a Harry Potter könyvsorozat világszerte rajongók millióit varázsolta el. Közülük a legodaadóbbak azonban nem érték be csupán a könyvek beszerzésével, gondolván, a hozzájuk kapcsolódó relikviák éppúgy nélkülözhetetlenek. Egy fiatal lány gyűjteményében például helyet kapott Bolyhoska, a háromfejű kutya plüssváltozata, a híres Nimbus 2000-es versenyseprű szakasztott mása, valamint a pálca. Egy másik szenvedélyes olvasó azzal vált ismertté, hogy több mint 3000 Harry Potter-relikviát gyűjtött össze pár év alatt. Hozzájuk képest szelídebb rajongónak tekinthetjük azt a kisfiút, aki azt gondolta, eljuthat a Mágiaügyi Minisztériumba, ha lehúzza magát a vécén.
A rajongás három dimenziója
A fenti történetekből nyilván van ezer, és a manapság sokkal elérhetőbb hírességek (akik minden social platformon teljes rálátást engednek életük jelentős részére) nyilván fokozottabban vannak kitéve az ilyen veszélyeknek.
Lynn E. McCutcheon pszichológus és munkatársai a rajongás mértékét három dimenzióban mérik.
Az első a szórakozás-társas dimenzió, amely azt tükrözi, hogy a személy számára a kedvenc sztárjával kapcsolatos tevékenységekben (például zenehallgatás, könyvek és cikkek olvasása) örömét leli. Szeret másokkal a kedvencéről beszélni, így szívesen keresi azok társaságát, akik osztozni tudnak lelkesedésében. Érdeklik a hírességről szóló hírek, új információk, és örömmel osztja meg másokkal is lelkesedését. Ez a rajongás egészséges mértéke.
Az intenzív-személyes dimenzió ellenben már egyoldalú, kényszeres gondolatokra és mély érzelmi kötelékre utal a rajongó részéről a kedvelt híresség iránt. Azok, akik ilyen érzéseket táplálnak egy általuk nagyra becsült személy iránt, gyakran a híresség életeseményeitől teszik függővé saját hangulatukat, önértékelésüket. Ez megnyilvánulhat például abban, hogy ha a sztárt kudarc éri, akkor a rajongó a saját sikertelenségének éli meg a vele történt eseményeket, vagy ha a híresség nem várt sikereket ér el, azt a rajongó a saját eredményeként éli meg. Gyakori, hogy ezek a személyek állandóan kedvenceikre gondolnak, még akkor is, ha már nem akarják. Többnyire elfogultak a kedvelt sztárjukkal kapcsolatban, például meggyőződésükké válhat, hogy az tökéletes és tévedhetetlen. Erre szemléletes példa, ha a hírességet bűncselekmény elkövetésével vádolják: a legelkötelezettebb rajongók minden bizonyíték ellenére is kitartanak ártatlansága mellett. Annak idején az egyik leghíresebb ilyen túlságosan is védelmező (Britney Spears) rajongó mém is lett, talán emlékeztek rá.
A harmadik dimenzió a borderline-patologikus elnevezést kapta, és a rajongás kóros mértékét tükrözi.
Ebbe a kategóriába azok tartoznak, akik bármit megtennének kedvencükért, még akkor is, ha az ütközik az elveikkel, vagy nyilvánvalóan negatív következményekkel jár.
Például ha valaki drogfogyasztásba kezd, mert a példaképe is ezt tette. Ugyanígy a sztár szokásainak lemásolása is ide tartozik. Ekkor azonban figyelembe kell venni, hogy például egy e-sportoló játékhasználati szokásainak átvétele nem feltétlenül egyeztethető össze egy gimnazista napirendjével, így ha a fiatal szeretné saját életvitelét a példaképe rutinjához hasonlatossá tenni, az problémákhoz vezethet.
Miért lehet szükségünk bálványokra?
Korábbi kutatásokban azt találták, hogy a fanatikus rajongók gyakran identitászavarral küzdenek. McCutcheon és csapata azzal magyarázta ezt a jelenséget, hogy a fanatikus rajongók személyisége gyengén strukturált, s a kedvenc sztárjukhoz fűződő erős érzelmi kötelék által próbálják erősíteni identitásukat, növelni önbizalmukat, és elérni a teljesség érzését.
Egyes kutatók szerint a kóros rajongás gyakran egyfajta menekülés a való életbeli problémák elől
Vagyis az adott személy jelentős időt és energiát fektet fiktív, elképzelt szituációk ismétlődő, érzelmileg mély átélésére (például amikor arról álmodozik, hogy találkozik kedvenc sztárjával privátban), és ez az örömforrás egy ideig elfeledteti vele saját gondjait.
Probléma akkor jelentkezhet, ha a rajongó tartósan kerüli a szembenézést saját problémáival, és ez már negatív hatást fejt ki életének számos területére (munkahelyen, iskolában, társas kapcsolatokban). Mivel a fanatikus rajongók számára a kedvencükről szóló újabb hírek örömöt szereznek, egyre nagyobb késztetést éreznek arra, hogy minél részletesebb és személyesebb információkhoz jussanak róla, ezzel is elősegítve a sztárral való azonosulásukat. Ez egyesek számára egy alternatív, meghamisított valóság felépítéséhez is vezethet extrém esetben.
A cikket Zsila Ágnes pszichológus, író és az ELTE Pszichológiai Doktori Iskolájának PhD-hallgatója írta, aki Prof. Demetrovics Zsolt kutatócsoportjában vesz részt aktívan a videojátékok és az internethasználat pszichológiai vonatkozásainak vizsgálatában.
Az Extra Life a GameStar társadalmi felelősségvállalásként indított rovata, célja az, hogy a fiataloknak és a szülőknek szakemberekkel közösen segítsünk, beszéljünk olyan kérdésekről, amik éppen téged is érinthetnek.
