Gyakran foglalkozunk mi is azzal, hogy pontosan milyen hatást gyakorolnak a videojátékok az egészségünkre, hogy mi a különbség a problémás játékhasználat és a függőség között. Mazur és HP épp a Képernyővédő november végi adásában beszélgetett az utóbbi témáról Király Orsolyával az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Pszichológiai Intézetének kutatójával.
Hogy komoly dologról van szó, azt a napnál is világosabban jelzi a WHO 2019-es állásfoglalása, amelyben hivatalosan is betegségként ismerte el a videojátékfüggőséget. Még ugyanabban az évben megnyitotta kapuit az Egyesült Királyság első, ilyen jellegű problémákra szakosodott klinikája, a National Centre for Gaming Disorders.
Becky Harris, az intézmény vezetője nemrég bejelentette, hogy a központ az eddigi fennállása alatt több mint 300 személyt kezelt, közülük 200-an idén jelentkeztek be. A létszámnövekedés cseppet sem meglepő, hiszen a karanténidőszakban még könnyebben rá lehetett kattanni a videojátékokra. Az is kiderült, hogy a páciensek 89 százaléka férfi volt, főleg tizenévesek.
Egy statisztika szerint a szigetországban nagyjából 44 millió ember játszik, ehhez mérten a 300 fő elenyészőnek tűnik, amit Harris szerint ők maguk is felismernek:
"Teljesen megértjük, hogy a gaming rengeteg ember számára egy nagyon pozitív dolog. Mi arról a nagyon kevés emberről beszélünk, akiknek ez olyan nagy problémát okoz, ami már negatívan befolyásolja a mindennapjaikat és gátolja őket abban, hogy érvényesüljenek az élet más területein."
A WHO hivatalos álláspontja ellenére sincs teljes egyetértés abban, hogy a problémás játékhasználatért, illetve a játékfüggőségért a játékok-e a felelősek, de azt vélhetően mindenki belátja, hogy ezek az emberek segítségre szorulnak.
